Egy őrült naplója

– Miért nem veszik észre, hogy át vannak verve?

– Mert a valóság nem olyan jól van becsomagolva.

– Mi a különbség a butaság és a megvezetettség között?

– A butaság magányos… a megvezetettségnek mindig van közössége.

– Mi a propaganda legnagyobb sikere?

– Amikor az áldozat már maga nevetségesnek tart minden kételkedést.

– Miért könnyű tömegeket irányítani?

– Mert a legtöbben nem az igazságot keresik… hanem azt, ami megnyugtatja őket.

– Honnan tudod, hogy valaki teljesen meg van vezetve?

– Ha már dühös lesz attól, hogy kérdezel.

– Mi a legijesztőbb?

– Nem az, hogy hazudnak… hanem hogy mennyien kérik.

————————————-

Na szevasztok!

Megyek filmezni… (Egy szicíliai szakácsot…)

Ciao!

Eközben most újra indul a Friderikusz, a Heti Hetes, előkerültek a Geszti félék, és most már csak a Hofiknak kellenének még előjönniük. A föld alól…

Hogy is van az, hogy a mosolygós-vicsorú Endre bácsik, a Miklós nénik, az LTR spiclik nyilvánosan-pontosan a képünkbe tolták a számokat (az utolsó pillanatban) tökéletes precizitással, ahogyan el lesz söpörve a mi fajtánk… Tudták. De hogyan?
Amikor még a Schiffer is folyamatosan (!) azt bizonygatta hónapok óta, hogy akkora részvétel lehetetlen lenne, amit ezek vicsorogva – pardon, vigyorogva bejeleztek és amilyen sosem volt a magyar politika történetében.

Meglett. Ez is. A “varázslók” felkészültebbek… (mint mi).

Az oláhoknál ezt a főpróbát már megtartották. Csak ezt is már elfelejtették. Nincs itt semmi látnivaló.
Nálunk csak az adott ködlámpákat kapcsolták le. Ismét.

Mert a szellemi köd már régóta leereszkedett az írástudók fejére. Akik sem a dzsindzsásból, sem a borókákból sem az önsajnálatukból nem képesek felnézni. Az összképre.

Nos, a magam fajta anno a zeneakadémiákon az összhangra -is- volt felkészítve…
Mert a szellemi tisztán hallás a lényeg, nem pedig az oly divatosan elterjedt tisztán látás fogalma.
(Mondta egyszer Rudi bácsi…)

És most újra élednek a Szabadság tér 17. stúdióinak a mai, hárombetűs utódai, hogy tartsák továbbra is vasmarokkal, az ápol és eltakar finom szövedékét…

Vajon most, a magamfajtának mi ilyenkor a dolga?
Még mindig Műsort gyártani? Minek? Kiknek? Miből?Továbbra is saját zsebből?

Mert a (szellemi) halottak ismét előjöttek, és össze-ölelkeznek a sírjainkon táncolókkal.

Nem kéne esetleg most összefogni? Alkotni? Megfinanszírozni? Példát mutatni?

Fogel Frigyes
szabad filmes
Házsongárd, április 16.

Mindent. Amit én tudok. Amit átéltem az utóbbi 22 évben filmesként. 

Neveket, számokat, történeteket. 

A magyar szolgálatoknak – például az elhárításnak – is lehet, hogy lesz benne pár csemege, bár ez nem biztos.

Sajnos úgy látom, hogy – most is – mindenki lapít, épp elkenik a dolgokat, és az eufóriában leledző tömegek nem értik, mi történik velük…

És ez zavar engem. 

A kritikát mindig magamon kezdem, de egy nagy elmétől azt tanultam, hogy manapság már nem lehetnek titkok. Ehhez kell felnőnünk. 

Ezért kellene a manipulátorokat megnevezni, hogy az erejük a semmibe foszoljon. Naivitás? Nem. A mesék tudják, a mesélők élik. 

Oroszlánok kellenek most. Vörös oroszlánok… 

Mivel saját erőből, saját pénzből küzdöttem végig ezt a 22 évet, és ezalatt lassan, de biztosan megtanultam, hogyan próbáltak engem is manipulálni – több-kevesebb sikerrel –, meglépném mindezt. 

Pont ezért nincs otthonom, nincs semmim, de mégis mindig megvolt mindenem.

Félelem nincs bennem. Nincs mit veszítenem. 

Jó „trénereim” voltak már levadászás szempontjából, úgyhogy végigvinném.

De mi lenne ennek az értelme?
Nem tudom…

De legalább beleillene abba a sorozatba, amit eddig tettem…

Elegáns lezárásnak.

Művészien.
Szelíden.

Csendesen…

Ahogyan ezt a küszöb őrei teszik… Szembesítve…

Úgyhogy hamarosan ismét jelentkezem.

Nem álnevek, weblapok, hajók homályos zugai mögül…

Ahogy eddig Ti tettétek…

Addig még párszor átgondolom, mert lehet, hogy hamarosan már erre sem lesz szükség, marmint egy ilyen kis jelentéktelen senki, -mint én- nyilvános elbeszéléseire…

Mert sajnos lehetséges, hogy sokaknak nemcsak az arcára fog fagyni az, ami, pillanatokon belül…

fogel frigyes

szabad filmes

https://fogel.me

A választás reggelén a magyar értelmiség egyik jeles képviselője egy “vezető” Antropozófus, világlátott ember, tehetős magyar polgár, büszke liberális, stb. nos ez az ember végre kommentált egyenesen és világosan az utolsó napon. Nálam, a senkinél. Az illetőről (is) az évek során készítettem egy kis filmet a dunai hajóján, ahol akkor bemutatta független könyv kiadóját és egyéb gondolatait projektjeit mindezt sok-sok évvel ezelőtt, közben a pilisi otthonába is meghívott, mindig barátságosan, kedélyesen de sose tudtam eldönteni hogy ő és a lelki társai szellemi barátai kik is ők igazán. De sejtettem, ugyanis 54 éves fejemmel még emlékszem, ahogyan a 70-es évek végén ők Magyarországon hogyan beszéltek velem, hiszen teljesen mindegy volt hogy ezek az emberek Antropozófiával foglalkoznak vagy Marx-Engels urak műveivel vagy urambocsá a buddhizmus vagy egyébb tanítások kiváló szószólói….

Egy dolog nem változott soha és ezt nagyon megtanultam: az ész csődje… 

Ezúton kívánok mindenkinek jó egészséget sok sikert és hogy ne felejtsünk. 

Egy paraszt

(Fogel Frigyes

Filmes, volt csellista)

Közkívánatra, Lendvay Miklós üzenete / kommentje a választás reggelén közzé tett posztomra:

Nagyon köszönöm, hogy ebben a kérdésben megnyilvánultok. Én még mindig nem értem, hogyan lehet a FIDESZ nevű bűnszervezetre szavazni. Igyekszem érteni, amit írtok, de sajnos még mindig nem értem, hogy nem tudtok a rengeteg civilek / polgárok / magyarok ellen elkövetett bűnről, vagy nem érdekel benneteket.

Követem továbbra is a gondolatokat. Sajnos nagyon kevés fórum maradt erre, a Polgári Körök megszűnése óta nem látok pártfüggetlen, átfogó fórumokat – a TISZA Szigetek, mint civil helyi párbeszéd helyei, részben betöltik ezt az űrt.

És bízom benne, hogy egy TISZA Párt győzelme után ez a párbeszéd minden magyarra kiterjed majd.

Ezért az egyetlen tettért már nem volt hiába.

(Az illetőt személyesen nem ismerem, de néha írt nekem, és igyekeztem neki is válaszolni.)

Isten óvja Magyarországot, Felvidéket, Délvidéket, Erdélyt. 

Fogel Frigyes (filmes)

Most, a választások előtt pár nappal, mégis megosztok belőlük néhány percet, hogy végre gondolkodjunk is.”

A nyilatkozó úriember lakásában már jártam néhány évvel ezelőtt, és akkor ott adott nekem az életéről – életútjáról – egy mély interjút.

Ezzel azt akarom mondani, hogy akik engem érdekelnek, azokhoz mindig elmegyek, és a szemük közé nézek. Így tudom meg, hogy az illető hiteles számomra vagy sem.

Ő, Bogár László számomra egy igazi nemzeti kuriózum, akiért tűzbe tenném a kezemet, ha kell.

Fogel Frigyes, szabad filmes

https://fogel.me

Az aktuális, friss összefoglalása a helyzetnek:

Ez pedig az életrajzi interjú a lakásán:

Fogyatkozik a 33ezer ember ezen az oldalamon (is), az elmúlt hetekben sokan leiratkoztak innen. 🙂

Távolabbról rátekintve a folyamatokra, számomra elképesztő az, hogy az előítélet mentes gondolkodásnak még az írmagját sem lehet megtalálni, nyomokban sem. Sebaj.

Aztán ma is fotóztam itt a vad rengetegben és gondoltam,hogy megosztok veletek egy új képet…

Figyeltem a fákra, a sziklákon tanyázó “pamacsokra”…

Inspiráltak az elementálok… Többek közt azt is üzenték, hogy ha nem vagyok képes teljes nyugalomban járni a természetet, akkor bizony az erdő lényei mindig láthatatlanok maradnak előttem…

Hasonlóan, mint amikor rátekintek az emberekre, és látom, hogy a saját “zajuk” – kivetítéseik illozórikus tükreit megteremtve, általuk nem látnak mást, csupán a saját önnön, torz illúzióikat…

És ez az igazi börtön, mert itt már börtön őr sem kell…

Persze egy ilyen (“web”)oldalon is, mint az “egy őrült naplója”, amikor megszűnik a “szórakoztatás”, és elkezdődhetne a gondolkodás, mindig fogy a tömeg… És jól van ez így 🙂

Hiszen ez az oldal nem mindenkinek szól — és soha nem is szólt.

Csak azoknak, akik nem félnek szembenézni azzal, amit mások inkább kikerülnek.

Ha maradtál, nem véletlen.

Ha elmentél, az sem.

Tisztelettel,

Egy őrült, ripacs…

https://fogel.me/

https://fogelmedia.myportfolio.com/