Egy őrült naplója

(fotó: fogel frigyes)
https://fogel.me/

“Am trăit un sentiment straniu, străbătând recent, o parte a Clujului. Limba română predomină, deși se mai aud, pe ici , pe colo, și ecouri maghiare. Impresionează  prezența unui evantai foarte larg de vechi clădiri monumentale, în marea majoritate a cazurilor, concepute de către arhitecți maghiari, sau școliți la instituțiile de profil budapestane. Începând cu adevăratul simbol al  orașului- remarcabilul complex statuar al lui Matia Corvinul (opera unui geniu al sculpturii maghiare mort la doar 45 de ani)- pe numele său Fadrusz János, umbrele spiritului maghiar planează parcă deasupra Clujului, prin clădirile și bisericile acestea extraordinare, impunătoare, care transmit pe mai departe, un fel de mesaj cifrat, despre o comunitate orgolioasă și puternică, bogată și întreprinzătoare, care a avut ambiția să-și facă simțită prezența într-o manieră aparte. Și dacă noi, cei de astăzi, simțim o bucurie miraculoasă atunci când descoperim pas cu pas fizionomia impunătoare a Clujului, e bine să nu uităm, că în mare parte, această strălucire a orașului-comoară, se datorează spiritului creator maghiar. Maghiarii aceștia, pe care unii dintre noi i-ar dori stârpiți pentru totdeauna , sau alungați fie în fundurile Asiei primordiale, fie în Ungaria, sunt frații noștri , oamenii lângă care am străbătut o istorie complicată și tragică, în acest colț de Europă. În ceea ce mă privește, ori de câte ori constat că semeni de-ai mei îi lovesc sau îi calomniază fără nici un fel de temei, îmi amintesc brusc, fie de demnitatea tăcută a stâlpilor funerari secuiești, fie de săgețile bisericilor gotice, fie de fascinanta arhitectură maghiară din Ardeal. Totul, pe fundalul unor melodii tradiționale, amestec de disperare, resemnare și aplomb. Îmi amintesc de lungul șir de învățați , de acele centre medievale ale educației , de principii ardeleni care au slujit arta și cultura. Zestrea materială maghiară ardeleană, rămasă acum aici, între hotarele României, ar trebui prețuită și asumată și de către noi, etnicii români. Căci pe lângă Voroneț și celelalte bijuterii bucovinene, sufletul nostru poate rezona la fel de intens și față de satele secuiești, sau de clădirile-simbol ale Ardealului. Aceasta înseamnă frumusețea diversității. Și un exemplu de civilizație, dar și de putere sufletească superioară.”  by Cristian Sandache

…

I experienced a strange feeling, recently crossing a part of Cluj. The Romanian language predominates, although Hungarian echoes are still heard here and there. It impresses the presence of a very wide array of old monumental buildings, in the vast majority of cases, designed by Hungarian architects, or trained at the Budapest-profile institutions. Starting with the true symbol of the city – the remarkable statuary complex of Matia Corvinul (the work of a Hungarian sculpture genius who died at just 45 years old) – named Fadrusz János, the shadows of the Hungarian spirit fly as if above Cluj, through these extraordinary, imposing buildings and churches, which convey onward, a kind of encrypted message, about a proud and powerful, rich and enterprising community, which had the ambition to make its presence felt in a special manner. And if we, the ones of today, feel a miraculous joy when we discover step by step the imposing physionomy of Cluj, it is good not to forget, that in large part, this brilliance of the treasure city is due to the Hungarian creative spirit. These Hungarians, whom some of us would like to be scattered forever, or driven away either to the bottoms of primordial Asia or to Hungary, are our brothers, the people with whom we have lived a complicated and tragic history, in this corner of Europe. As for me, whenever it is found that my fellows hit or slander them for no reason, I suddenly remember, either the silent dignity of the Sequoian funeral pillars, or the arrows of the Gothic churches, or the fascinating Hungarian architecture of the Ardeal. Everything against the background of traditional songs, a mixture of despair, re-sign and aplomb. I remember the long series of scholars, those medieval centers of education, the Ardean principles that served art and culture. The Hungarian material dowry from Ardelean, now left here, between the borders of Romania, should be valued and assumed by us, the ethnic Romanians. Because besides Voronets and the other jewels of Bukovina, our soul can resonate just as intensely towards the Sequoian villages, or the symbolic buildings of the Ardeal. This is the beauty of diversity. And an example of civilization, but also of a superior spiritual power. ” by Cristian Sandache

…

Nemrég különös érzés fogott el, amikor Kolozsvár egy részén haladtam át. A román nyelv uralkodik, bár itt-ott még mindig felcsendül a magyar szó. Lenyűgöző a régi, monumentális épületek rendkívül gazdag jelenléte, amelyek túlnyomó többségét magyar építészek tervezték, vagy olyan szakemberek, akik budapesti intézményekben tanultak.

A város igazi jelképétől, a figyelemre méltó Mátyás király-szoborcsoporttól kezdve – amely egy mindössze 45 évesen elhunyt magyar szobrászzseni, Fadrusz János alkotása –, mintha a magyar szellem árnyai lebegnének Kolozsvár fölött. Ezek a rendkívüli, impozáns épületek és templomok valamiféle titkosított üzenetet közvetítenek egy büszke, erős, gazdag és vállalkozó szellemű közösségről, amelynek megvolt az ambíciója arra, hogy jelenlétét különleges módon tegye érzékelhetővé.

És ha mi, a mai emberek csodálatos örömöt érzünk, miközben lépésről lépésre felfedezzük Kolozsvár impozáns arculatát, nem szabad elfelejtenünk, hogy a kincses város ragyogása nagyrészt a magyar alkotó szellemnek köszönhető.

Ezek a magyarok, akiket némelyek közülünk örökre szétszórva vagy ősi Ázsia mélyére, esetleg Magyarországra száműzve szeretnének látni, a testvéreink. Azok az emberek, akikkel egy bonyolult és tragikus történelmet éltünk meg Európa ezen szegletében.

Ami engem illet, valahányszor azt látom, hogy honfitársaim ok nélkül bántják vagy rágalmazzák őket, hirtelen eszembe jutnak a székely temetői faragott oszlopok csendes méltósága, a gótikus templomok égbe törő vonalai, vagy Erdély lenyűgöző magyar építészete. Mindez a hagyományos dalok hátterében, amelyekben a kétségbeesés, a beletörődés és a tartás különös elegye szólal meg.

Eszembe jut a tudósok hosszú sora, azok a középkori oktatási központok, az erdélyi fejedelmek, akik a művészetet és a kultúrát szolgálták.

Az erdélyi magyarok anyagi és szellemi örökségét, amely ma Románia határain belül maradt, nekünk, román nemzetiségűeknek kellene megbecsülnünk és magunkénak éreznünk. Mert Voroneț-kolostor és Bukovina többi ékköve mellett lelkünk ugyanilyen erővel rezonálhat a székely falvakra vagy Erdély jelképes épületeire is.

Ez a sokszínűség szépsége. Egyben a civilizáció példája és egy magasabb rendű szellemi erő megnyilvánulása.

— Cristian Sandache

– A csellót néha behangolják.

…

– Hogy hívják a vidám csellóst?

– Munkanélkülinek.

…

– Bátyám, maga tud csellózni?

– Tudok.

– Akkor miért nem játszik?

– Mert még nincs akkora baj

…

A székely egyetlen hangot húz a csellón egész este.

– Bátyám, ez zene?

– Nem.

– Akkor mi?

– Figyelmeztetés.

Egyébként meg a nagy látogatottságnak azért van egy haszna is: amíg sokan látnak, addig a nyilvánosság a “védelmem”. Mert a medvét sem akkor lövik meg, amikor az egész falu nézi. Előbb elzavarják az erdő másik végébe. Ahogy a YouTube-oldalamat is sikerült nekik lecsavarni. No de sebaj… amíg itt vagyunk egymásnak, addig nehezebb véletlenül eltűnni a bozótban…

És kevesebbet bámuljátok a képernyőt, többet a sparheltet! 

Mert ma már nem a maci a legnagyobb veszély, hanem az, ami a tányéron leselkedik. 

(Némelyik ételbe még a fakanál is csak ügyvéddel mer belekeverni!!!)

“Mindenki” elmondta a magáét, és minden megy tovább, ahogyan az elő van írva.

Az ávós csendben mosolyog, a jobb nackó-náci médiások röhögnek a markukba,

ciaCicás médiamunkások csak hüledeznek a saját agymenéseiktől, kgBélák szabadon rohangálnak, és azért a lopott lóvé még mindig el van lopva… (az 1989-as “rendszerváltás” óta)…

A csóró értelmiségi csak jólnevelten-megszeppenve pislog, hogy: na most mi a f@szom van, mert ilyet még nem láttam, (az “áradás” – szdsz-reloaded) a vérprofi hulladék mélyprosti (másik) “értelmiség” elégedetten hátradőlt és mormolja boldogan, hogy a jól elvégzett munkának most lesz meg a…

A waldorFOS-ok 80 százalékából még mindig árad a szellemi szerelem és tolerancia (nem) hiszen ők is szinte mind mossák… a partot…

Én meg csücsülök a Keleti-Kárpátok végein és azon gondolkodok, hogy hány csirkét, tehenet és disznót kellene összeszednem a következő évekre ahhoz, hogy… 

Plusz milyen kulturális rendezvényeket szervezzek a pitypangok hajnali énekléséről és a számszeríjas vacsoraeffektekhez, hogy majd a bojárokat és a szekusokat is “megvendégelhessem” krisztusi szeretettel, meg a pópa és a többi (…) szexszis igényeit is kielégíthessem itt a hegyekben néhány jobb sorsot érdemelt kecskével… brrr… 

Ugyan már… 

Még a Titanic-on is jobban élvezték a süllyedést… ott legalább egy kvartett egész jól húzta… (az igát)… 

Nos, akkor továbbra is kössenek az üzletek, épüljenek az “új” gondolat építmények, (gúny szmájli) legyen még nagyobb az a központi geo-antro-buddhista szívcsakra – a Kárpát-medence megváltó összes Szent Fallosz közös fazékja… stb. 

Csináljátok. (de mit is)?

 

Csak már lenne végre valahol egy csendes kis kávézó, ahol megjönne az ereje pár nagy arcnak a másik felet meghívni egy kávéra… Szódavíz kíséretében… 

Meghívni mondom.

A számlát kifizetve. Nem tarhálva…

Ugyan már.

Kellemes húsvéti ünnepeket.

(Egy filmes vadember)

U.i.: az utóbbi 20 évben sok-sok embert hívtam meg kávéházakba. Az esetek 99%-ban én fizettem.

Érdemes továbbosztani mert 20 évvel ezelőtt is kimondta a Kulturális Kreatívokról szòló első filmemben. Ha szükséges, amiben tudok segítek Attilának. Lehet, hogy most sikerülhet…

fogel frigyes

A táltos a következőket mondta – miközben a telefont szorítottam a fülemhez, és csendesen figyeltem az asztal körül ülő családot, mert épp a táltosról beszélgettünk, és a hívás enyhén szólva váratlanul ért – :

„Frici! Itt nem lesz semmilyen jelenés-változás, amíg a magyar nemzet ilyen erkölcsi mélységekben leledzik. Az utat, amelyet az emberek keresnek, addig nem találják meg, amíg meg nem változnak, amíg ez a fertő marad.”

A választ megkaptam. Akkor, ott, telefonon. (Van humora az Életnek…)

Aztán eltelt 106 év és 1 nap…

És megvártam, hogy lefusson a tegnapi nap is… Hátha…

De a szlovák külügyminiszter őrjöngését leszámítva nem történt semmi.

És eltelt a 106 év és plusz 1 nap.

A butaság, a tudatlanság, a hazugság, a manipuláció és a tudatos, szisztematikus átnevelés nap mint nap folyik itt, az én szemem előtt. Is…

Persze ezekre legtöbben már csak legyintenek, mindegyik oldalon…

(Most épp Erdélyben élek közel már 6 éve, miután életem során sok-sok évet lehúztam más országokban is és több kontinensen.)

Akik beleültek – beleültették őket – a készbe, azok a mai napig az átnevelő intézményeikben – értsd: iskolák-egyetemeknek nevezett lélek-szellemgyilkos intézményeikben – boldog és büszke önigazolásaikban-hazugságaikban fürödnek nap mint nap. (román, szlovák, szerb stb.)

Az értelmiség, a proli pedig továbbra is bamba vigyorral a képükön leledzik.

Megmerevedve.

106 éve és 1 napja.

A legkikupálódottabb / értelmesebb egyedeik között is kivétel nélkül (!) mindig eljön a pillanat, amikor büszkén feloldódnak a hamis hangjaik hálójában és a pengeélesen felépített kis, önigazolt világuk fénytöréseiben. Így próbálnak sütkérezni.

Mindig látom ezt, kivétel soha.

Azonban van itt valami, amit egyikük sem ért igazán:

Minden változik, minden mozgásban van.

Ellenségeim sokszor vágták a képembe anno, amikor még kis srác voltam, ők, az „erőszakkal” (!) elfoglalt iskolai és egyetemi katedráik fennkölt biztonságából, hogy:

„A tudás hatalom.”

Nem (csak) az… (mondom én)…

Mert már akkor rájöttem, hogy az igazi hatalom a tudásnak hazudott mérgüknek a vivő anyaga…

A hálózatuk. A média.

De ezt ma már szinte mindenki tudja-sejti.

(Én ebbe születtem bele, apám a királyi MTV-ben volt gyártásvezető, jómagam meg kameratologató.)

Most pedig az eltelt 106 év és 1 nap után az átnevelő táborok továbbra is zavartalanul működnek, a morállovagok pedig nap mint nap megváltják a világot.

fogel frigyes

“filmes”

https://fogel.me/

_________________________________

Rudolf Steiner Trianonról

Rudolf Steiner 1917. január 13-án felvázolta az Osztrák-Magyar-Monarchia erőszakos szétbontásának antant tervét, amit egy rajzon be is mutatott. Vagyis már három és fél évvel a „békediktátumok” előtt már megvoltak a „trianoni” határok tervei! Az egész béketárgyalásnak semmi értelme nem volt, csupán a látszat fenntartása, a jog, a szabadság, a béke álarca mögé bújtatott erőszak. Azért legalább a magyar delegációt meghallgathatták volna, de hát az antant demokratái már csak ilyenek. 

„Ezt a térképet látjuk, ha elképzeljük, hogy megvalósul, amit az antant jegyzéke Ausztria-Magyarországról mond. És emellett azt mondják, hogy „nem akarnak ártani Közép-Európa népeinek.”! Az egész jegyzék azt mutatja, hogy egyáltalán semmit sem tudnak például arról, hogy milyen nehézségekkel jár ezeken a területeken a szláv többség, azokon a területeken pedig az elenyésző kisebbség kezelése. Erről a jegyzékről lerí a viszonyokról való legkirívóbb, leglelkiismeretlenebb tudatlanság! És ilyen tudatlansággal készítenek ma történelmi (jelentőségű) jegyzékeket. Aztán azt mondják, hogy tulajdonképpen persze nem akarnak mást, mint már nem is tudom, mit, mert szinte undorító elismételni az itt elpufogtatott frázisokat. De mi bizonyíthatná jobban, hogy Ausztriát rákényszerítették, hogy megvédje magát, mint az antantnak ez a jegyzéke? Mi lehetne ennél fényesebb bizonyíték? Röviden, kedves barátaim, ezt a jegyzéket csak kórósnak lehet tekinteni. Maga az igazság és a valóság elleni kihívás. Itt túlfeszítik a húrt. És mivel ez a szellemi világgal szembeni kihívás, megvan a remény, hogy szükségképpen magának a szellemi világnak kell a dolgot helyreigazítania, még akkor is, ha ennek eszközei természetesen emberek lesznek. Ideje lenne, kedves barátaim, hogy az egész világon elterjedjen ez az illusztráció, amit felvázoltam a legújabb történelmi helyzethez, amely Közép-Európáról szóló történelmi tudás és megértés legteljesebb hiányából ered. Magától értetődik, kedves barátaim, hogy ahol erőszak uralkodik, ott az értelemnek nem sok hatása lehet. De azzal kell kezdeni, hogy észrevesszük, amikor jogról és szabadságról beszélnek, akkor a valóságban erőszakot értenek alatta. A dolgokat a nevükön kell nevezni.”

(Rudolf Steiner: Kortörténeti szemlélődések 5. kötet.)

“Az a helyes, ha teljesen higgadtan hangsúlyozzuk, hogy az antant vezetőinek célja Közép-Európa szétmorzsolása, mert csak az lehet válasz az antant oly hatékony kijelentéseire; ám egy olyan válasznak, amely bizonyos tekintetben negatív, mert azt akarja megcáfolni, amit az antant mond, nincs értéke. Ezért kell az alábbi válasznak pozitívnak lennie, azaz azon tényekre utalnia, amelyek Közép-Európából kiindulva az antanttal szemben állnak.

Csak ennek a ténynek a felismerése hozhatja meg Közép-Európának az impulzusokat, amelyek a jelen káoszából kivezetnek. A közép-európai államformációk csak arra az álláspontra helyezkedhetnek, hogy saját cselekedeteikkel hatástalanítják az antant-programot. Ez az antant-program – többé-kevésbé kimondva vagy kimondatlanul – három előfeltételen nyugszik:

1. Az antant álláspontja szerint a történelmileg kialakult közép-európai államalakulatokat nem szabad olyan formációkként elismerni, mint amelyekre az európai népek problémáinak megoldása tartozik.

2. Ezeknek a közép-európai államoknak az anglo-amerikanizmussal gazdaságilag nem konkurrencia-, hanem függőségi viszonyban kell állniuk.

3. Közép- és Kelet-Európa kulturális (szellemi) viszonyait az anglo-amerikanizmus nép egoizmusának szellemében kell rendezni.”

(Rudolf Steiner: Memorandum) 

“Ébredő valóság – A védvonal”

fogel frigyes

Nem, nem…

A legszebb az lesz, amikor az emberek már képtelenek lesznek felismerni, hogy a szomszédjuk, a munkatársuk vagy akár a szeretteik által írt sorokat valóban ők írták-e…

?!

Mert nem kell az 50-es évekkel „riogatni” a nagyérdeműt…

Elég, ha a hálószövők kicsit tökösebben belenyúlnak a káosz művészetébe…

És akkor a jóemberkedők, a városi prolik, a rasszhuszárok, a hivatásos megmondóemberek zavartan fognak pislogni egymásra az egyéb szellemi szektahívők és megmondó emberek gyűrűjében.

De nem. Nem fognak.

Hiszen nem lesz kire.

Mert egyedül marad mindenki.

És akkor majd beviszik nekik a kegyelemdöfést. Mindenkinek.

Csak ugye erről nem beszélünk.
Mert ilyen nincs…

Ahogy már nincs iwiw sem.

A magyar közösségi weboldal, egyike a világ legelső közösségi hálózatainak. Volt.

A szolgáltatás 2002. április 14-én kezdte meg működését iWiW néven…

Aztán a nemzetbiztonsági hivatalok (is) hagyták elveszni…

Vajon miért?

Nemzet? Biztonság?

Persze van megoldás…
Stay tuned…

(Ja, és addig is jó sepregetést… Először a saját portán, por favor.)

fogel frigyes
szabad filmes
https://fogel.me/