Egy őrült naplója

FogelMedia.

“

Muzsi Attila, Déva

“Be vagyok állva!
Miközben takarítottam, rendezgettem a cuccokat azon járt az eszem, hogy mit jelent, amikor egymásnak hitelt adunk, bizalommal vagyunk egymás iránt.
Cintányér vásár szó szót hozott, kiderült, hogy jó lenne egy gitárt és egy hangot felvenni, nekem is egy kicsit belenézni a virtuális keverőbe. Aztán egymást biztatva, ki bandát alapított, ki-azaz én stúdiót építettem. Csak egy léc ide, csak egy léc oda, közben születtek az albumok, nőtt a banda, több mikrofon kellett, nagyobb hely. Na meg egy jobb hangkártya… és így tovább.
A gladiátorok utolsó éjszakájukra nőt kaptak, hogy az éjszakát ne rettegve töltsék, hanem erőt kapjanak, egy múzsacsókot. Állítólag számított, nehezebben adták másnap életüket.
Szó, ami szó, ide is elfért volna ilyesféle bíztatás nekem. Bár nem a halálba készülök, de a jó dologtól sosem zárkóztam (volna) el.
Ezúton megköszönném a fogelmedia -nak, hogy támogatta a két hetes szellemi tevékenységemet, félre tudtam tenni a szerszámaimat pár napra, nemcsak a stúdiót tudtam előkészíteni a szombati felvételre, hanem a “Neked Szól” lapot és a saját készűlő (negyedik) könyvemet is tudtam egy kicsit szerkeszteni! Nem mellesleg a testemet sem kellett gyötörnöm, talán egy kicsit elviselhetőbb így a fizikai létem.
Úgyhogy látszik na….
(A képek homályosak, mert a telefonom borzalmasan régi és miszlikbe van törve az előlapja, de gondolom a lényeg átmegy…)”

Meglepetésemben megpördültem és az épp kezemben lévő mobilommal lőttem is egy fotót azon hamarjában…

A madár mozdulatlanná merevedett, majd huncutul a szeme sarkából küldött nekem pár mondatot, melyek így szóltak:

“Ez a primitív, kényelmes, kevéssel beérő mai világ kiokád magából, igényesnek, mohónak talál, egy dimenzióval gazdagabb vagy a kelleténél. Az olyan emberek, mint ti, manapság nem tudnak élni és az életnek örülni. Aki csinnadratta helyett zenére, szórakozás helyett gyönyörre, pénz helyett lélekre, nyüzsgés helyett igazi munkára, játszadozás helyett szenvedélyre vágyakozik, az ebben a tetszetős világban nem találja meg az otthonát.”

A szürreális pillanat után lassan megfordulva, gondolataimba mélyedve bandukoltam (volna) tovább, amikoris ismét elrikkantotta magát az a bizonyos fekete eresz-lakó…

Másodszorra is megfordultam, de most már lassabban, majd ismét exponáltam a telefonommal…

Továbbmenve a szállásom felé, már más, idegen nyelvű – idegen szívű rikácsolásokat is hallgatnom kellett…

A végén mindig ugyanaz a rövid repetició: kár… kár…

Aztán másnap, ugyanazt az utcát érintve sétáltam a központ felé, amikoris pont azalatt az eresz alatt, ahonnan a madár kiabált felém még pár órája, a járda végén egy összegyűrt, koszos zsebkönyv féleségen akadt meg a tekintetem… Lehajoltam, és a félig már elázott borítón a következőt olvastam: 

Steppenwolf – A pusztai farkas

Írta: Hermann Hesse

ff

Frici.  (Egy őrült naplója)

(A fotó illusztráció, egy két évvel ezelőtti találkozás kapcsán)

Az igazság soha nem csak hit…

B.A.

Fotóztam… & (filmeztem)

Bánnfy palota, Kolozsvár.

(A “Magyar Napok” tartalomgyártó kurzus / Sapienta vizsgafilmek rémálmok fordítottja)

Itt, most Művészek voltak és gyermekek. 

Egy új nyelv. 

Ha ezt nem tanuljuk meg, akkor nincs feljebb…

WonderPuck 2025

Képek egymás szemeiben…

fogel frigyes

szabad filmes

https://fogel.me

Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.

Hiányosságom váljék jósággá benned.

Egyetlen parancs van, a többi csak tanács:

igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.

Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:

Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.

Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.

Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában.

Weöres Sándor: Szembe fordított tükrök

Fogel Frigyes filmes és Muzsi Attila asztalos, kolozsvári beszélgetései…

(3-ik rész)

https://fogel.me

Az ilyet a Közel-Keleten és más iszlám országokban kellett megélnem sokszor, hosszú időkön át, filmezés közben. De legalább ott világos volt a felállás.

Ezeknek mindent lehet?

És NEM, ez nem román gyűlölet, ez nettó csendháborítás a keresztény kultúrkörben. 

Mindenhol.

Ja, hogy ezek ezt sem értik…

Na felteszem most a zajszűrős fejhallgatómat. 

Zene nélkül.

Mert nekik mindent (is) lehet.

Vajon meddig?

Annyira szánalmas ez az egész…

Üdv azoknak, akik ezt most olvassák közülük….

Egy “vájt fülü” ? túlérzékeny filmes (gúny).

Fenn a hegyekben egy volt Bánnfy birtokon… (Erdély)

Utó irat: holnap a kertbe kiviszek egy mobil hangfalat és Heinrich Schütz motettákat fogok jópár decibellel megküldeni…

Hátha rácsodálkoznak egy kis igazi keresztény zenei kultúr kincsre…

Ja, ha engem is lekaszabolnának mint Vasvári Pált a közelben 48-49-ben akkor ígérem vissza térek és kísértem őket az idők végezetéig vagy legalábbis amíg a hagyma kupoláikról le nem szedik a hangszóróikat.

A Sapienta -filmes kar- Erdélyi Magyar Tudományegyetem…

https://fogel.me

Pedig még nem is volt rajtam a “FogelMedia”-s sapkám. 

(fotó – “önarckép” az incidens után) 

Hát, kedves Feleim….  Épp Kolozsváron a főtéren filmeztem a 89-es emlékmű román zászlós csíkokkal felagatott és a légvonalban látható hatalmas Eu-s és az azt körül ölelő, büszkén lobogó román zászlókat, illetve a cölöp műlkotás között mobilozó két hölgyet (távolról/diszkréten – zoom optikával, lásd mellékelt screen shoot)  majd az egész  látványt a hátterben lezáró Hunyadi Mátyás szoborcsoportot… Is. 

Igazából élőképeket, az emberek arcvonásairól próbáltam megörökíteni néhány szép schnittet – inzertet- a következő -már rögzített- vlog beszélgetésemhez vendégemmel.

Egyszer csak hozzám lép egy termetes középkorú nő és román nyelven elkezd kiabálni velem(!)… közben folyamatosan fenyegetően nyomulni felém nagyra “fejlődött” testével…

(Próbálom nem megbántani a túlsúlyos hölgyeket)

Erre meglepetten leeresztettem a kamerát tartó karjaimat és értetlenül figyeltem, ahogy az arcomba tolta sötét, balkáni dühét… 

Az első meglepetésem után -én a sápadt arcú, láthatóan külföldi baseball sapkás laza ‘bozgor’-  csendesen kibököm hogy: “english please”…

Semmi. 

A “hölgy” folytatja a kiabálását románul… 

Aztán még kétszer türelmesen, lassan, érthetően jeleztem neki: “english please”…

Erre a nő hirtelen átvált tört angolra és a következőt kiabálja az arcomba:

Látlak mit csinálsz itt!

Nem filmezhet itt! 

Ezt nem csinálhatja! 

Mi románok vagyunk!
Ez itt Románia!!!

Én “public teacher” vagyok (!!!) ordította.

Tehát egy pedagógus jött nekem…

Erre, nagy nyugalommal elmosolyodtam “kínomban”, jól a szemébe néztem és jeleztem hogy ez itt egy Köz-Terület. Angolul. (Románul nem beszélek).

A nő meg sem hallotta, dühében csak folytatta a kiabálását 2 centire az arcomtól…

Public area!!! Ismételtem határozottan harmadszorra is a nő szemébe nézve, de most már valamennyire megemeltem a hangom, miközben már bámészkodók is kezdtek közelebb jönni, mint az állatkertben…

A gyűlölettől percek óta szabályosan reszkető-ordibáló pedagógus nő (!) egyszer csak hirtelen megállt és  felszegett fejjel elrohant. De még vissza-vissza nézett én meg csendesen elsétáltam Matyi szülőháza felé, de akkorra már a fények megváltoztak és már nem készítettem több felvételt…

És nem, nem volt bolond a támadó…

Ha egy kolozsvári “pedagógus” erre -is- képes manapság, akkor Funár “úr” jó munkát végzett anno. Pedig ez az “ember” nem tudhatta, hogy magyar vagyok, bár tavaly egy, az átmeneti szállásom közelében egy ro. rendőr “szomszéd” a szemembe mondta -angolul- az első találkozásunkkor, hogy biztos benne, hogy magyar vagyok… Erre van szemük ezeknek…

Persze manapság is már ugrásra készek errefelé az új “Arany”(os) dúvadak, akiket az rmdsz rongy emberei (tisztelet a kevés kivételnek) szintén ki fognak szolgálni. Hamarosan. 

Ahogy ezt szokták.

Mert ez lesz. 

Legalábbis ameddig hagyják őket. Is.

Persze először otthon kéne söpörgetni.

De az a legfájdalmasabb… 

(Nekem is)…

Úgyhogy a legközelebbi filmezéshez, majd viszek magammal egy románt, hogy hasonló esetben, elfoglalják egymást, ameddig én a felvételeket- képeket elkészíthessem… 

Mert láthatóan zavarja őket ha a szimbólumaikat -közterületen- filmezik… 

(jól láthatóan, hosszasan profi, drága gépekkel, mert ilyen ez a meló…) 

Ilyenkor megszólal bennük -ezek szerint- a “lelkiismeret” hangja illetve amit a tudatos központi agymosás kivált bennük. 

A sovinizmust. 

Mert ez is mélyen bennük van. 

Mindegyikükben. 

Tudom – látom. 

Csak ez is egy tabu. 

De attól még így van.  

Szóval nem valószínű már, hogy visszamegyek a kameráimmal a főtérre. 

Az évek alatt eléggé megundorodtam a kolozsvári hippokkrita, ál-kultúrától, az itteni magyarok lapos pillantásaitól, tudatos némaságukból, kioktatásukból. (Is).

Mert Ezek, már nem Azok. 

(Tisztelet a nagyon kevés kivételnek).

Én ezt így látom és vállalom a felelősséget azért, amit kimondok, bárhol, bármikor.

Aztán majd köpök egy hegyeset mindkét irányba, itt is. 

A kolozsvári magyar “értelmiség” és az ál-multikultis móc származású polgármester árnyékára, a főtér.ro-sok, a maszolosok, a miközödösök, a borókások stb. és a többiek felé is. 

És ti, “mélyen tisztelt” -ide is- betelepített oláhok: Isten nem ver bottal… 

Majd megtanuljátok… 

Hamarosan…

Nekünk pedig még van mit dolgozni.

Ön-magunkon.

Kicsit vissza véve a nagy arcunkból, a nagy magyarkodásból, mert mostanában ahogy jómagamnak látnia kell, kínomban, a filmes -“tágra zárt”- szemeimmel járva Erdély országot és a többi elcsatolt területet, sajnos sokmindenre nem lehetünk büszkék. 

Mert kurvák lettünk. 

O. Viktor mester ezt a “Hedonizmus” kifejezéssel jelezte nem is olyan régen. 

De ezt is gyorsan elfeledtük. Mert kínos ugye?! 

Hát igen. 

Korruptok vagytok ti is velejéig, nyakig itt, ti itt Kolozsváriak is. 

Már nagyon rég óta.

Pontosan tudjátok. 

Ezt is. 

Mert az igazi árulóink köztünk vannak… 

Nem az új honfoglalókat kellene szapulni.

Lehet kezdeni a pl. a szembenézéssel… 

Esetleg a Szamosban a hídról lefelé tekintve, vagy egy régi tükörben gyakorolva az első józanabb pillanatokat… 

A fellegvártól Kalotaszegig, így, az első menetben…

Kinek nem inge, ne vegye magára…

Fogel Frigyes

Szabad filmes

https://fogel.me/

Ifj. Durkó Zsolt Művész Úr, már egy ideje megtisztel a gondolataival…

Néhány napja elküldött kérdéseit most megosztanám Veletek.

Kíváncsi vagyok a Ti érzéseitekre – gondolataitokra…

Durkó Mester jútúb csatornájának videó linkjét a komment szekcióban megtaláljátok.

Elvtársi üdvözlettel: Az Őrült. ff

A KÉPZŐMŰVÉSZET HELYZETÉRŐL

Eltekintve attól, hogy a műveltnek tartott – globális – nyugat ábrázolt víziói önkényes variációk rajait alkotva lepték el a populáció erre igényt tartó tömegeinek testfelületeit, a tetoválás – önképesítő (?) – divatja elképesztő méreteket öltött, valamint attól, hogy a múzeumok és aukciós házak felbecsülhetetlen kategóriákig ívelő értéktárai a múlt és (kevésbé) a jelen alkotásait kvázi szórakoztatva-művelve, üzleti alapon, szórt-közvetített

 generált média hálózatok képözönei és egyéb struktúrái által (együtt hamisítva?) a köztudatba tolják, fel kell tennünk a kérdést: 

van-e egyáltalán még  értsd: mit értsünk az alatt, hogy – képzőművészet?

Él-e, megvan-e ez a kulturális humán kvalitás szövet abban a formában, ahogyan pár évtizeddel ezelőtt még biztosan létezett – vagy a mindenki művész huszonegyedik századi id-IoT-izmusainak áramköreiben, a kékesre kreált net-mindenség – információ óceán: micsoda Vízözön! – számtanaiban, influentált hatásdinamikák örvényeiben tűnik el.

Rajtunk is múlik – mondhatnánk.

Kell-e még a képzett, kutató, koherens életpálya-művet felmutatni tudó, alkotó tehetség ideál? Fontos-e, hogy művelt, felelősséggel megnyilatkozó művész személyiségek tán különösképpen is időszerű, mértékadó üzenetei érvényre juthassanak?

Nyilván, minden jobb érzésű embertárs kapásból rávágná: igen! – hát hogyne!

De kell-e ma az ember – lélektagadó transzhumanista kísérletek kiszolgáltatottja – maga?

– ez itt a nagy kérdés!

Nekünk igen.

A globalista „elit” egy hibrid, új lényt alkotna: a nemtelen istenné elfajzás mesterségesen intelligens (AI) biorobotok hatékony segítségével megtámogatott mutációiba modulálná magát. Hogy a maradékkal mi lesz? Erről a globális média segítségével altatva-kábítva hazudoznak – valójában nincs terv, életképes stratégia.

A humánum szó szoros értelemben vett lecserélésének megszállottjai a szociáldarwinistafajelmélet, az eugenika torz alapjairól hozták létre (a sajtó, majd egyéb hírközlési hálózatok által világszerte egységesen fősodratúvá tett / vett) kanonizált hivatkozásaik „tudományos

eredmény” tárát. Az emberi természet kielégületlen kísérletező kedve ebben a játszmában mindig a segítő, a felszabadító maszk mögül csal: az áruló hajlam jellemzően mintegy jobbítva pusztít. Szomorú dolog ez.

Hogy az ember mire képes – illetve gépes!

Képzeletben számokká változva majd gép-szeletére cseréli fel elbizakodott magát – a propaganda legalábbis nagyban ez. Az ipari társadalom, a modernitás utáni korban a túlszaporodottnak tartott tömegek – az „emberiség” – civilizációinak jelenlegi, exponenciális „fejlődése” a technológiák terén oly mértékűnek mutatkozik, hogy a hírcsatornákon az átfogó, hasonlóan gigantikus léptékű, fantasztikus – verniánus – újdonságokkal kecsegtető földtörténeti transzformációk elkerülhetetlenségére történő ismételt utalások népszerűsége

– napjainkra hagyományosan (szinte unalmas) – garantáltnak tűnik (űrkolonizáció stb.), meglehet, a kérdés valóságosan és igazság szerint talán az, hogy az emberi lény én- kiterjesztéseinek, kifejlesztett (támadó / védekező, szórakoztató, komfortérzetét elvileg növelő stb.) eszközeinek használója-e még vagy már csak rabja.

A szingularitásnak becézett gépi intelligencia állapotot – amikor már nem csak a sakk játék lenyomásával (játékosainak sakkba szorításával) sokkolna a számító termék (relatíve régi sztori), hanem elvileg minden más, korábban emberinek számító művelet- sorban (már az egészen közeli jövőben) győztesként kerülhet ki – egyesek elkerülhetetlen- nek és üdvözlendő FEJleménynek tartják.

Kérdés, hogy mit tartunk emberinek és abból mi az, ami kiszámítható.

Hogy a technológia minket használ, hogy az adat (beleértve: legszemélyesebb adataink) az újabb kor olaja, ahogyan Kai-Fu Lee (arcfelismerő rendszer innovátor guru) mondta, nyílt titok. Net neutrality… a semleges internet – a kétezres években még nem (vagy csak) nevettünk rajta, hiszen freedom nélkül nem létezhet az amerikai álom!

A mai helyzet az, hogy kicsit reálisabban gondolkodhatunk el azon, hogy az üzleti alapontörténő megfigyelési / követési praktikáknak kiszolgáltatott (surveillance capitalism) társadalom, a QR-kódolt emberállomány a fenevad bélyegét kapja-e meg ezáltal vagy „csak” a rabszolga lét – talán sosem volt – alantas körülményeibe süllyed? A hagyományos létformák „szükségszerű” felszámolása ismét egyben leszámolás lenne ismerős, bevált, emberséges értékekkel? A valóra vált disztópia távlat a többség számára – pszichológiai,

biológiai manipulációk áldozataival – a munkanélküli tábor, az értelmetlen lét pusztuló entrópiája lesz?

Még nem dőlt el véglegesen.

Az újkommunista, globalista agenda nyájas és visszautasíthatatlannak tűnő ajánlatai újra az általános jólét ígéreteibe vannak csomagolva: nagyban újrakezdve (great reset stb.) holnapra megforgatnák azegészviláágot, feje tetejéről a talpára kell Hegelt stb. – ismerjük.

Felfuvalkodott, mammon isteni-sátáni hatalmukba bolondult, felelőtlen gazemberek – csak ne akarnátok már velünk annyi jót tenni!

De nem lehet mindent ezeknek a történelem által pénzhatalom csúcsaira sodródott, erkölcstelen figuráknak a nyakába varrni; ők csak oda keveredtek, beleszülettek.

Nehéz tehertétel, de a fő gonosz a meg nem gondolt gondolat: a kollaboráns laboráció.

A mai tudomány alapzata hamis.

Létünk keretei – nem hogy lényegi összefüggései! – számokkal csak rendkívül korlátozottan írhatók le. Egyetlen objektív sem „objektív”, a lencse, az érzékelő határos, a megfigyelt jelenséghez csak sajátos szűrőt ad. A természetben semmi sem egyforma, viszont a számtanban ha egy adott egység (például szám) nem azonos önmagával, akkor a rendszer összeomlik. Számokkal (akármilyen algoritmusokkal) csak a számok világa írható le, a világmodell így hamis. Az absztrakt, elvonatkoztatott műveletsorok a – kért, vágyott,

hivatkozható – biztos tudás helyett a pigmalioni csodás fordulat ellenkezőjét okozhatják: a megidézettből nem élő szerető támad, hanem az alkotó változik át műve anyagává – ebben az esetben számokká.

Erre vágynánk?

Ifj. Durkó Zsolt