Egy őrült naplója

A tegnapi posztom nem az ön-temetésem bejelentése volt.

Ameddig bírom, -ahogy eddig is- közzéteszem a legújabb alkotásaimat, stb. de az “óvóbácsi” (értsd: mentsük meg a világot-Magyarországot a gonosztól, stb) beszélgessünk-ötleteljünk, plussz kreatív tanácsokat adjak cégeknek-magánszemélyeknek (jajj!) -ahogyan azt (is) kérik tőlem amióta megtörtént a legújabb zakózás-pofára esés- nos, ezeket én a profikra hagynám. (mondjuk azoknak nagy része most a NAV “celláiban” kellene csücsülniük stb. (nem fognak).

Köszönöm a sok visszajelzést (ma éjszaka is,) de ahogy egy kedves történész barátom mondta nekem múlt héten Budapesten: “Megúszni nem lehet, csak átúszni”… (Schmal Andor Ferenc)

És azok akik még most is az illúzióik rabjai – viszik és egyre gyorsabban forgatják a véres kardot, nos ők, majd ez év vége felé talán csak elcsendesülnek és találnak majd maguknak új “játékokat-önigazolásokat”… már ha lesznek még… (szellemileg) “szabad” emberek.

Én meg addig is teszem a dolgom, és mesélek… optikáimmal…

És még valami: 

Azoknak, akik ismét kedvesen jeleznek nekem, a közelgő összeomlásról stb. nekik csak annyit, hogy szintén már évek óta bátorkodom csendesen jelezni, hogy nem lesz összeomlás. 

Legalábbis nem úgy, ahogy ezt szépen az orrunknál fogva vetítik elénk.  Ők…

Mert a székely csak nézi a világot, oszt vakarózik:

“Nem az a baj, hogy épül a börtön… hanem hogy a nép még szalagot is akar vágni hozzá.”

Hiszen A legnagyobb ravaszság nem az, mikor becsapnak… hanem mikor még okosnak is érzed magad közben… és most mindenki, de mindenki okos. (Lesz étel, lesz pia, lesz kerozin és olaj is)

És pont EZ az ész csődje!

A többiek pedig továbbra is röhögnek a markukba, ahogy ezt szokták, eonok óta, közben (ujjá)szervezik a következő előadásokat, közösségi meetingeket, kulturális “életet”,

hit-gyülekezeteket, youtube csatornák vég-nélküli elemzéseit, mennek és mennek így tovább, mintha mi sem történt volna és a nép riadtan bambul. Nem bámul már, csupán bambul. 

Plussz tartja a markát.

És mostanra már az Andersen-i mesében, a kisgyerek is elfelejtette elkiáltani magát hogy: 

“a király meztelen”!……….

De milyen király is?!…

fogel frigyes

Kérlek titeket, most egy ideig ne keressetek se levéllel, se galambbal, se füstjelekkel.

Én úgy látom, hogy a porták előtt akkora lett a szeméthegy, hogy most minden gazdának a maga udvarán kell(ene) megforgatni a rőzsesöprűt.

Átgondoltam a sok levelet, amit küldtetek. Érdekes látni, hogy amit 22 éve mondogattam a filmjeimben („Kulturális Kreatívok” stb.), azt most néhányan – legalábbis ezekben a hetekben – már saját tapasztalatukból is idézik vissza nekem:

„A lustaság, a nyavalygás, a mások kritizálása: öl, butít, és mire az ember észbe kap, még nyomorba is dönti – csak addigra már konferenciát is lehet róla szervezni (vagy „választásokat”).”

Ez a vonat már elment, (magyarországi) feleim. Megmérettetünk, és most fizetni kell.

Nem elég a kocsmában, előadótermekben, kávézókban forradalmat „nyerni”, néha ki is kell menni a… komfortzónánkból… De ezt most sem látom… Sem Magyarországon, sem a határon túl. Sokan inkább – még mindig – a szotyihéj demokratikus röppályáját tanulmányozzák.

A magamfajta ripacs nem szeret megmondó ember lenni, sem manipulálni, még kanyarfúróval sem…

Én mindig drukkoltam nektek – önöknek – ott Magyarországon (is), de ez a vonat már tényleg elment.

A síneket pedig épp most szedik fel, ahogy azt láttam nemrég a kamerám optikáival is, pl. a Délvidéken… 😦

Úgyhogy most perkálni fogunk.

A vámszedőknek.

Ismét.

Csak most épp mások tartják a markukat.

Botcsinálta filmesként én most sem tudok senkit megváltani. Nem is akarok.

Tudjátok, itt fenn az erdélyi hegyekben a medve nem kér politikai elemzést, a farkas nem kommentel, a szamár pedig legalább őszintén ordít, ha baja van.

Ezért a jövőben inkább az ő nyelvüket tanulmányozom tovább.

És a körülöttem lévő emberekre koncentrálok, ill. próbálok nekik segíteni, (már ha itt a románok a következő években nem fogják kiirtani a megmaradt magyarságot, mert jönnek az aranyidők!)(AUR) Ők, nemrég a szászokat sikeresen eladták fejpénzért. Eközben most nyomják itt (még) szünet nélkül a multikulturális szöveget, addig, ameddig még sokat forgolódnak a (román) “tesók”, és egyedül maradnak. Aztán végezetül kikre fognak továbbra is ujjal mutogatni ezek, amikor a saját sarukat továbbra is másra akarják kenni?

Vannak bajok…

Mindenkinek sok erőt és kitartást a „változáshoz”!”

Egy szamár 

https://fogel.me

Persze a szamár hűséges jószág mert ha baj van, legalább ketten állunk itt  tanácstalanul… Hát így megy ez…

Egyébként meg a magamfajta szamárnak a sok ember között néha egyenesen megtiszteltetés megjelenni, hiszen a csacsi többnyire visszafogottabb, mint némelyik értelmiségi…

– Én már csak egyetlen független sajtót ismerek.

– Melyiket?

– A nyomdagépet. Az még mindenkinek egyformán csapja oda a festéket.

Avagy: “mire hangol aki függetlennek nevezi magát, ha ebből  él?!”

Nos… Voltam én már a princetoni egyetemen. (is)… ahogy a mellékelt cikk egyik szereplője szintén elzarándokolt arrafelé…

A magamfajta félművelt, botcsinálta filmes mindig elkerekedett szemmel olvassa az olyan cikkeket, amikor a függetlennek mondott média helyi munkatársai összejönnek, és a közönséggel együtt megbeszélik, A Helyzetet. (!)

Mert helyzet az mindig van, viszont az arcok ugyanazok, a történet mindig ugyanaz, max. variációk egy sok ezer éves témára, de ami mindig hibádzik szerintük, az a love… 

Pardon: a LÓVÉ.

Mert az valahogy sosincs. Legalábbis ezt sírják. Ők.

Aztán valahogy mindenki elbandukol a pénztelenségével a karrierje és az élete végéig… Miközben hangolják a Közt. Nem kis sikerrel…

De még az a fránya ház, kocsi, gyerek(ek) is összejön(nek).

Még a pasik is, néha pedig a csajok… Aztán a legtöbbjük egymást otthagyja…

De a közös-ülések, a misztikumba forduló pl. Neptun-sztorik (lásd mellékelt cikk), azt mindig fenn kell tartani…

És rettegni, reszketni a közös-üléseken… (pedig lehetne élvezni is… Akkor talán nem mindig ugyanaz a savanyú a… fotókat kellene látnunk a “független” sajtójukból,  most épp a cikkben résztvevő közönség előtt…)

És a magamfajta csak ámul és bámul, hogy itt nem működik semmi -legalábbis az elmondásuk szerint-, miközben pedig láthatóan, megy minden olajozottan…

Csupán azokat a kis gyermekeket sajnálom, akiket szüleik visznek nap mint nap büszkén a kolozsvári Farkas utcából nyíló egyik régi, patinás magyar iskolába, ahol talán jobb emberekké válhatnak (gondolhatja talán pár szülő), mint a mai értelmiségieknek nevezett felnőtt(?) úttörők. (Már csak a piros nyakkendő hiányzik) Ott a pont.

Miközben a főcsapású hangadók (a mellékelt cikk egyes szereplői) ájulásig kitartó örömtáncot járnak a legutóbbi magyarországi fejlemények kapcsán, eközben a profin fenntartott – a genezis óta alapított – “sírjunk együtt, ment minden szar és mindenki szar körülöttünk” perpetuum mobile forgásához adagolták pl. ezzel a mellékelt cikkel és találkozóval is: 

A Nagy Semmit.

De azt nagyon profin.

Mert ők az okosak. A legjobbak. A legműveltebbek. A legtoleránsabbak (gúny szmájli).

Aztán szépen hazatérnek otthonaikba, megelégedetten hátradőlnek rusztikus “spártai” (ism. gúny szmájli) foteljeikben, és már „gondolkodnak” a következő nap hasonlóan megkomponált műalkotásain, melyeket hegyes tollukal és puha nyelvükkel kiplasztikáznak mennyei intellektusukból.

De tragikus módon, az összképet nem képesek meglátni. Ahhoz hátrébb kellene lépniük, és lehet hogy a felhalmozott intellektusuk gleccserei között inkább a csúcsra kellene kapaszkodniuk, hogy felismerjék, hogy:

ŐK IS BÁBUK.

Sőt.

Ők A bábuk.

(Vagy csak kurvák).

Pont azok a szervezetek által megvezetett és kihasznált bábuk, akiket anno Udo Ulfkotte is megnevezett a könyveiben, és akit ezek a felkent írástudók a mai napig lenéznek… Pedig már nem él. Eltették láb alól…

Csakhát Udo mester annál a bizonyos nagy múltú Frankfurter Allgemeine Zeitungnál dolgozott vezető pozicióban, amelynél a mellékelt cikk szereplői sajnos sosem fognak.

De nem is kell nekik… (gúny szmájli)

Mert mint kiderült anno az RT News (azóta az EU által betiltott hírcsatorna (!)) egyik élő adásában, Udo mester felvázolta, hogy az újságírók bizony szinte kivétel nélkül meg vannak vásárolva. Így, szép magyarsággal mondom. 

Főként a titkosszolgálatok által. És erről sokszor még a megvásárolt újságírók sem tudnak. Hiszen ez a titokszolgák munkájának egyik művészi ága.

Mert pénz az van. 

És bizony be lehetne mutatni nyilvánosan a bankszámlákat. Évekre visszamenőleg. Ezeknek az újságíróknak is.  A privátokat is. Ugye-ugye?!

(Ahogy ezt anno én is megtettem. A fedett szerveknek. Svájcban. Mert kérték tőlem. Hogy ne hagyjam abba, hogy segíthessenek nekem. (Nem tették) Aztán persze miután látták a kinyomtatott bankszámláimat és statisztikákat az oldalaimról, megnyugodtak hogy én csak egy kis lelkes hülye gyerek vagyok, “nagy” látogatottságú oldalakkal-filmekkel, de nem kell tartani tőlem, mert saját zsebből erőlködtem eddig. A sztorit szívesen elmesélem nyilvánosan is a cikkben szerepő emberek jelenlétében, ha(!) ők is elhozzák a privát és egyébb bankszámláik kinyomtatott változatát pár évre visszamenőleg. Mert amíg ez nem történik meg…)

Ilyen egyszerű ez…

És ezek (a mellékelt cikk főszereplői) hívják magukat független újságíróknak, médiamunkásoknak stb.

Jajj, gyerekek…

Fel kéne nőni…

És a feladathoz is fel kellene nőni…

Meg az a fránya tükör… tudom-tudom… túl randa a kép, ami visszabámul…

De mit is akarok én? A magamfajta szabad filmes?

Nos, csupán annyit, hogy hagyjátok már el ezt a „független” jelzőt… Ez a lemez már rég lejárt. Legyetek végre annyira tökösek, vagy a hölgyek esetében nem is tudom, hogy mit mondhatnék 😉 szóval álljatok már a sarkatokra, de ne úgy, mint a sarkon azok a szegény profik, hanem húzzátok már ki magatokat egyszer ebben a büdös életben, és nevezzétek nevén… magatokat.

Hogy kik is vagytok ti!

Mert ahogy egyszer egy barátom mondá nékem:

Frici!

Tavaly találkoztam egy igazi becsületes itteni (erdélyi) újságíróval! – mondta –…

És mi lett vele? – kérdeztem.

Előléptette a szakma…

Nézővé… – mondta a srác…

Fogel Frigyes

https://fogel.me

Utó irat: mi lenne ha végre új arcokat is lehetne már látni itt (pl.: az erdélyi média térben?) Az a gyanúm, hogy ez ügyben lenne mit tenni… Van pár ötletem…

Megcsináljuk?!

(A kérdésem nem költői)

https://transtelex.ro/kozelet/2026/05/21/transtelex-dialog-atlatszo-erdely-sajto-erdelyi-magyar-ujsagirok

(Jeladó rádió-FogelMedia)

2014 február 14.

Anno többször próbáltam Magyarországra visszaköltözni.

Nem sikerült. (Óbudai paraszt vagyok).

Eközben a filmezés mellett, netrádióval is próbálkoztam.

Most 2026 van.

Üdv a Keleti-Kárpátokból.

fogel frigyes

https://fogel.me

Egy osztályterem ajtajában állt, épp a kabátját igazgatta, amikor is megkérdeztem,

hogy mit szól ehhez a cirkuszhoz (a választásokhoz)…

Erre ő félig felém fordulva, de már az ajtókilincsre téve a kezét, nemes

egyszerűséggel csendesen így dünnyögött: „Nem kell félni”…

És ekkor felébredtem…

Az előző 36 óra az életemből gyorsan elsuhant, miközben átvágtam Magyarország

több településén keresztül, podcast- és rövidfilmfelvételeket készítettem, és

mindenütt éreztem a furcsa vibrálást.

Van, aki történelmi fordulatot lát, van, aki a közelgő vihart, más meg már félve suttog

a polgárháború lehetőségéről egy kávé mellett.

Az ember lassan úgy érzi magát, mintha egy film díszletei között bolyongana, csak itt

senki nem mutatja meg előre a forgatókönyvet.

A rohanás közben volt egy inspiráló, de egyben megrázó találkozóm is az Angelika

kávéházban különleges emberekkel, akik legnagyobb meglepetésemre most

kivételesen eljöttek maguktól, sőt áldozatokat is hoztak, -értem ezen hogy- pl. Voltak

olyanok, akik a repülőtérről estek be nagy szeretettel, kicsit késve megérkezve a

patinás falak közé, de voltak olyanok is, akik csak tegnap olvasták vagy látták, amiket

megosztok a neten már 22 éve, és ennek hatására eljöttek…

És ott is láttam a pressziót… Könnyes tekintetek, mosolygós arcok, és a beszélgetés

közben voltak, akik elsírták magukat…

Sok mindent láttam az életemben, de most dermedten figyeltem honfitársaimat.

Aztán másnap ismét bebizonyosodott, hogy az ország tele van különös figurákkal 😉

okos és meleg szívű emberekkel is…

Amikor meghívnak valahová, akkor igyekszem elmenni, még akkor is, hogyha az

oroszlán barlangjába kell belépnem…

Így történt, hogy a háromnapos rohanás közben egy ismert videós-bloggernél (is)

jártam – meghívott ebédre –, akit én korábban nem ismertem, de kíváncsian léptem

be hajlékába…

Beszélt ő a világról, politikáról, kultúráról, történelemről, én meg néha próbáltam

közbeszúrni egy-egy mondatot, mint tyúk a mennydörgésbe. 🙂

Egy biztos: érdekes figura. Olyan ember, akiről a székely azt mondaná:

nem tudom még, merre húz a lelke… de az biztos, hogy van neki.

Én most egyelőre még csak figyelek az „új” (?) helyzetben. Mert a magamfajta sem ül

rá rögtön a frissen faragott székre, előbb megnézi, kibírja-e.

De!…Valami nem stimmel…

Figyelek, és nem látom a tisztán látókat és a tisztán hallókat.

Csupán az önigazolókat…

Azokat, akik mint porszemek a homokórában, amelyet épp megfordítottak, és most

csak fentről lefelé peregnek azok, akik előbb még lent voltak.

Az óra, az üveg, a homokszemek pedig mind ugyanazok…

És a szöveg – a nyelvek pedig hegyesen, kikenve-kifenve, vég nélkül pörögnek…

…

Volt itt Erdélyben egy Ember…

Anno egy idézete már megrázott engem, amikor rám talált vesszőfutásaim alatt,

aztán nemrég a kemény borítású könyvét is sikerült megszereznem…

Az illető – a szakértők elmondása szerint – a maga körében-idejében is „különc volt”,

nem értették a kortársai, nem barátkozott a sajátjaival, de alkotott. Teremtett.

Szinte már reneszánsz ember volt, egyszóval: Művész. És a leggazdagabbak egyike…

Gyanítom, hogy SzívEmber volt.

Az ilyenek – a látszat ellenére – még ma is csak annyian vannak, mint a fehér hollók…

Nos… Mivelhogy kérdezték – nem is kevesen –, én továbbra is jövök, ha hívnak,

segítek, amit tudok, filmezek-fotózok, ha van kit és mit, meg ihlet is, de a parttalan

szómenéseknek már nem akarok és tudok „megfelelni”…

Mert ha az ember már legalább egyszer az életében egy asztalhoz ült az ördöggel,

akkor pontosan megtanulta már, hogy a beszéd egy kétélű fegyver.

Mindent lehet bizonyítani, és annak az ellenkezőjét is…

De akkor hol is van az Igazság?

Mert a(z) (I)gazság az mindig itt van… Csak nem ismerjük fel.

És az Ármányt – Mephistopheles-t sem.

(Folyt. Köv. Lejebb. A lényeg)

fogel frigyes

szabad filmes

https://fogel.me/

„…Vala a Király palotaházában nagy bőség és lakomázás, tánczolás és sok boroknak ivása. És ki-ki dicséré az maga aranyból, ezüstből, rézből, kőből, fából vagy agyagból

csinált isteneit, és csúfolák egymást, vagy veszekedének miattok.Ugyanazon órában az palotaház falának oldalán megjelenének tüzes emberi kéznek

ujjai, és kezdének írni tűzbetűkkel a falnak kövére. Lassan rótták az írás betűit,

míglen ott ragyoga ama szó: „Megszámláltattál…” De az írást nem látá meg senki,

mert hogy ittasok valának a bortól és a haragtól, és vitázának az maguk aranyból,

ezüstből, rézből, kőből, fából vagy agyagból való isteneiknek miatta…”

Gróf Bánffy Miklós

(Az Erdélyi történet, Bánffy Miklós magyar író háromrészes, 1934-től 1940-ig

megjelent regénye. A trilógia a magyar nemesség erkölcsi hanyatlásáról és

elvesztéséről szól, az első világháború kitörését megelőző tíz évben.)

Mi.

Elképesztő, szinte már euforikusan “perverz” leveleket olvastak fel nekem tegnap egy értelmiségi találkozón… (Mert most szabadok lettünk, nem félünk, eljött az új világ, vége a sátáni diktatúrának stb.)

Közben – szintén tegnap – kimeredt szemmel az itteni (erdélyi „független” sajtó – gúny szmájli –) szellemi maszturbációit futottam át, olyan vezércikkeket, amelyekből lassan már a hetvenes évek sötét tónusú, áporodott budapesti levegőjének a szaga áradt felém. (Óbudai vagyok)…

Ugyanis jól emlékszem még azokra az emberekre, és arra is, hogy hogyan is írtak akkoriban. Ugyanazzal a magabiztos félmosollyal, ahogy ma is. Ők, az akkori szoci-nácik szemrebbenés nélkül tették tönkre mások életét – is.
Ott voltam, láttam közelről, az apám munkahelyén, a “királyi” MTV épületében. Nap mint nap.

Aztán ma reggel a következő kérdésre ébredtem:

Hogyan lehetséges, hogy tanult, diplomás emberek sem ismerik fel a propaganda és más manipulációk által létrehozott hamis társadalmi változásokat?!

Hát úgy kérem szépen, hogy az intelligencia és a műveltség önmagában még nem jelent független gondolkodást vagy lelki ellenálló-képességet.
A diploma, sajnos nem védőoltás a propaganda ellen legfeljebb szépen bekeretezhető, oszt fel a falra! Hadd vakítsa a bámészkodókat… 😉

A történelem egyik legkülönösebb és legkeserűbb jelensége, hogy a legnagyobb propagandarendszereket sokszor nem az egyszerű emberek szolgálták ki a leglelkesebben, hanem éppen a tanult rétegek. Azok, akiknek elvileg fel kellett volna ismerniük a manipulációt.
De hát ugye az emberi hiúság mindig könnyebben vizsgázik jelesre, mint a józan ész.

Az értelmiségi ember különösen sérülékeny tud lenni, mert identitásának része lesz, hogy ő „a jó oldalon áll”.
És amikor ez megtörténik, onnantól már nem az igazságot védi, hanem a saját magáról alkotott képét. A kettő pedig nem mindig ugyanaz.

Talán ezért lenne fontos felismerni, hogy a propaganda ritkán az információra hat elsőként, inkább az identitásra, a félelmekre és a hiúságra.

Mert amikor az ember már nem egy véleményt véd, hanem önmagát, akkor a tisztánlátás lassan már luxuscikké válik.

És talán ezért igaz annyira ez a mondat:

„A propaganda igazi győzelme nem az, amikor elhiteti a hazugságot — hanem amikor az emberek már félnek kimondani az igazságot.”

fogel frigyes
szabad filmes
https://fogel.me/

 

Nem én kiáltok, a föld dübörög,

Vigyázz, vigyázz, mert megőrült a sátán,

Lapulj a források tiszta fenekére,

Símulj az üveglapba,

Rejtőzz a gyémántok fénye mögé,

Kövek alatt a bogarak közé,

Ó, rejtsd el magad a frissen sült kenyérben,

Te szegény, szegény.

Friss záporokkal szivárogj a földbe –

Hiába fürösztöd önmagadban,

Csak másban moshatod meg arcodat.

Légy egy fűszálon a pici él

S nagyobb leszel a világ tengelyénél.

Ó, gépek, madarak, lombok, csillagok!

 

Meddő anyánk gyerekért könyörög.

Barátom, drága, szerelmes barátom,

Akár borzalmas, akár nagyszerű,

Nem én kiáltok, a föld dübörög.