Egy őrült naplója

A beszélgetés magyar nyelvű leiratát most közzé teszem.

Tanulságos lehet(ne) most a visszatekintés… Aki elolvassa, azoknak megnyílhatnak bizonyos kapuk…

(Az eltelt 12 év alatt ez a rövidfilmem is, -személyemmel egyetemben- a gúny, a lenézés, a dermesztő kritika, az aljas rágalmak és a vankuj pénzéhségen kívül szinte nem kapott mást. Azóta közülük már sokan nem élnek, vagy “zsákmányaikból” “tengetik” önigazolt életüket, miután minden szétesett körülöttük és egymást tönkretették. De a magyarázkodásaik látszólag beton stabil lábakon állnak. Lelkük rajta. Már ha van nekik ilyen…)

fogel frigyes

FogelMedia

Gondolatok az új évezred küszöbén – interjú Thomas Meyer-rel

by Frigyes Fogel, in November 2013

– Mi a mi feladatunk?

–  Magyarországon – ahol tíz éve jártam utoljára – nagyon összetett a helyzet. Én úgy látom, vannak, akik – kicsit naívan –, illetve sok egyéb miatt  lelkesednek az Európai Unióért, bár ez a lelkesedés gyengülni látszik mostanában, de szép számmal vannak olyanok is, akik spirituálisan aktívak, és nem restek tanulmányozni a szellemtudományt: érdeklődést mutatnak olyan közép-európai gondolkodók iránt, mint többek között Steiner, Wegman, Polzer vagy éppen Moltke. Egy nagyszerű feladat látszik itt kirajzolódni: hidat kell képezniük Közép-Európa és Magyarország között, hiszen a szláv népek minden jel szerint sokkal jobban sérültek a bolsevizmus hetven éve alatt: szellemi apátiába süllyedtek. Ha érdeklődnek is a spirituális dolgok iránt, akkor sem törekednek önállóságra, csak követni akarják az áramlatokat – ha ortodoxok, akkor mondjuk Moszkva, ha antropozófiával foglalkoznak, akkor meg kizárólag Dornach felé figyelnek. Ezért én úgy látom, a magyaroknak nagyszerű lehetőségük van arra, hogy egészséges spirituális individualizmussal erősítsék a keleti népeket. Az önök népének történelmük során oly sok ellenálló erőt kellett kifejtenie a különféle külföldi hatalmak ellen,  a törökökkel, a Habsburgokkal, a bolsevik uralommal szemben, hogy mára nagyon erős individualizmus alakult itt ki. Steiner a közép-európai népekre vonatkozó karakterológiájában azt mondja, hogy egy dologban közösek mindannyian: nagyon erősen küzdenek az individualizmusért. Hát még, ha ezt a tulajdonságot a Magyarországon meglévő ellenálló erővel kombináljuk, amelyet néhányan – köztük Steiner is – turáni elemnek hívnak…!  Egy jó barátom, akivel Budapesten találkoztam, szerintem nagyon találóan fogalmazta ezt meg:  „A magyaroknak az a feladatuk – és a lehetőségük is megvan rá –, hogy megnemesítsék turáni elemüket.” Ez pedig nagy erőt jelent, ha kifinomultsággal, megtisztultsággal és individualizmussal párosul. A feladat tehát az, hogy a magyarok elvigyék ezt az erőt keletre, arra a területre, mely hetven évig a tetszhalál állapotában volt. Úgy látom, ennek egy nagy akadálya van évszázadok óta: a szláv népek elleni általános antipátia, a tőlük való különbözőség tudata. Ha ezen túljutnának végre – első ízben történelmük folyamán –, akkor Magyarország tényleg betölthetné ezt az úttörő szerepet.

– Miért ír?

– Hogy sok pénzt keressek vele…. ☺ Na jó, nem azért. Könyveim azokat az embereket célozzák meg, akik többet akarnak tudni az elmúlt idők igazi történéseiről, akik független véleményt akarnak formálni bizonyos politikai, történelmi és kulturális eseményekről. Írtam az európai kommunizmus előtörténetéről, amelyet nem igazán az európaiak alakítottak ki, hanem egyrészt nyugati gazdasági érdekekhez fűződő személyek, másrészt a római katolikus egyházhoz közel álló emberek. Csak nézzünk meg közelebbről olyan alapítóatyákat, mint pl. Jean Monnet és Robert Schuman, és vegyük észre a nyugati érdekeltség és a katolikus egyház egyidejű képviselőjét Monnet-ban, akin keresztül megtudhattuk, hogy mivé is kéne Európának válnia… És szerintem ma is így állnak a dolgok. Például az Európai Központi Bank egyik vezetőjéről tudjuk, hogy római katolikus, sőt, jezsuita neveltetést kapott, s aki egyben a Goldman Sachs embere is, vagyis akiben a mai Európát létrehozó két áramlat egyesül. 

Több publikációm is megjelent arról, hogy az első világháború miként vetett véget az európai nemzetállamoknak. Németországban Helmut von Moltke ezt a szándékot már akkor világosan látta. Ezért a célért munkálkodtak azok a nyugati körök is, akik az úgynevezett szocialista tapasztalatszerzést készítették elő Keleten – mert ezt Nyugaton készítették elő –, meg tudom mutatni az ezt bizonyító forrásokat, vagyis nem össszeesküvés elméletekről van szó. Világos, hogy ezek a folyamatok éppenséggel nem az európai szellemiségből fakadó folyamatokat segítették elő. Európa mesterségesen szétszabdaltatott; így sok különféle történelmű, kultúrájú ország próbálkozott egy egységesített kultúrájú Európa létrehozásával a nyugati demokratikus absztrakt modell mintájára, de ez a kísérlet új impulzus híján eleve kudarcra volt ítélve. És íme a hiányzó láncszem: Steiner elmélete a hármas tagozódásról, melyet  először egy osztrák életrajzíró ismertetett Károly császárról szóló művében. 

E Károly császárról szóló vastag kötetben egy külön fejezet szól arról, hogyan tudnának az európaiak új társadalmi formációt kialakítani, melyben megmarad az ember szellemi önállósága, és a gazdasági életet nem veszélyeztetik belső villongások és nemzetek közti háborúk. Ez lehetett volna a követendő alternatíva. Károlyt császárt még érdekelte is ez az elgondolás, de intrikák érték a – hogy is nevezik ezt? igen, – a kabinetfőnökét, Arthur Polzer-Hoditz-ot, így az egész ügy a süllyesztőbe került, elveszett mint alternatíva. Egyértelmű szándékot lehet abban a tényben felfedezni, hogy a két évvel később, 1930-ban megjelenő második kiadásból már kihagyták ezt a memorandumot! Ezért sem terjedhetett el a köztudatban a hármas tagozódás elmélete sem. És azóta nem beszélhetünk a szó igazi értelmében Európáról, csak egy egyoldalú gazdaságú, egyházú és szellemiségű Európának hívott területről. Ide kívánkozik egy kép – Andersen  A császár új ruhája című meséjéből. E történet szerint a császár új ruhája igazándiból nem is létezik, a császár meztelen, de mindenki a gyönyörű ruhájáról beszél, mert a “közmegegyezés” ezt kívánja. Ma a “politikai korrektség” mondatja azt, hogy Európa ruházata pompás, miközben sehol semmi: napjaink Európája egy gyermeteg császár, akinek valójában nincs új ruhája. Holott tudjuk, hogy nagyon is nagy szüksége lenne erre a valóban új ruhára.

– Létezik megoldás? 

Az egyetlen igazi alternatíva, mely érdemes arra, hogy beszéljünk róla, és amelyet épp mostanság kezdünk megvalósítani… Legalábbis megpróbáljuk.

Látnunk kell, hogy a szellemi élet egyre inkább ellenőrzötté válik: még Svájcban is az a tapasztalat, hogy nincs szabadság az akadémiai tanításban. Álljon itt példának egy barátom esete, aki a szeptember 11-i események kapcsán végzett kutatásokat, és emiatt nehézségei támadtak akadémiai karrierjében.  A szellemi élet korlátozása – Svájcban! Ez rossz ómen.

Egyet tehetünk: a hármas tagozódáshoz, a steineri impulzushoz fordulunk. Látjuk például, hogy a pénz kezelésének új módja alapvetően szükségszerű. Mert a pénz helyzete manapság, enyhe kifejezés, ha azt mondom, őrület, sőt több, mint őrület. Kimondottan egészségtelen. Csak egy szűk rétegnek, a globalista elitnek hoz hasznot. És a többiekkel mi lesz? (itt lendíti a karjait) „Pokolba velük!” – mintha ezt mondanák, vagy a szociális intézményekben a helyük. Ezt a problémát csak érzékeny intelligenciával lehetne megoldani, a hármas tagozódás szempontjai alapján. Ahogyan én látom, egyszerűen nincs más alternatíva.

-– A mai döntéshozók tudatosabbak?

– Nem tudom, hogy tényleg nyitottak-e. Szerintem még talán még szigorúbbak, merevebbek. Nem hiszem, hogy ma könnyebb lenne bevezetni a hármas tagozódás alapelveit, mint száz évvel ezelőtt. Lehetséges, hogy egy olyan krízist kell megéljük, amely már nem letagadható, és mindenképpen cselekvésre kényszerít. Globálisan még nem érkezett el az ideje, de talán már elég közel vagyunk hozzá, hogy az emberek bevallják, a régi szisztéma nem működik, máskülönben nem élnénk át a totális nemzetközi összeomlást. Ha ezt tudatosítjuk minél többen, akkor talán van még egy esély arra, hogy rámutassunk a hármas tagozódás lényegére. De addig is, amíg elérkezik ez a pont, fontos, hogy legalább néhányan tudjanak róla, mert különben készületlenül ér bennünket a végső lehetőség, és megint elszalasztjuk az alkalmat, mint 1989-ben is tettük, ha még emlékszünk rá. Zárójelben jegyzem meg, hogy természetesen Magyarországon és Németországban is voltak, akik már sokkal korábban tudtak a hármas tagozódásról. 

Kelet-Németországban egy Rolf Heinrich nevű férfi írt egy könyvet 1989-ben, még a fal leomlása előtt, melyben nyíltan megfogalmazta ezt, kimondta, hogy a szocializmusban nincs jövő. Ezt a könyvet 1989 áprilisában Hamburgban adták ki, és szerintem útjelzőül szolgált azoknak, akik a szocializmus megállításán munkálkodtak. Mert ez a döntés nem a népből eredt. Nyilvánvalóan felhasználták az emberek elégedetlenségét ahhoz, hogy véghezvigyék a megdöntést, de a terv kiötlőit sokkal inkább a nyugati anglo-amerikai gazdasági körökben találjuk, akik új piacot akartak, és lehetőleg ellenállás nélkül. Tényként kell megállapítanunk, hogy iszonyatos sebességgel zajlott Kelet és Nyugat újra-egyesítése, különösképp Németországban. Tudni kell ehhez, hogy Németországot például nyomás alá helyezték, hogy hagyja el a német márkát, és ez konkrétan azt jelentette, hogy nem volt más választásuk. Azon kevesek pedig, akiknek lett volna választási lehetőségük, a naivitás csapdájába estek, mert nem hitték, hogy mindaz megtörténik, ami végül megtörtént. Persze, akikről beszélek, nem is voltak abban a helyzetben, hogy beleszóljanak a folyamatokba. Ezért a következő krízisben, amely biztosan eljön, jó lenne, ha több olyan ember lenne, aki tudatában van az említett alternatíváknak, melyeket a gyakorlatban még nem alkalmaztak, így senkinek sincs joga azt mondani, hogy nem működnek, hisz még ki sem próbálták azokat. 

– Létezik közép-európai küldetés? 

Közép-Európának ez nagy feladata lenne. De nem tudom, van-e elég ember, aki képes a nyugati mintától ls a hagyományos katolikus egyházi dogmákon is túllépve gondolkodni. Ha nincs elég ember, akik szabadok mindkettőtől, akkor a közép-európai missziót nem lehet véghezvinni. Mert ez szoros kapcsolatban áll a jó értelemben vett individualizmussal, egy olyan szellemi élettel, mely szabaddá lett bármely több száz éves hagyományos érdekközösséghez való bilincstől. A mai Európára jellemző tendenciákat jól mutatja egy – az angol gazdasági lapban, az Economistban húsz évvel ezelőtt közzétett térkép, mai valóságunk megelőlegezésének bizonyult. Néhány gazdasági elemző jóslatát ábrázolta arról,hogyan fest majd a világ és Európa a XXI. században.  Nos, ezen a térképen nem szerepelt Európa. Csak Euro-Amerika és Euro-Ázsia. És ma minden egyes pont Európában – ha földrajzilag beszélünk Európáról – vagy Euro-Amerika – vagy Euro-Ázsia. Világos, hogy ezen interjú alkalmával mi most Euro-Amerikában ülünk.

Szóval nagy kérdés ez, hogy az európaiak tudatában vannak-e még egyáltalán annak, ami Európa szerepe kellene legyen a világban: nevezetesen a Nyugat és Kelet közötti közvetítői szerepnek. Ha Európát szellemileg és politikailag lerombolják, ezt a feladatot nem lehet többé véghezvinni. És most éppen itt tartunk. Szerintem.

Ahogy arról már Rudolf Steiner is beszélt, Károly császár testvéte és kabinetfőnöke, Ludwig Polzer nem ismerte túl jól a korabeli gazdasági folyamatokat. Csak azt tartotta fontosnak, hogy Európa gazdasági szempontból versenyhelyzetben maradjon a Nyugattal szemben. Azt tudta, ha ez nem valósul meg a gazdasági erőfölényen keresztül, akkor Eruópának nincs többé kulturális szabadsága, semmije sincs. És ma tényleg az a helyzet, hogy ha az euró összeomlik, vagy ha az euró túlzottan függ attól, hogy mi történik a dollárral vagy keleti valutákkal, látjuk, hogy nagyon nehéz független szerepet játszani abban a hatalmi játszmában, amely elkövetkezik, és amely Kínát felszínre hozza majd – ez nem is kérdéses. Kínának azt hiszem 1,3 milliárd lakosa van, mindenhol növekednek, beruháznak Afrikában, és a forráselemzések is kimutatják, hogy egyre erősödnek. Ahogyan az USA felépítette technológiailag a Szovjetuniót, ugyanúgy építették fel Kínát is. Az amerikaiaknak mindig kell konstruált ellenfél. Ugyanakkor – és egyedül ez tartja bennem a reményt –, oly módon manipulálják az egész játszmát, hogy mindvégig ellenőrzésük alatt tartsák az “ellenséget”. Ez sokáig így működött, de ez már nem tarthat így sokáig. Eljön az idő, hogy az Amerikai Birodalom is leszálló ágba kerül, ahogyan a Római Birodalom is hanyatlásnak indult.

– 2001. szeptember 11.

– A szeptember 11-i szörnyű merénylet után azonnal lezárták New York-ban, a Pentagonban, és a harmadik helyen, Shanksville-ben az érintett területeket, úgyhogy a szokásos bűnügyi vizsgálatot nem is engedélyezték. Még a törmeléket is elszállították a toronyból, és azt a néhány fém gerendát, melyek nem mentek teljesen tönkre, Kínába szállították, ahol most valamilyen csatahajót építenek a szeptember 11-i belőlük. Ez történt – bűnügyi nyomozás nélkül! Ezek a tények is égetően hiányoznak az újságokból: a kritikai újságírás a legtöbb esetben nem hallgatott. A legalapvetőbb bizonyítékok és cáfolatok nélkül továbbították az amerikai kormány által alkotott és világszerte elfogadott konspirációs teóriát, arról hogy 19 iszlám terrorista tervelte ki és hajtotta végre az egészet. Tehát teljesen kimaradt a lapokból a kritikus kérdőrevonás, elfogadták, benyelték a több pontos is nevetséges magyarázatot. Az összes konspirációs teória közül eddig ez volt a legrosszabb.

A konspirációs feltevésekkel kapcsolatban mindig megkérdezheted: Megmagyarázza a tényeket? Ha konspiráció volt, akkor kell legyen egy olyan teória, amely megmagyarázza a tényeket, a hivatalos teória pedig ezzel szemben palástolja azokat. Az egyik fontos körülmény, amely rávilágít a hiányosságokra, a New York-i épületek bontásának módja. Volt szerencsém hét évvel ezelőtt egy ausztriai konferencián az északi torony gondnokáva beszélni.  Egy nyilvános előadáson is elmagyarázta, hogy szeptember 11-én, az hiszem, egy keddi nap reggelén, 8 órakor gyülekezője volt brigádjának a második földalatti szinten, és hirtelen erős robbanásokat hallott alulról. Erre semmiféle magyarázatot nem talált. Néhány perccel később egy férfi viharzott be a irodájába, aki égett, már vált le a hús a csontjáról, de még el tudta mondani, hogy egy liftben érték őt az alulról feltörő lángok. Majd később – folytatta –  halk robbanásszerű hangokat hallott valahonnan felülről. Nos, erről a tényről a hivatalos híradásokban egyáltalán nem volt szó. Több száz ember hallott robbanás-sorozatot, és ha ezt nem is vennénk figyelembe, az interneten sok jó dokumentumfelvételt lehet látni róla: például  Richard Gage Kaliforniában készített egy különleges filmet délután, csak hogy megmutassa, hogyan omlanak össze a tornyok, valamint a Hetes Épület, melybe nem repült bele repülőgép. Gyakorlatilag a szabadesés sebességével omlik össze! 

Ezt a látványos összeomlássorozatot nem lehet egy, kettő, három vagy négy repülőgép ott fent történő becsapódásával megmagyarázni, csak – hogy is mondják ezt? – tervszerű lerombolással. Tehát ha tervszerű lerombolás volt a dolog hátterében, akkor minden úsjágírónak és kutatónak meg kell kérdeznie, mi folyik itt? Tiszta sor, hogy terrortámadás volt, de a két repülőgép épületbe való beleütköztetése nem magyarázat arra, ami utána történt – ez mindenki számára a napnál világosabb, akinek egy kicsi fogalma is van a fizika törvényeiről.

Úgy tudom, még az a teória sem nyert bizonyítást, hogy a merénylet hátterében Osama Bin Laden – akit azóta állítólag megöltek – és csapata áll.  Ez a kép azóta sem állt össze. Szóval ki tette? A média már nagyon ért ahhoz, hogy globális hatású történéseket egy bizonyos módon fogadtasson el a világgal.

Volt egy a szeptember 11-ét megelőző esemény, melyet behatóbban tanulmányoztam rövid publikációmhoz, és ez Pearl Harbour volt. Ha megnézzük Pearl Harbour igazi történetét, melyet még az akadémikus történészek is lejegyeztek abban az időben, és amit én már ismertem szeptember 11-e előtt is, nos, akkor láthatjuk a tényt, hogy az egész világ elhisz egy történetet, amelynek hamis voltát már 1947-48-ban tisztázták. S ez – az emberek ellenőrzés alatt tartása szempontjából – elég nagy előrehaladás. Látható: az egész világ elhiszi azt a történetet, amit el akarnak hitetni vele. Pearl Harbour jó példa erre. Aztán ott van például a szintén megkérdőjelezhető „holdbéli eset”. Tudatosan mondom azt, hogy „holdbéli eset”. Az már tisztázott, hogy sok momentumot a stúdióban vettek fel, például Armstrong úr híres mondatát is, nem biztos, hogy jól idézem szó szerint: „Kis lépés egy embernek, óriási lépés az emberiségnek”, vagy valami ilyesmi, szóval ez egy stúdióban elhangzott mondat volt!! Tehát nem a Holdon mondta, holott úgy tálalták, és van még egy csomó más manipuláció is ebben az ügyben, de – a lényeg –, hogy a világ bevette…

Aztán jött szeptember 11-e, mely Pearl Harbour-on alapult, és amit rögtön azzal hasonlítottak össze. Mikor hallottam, hogy Pearl Harbour-t emlegetik, azt gondoltam: „Ó, hát még a kulcsot is megadják hozzá azoknak, akik ismerik Pearl Harbour igazi történetét!” És ez egy nagyon fontos nézőpont. Hogyan lehet befolyásolni a tömegeket azzal, hogy olyan történetet mondunk el nekik, amely nem  a tényeken alapul, mégis sikerül elfogadtatni velük. Ez a hatalom egyik eszköze, mely jelentősen növeli erejét és befolyását. Ez, magasabb szempontból – vagy mélypszichológiai vonatkozásban is nagyon fontos dolog. Nagyobb közösségi hatalomhoz jutunk, ha sikeresen hazudunk a közönségnek. Európa feladata ez lenne: „Nézzük a tényeket! Ne politizáljatok, ne csináljatok hatalmi kérdést mindenből! Mik a tények?”.  Véleményem szeritn az európaiaknak nem kellene kritkával illetni az anglo-amerikai hatalmi elitet amiatt, hogy sikeresen manipulálják a tudatosságot, a saját lustaságuk miatt. Szerintem mi, europaiak csak magunkat hibáztathatjuk álmatagságunkért, gyávaságunkért, mert túl nagy hatással van ránk a pénz hatalma. Ezért hallgatunk, és tesszük, amit diktálnak.  Tudom, hogy akad jónéhány olyan európai politikus, akik nagyon is kritkusak szeptember 11-ével kapcsolatban, de nem merték felvállalni a véleményüket.

–  Elkerülhető lett volnal az első világháború? 

–  Az 1890-es években Nagy-Britanniában több olyan elemzés megjelent, amelyek pontos felvázolták a történelmi fejlődés szükségszerűségeit, és kiválóan ábrázolják az ember individuális fejlődését az időben. Tudták például, hogy a szláv népnek missziója lesz a jövőben. Akkor még éretlenek voltak ehhez a küldetéshez. És éppen ezért lehet velük “játszani”, alakítani őket szinte tetszés szerint. Csak szláv körökben működhet a szocialista kísérletet – ezt Nagy-Britanniában pontosan tudták… Idézni is tudnám a mondatokat, melyek arról szóltak, hogy szükség van a következő európai „Nagy Háborúra” (akkor még így emlegették, mert nem tudták, hogy lesz még egy következő is), mielőtt megkezdik a szocialista kísérleteket, a Kelet megdolgozását, abból a dogmábó kiindulval, mely szerintem még mindig érvényben van, mely szerint az angolszász népnek, ahogyan Churchill nevezi, az a feladata, hogy évszázadokon át kormányozza az emberiséget.

Ez egy nagyon mélyre nyúló meggyőződés. Szerintem még olyan embereknek is, mint Clinton, Bush és Obama, ez a hozzáálás van a szívük mélyén, ezzel kapcsolatban semmi kételyük nincs. Így van, és kész. Ebből a nézőpontból – a szocialista kísérletet bevezetéséhez – háborúba kellett vinni Európát. Ausztria és Magyarország voltak azok a helyek, ahol, hogy úgy mondjam, meg lehetett gyújtani a bomba zsinórját. Ha alaposabban szemügyre vesszük a Ferenc Ferdinánd főherceg elleni szarajevó merénylet körülményeit, világosság válik, hogy egy több szinten megtervezett, kreált esemény volt… Vezetnek szálak Moszkvába, Londonba, Szentpétervárra, a politikai szabadkőművesekhez. Vannak még ma is jószándékú szabadkőművesek itt-ott, de tisztán látszik egy újabb keletű impulzus is a szabadkőművesek között, mely különös politikai és gazdasági csoportérdekeket képvisel. Ezek játszottak bele Ferenc Ferdinánd főherceg meggyilkolásába. Minden kétség kívül ürügyet kreáltak a háború kirobbanásához. A kérdés, amit eddig nem tetek fel a történészek csak az, hogy Szerbia és Ausztria eme kifuntdált konfliktusa után miért mozgósította magát Oroszország? Hiszen Oroszország közvetlenül nem volt érintett, így nyugodtan mondhatta volna: „Ha nektek, osztrákoknak, problémátok van Szerbiában, reméljük, megoldjátok.” Ehelyett mozgósították a hadseregüket, de ezt nyíltan nem deklarálták, úgyhogy Németország különösképpen érintetté vált ebben a helyzetben: „Ha egészen a határunkig mozgósítják a hadseregüket, nos, akkor nekünk is tennünk kell valamit.” Közismert tény, hogy Helmut von Moltke, aki azon időknek az egyik leggyengébbnek, pipogyábbnak kikiáltott egyénisége volt, a kitörés előtt két nappal hivatalos üzenetben szólította fel Oroszországot: „Állítsák meg a mozgósítást! Ez nagy veszélyt jelent ránk nézve!” Ő tehát megpróbálta. És csak amikor nem érkezett pozitív válasz, bízta a döntést a császárra, aki pedig háborút hirdetett, és csak ennyit tett, de még ezt se tette volna, csakhogy volt még egy zavaró tényező akkoriban (csak nagyon röviden mondom), hogy az angolok látványosan kifejezték: nem támogatják Franciaországot. 

Szóval teljes volt a zűrzavar Berlinben, de mivel az orosz mozgósítás folytatódott, kihirdették a háborút. Így történt Németország hirdetett elsőnek háborút. Könnyű Németországra mutogatni és azt mondani: „Ti kezdtétek!” De ez nem magyarázza meg azt, hogy kezdte mozgósítani hadseregeit Oroszország, miért nem adott Nagy-Britannia érthető magyarázatot a diplomaták által feltett kérdésekre. „Semlegesek maradunk.” – hangozatták. De nem ez történt. Tulajdonképpen azonnal benne voltak a háborúban nyakig. Tehát összeesküvések és diplomáciai hazugságok egész hálózata létezett. De hogy visszatérjünk az alapokhoz, szükség volt erre ahhoz, hogy a szláv népek idomításába fogjanak Keleten, melyet egy hetven évig tartó szocialista kísérlettel kezdtek. Ez, mellesleg, most is tart. Csak most globalizációnak hívják. Mondhatjuk: ez csak egy másik arca a szocialista kísérletnek. A háborút ráerőltették Európára. Az európaiak ezt a folyamatot megelőzhették volna, és akkor lett volna esélye a Monarchiának, ha a nemzetiségi kérdést okosabban sikerkül megoldaniuk. Ferenc Ferdinánd főherceg és Rudolf nagyherceg látták ezt a problémát, de nem voltak elég erősek hozzá.

– És a fiatalok?

– Fontos, hogy legyenek olyan fiatalok, akik megkérdezik: „De hát MI TÖRTÉNIK ITT?” Találkoztam fiatal emberekkel Amerikában, Svájcban is, akik igazán elmennek a dolgok lényegéig, és tisztábban látják, milyen világban élünk. És van bátorságuk azt mondani: „Ha ezek a dolgok megtörténhetnek, hogy ilyen mindent meghaladó mértékben manipulálják az igazságot, mesterségesen formálják a véleményt, akkor nekünk fel kell vállalnunk az igazság megmutatását.” Szóval azt hiszem, bátorítanunk kell a fiatalságot arra, hogy legyenek függetlenek az igazság keresésében, és hogy kifejlesszék magukban a meggyőződést, hogy az igazságot meg lehet találni – bár nem mindig könnyű. Erősítenünk kell a meggyőződésüket:  mindig a felszín mögé kell nézni. Ha ezt nem tesszük meg – hisz látjuk, hogy vannak manapság is olyan fiatalok, akik elmerülnek…, például az alkoholmámorban, kábítószerfüggőségben, „szerelmi paradicsomokban”  –  még Svájcban is működnek ilyenek… Ők azok, akik érdektelenségbe süppedve azt gondolják: „Mit nekem a világ, minden hazugság és mocsok. Mit tudok én ez elllen tenni?” Ez elsősorban nevelési probléma. Hol vannak azok az iskolák, amelyek arra tanítják a gyermekeket, hogy saját ítéletet és véleményt formáljanak, s azt vegyék alapul, ahogyan maguk látják a világot, és ne csak az általános önkényes, ránk erőltetett véleményeket vallják? 

Hol vannak az ebben a szellemben nevelő tanárok? Hol vannak azok az állami intézmények, amelyek támogatják őket ebben? Ezért van szükségünk szabad iskolákra! Ez is része a hármas tagozódásnak. Az állami felügyelettől független iskolák. Fontos, hogy legyenek olyan emberek, akik egyszerűen, világosan tudnak beszélni az új pénzügyi rendről. Arról, miért rossz az, hogy a pénz szüli a pénzt, anélkül, hogy valós érték állna mögötte. És arról is, hogyan lehetne ezen változtatni… Ám ehhez egy nemzetközi társaságot kell létrehozni, mert nem egyetlen államférfi, vagy nem egyetlen nemzet tudja kézben tartani, kezelni ezt az ügyet. De terjeszteni kellene az újfajta pénzkezelési módszereket is, és a történelmi folyamatokat mélységeiben ismertetni a nagyobb tudatosság eléréséhez. Másképpen ez az érdekes és egyre szélesebb körben terjedő „Foglaljuk el a Wall Street-et” mozgalom is kontrollálható lesz, és már láttunk is benne felbukkanni bizonyos arcokat. Nos, talán felvilágosíthatnánk ezeket a fiatalokat azon tény hátteréről, hogy nem is olyan régen volt egy pápa, aki érdeklődött a szellemtudomány iránt. Magánemberként meggyőző módon beszélt arról, hogy mit gondol a reinkarnációról.

Nagyon érdekes választ adott erről közeli barátjának, aki gyakran tartózkodott nála Castel Gandolfo-ban. Először azt mondta: „Ezt a kérdést inkább Ratzinger bíborosnak kellene feltenni” (ekkoriban ő volt a pápa) – nem akart egyenes választ adni. Aztán azt mondta: „Nos, ha megnézzük a bibliát, találunk olyan részeket, amelyek a reinkarnáció mellett, és olyanokat is, amelyek nem támasztják alá.” A férfi, aki e kérdést feltette, barátságosan de kitartóan tovább faggatta: „Szeretnék választ kapni Öntől, őexcellenciája!”  Erre elmondta, hogy ismert egy papot Lengyelországban, aki filozófiát is tanított, aki naponta kiment az emberek közé és aki meg volt győződve a reinkarnációról. Ez a férfi Robert Spearmann, nyugdíjas professzor Münchenben, aki elmesélte ezt Peter Archiati-nak, aki leírta ezt, mi pedig publikáltuk.

Szóval ez a történet is alátámasztja, hogy Voytila, aki szláv pápa volt, fiatalemberként antropozófiai könyvtárakba és körökbe járt, és korszakokat tanulmányozott. Ismerte persze Valenting Tomberget is, aki antropozófus volt, majd katolikus lett, megvoltak a könyvei, stb., stb. Szóval elmondhatjuk, hogy még az egyházban is vannak vezető karakterek, akik magánemberként érdeklődnek az antropozófia és a reinkarnáció iránt. Az persze érthető, hogy nem mehetnek oda a bíborosaiknak, azt mondva: „Nézd, foglalkoznunk kell a reinkarnációval!”, de Voytila a maga módján érdeklődött iránta. Ratzinger, a mostani pápa, másmilyen. Őt nem érdekli ez a kérdés. Tud róla, tudatában van, de az ő felfogása másmilyen. Szerintem tulajdonképpen száz évvel ezelőtt nagyszerű hozzállás volt az a szabadság, hogy elfogadjuk a reinkarnációt és a karmát, vagy ezek lehetőségét. De ma már nem annyira az, amikor vannak materialista irányultságú és spirituálisan nyitott emberek is.  

Nagyon sok spirituálisan nyitott ember van manapság, de két kategóriára lehet osztani őket. Az egyik csoport olyanokból áll, akik nagyon könnyen szeretnék megszerezn a spiritualitást, mint egy árucikket, akik elmennek egy guruhoz vagy meghallgatják a Dalai Láma szép előadásait, amelyek nem provokálják túlzottan a gondolkodásukat, és van a másik csoport, ők azok, akik készen állnak arra, hogy keményen megdolgozzanak szellemi fejlődésükért, mint a mérnök, aki keményen dolgozik azért, hogy megértse a statika és a fizika törvényeit, mielőtt megépíti a hidat, és tudja, hogy enélkül nem megy. A híd összedőlne… A reinkarnációval pedig az a helyzet, hogy sok információ kering róla, de nem mindig megalapozottak, gyakran illuzórikusan szubjektívek, nem bizonyíthatóak. Nézzük, mit csinált Steiner! Ő kemény kutatói munkát végzett spirituális szinten, hogy úgy mondjam, minőségbiztosított. Mindennek alaposan utánajárt, mielőtt a világ elé tárta. Tehát nagyon fontos megértenünk, hogy olyan pontosnak és felelősségteljesnek kell lennünk a spiritualitás közegében dolgozva, mintha fizikai közegben tennénk meg ezeket a lépéseket. Senki sem vezetne autót, ha azt hallaná, hogy a kocsit néhány spirituálisnak mondott látomás és képzet alapján konstruálta valaki. Nem kérdés, hogy nem ülnék bele… De szellemi téren mégis sok ember elfogad ilyen képzetek alkotta járműveket. Ez egy szakadékos, veszélyes terep. Nem életbiztosítás! Ezzel kapcsolatban az a véleményem, hogy a természettudományok találkozniuk kellene a szellemtudománnyal, de ezt – mint tudjuk –  igen nehéz kivitelezni, mint minden komoly természettudományos munkát. Ez a probléma elvezet a gyakorlati megvalósítás kérdésköréhez. És itt jön Steiner igazi célja. Steiner számos karmakutatást hagyott hátra, – ezek megtalálhatóak az interneten –, s ezek közül is az egyik legfontosabb Rudolf főherceg karmikus háttere, karmikus kapcsolata Rómával.  Steiner karmakutatásaink pontos tanulmányozásával letehetnénk a történelmem szemléletének új alapjait. Erre van szükség.

–  Rudolf Steiner?

– Szerintem, hogy rövid legyek, Rudolf Steiner a szellem első tudósa, aki a természettudomány tudományos módszereit, a gőteanizmust alkalmazni tudta a spirituáis tények világában. És amit szeretek benne…. Biztos vagyok benne, hogy néhány évszázadon belül nyilvánvaló lesz sok ember számára… Mindenki elfogadja a logika törvényeit, melyeket Airsztotelész fektetett le. Ma senki sem mondaná, hogy „Jaj, Arisztotelész az egy olyan fura figura volt. Furán viszonyult a nem görög népekhez, a barbárokhoz, stb.” Szerintem senki nem vonja kétségbe, hogy egyetemes törvények kiváló kutatója és felfedezője volt. Biztos vagyok benne, hogy ugyanez történik majd Steinerrel is előbb vagy utóbb. De ez beletelhet egy kis időbe, mert óriási területeket ölelnek fel a kutatásai, sok gyakorlati dolgot tett lehetővé, és mindezek problémássá teszik őt azon áramok számára, amelyeket nem egyetemes, hanem egyéni érdekek mozgatnak. Találunk ilyen áramlatokat vallási, gazdasági és politiai téren is. De ha az emberek, különösen a fiatal emberek látják Steiner mint gondolkodó, mint kutató, mint újító szellemtudós eredményeit, akkor előbb vagy utóbb megváltozik a róla jeleneg hallgatólagosan is jelenlévő törvény: aki ma karriert akar akadémiai vagy politikai körökben, Steinert nem is említheti, mert a süllyesztőben találja magát. A jövőben szerintem ez mindenképpen változni fog. És ez nagy mértékben függ a fiataloktól is.

– Van-e üzenete a fiataloknak?

– Azt mondom nekik: bízzanak az életben, bízzanak az élet mélyebb aspektusaiban, kössék ezt össze a reinkarnációról való meggyőződéssel, és talán egyre inkább saját tapasztalattal is. Ha van reinkarnáció, akkor nem tudják megölni, lerombolni egy emberi lény legbensőbb esszenciáját. Megsemmisíthetetlen. Az üzenetem: „Ébredjetek fel és találjátok meg a bennünk lévő örökkévalót, azért, hogy jobb lehetőségetek legyen a mai idők és a mai világ problémáival szembenézni, és azokat megoldani. Menjetek mélyebbre, nézzetek a felszín alá, hogy alkotó részei tudjatok lenni ennek a világnak, és egyéni felelőségetekkel formáljátok emberibbé!” Ez lenne az én reményem, az üzenetem – talán túl sok…

https://youtu.be/LxQGToIMQM4?si=iZSrUnQ4IGrOEEBE

Jó három hete Budapesten -is- jártam, Korcsog Balázs barátom előadásán…

(novalis.hu) A “fénygyökeres” Gellért Feri ismét megosztott egy fontos infót Balázs oldaláról… (megismeres.hu)

(A fénygyökéről készült filmem: https://youtu.be/Ir_IvNgZNUY?si=XYRmG42BEUgxR6nz )

Mivel Balázs barátomat a Magyar Antropozófiai Társaságnak nevezett gittegylet szégyenszemre semmibe se veszi, kérlek támogassátok őt. Pénzel. 

Feritől pedig vásároljatok könyveket és esetleg fénygyökeret is…

Nos, az alábbi információ már sok éve “köztudott”…

Viszont a pikantériája a dolgoknak Az, -világjárásom kapcsán ezt is megértve-, hogy pont akiknek segítenie kellene a titkok érthető-szeretetteljes átadásával a még kevésbé megébredt társainknak, nos, pont ők azok akik az (el)árulói ennek a kornak-korunknak…

A szellemi gőg, a fösvénység az bizony nagy úr… Mint tudjuk.

De Ezeknek mindenre van magyarázatuk….

Akkor most jöjjön Ferinek és Balázsnak a megosztásai, Rudi bácsitól… 

Íme:

Egy megvalósulása annak, amit kb. 100 évvel ezelőtt Rudolf Steiner elmondott: „Olyan emberek egy csoportja a hangadó, akik a mozgékony kapitalista gazdaság impulzusainak eszközeivel akarják uralni a Földet. Hozzájuk tartoznak mindazon emberi közösségek, amelyeket ez a kör képes gazdasági eszközökkel összetartani és megszervezni. A lényeg az, hogy ennek a csoportnak tudomása van róla: az orosz területek határain belül él az a jövő szempontjából nagy jelentőségű, még szervezetlen embertömeg, amely egy szociális szerveződés csíráját hordozza magában. E kör jól kiszámított célja, hogy ezt a szociális csíraimpulzust a maga antiszociális csoportérdekeinek hatáskörébe és fennhatósága alá vonja. Ezt a célt nem tudják elérni, ha Közép-Európából megpróbálják megérteni ezt a keleti csíraimpulzust, s tudatos együttműködésre törekszenek vele.S mivel ez a csoport az anglo-amerikai világon belül található, így jött létre alárendelt tényezőként a jelenlegi hatalmi konstelláció, amely elfedi a valódi ellentéteket és érdekeket. Mindenekelőtt azt a tényt fedi el, hogy valójában az anglo-amerikai plutokraták14 és Közép-Európa népe között folyik a küzdelem: a harc az orosz kultúrcsíráért. Abban a pillanatban, amikor Közép-Európából leleplezik ezt a tényt a világ számára, akkor egy valós helyzetkép váltja fel a valótlant. A háború ezért valamilyen formában mindaddig fog tartani, amíg a németek és a szlávok egymásra nem találnak s össze nem fognak ama közös céllal, hogy megszabadítsák az emberiséget a Nyugat igájából.Így nincs más választásunk: vagy leleplezzük a hazugságot, amelyet a Nyugatnak alkalmaznia kell, hogy érvényesíthesse akaratát, s kimondjuk: az anglo-amerikai érdekek fő mozgatói egy olyan áramlatnak a képviselői és hordozói, melynek gyökerei a francia forradalom előtti impulzusokban találhatók, s amely a kapitalizmus, a tőkés gazdaság eszközeivel próbálja megvalósítani a világuralmat, s puszta frázisként, üres szólamként használja a forradalom impulzusait, hogy elrejtőzzék mögöttük; vagy átengedjük a világuralmat egy titokban működő, okkult csoportnak az anglo-amerikai világban, míg a leigázott német és szláv területekről, jövőbeni vérontások árán, meg nem mentik a Föld valódi szellemi célját.” (Rudolf Steiner: Kortörténeti szemlélődések, GA 173, 6. kötet 90-91. oldal, (ABG Kiadó); német kiadásban GA 173c. A fenti szöveg kb. 1917 decemberében született, és Korcsog Balázs fordítását vettem át a http://www.novalis.hu oldalról) 

Fotóim. Karácsonyra.

https://fogelmedia.myportfolio.com/life

Megvásárolhatod ajándékba, poszterként, háttérképként. 

Ezzel támogathatod alkotásaim elkészültét.

Részletek:

fogelmedia1@gmail.com

Fogel Frigyes

Szabad Filmes

Revolut: (Revtag):

@frigyegkp

OTP:

Számlaszám: 

11773425-02879420

IBAN:

HU27117734250287942000000000

SWIFT (BIC): 

OTPVHUHB

Szívből köszönöm!

Kapom az e-maileket 😉 és most ismét -(sajnos)- válaszolnom – reagálnom kell, ha már ilyen sokan figyelitek még mindig vesszőfutásomat, számomra még mindig érthetetlen módon…

Szóval…. Okos emberektől hallottam már sokszor, hogy nem szabad segíteni azoknak, akik panaszkodnak, de nem cselekszenek.

Ezt főleg a buddhizmus mondja, jelezték nekem anno…

Arra is figyelmeztettek, hogy a túlzott empátia, ha nincs bölcsességgel párosítva, káros lehet ránk és a másikra nézve is.

Aztán persze vannak olyanok is, akik mindig kifogásokat keresnek, és bizony ők soha nem a megoldást, hanem az akadályokat látják.

Ha tanácsot adsz, azonnal megmagyarázzák, miért „nem lehet”.

Miért nem érdemes segíteni?

Mert a segítség el sem jut hozzájuk — „lepattan”.

Azt is meg kellett tanulnom eddigi életemben, hogy a valódi együttérzés, határokat is tartalmazzon…

Mert segíteni csak annak lehet, aki maga is részt akar venni a változásban.

—————————————

De ahogy már a saját bőrömön is tapasztalhattam, fura mód egyike vagyok azoknak a keveseknek, aki a saját gyártású filmjeiben a már működő, praktikus, mások által már kiküzdött megoldási lehetőségeket elhozta a világ sok pontjáról az utóbbi 20 év alatt (!) —  mind a gazdasági, szociális és a kulturális szegmensekben.

Eddig Milliók tekintették meg a munkáimat, blabla bla… de… inkább hagyjuk…

—————————————

Ha már ismét meg lettem szólítva:

Szerintem a lehetséges megoldások ezek lennének:

Első lépés:

Tessék rákeresni ezekre a filmjeimre.

(LINKEK kommentben)

Figyelmesen végignézni ezeket.

Aztán esetleg kipróbálni valamit a látottakból… természetesen a helyi adottságokra átültetve, kreatívan és türelemmel.

És ha szükséges, továbbra is szívesen segítek, amiben csak tudok.

És bizony sokan utálnak engem, mert a saját utamat járom, és miközben sokszor elbukok, utána feltápászkodok, és ismét megpróbálom.

Hibáimat is szoktam ismételni, -nem is egyszer- de egy idő után talán már képes vagyok egy kicsit változni…

Mindezek alapján, mivelhogy én valóban szabad filmes vagyok (nem független -mint ahogy ezt hazudják legtöbben önmagukat is becsapva, -az igazi, nehezen felismerhető ellenségek pénzeivel kibélelve- nem csak a nagyérdeműt, viszont én semmilyen gazdasági vagy politikai tömörülésnek nem vagyok kegyeltje), de lehet(ne) engem is támogatni: benzinköltség, stb.

Ezt hívják közösségi finanszírozásnak… hívnák legalábbis…

(Tisztelet a nagyon kevés kivételnek, akik eddig segítették a munkáimat mikroadományokkal. Tisztelet mindannyiuk felé!)

Mert sajna csak a pofázás megy ez ügyben is. A kritika és a kifogások… Önkritika viszont szinte sehol… De a lóvé kéne… kapom is a telefonokat — is — hogy ezzel-azzal a (filmjeimben is szereplő) bankárokkal kössem össze az embereket stb.

Mert a kapcsolati tőkém állítólag eléggé széles… tényleg? 

„De jó, hogy oly sokan milyen jól ismernek engemet”… (hányinger)…

Összefoglalva kedves feleim: a munka büdös részét nem lehet megspórolni… semmi sincs véletlenül. A nyomor–nyomorúság sem…

Egy biztos: mindannyian ugyanannak a színpadnak a deszkáin játszunk… ahogy az a „Vörös Oroszlánban” is oly szépen meg van írva…

Én csak azokat a ripacsokat nem kedvelem, akik hülyének néznek engemet.

Az ellenséget viszont tudom tisztelni, ha profi és tud harcolni.

De olyat keveset, igencsak keveset látok. 

Sem az oláhoknál, sem a székelyeknél.

Fogel Frigyes

https://fogel.me

https://www.youtube.com/watch?v=kmi64WFTFwU
https://www.youtube.com/watch?v=11Eeg3SSZNk




https://www.youtube.com/watch?v=gM319E8LENw
https://www.youtube.com/watch?v=VjxVc2Vpyt8




https://www.youtube.com/watch?v=gsEPLZv1zO4
https://www.youtube.com/watch?v=Ir_IvNgZNUY

(A végén kiderül a…) https://www.youtube.com/watch?v=VyWHs4u1gbY&t=3s

https://fogel.me

https://vimeo.com/manage/videos/1144897166?fl=pl&fe=ti

Egy új rendhagyó sorozatom első része…

https://vimeo.com/manage/videos/1144135738

A kárpátok bércein egy fotós yetivé változott csellista…
(A Yeti, vagy Jeti a Himalája havas csúcsain élő legendás, emberszerű, szőrös lény)..
(a szőrös stimmel… drága a jó borotva penge)


A fotóim – filmjeim itt:
https://fogel.me


Támogathatjátok bolyongásaimat a zöld pokolban:


Revolut: (Revtag):
@frigyegkp


OTP:
Számlaszám: 
11773425-02879420
IBAN:
HU27117734250287942000000000
SWIFT (BIC): 
OTPVHUHB


Szívből köszönöm!

https://vimeo.com/manage/videos/1144135738

Még mindig Brassóban vagyok…

Meleg van… Az itteniek is csak csendesen, -elmondásuk szerint- értetlenül figyelik a novemberi tavaszt.

Közben jönnek a levelek az utóbbi napok jelzéseimre … Mintha a fotóim elindítottak volna valamit az emberek lelkében…

Épp a hotelszobám ablakából figyelem a Hidat, két felvétel között… 

Azt a Hidat, amely egy csendes eső után, Köztetek és a  brassói Fekete templomban élő öreg harcos között ível most…

Érdekes, hogy a megszállók errefelé kevesebb idegen kegytárgyakkal árasztják el ezt a várost… Vagy ez a város veti ki magából a fals, babona cunamit…

Igen… A Templomos szobrok még mindig erőt árasztanak…

Valami maradt még itt az Éterben… Magyarországon ez már rég elillant…

Node hol vannak az igazi Harcosok?

Nem az önjelölt megmondó emberek, spiri szeánszok felkent hivatásosaira gondolok… Nem…

Hol vannak azok, akik az Igaz Őrzői – tudói, ezer év tudatos építésének?…

Ismerek ilyen szellemeket. Személyesen…

Hamarosan ki fognak lépni az árnyékból, ők is.

Mert közelednek az Új Formákat alakító tettek, hiába gáncsolták el Őket az előző ezredévben…

Figyeljetek!

Mert Az Őrzők -még- némán figyelnek… 

Titeket.

ff

“A szivárványhíd az egyetlen, ahol angyalok és ördögök úgy járnak-kelnek, hogy alig lehet szétismerni őket.”

Weöres Sándor

“Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,
De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.

Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt
Nektek, kiket szerettem,
Állván tátott szemmel, csodára várván.

Amit nem mondhatok el senkinek,
Amit majd elmondok mindenkinek.”

Karinthy Frigyes

Keresztes Lovagok (Teuton német lovagrend).

1211-től II András magyar király…

Szászok… Magyarok…

Aztán sok sok év elteltével egy idegen törzs fejpénzért egyenként eladja a szászokat a XX-ik sz.-ban.

Teljesen eltűntek.

Magyar alig.

Örmények nuku.

Figyelem itt a román karaktereket.

Teljes a disszonancia a magamfajta látó(gatónak).

Kávéházak egymás hegyén hátán. Szinte semmi más…

Egy dupla eszpresszó után megszédülve úgy éreztem hirtelen, hogy mintha két előadás között a szünetben a színpadra tévedt népek hordája felrohant volna, elfoglalva a világot jelentő deszkákat egy furcsa, hamis idővákum pillanatban és vad-idegen kíváncsiságukban bekukkantva mindenhova, sátorukat leverve értetlenül méregetik az új teret, bambán bámulják a színpadot a nézőtértől elválasztó esetleges tűzesetekre tervezett, néha leeresztett vasfüggönyt is…

Aztán megrettenve meghallják a csengőt, a büfék felől tódul a nagyérdemű, az ügyelő kikergeti az eltévedt honfoglaló karikatúrákat, majd folytatódik az… Előadás…

Ekkor az olcsó kávéscsésze füle elpattant a sok sok év csellózásától edzett ujjaim között és lassan felocsúdva az átmeneti rosszul-létemből a brassói fekete templom ősi német felirata, villant a lelki szemeim elé.

“Ich Weiss” …

Tudom.

Ők, viszont nem tudják. Még nem…

Mert a hazugságra épült élet halálra van ítélve. Így van ez a népeknél is.

De mindenki újra kezdheti.

Az eredetileg kijelölt helyükön…

. „In Hoc Signo Vinces.”

„E jelben győzni fogsz.”

ff

Nyilvánosan válaszolok. (a levél lent megtalálható, a művész inkognitóját megőrizve, hisz valószínüleg nem tenne jót a karrierjének ha kitudódna szakmai berkekben, hogy szerény személyemmel is levelezik)

Tisztelt Művész Úr!

Köszönöm levelét, itt minden a legnagyobb rendben… (Erdélyben)

Szokás szerint az első sorból tapasztalom folyamatosan, az ellentétjét mindannak, amiről rendszerint szépeket mondanak-tanítanak az Ember, álruhákba bujtatott ellenfelei.

Mintha azt, amit nekünk tanítottak a népmesékben, az elhalt volna. Mindenütt… Bárhol is járjak, ezt látom…

Az üveghegyek eltörtek, az Óperenciás tenger kiszáradt, és a halált megvető bátorságú legkisebb fiú tarisznyájából kiénekelték a hamuba sült pogácsát azok, akik ma tanítják a szeretet, a szellem, az alternatív gyógyítás, és a nemzetek feletti tolerancia – testvériség minőségeit.

Tegnap este ismét egy kerekasztal mellett találtam magam, ahol egy másfélórás inspiráló (legalábbis állítólag számukra inspiráló) beszélgetés után rákérdeztek nálam, – az ügyeletes társasági bohócnál -, hogy végülis hol születtem. (Három nyelven folyt a beszélgetés addig)

Ekkor a kérdést feltevő asszony szemébe nézve (a férje a bal oldalamon ült) éppen azon tűnődtem, hogy vajon személyében aki itt Romániában egy tekintély, elismert tanító és az új medicinák egyik profi trénere, vajon ő is úgy fog reagálni hogyha megmondom az igazat?

Aztán döntöttem és a szemébe nézve kimondtam, hogy budapesti gyerek vagyok.

Kellemetlen, csalódott, enyhén gunyoros heherészés volt a reakció, mely míves precizitással bugyogott fel az asszony (román) torok csakrájából…

Nem volt jó érzés ezt látni, hiszen folyamatosan ezzel -is- szembesülök.

Mert mit lehet tenni, ha már a tanultabb-kikupálódott fajtàjuk is ilyen?

De bevállaltam öt éve, hogy elvegyülök köztük is, ahogy azt az elmúlt (filmes) évtizedeim alatt tudatosan megtettem több kontinensen is, ezen a gyönyörű planétán…

Egyébként meg köszönöm kérdésed, alapvetően Jól Vagyok.

(Tapasztalom a Létet a bőrömön keresztül, ahogy azt Raffaello megfestette egyik mesterművében… a sokszáz (leszületés) előtt várakozó kisded arcok türelmetlen tekintetére emlékezve a függöny mögül, bár az én várakozásom már ellentétes irányú, ugyanis mélységesen unom ezt az ócska, olcsó, szellemi proli társaságot… is. Akik ikonokkal tapétázzák ki még a dolgozószobáik falait is nem ritkán, miközben… no de hagyjuk…)

Tudod, szerintem Andersen valahol elcseszte… mert a gyerek torka úgy berekedt… hogy nincs itt senki, aki eltudná rikkantani magát, hogy a “főnök” meztelen!

Ahoz kellene egy kis tökösség… no de az sincs már.

Eladták kilóra.

Azt is…

Hónap végén Óbudán is leszek…

Ölellek.

Szerettettel.

frici

_______________________________

Kedves Fricink!

Remélem minden oké – a 22-e eliramlott, de talán lesz valamikor másik alkalom.

Jó napokat!

Bíztassuk magunkat és egymást,

ölelések:

Tegnap még mint szellemfotós (ez egy szakma, mint pl.: a ghost writer) dolgoztam a román fővárosban, ma már Brassóban alkotok…

A két hely közötti erős kontrasztot ma délután egy brassói román vállkozó asszony festette le tömören egy kávé közben: “Fogel úr, barmit is csinálunk itt, a bukaresti kormány a nyakunkon térdel, nem engedi a régiónkat fejlődni…” erre keserűen elmosolyodtam és angolul megjegyeztem, hogy nemcsak Erdély ezen régiója küzd ezzel a helyzettel legjobb tudomásom szerint… A hölgy némán bólogatott… (persze nem tudta azt, hogy magyar vagyok. Ugyanis amikor így inkognitóban, más nyelveken beszélgetek az itteni értelmesebb, jobb indulatú román vállkozókkal, akkor legtöbbször csont őszinték velem…)

Tegnap még a frissen befejezett, a világ legnagyobb ortodox katedrálisánál -is- fotóztam, plyan pillanatokat is, melyeket nem mutatnak szívesen a nagyérdeműnek (lásd mellékelt képeim), miközben a reggeli kávém közben olvastam, hogy az itteni államelnök közölte, hogy pénzeket vonnak el az oktatástól és az egészségügytől ennek a frissen összetákolt kuplerájnak, pardon, országnak a védelmi rendszere megerősítéséhez.

Eközben magyarban -ahogy itt mondják az itteni testvéreink(?)- a legtöbben nem értik (szerény meglátásom szerint, hogy mi történik).

Sajnos a legtöbbünk a személyes “nyomorúságán” túl csak max 2 centire tud ellátni ebben a kivetített több ezredéves hamisságban.

Vannak persze kivételek, főként a még “le nem feküdt” művészek között -is-…

Bár J.B. nem is olyan rég azt hirdette, hogy “minden ember művész”… (nem az).

De miért is írok most ismét, én a “lúzer” a skatulyám cellájáinak egyikéből?

Nos, azért (is), mert ahogy az egyik mellékelt mostani fotómon is látható, több világ határán, (bukaresti katedrális, marriot hotel, stb.) a tér aranymetszésén egy idős koldus ült a “Krisztushoz nyíló kapu” közelében, csendesen reménykedve…. Aznap a haknim miatt többször elhaladtam előtte és láttam a kőkemény közönyt, miközben a koldustól pár méterre az ortodox biznisz pörgött, adták-gyújtották a gyertyákat az emberek, vették a könyveket, füzéreket stb. a koldus meg némán nézte.

Aztán lassan összeakadt a tekintetünk.

Egy nyugdíjas pedagógus volt.

Ült és figyelt.

Én meg a telefonom optikáján keresztül a kaput és a kinti világot elmetsző árnyék világ pengéjén állva figyeltem az emberek pénzköltését tőlem pár méterre az ortodoxiának, és utána ahogy visszaléptek az árnyékvilágunkba, elfordított fejjel a koldus mellett ellépve a zebrán keresztül a másik templom felé vették az irányt, a marriot hotel kapitalista szentélye irányába.

Ekkor ismét össze néztem az idős emberrel és lassan felé indultam…

A farzsebemben tapogatóztam az utolsó 100 lejesem után, majd lassan előhúzva kezemet miközben az illető figyelt majd remegő hangon, tört angolsággal ezt mondta : ének-zene tanár vagyok.

Kezébe nyomtam a pénzt, gyorsan megfordulva visszaálltam a világokat elválasztó árnyék határára és félrenéztem. Könnyeimmel küszködtem mert volt csellistaként tudom amit tudok…

Ekkor a művész koldus lassan felemelkedett és hitetlenkedő szemekkel meghajolt felém.

Úgy hajolt meg, mint egy pódium művész.

Ekkor elsírtam magam és szintén meghajoltam felé. Tudtuk amit tudtunk…

…

Eljött az ideje egy valódi, etikus bank alapításának Erdélyben, a felvidéken és a délvidéken is.

Chris Mann tudta.

Most már én is tudom.

Ki tudja még?…

fogel frigyes

fogelmedia1@gmail.com