Eközben most újra indul a Friderikusz, a Heti Hetes, előkerültek a Geszti félék, és most már csak a Hofiknak kellenének még előjönniük. A föld alól…
Hogy is van az, hogy a mosolygós-vicsorú Endre bácsik, a Miklós nénik, az LTR spiclik nyilvánosan-pontosan a képünkbe tolták a számokat (az utolsó pillanatban) tökéletes precizitással, ahogyan el lesz söpörve a mi fajtánk… Tudták. De hogyan?
Amikor még a Schiffer is folyamatosan (!) azt bizonygatta hónapok óta, hogy akkora részvétel lehetetlen lenne, amit ezek vicsorogva – pardon, vigyorogva bejeleztek és amilyen sosem volt a magyar politika történetében.
Meglett. Ez is. A “varázslók” felkészültebbek… (mint mi).
Az oláhoknál ezt a főpróbát már megtartották. Csak ezt is már elfelejtették. Nincs itt semmi látnivaló.
Nálunk csak az adott ködlámpákat kapcsolták le. Ismét.
Mert a szellemi köd már régóta leereszkedett az írástudók fejére. Akik sem a dzsindzsásból, sem a borókákból sem az önsajnálatukból nem képesek felnézni. Az összképre.
Nos, a magam fajta anno a zeneakadémiákon az összhangra -is- volt felkészítve…
Mert a szellemi tisztán hallás a lényeg, nem pedig az oly divatosan elterjedt tisztán látás fogalma.
(Mondta egyszer Rudi bácsi…)
És most újra élednek a Szabadság tér 17. stúdióinak a mai, hárombetűs utódai, hogy tartsák továbbra is vasmarokkal, az ápol és eltakar finom szövedékét…
Vajon most, a magamfajtának mi ilyenkor a dolga?
Még mindig Műsort gyártani? Minek? Kiknek? Miből?Továbbra is saját zsebből?
Mert a (szellemi) halottak ismét előjöttek, és össze-ölelkeznek a sírjainkon táncolókkal.
Nem kéne esetleg most összefogni? Alkotni? Megfinanszírozni? Példát mutatni?
Fogel Frigyes
szabad filmes
Házsongárd, április 16.
Egy őrült naplója 