Egy őrült naplója

Fotóim. Karácsonyra.

https://fogelmedia.myportfolio.com/life

Megvásárolhatod ajándékba, poszterként, háttérképként. 

Ezzel támogathatod alkotásaim elkészültét.

Részletek:

fogelmedia1@gmail.com

Fogel Frigyes

Szabad Filmes

Revolut: (Revtag):

@frigyegkp

OTP:

Számlaszám: 

11773425-02879420

IBAN:

HU27117734250287942000000000

SWIFT (BIC): 

OTPVHUHB

Szívből köszönöm!

Kapom az e-maileket 😉 és most ismét -(sajnos)- válaszolnom – reagálnom kell, ha már ilyen sokan figyelitek még mindig vesszőfutásomat, számomra még mindig érthetetlen módon…

Szóval…. Okos emberektől hallottam már sokszor, hogy nem szabad segíteni azoknak, akik panaszkodnak, de nem cselekszenek.

Ezt főleg a buddhizmus mondja, jelezték nekem anno…

Arra is figyelmeztettek, hogy a túlzott empátia, ha nincs bölcsességgel párosítva, káros lehet ránk és a másikra nézve is.

Aztán persze vannak olyanok is, akik mindig kifogásokat keresnek, és bizony ők soha nem a megoldást, hanem az akadályokat látják.

Ha tanácsot adsz, azonnal megmagyarázzák, miért „nem lehet”.

Miért nem érdemes segíteni?

Mert a segítség el sem jut hozzájuk — „lepattan”.

Azt is meg kellett tanulnom eddigi életemben, hogy a valódi együttérzés, határokat is tartalmazzon…

Mert segíteni csak annak lehet, aki maga is részt akar venni a változásban.

—————————————

De ahogy már a saját bőrömön is tapasztalhattam, fura mód egyike vagyok azoknak a keveseknek, aki a saját gyártású filmjeiben a már működő, praktikus, mások által már kiküzdött megoldási lehetőségeket elhozta a világ sok pontjáról az utóbbi 20 év alatt (!) —  mind a gazdasági, szociális és a kulturális szegmensekben.

Eddig Milliók tekintették meg a munkáimat, blabla bla… de… inkább hagyjuk…

—————————————

Ha már ismét meg lettem szólítva:

Szerintem a lehetséges megoldások ezek lennének:

Első lépés:

Tessék rákeresni ezekre a filmjeimre.

(LINKEK kommentben)

Figyelmesen végignézni ezeket.

Aztán esetleg kipróbálni valamit a látottakból… természetesen a helyi adottságokra átültetve, kreatívan és türelemmel.

És ha szükséges, továbbra is szívesen segítek, amiben csak tudok.

És bizony sokan utálnak engem, mert a saját utamat járom, és miközben sokszor elbukok, utána feltápászkodok, és ismét megpróbálom.

Hibáimat is szoktam ismételni, -nem is egyszer- de egy idő után talán már képes vagyok egy kicsit változni…

Mindezek alapján, mivelhogy én valóban szabad filmes vagyok (nem független -mint ahogy ezt hazudják legtöbben önmagukat is becsapva, -az igazi, nehezen felismerhető ellenségek pénzeivel kibélelve- nem csak a nagyérdeműt, viszont én semmilyen gazdasági vagy politikai tömörülésnek nem vagyok kegyeltje), de lehet(ne) engem is támogatni: benzinköltség, stb.

Ezt hívják közösségi finanszírozásnak… hívnák legalábbis…

(Tisztelet a nagyon kevés kivételnek, akik eddig segítették a munkáimat mikroadományokkal. Tisztelet mindannyiuk felé!)

Mert sajna csak a pofázás megy ez ügyben is. A kritika és a kifogások… Önkritika viszont szinte sehol… De a lóvé kéne… kapom is a telefonokat — is — hogy ezzel-azzal a (filmjeimben is szereplő) bankárokkal kössem össze az embereket stb.

Mert a kapcsolati tőkém állítólag eléggé széles… tényleg? 

„De jó, hogy oly sokan milyen jól ismernek engemet”… (hányinger)…

Összefoglalva kedves feleim: a munka büdös részét nem lehet megspórolni… semmi sincs véletlenül. A nyomor–nyomorúság sem…

Egy biztos: mindannyian ugyanannak a színpadnak a deszkáin játszunk… ahogy az a „Vörös Oroszlánban” is oly szépen meg van írva…

Én csak azokat a ripacsokat nem kedvelem, akik hülyének néznek engemet.

Az ellenséget viszont tudom tisztelni, ha profi és tud harcolni.

De olyat keveset, igencsak keveset látok. 

Sem az oláhoknál, sem a székelyeknél.

Fogel Frigyes

https://fogel.me

https://www.youtube.com/watch?v=kmi64WFTFwU
https://www.youtube.com/watch?v=11Eeg3SSZNk




https://www.youtube.com/watch?v=gM319E8LENw
https://www.youtube.com/watch?v=VjxVc2Vpyt8




https://www.youtube.com/watch?v=gsEPLZv1zO4
https://www.youtube.com/watch?v=Ir_IvNgZNUY

(A végén kiderül a…) https://www.youtube.com/watch?v=VyWHs4u1gbY&t=3s

https://fogel.me

https://vimeo.com/manage/videos/1144897166?fl=pl&fe=ti

Egy új rendhagyó sorozatom első része…

https://vimeo.com/manage/videos/1144135738

A kárpátok bércein egy fotós yetivé változott csellista…
(A Yeti, vagy Jeti a Himalája havas csúcsain élő legendás, emberszerű, szőrös lény)..
(a szőrös stimmel… drága a jó borotva penge)


A fotóim – filmjeim itt:
https://fogel.me


Támogathatjátok bolyongásaimat a zöld pokolban:


Revolut: (Revtag):
@frigyegkp


OTP:
Számlaszám: 
11773425-02879420
IBAN:
HU27117734250287942000000000
SWIFT (BIC): 
OTPVHUHB


Szívből köszönöm!

https://vimeo.com/manage/videos/1144135738

Még mindig Brassóban vagyok…

Meleg van… Az itteniek is csak csendesen, -elmondásuk szerint- értetlenül figyelik a novemberi tavaszt.

Közben jönnek a levelek az utóbbi napok jelzéseimre … Mintha a fotóim elindítottak volna valamit az emberek lelkében…

Épp a hotelszobám ablakából figyelem a Hidat, két felvétel között… 

Azt a Hidat, amely egy csendes eső után, Köztetek és a  brassói Fekete templomban élő öreg harcos között ível most…

Érdekes, hogy a megszállók errefelé kevesebb idegen kegytárgyakkal árasztják el ezt a várost… Vagy ez a város veti ki magából a fals, babona cunamit…

Igen… A Templomos szobrok még mindig erőt árasztanak…

Valami maradt még itt az Éterben… Magyarországon ez már rég elillant…

Node hol vannak az igazi Harcosok?

Nem az önjelölt megmondó emberek, spiri szeánszok felkent hivatásosaira gondolok… Nem…

Hol vannak azok, akik az Igaz Őrzői – tudói, ezer év tudatos építésének?…

Ismerek ilyen szellemeket. Személyesen…

Hamarosan ki fognak lépni az árnyékból, ők is.

Mert közelednek az Új Formákat alakító tettek, hiába gáncsolták el Őket az előző ezredévben…

Figyeljetek!

Mert Az Őrzők -még- némán figyelnek… 

Titeket.

ff

“A szivárványhíd az egyetlen, ahol angyalok és ördögök úgy járnak-kelnek, hogy alig lehet szétismerni őket.”

Weöres Sándor

“Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,
De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.

Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt
Nektek, kiket szerettem,
Állván tátott szemmel, csodára várván.

Amit nem mondhatok el senkinek,
Amit majd elmondok mindenkinek.”

Karinthy Frigyes

Keresztes Lovagok (Teuton német lovagrend).

1211-től II András magyar király…

Szászok… Magyarok…

Aztán sok sok év elteltével egy idegen törzs fejpénzért egyenként eladja a szászokat a XX-ik sz.-ban.

Teljesen eltűntek.

Magyar alig.

Örmények nuku.

Figyelem itt a román karaktereket.

Teljes a disszonancia a magamfajta látó(gatónak).

Kávéházak egymás hegyén hátán. Szinte semmi más…

Egy dupla eszpresszó után megszédülve úgy éreztem hirtelen, hogy mintha két előadás között a szünetben a színpadra tévedt népek hordája felrohant volna, elfoglalva a világot jelentő deszkákat egy furcsa, hamis idővákum pillanatban és vad-idegen kíváncsiságukban bekukkantva mindenhova, sátorukat leverve értetlenül méregetik az új teret, bambán bámulják a színpadot a nézőtértől elválasztó esetleges tűzesetekre tervezett, néha leeresztett vasfüggönyt is…

Aztán megrettenve meghallják a csengőt, a büfék felől tódul a nagyérdemű, az ügyelő kikergeti az eltévedt honfoglaló karikatúrákat, majd folytatódik az… Előadás…

Ekkor az olcsó kávéscsésze füle elpattant a sok sok év csellózásától edzett ujjaim között és lassan felocsúdva az átmeneti rosszul-létemből a brassói fekete templom ősi német felirata, villant a lelki szemeim elé.

“Ich Weiss” …

Tudom.

Ők, viszont nem tudják. Még nem…

Mert a hazugságra épült élet halálra van ítélve. Így van ez a népeknél is.

De mindenki újra kezdheti.

Az eredetileg kijelölt helyükön…

. „In Hoc Signo Vinces.”

„E jelben győzni fogsz.”

ff

Nyilvánosan válaszolok. (a levél lent megtalálható, a művész inkognitóját megőrizve, hisz valószínüleg nem tenne jót a karrierjének ha kitudódna szakmai berkekben, hogy szerény személyemmel is levelezik)

Tisztelt Művész Úr!

Köszönöm levelét, itt minden a legnagyobb rendben… (Erdélyben)

Szokás szerint az első sorból tapasztalom folyamatosan, az ellentétjét mindannak, amiről rendszerint szépeket mondanak-tanítanak az Ember, álruhákba bujtatott ellenfelei.

Mintha azt, amit nekünk tanítottak a népmesékben, az elhalt volna. Mindenütt… Bárhol is járjak, ezt látom…

Az üveghegyek eltörtek, az Óperenciás tenger kiszáradt, és a halált megvető bátorságú legkisebb fiú tarisznyájából kiénekelték a hamuba sült pogácsát azok, akik ma tanítják a szeretet, a szellem, az alternatív gyógyítás, és a nemzetek feletti tolerancia – testvériség minőségeit.

Tegnap este ismét egy kerekasztal mellett találtam magam, ahol egy másfélórás inspiráló (legalábbis állítólag számukra inspiráló) beszélgetés után rákérdeztek nálam, – az ügyeletes társasági bohócnál -, hogy végülis hol születtem. (Három nyelven folyt a beszélgetés addig)

Ekkor a kérdést feltevő asszony szemébe nézve (a férje a bal oldalamon ült) éppen azon tűnődtem, hogy vajon személyében aki itt Romániában egy tekintély, elismert tanító és az új medicinák egyik profi trénere, vajon ő is úgy fog reagálni hogyha megmondom az igazat?

Aztán döntöttem és a szemébe nézve kimondtam, hogy budapesti gyerek vagyok.

Kellemetlen, csalódott, enyhén gunyoros heherészés volt a reakció, mely míves precizitással bugyogott fel az asszony (román) torok csakrájából…

Nem volt jó érzés ezt látni, hiszen folyamatosan ezzel -is- szembesülök.

Mert mit lehet tenni, ha már a tanultabb-kikupálódott fajtàjuk is ilyen?

De bevállaltam öt éve, hogy elvegyülök köztük is, ahogy azt az elmúlt (filmes) évtizedeim alatt tudatosan megtettem több kontinensen is, ezen a gyönyörű planétán…

Egyébként meg köszönöm kérdésed, alapvetően Jól Vagyok.

(Tapasztalom a Létet a bőrömön keresztül, ahogy azt Raffaello megfestette egyik mesterművében… a sokszáz (leszületés) előtt várakozó kisded arcok türelmetlen tekintetére emlékezve a függöny mögül, bár az én várakozásom már ellentétes irányú, ugyanis mélységesen unom ezt az ócska, olcsó, szellemi proli társaságot… is. Akik ikonokkal tapétázzák ki még a dolgozószobáik falait is nem ritkán, miközben… no de hagyjuk…)

Tudod, szerintem Andersen valahol elcseszte… mert a gyerek torka úgy berekedt… hogy nincs itt senki, aki eltudná rikkantani magát, hogy a “főnök” meztelen!

Ahoz kellene egy kis tökösség… no de az sincs már.

Eladták kilóra.

Azt is…

Hónap végén Óbudán is leszek…

Ölellek.

Szerettettel.

frici

_______________________________

Kedves Fricink!

Remélem minden oké – a 22-e eliramlott, de talán lesz valamikor másik alkalom.

Jó napokat!

Bíztassuk magunkat és egymást,

ölelések:

Tegnap még mint szellemfotós (ez egy szakma, mint pl.: a ghost writer) dolgoztam a román fővárosban, ma már Brassóban alkotok…

A két hely közötti erős kontrasztot ma délután egy brassói román vállkozó asszony festette le tömören egy kávé közben: “Fogel úr, barmit is csinálunk itt, a bukaresti kormány a nyakunkon térdel, nem engedi a régiónkat fejlődni…” erre keserűen elmosolyodtam és angolul megjegyeztem, hogy nemcsak Erdély ezen régiója küzd ezzel a helyzettel legjobb tudomásom szerint… A hölgy némán bólogatott… (persze nem tudta azt, hogy magyar vagyok. Ugyanis amikor így inkognitóban, más nyelveken beszélgetek az itteni értelmesebb, jobb indulatú román vállkozókkal, akkor legtöbbször csont őszinték velem…)

Tegnap még a frissen befejezett, a világ legnagyobb ortodox katedrálisánál -is- fotóztam, plyan pillanatokat is, melyeket nem mutatnak szívesen a nagyérdeműnek (lásd mellékelt képeim), miközben a reggeli kávém közben olvastam, hogy az itteni államelnök közölte, hogy pénzeket vonnak el az oktatástól és az egészségügytől ennek a frissen összetákolt kuplerájnak, pardon, országnak a védelmi rendszere megerősítéséhez.

Eközben magyarban -ahogy itt mondják az itteni testvéreink(?)- a legtöbben nem értik (szerény meglátásom szerint, hogy mi történik).

Sajnos a legtöbbünk a személyes “nyomorúságán” túl csak max 2 centire tud ellátni ebben a kivetített több ezredéves hamisságban.

Vannak persze kivételek, főként a még “le nem feküdt” művészek között -is-…

Bár J.B. nem is olyan rég azt hirdette, hogy “minden ember művész”… (nem az).

De miért is írok most ismét, én a “lúzer” a skatulyám cellájáinak egyikéből?

Nos, azért (is), mert ahogy az egyik mellékelt mostani fotómon is látható, több világ határán, (bukaresti katedrális, marriot hotel, stb.) a tér aranymetszésén egy idős koldus ült a “Krisztushoz nyíló kapu” közelében, csendesen reménykedve…. Aznap a haknim miatt többször elhaladtam előtte és láttam a kőkemény közönyt, miközben a koldustól pár méterre az ortodox biznisz pörgött, adták-gyújtották a gyertyákat az emberek, vették a könyveket, füzéreket stb. a koldus meg némán nézte.

Aztán lassan összeakadt a tekintetünk.

Egy nyugdíjas pedagógus volt.

Ült és figyelt.

Én meg a telefonom optikáján keresztül a kaput és a kinti világot elmetsző árnyék világ pengéjén állva figyeltem az emberek pénzköltését tőlem pár méterre az ortodoxiának, és utána ahogy visszaléptek az árnyékvilágunkba, elfordított fejjel a koldus mellett ellépve a zebrán keresztül a másik templom felé vették az irányt, a marriot hotel kapitalista szentélye irányába.

Ekkor ismét össze néztem az idős emberrel és lassan felé indultam…

A farzsebemben tapogatóztam az utolsó 100 lejesem után, majd lassan előhúzva kezemet miközben az illető figyelt majd remegő hangon, tört angolsággal ezt mondta : ének-zene tanár vagyok.

Kezébe nyomtam a pénzt, gyorsan megfordulva visszaálltam a világokat elválasztó árnyék határára és félrenéztem. Könnyeimmel küszködtem mert volt csellistaként tudom amit tudok…

Ekkor a művész koldus lassan felemelkedett és hitetlenkedő szemekkel meghajolt felém.

Úgy hajolt meg, mint egy pódium művész.

Ekkor elsírtam magam és szintén meghajoltam felé. Tudtuk amit tudtunk…

…

Eljött az ideje egy valódi, etikus bank alapításának Erdélyben, a felvidéken és a délvidéken is.

Chris Mann tudta.

Most már én is tudom.

Ki tudja még?…

fogel frigyes

fogelmedia1@gmail.com

,,Nyugodt percekben tudnak szépeket mondani Karmáról, az isteni világok igazságáról, az ember fejlődési vonalának alakulásáról, Krisztusról és hasonlókról, de amint valaki egy új rémhírt vet eléjük, minden feledve van és kezdődik a félelem, a rettegés, a kombinálgatás, a hisztéria s közben magukban igazolva látják, hogy a szellem tudományának követelményei a nehezebb időkben gyakorlatilag teljesen kivihetetlenek. Holott éppen azt kellene már végre meglátniuk, hogy pontosan a legnehezebb és a legsúlyosabb idők a legjobb alkalmak arra, hogy felhagyjanak ezzel az ösztönszerű, állati eredetű, semmi esetre sem mentális kapaszkodással az érzékelhető dolgokba.”

D.L.

(Fotó, pillanatnyi szállásom Bukarest határán.)

ff

Tegnap egy ismert pénzügyessel találkoztam itt a román fővárosban a CNBC csatorna egyik évekig foglalkoztatott puritán szakemberével Sandy Jadeja (chief market strategist-el)…

Már az eszmecsere első perceiben “megnyugodtam” mert ismét bebizonyosodott számomra, hogy az “egy őrült naplója” jelen bolondjának rendhagyó személyes tapasztalatai a világ több pontján pl az etikus – közösségi bank kezdeményezések kapcsán is és azok alapítóinak egyikével eltöltött 7 év -együtt élve-dolgozva- még megmaradt a józan eszem… 

A hamarosan soron következő -lásd előző megosztásaimaat- (FogelMediás) kávéházi beszélgetős körutamon, ennek a témának is főszerepet fogok adni… mármint ha lesz erre igény…

Mert elnézve a budapesti – erdélyi stb bankolási lehetőségeket, a helyzet még mindig siralmas. Vagy tévednék?…

Mert valahogy hiányzik a Love… pardon, a Lóvé… vagy mégsem?…

Fogel Frigyes

Szabad filmes

FogelMedia