„Ha erősebb ellenfél támad, ne állj mereven ellen. Hajolj meg, mint a fű a szélben. A vihar elmúlik, a fű pedig újra felegyenesedik.”Szun-ce A háború művészete művében figyelmeztetett erre.

Ehhez viszont fel kell ismerni az ellenfelet. De erre sajnos Magyarországon és még Közép-Európában sem mindig képesek.

J. S. Bach mestert és műveit kortársai elfeledték, majd kétszáz évvel később isteníteni kezdték.
Bach szegény volt, mint a (Tamás) templom egere. Sok (20) gyermeke volt. Német.

Kortársa G. F. Handel gazdag, szintén Németországban született, aztán (felvett) brit állampolgárként nagyon gazdaggá vált. Nagy karriert futott be Londonban. Nem véletlenül. Sosem találkoztak.

Aztán a 200 év távlata eldöntötte azt, amit.
…

Hagyni kellene, amíg most kitombolja magát az Ármány…

És amikor eljön az idő, akkor vissza kell metszeni. A vadhajtásokat, az összes belső árulóinkkal -is- együtt. Akik most is csöndben vannak, de a kitartó-tisztjeik utcára szólítják az ő megvezetettjeiket.
Mert ismétlés a tudás anyja. És ezt mindkét oldalon tudják.

Viszont az érmének nem kettő, hanem három oldala van.
Amin megáll az érme maga.
De ezt nem tanítják.

Teszik.
Csendesen…

Ugyanis egy zenemű partitúrájában nem a hangjegyeknek jut a legnagyobb szerep.

Hanem a “szünet” jelnek.
Ahol minden eldől.

Amitől lélegzik a Hang.
A Teremtő Hang…

A Csend-Benn…

fogel frigyes