Már két hete élvezem vendéglátásukat, de eddig nem mertem ezt, így, feltenni „családi körben” nekik…
Aztán, miután kibukott belőlem az,ami már 6 éve nyomja a lelkemet itt az erdélyi vesszőfutásom alatt, hirtelen mély csend lett az asztal körül…
Megremegtem… Belül….
A többiek megdöbbenve lassítottak a lapítón táncoló bicskáikkal a szalonna maradékokon…
A némaság súlya nőtt, és vártam a választ, de csak nem akart jönni…
Amikor már lemondtam bármiféle reakcióról is, a csángó családfő lassan felém fordult, és jéghideg kék szemeit rám emelve csak ennyit mondott:
„Nincs.”
Amikor ezt kimondta, ismét megéreztem a benne feszülő őserőt, amelyet az itt tartózkodásom alatt már nemegyszer megvillantott…
Zavartan lesütve szemem, némán néztem a viharvert asztal repedéseit, a lapítót, a vinettát, ugyanis a kérdésem még mindig rezgett bennem, de nem bántam meg, hogy végre 6 év után feltettem egy hiteles embernek:
„Vannak manapság szellemi vezetői itt az erdélyi magyarságnak?” – szóltam neki, pár perce… (amire a válasz már megérkezett…)
Aztán egy kis idő elteltével A „nincs” után még hozzátett valamit a gyimesi acél ember:
„Más időket élünk itt most, fiam.”
Elnémulva figyeltem.
Magamat.
Majd ekkor – sajnos – visszakérdeztem:
„Milyen időket is élünk most itt, bátyám?…”
Ekkor az asztal végén egy másik, csendesen tovább falatozó úriember tekintetét – szeme villanását – konstatálva, hirtelen mindent megértettem.
Szavak nélkül…
Majd a román származású ház asszonya barátságos tekintettel kedvesen felém szólt:
Salut, dragă.
Kedves egészségedre, Frici.
Vége lett a reggelinek.
Mindenki ment a dolgára…
Én meg csendesen fogtam a cókmókomat, és megértettem, hogy 3 éves koromban miért hozhattak el a szüleim Budapestről ide Csángóföldre, hogy megmutassanak az itt élő dédnagymamámnak…
A napokban Köő Artúr fiatal, tehetséges (Bánffyhunyadi – Budapestre származott) történész említette, hogy a csángók végül is ide menekültek anno az akkori hatalmak elől…
Elcsángáltak…
Én meg lehet…
Hogy…
Haza érkeztem?!
(A Gyimesközéploki dédikém emlékére)
fogel frigyes
Egy őrült naplója 