Optika csere közben találkoztam egy tündérrel hajnali órákban, fenn a hegyen…
Már láthatatlan volt a falubelieknek…
Csilingelő hangon felnevetett majd gyorsan tovalebbent, amint meglátta a döbbenetet az arcomon…
De mielőtt még köddé vált volna,
odasúgta:
Emlékezz mit hoztál a batyudban…
A szív erején, hatalmuk nincs…
Az ő fegyverük a meddő tudás, az értelem szilánkos, csalfa labirintusa…
Te csak továbbra is lásd a láthatatlant, mert a gondolatok sebességén túl röpülve, barátaid és tenmagad fogjátok a másvilágot továbbra is táplálni-megénekelni…
Mire lenyomtam az exponáló gombot már csak a leheletét sikerült lencsevégre kapnom a csilingelő Hangnak…
Felkelt a Nap.
Köszönöm…
ff
Egy őrült naplója 