Egy őrült naplója

A Sapienta -filmes kar- Erdélyi Magyar Tudományegyetem…

https://fogel.me

Pedig még nem is volt rajtam a “FogelMedia”-s sapkám. 

(fotó – “önarckép” az incidens után) 

Hát, kedves Feleim….  Épp Kolozsváron a főtéren filmeztem a 89-es emlékmű román zászlós csíkokkal felagatott és a légvonalban látható hatalmas Eu-s és az azt körül ölelő, büszkén lobogó román zászlókat, illetve a cölöp műlkotás között mobilozó két hölgyet (távolról/diszkréten – zoom optikával, lásd mellékelt screen shoot)  majd az egész  látványt a hátterben lezáró Hunyadi Mátyás szoborcsoportot… Is. 

Igazából élőképeket, az emberek arcvonásairól próbáltam megörökíteni néhány szép schnittet – inzertet- a következő -már rögzített- vlog beszélgetésemhez vendégemmel.

Egyszer csak hozzám lép egy termetes középkorú nő és román nyelven elkezd kiabálni velem(!)… közben folyamatosan fenyegetően nyomulni felém nagyra “fejlődött” testével…

(Próbálom nem megbántani a túlsúlyos hölgyeket)

Erre meglepetten leeresztettem a kamerát tartó karjaimat és értetlenül figyeltem, ahogy az arcomba tolta sötét, balkáni dühét… 

Az első meglepetésem után -én a sápadt arcú, láthatóan külföldi baseball sapkás laza ‘bozgor’-  csendesen kibököm hogy: “english please”…

Semmi. 

A “hölgy” folytatja a kiabálását románul… 

Aztán még kétszer türelmesen, lassan, érthetően jeleztem neki: “english please”…

Erre a nő hirtelen átvált tört angolra és a következőt kiabálja az arcomba:

Látlak mit csinálsz itt!

Nem filmezhet itt! 

Ezt nem csinálhatja! 

Mi románok vagyunk!
Ez itt Románia!!!

Én “public teacher” vagyok (!!!) ordította.

Tehát egy pedagógus jött nekem…

Erre, nagy nyugalommal elmosolyodtam “kínomban”, jól a szemébe néztem és jeleztem hogy ez itt egy Köz-Terület. Angolul. (Románul nem beszélek).

A nő meg sem hallotta, dühében csak folytatta a kiabálását 2 centire az arcomtól…

Public area!!! Ismételtem határozottan harmadszorra is a nő szemébe nézve, de most már valamennyire megemeltem a hangom, miközben már bámészkodók is kezdtek közelebb jönni, mint az állatkertben…

A gyűlölettől percek óta szabályosan reszkető-ordibáló pedagógus nő (!) egyszer csak hirtelen megállt és  felszegett fejjel elrohant. De még vissza-vissza nézett én meg csendesen elsétáltam Matyi szülőháza felé, de akkorra már a fények megváltoztak és már nem készítettem több felvételt…

És nem, nem volt bolond a támadó…

Ha egy kolozsvári “pedagógus” erre -is- képes manapság, akkor Funár “úr” jó munkát végzett anno. Pedig ez az “ember” nem tudhatta, hogy magyar vagyok, bár tavaly egy, az átmeneti szállásom közelében egy ro. rendőr “szomszéd” a szemembe mondta -angolul- az első találkozásunkkor, hogy biztos benne, hogy magyar vagyok… Erre van szemük ezeknek…

Persze manapság is már ugrásra készek errefelé az új “Arany”(os) dúvadak, akiket az rmdsz rongy emberei (tisztelet a kevés kivételnek) szintén ki fognak szolgálni. Hamarosan. 

Ahogy ezt szokták.

Mert ez lesz. 

Legalábbis ameddig hagyják őket. Is.

Persze először otthon kéne söpörgetni.

De az a legfájdalmasabb… 

(Nekem is)…

Úgyhogy a legközelebbi filmezéshez, majd viszek magammal egy románt, hogy hasonló esetben, elfoglalják egymást, ameddig én a felvételeket- képeket elkészíthessem… 

Mert láthatóan zavarja őket ha a szimbólumaikat -közterületen- filmezik… 

(jól láthatóan, hosszasan profi, drága gépekkel, mert ilyen ez a meló…) 

Ilyenkor megszólal bennük -ezek szerint- a “lelkiismeret” hangja illetve amit a tudatos központi agymosás kivált bennük. 

A sovinizmust. 

Mert ez is mélyen bennük van. 

Mindegyikükben. 

Tudom – látom. 

Csak ez is egy tabu. 

De attól még így van.  

Szóval nem valószínű már, hogy visszamegyek a kameráimmal a főtérre. 

Az évek alatt eléggé megundorodtam a kolozsvári hippokkrita, ál-kultúrától, az itteni magyarok lapos pillantásaitól, tudatos némaságukból, kioktatásukból. (Is).

Mert Ezek, már nem Azok. 

(Tisztelet a nagyon kevés kivételnek).

Én ezt így látom és vállalom a felelősséget azért, amit kimondok, bárhol, bármikor.

Aztán majd köpök egy hegyeset mindkét irányba, itt is. 

A kolozsvári magyar “értelmiség” és az ál-multikultis móc származású polgármester árnyékára, a főtér.ro-sok, a maszolosok, a miközödösök, a borókások stb. és a többiek felé is. 

És ti, “mélyen tisztelt” -ide is- betelepített oláhok: Isten nem ver bottal… 

Majd megtanuljátok… 

Hamarosan…

Nekünk pedig még van mit dolgozni.

Ön-magunkon.

Kicsit vissza véve a nagy arcunkból, a nagy magyarkodásból, mert mostanában ahogy jómagamnak látnia kell, kínomban, a filmes -“tágra zárt”- szemeimmel járva Erdély országot és a többi elcsatolt területet, sajnos sokmindenre nem lehetünk büszkék. 

Mert kurvák lettünk. 

O. Viktor mester ezt a “Hedonizmus” kifejezéssel jelezte nem is olyan régen. 

De ezt is gyorsan elfeledtük. Mert kínos ugye?! 

Hát igen. 

Korruptok vagytok ti is velejéig, nyakig itt, ti itt Kolozsváriak is. 

Már nagyon rég óta.

Pontosan tudjátok. 

Ezt is. 

Mert az igazi árulóink köztünk vannak… 

Nem az új honfoglalókat kellene szapulni.

Lehet kezdeni a pl. a szembenézéssel… 

Esetleg a Szamosban a hídról lefelé tekintve, vagy egy régi tükörben gyakorolva az első józanabb pillanatokat… 

A fellegvártól Kalotaszegig, így, az első menetben…

Kinek nem inge, ne vegye magára…

Fogel Frigyes

Szabad filmes

https://fogel.me/

Ifj. Durkó Zsolt Művész Úr, már egy ideje megtisztel a gondolataival…

Néhány napja elküldött kérdéseit most megosztanám Veletek.

Kíváncsi vagyok a Ti érzéseitekre – gondolataitokra…

Durkó Mester jútúb csatornájának videó linkjét a komment szekcióban megtaláljátok.

Elvtársi üdvözlettel: Az Őrült. ff

A KÉPZŐMŰVÉSZET HELYZETÉRŐL

Eltekintve attól, hogy a műveltnek tartott – globális – nyugat ábrázolt víziói önkényes variációk rajait alkotva lepték el a populáció erre igényt tartó tömegeinek testfelületeit, a tetoválás – önképesítő (?) – divatja elképesztő méreteket öltött, valamint attól, hogy a múzeumok és aukciós házak felbecsülhetetlen kategóriákig ívelő értéktárai a múlt és (kevésbé) a jelen alkotásait kvázi szórakoztatva-művelve, üzleti alapon, szórt-közvetített

 generált média hálózatok képözönei és egyéb struktúrái által (együtt hamisítva?) a köztudatba tolják, fel kell tennünk a kérdést: 

van-e egyáltalán még  értsd: mit értsünk az alatt, hogy – képzőművészet?

Él-e, megvan-e ez a kulturális humán kvalitás szövet abban a formában, ahogyan pár évtizeddel ezelőtt még biztosan létezett – vagy a mindenki művész huszonegyedik századi id-IoT-izmusainak áramköreiben, a kékesre kreált net-mindenség – információ óceán: micsoda Vízözön! – számtanaiban, influentált hatásdinamikák örvényeiben tűnik el.

Rajtunk is múlik – mondhatnánk.

Kell-e még a képzett, kutató, koherens életpálya-művet felmutatni tudó, alkotó tehetség ideál? Fontos-e, hogy művelt, felelősséggel megnyilatkozó művész személyiségek tán különösképpen is időszerű, mértékadó üzenetei érvényre juthassanak?

Nyilván, minden jobb érzésű embertárs kapásból rávágná: igen! – hát hogyne!

De kell-e ma az ember – lélektagadó transzhumanista kísérletek kiszolgáltatottja – maga?

– ez itt a nagy kérdés!

Nekünk igen.

A globalista „elit” egy hibrid, új lényt alkotna: a nemtelen istenné elfajzás mesterségesen intelligens (AI) biorobotok hatékony segítségével megtámogatott mutációiba modulálná magát. Hogy a maradékkal mi lesz? Erről a globális média segítségével altatva-kábítva hazudoznak – valójában nincs terv, életképes stratégia.

A humánum szó szoros értelemben vett lecserélésének megszállottjai a szociáldarwinistafajelmélet, az eugenika torz alapjairól hozták létre (a sajtó, majd egyéb hírközlési hálózatok által világszerte egységesen fősodratúvá tett / vett) kanonizált hivatkozásaik „tudományos

eredmény” tárát. Az emberi természet kielégületlen kísérletező kedve ebben a játszmában mindig a segítő, a felszabadító maszk mögül csal: az áruló hajlam jellemzően mintegy jobbítva pusztít. Szomorú dolog ez.

Hogy az ember mire képes – illetve gépes!

Képzeletben számokká változva majd gép-szeletére cseréli fel elbizakodott magát – a propaganda legalábbis nagyban ez. Az ipari társadalom, a modernitás utáni korban a túlszaporodottnak tartott tömegek – az „emberiség” – civilizációinak jelenlegi, exponenciális „fejlődése” a technológiák terén oly mértékűnek mutatkozik, hogy a hírcsatornákon az átfogó, hasonlóan gigantikus léptékű, fantasztikus – verniánus – újdonságokkal kecsegtető földtörténeti transzformációk elkerülhetetlenségére történő ismételt utalások népszerűsége

– napjainkra hagyományosan (szinte unalmas) – garantáltnak tűnik (űrkolonizáció stb.), meglehet, a kérdés valóságosan és igazság szerint talán az, hogy az emberi lény én- kiterjesztéseinek, kifejlesztett (támadó / védekező, szórakoztató, komfortérzetét elvileg növelő stb.) eszközeinek használója-e még vagy már csak rabja.

A szingularitásnak becézett gépi intelligencia állapotot – amikor már nem csak a sakk játék lenyomásával (játékosainak sakkba szorításával) sokkolna a számító termék (relatíve régi sztori), hanem elvileg minden más, korábban emberinek számító művelet- sorban (már az egészen közeli jövőben) győztesként kerülhet ki – egyesek elkerülhetetlen- nek és üdvözlendő FEJleménynek tartják.

Kérdés, hogy mit tartunk emberinek és abból mi az, ami kiszámítható.

Hogy a technológia minket használ, hogy az adat (beleértve: legszemélyesebb adataink) az újabb kor olaja, ahogyan Kai-Fu Lee (arcfelismerő rendszer innovátor guru) mondta, nyílt titok. Net neutrality… a semleges internet – a kétezres években még nem (vagy csak) nevettünk rajta, hiszen freedom nélkül nem létezhet az amerikai álom!

A mai helyzet az, hogy kicsit reálisabban gondolkodhatunk el azon, hogy az üzleti alapontörténő megfigyelési / követési praktikáknak kiszolgáltatott (surveillance capitalism) társadalom, a QR-kódolt emberállomány a fenevad bélyegét kapja-e meg ezáltal vagy „csak” a rabszolga lét – talán sosem volt – alantas körülményeibe süllyed? A hagyományos létformák „szükségszerű” felszámolása ismét egyben leszámolás lenne ismerős, bevált, emberséges értékekkel? A valóra vált disztópia távlat a többség számára – pszichológiai,

biológiai manipulációk áldozataival – a munkanélküli tábor, az értelmetlen lét pusztuló entrópiája lesz?

Még nem dőlt el véglegesen.

Az újkommunista, globalista agenda nyájas és visszautasíthatatlannak tűnő ajánlatai újra az általános jólét ígéreteibe vannak csomagolva: nagyban újrakezdve (great reset stb.) holnapra megforgatnák azegészviláágot, feje tetejéről a talpára kell Hegelt stb. – ismerjük.

Felfuvalkodott, mammon isteni-sátáni hatalmukba bolondult, felelőtlen gazemberek – csak ne akarnátok már velünk annyi jót tenni!

De nem lehet mindent ezeknek a történelem által pénzhatalom csúcsaira sodródott, erkölcstelen figuráknak a nyakába varrni; ők csak oda keveredtek, beleszülettek.

Nehéz tehertétel, de a fő gonosz a meg nem gondolt gondolat: a kollaboráns laboráció.

A mai tudomány alapzata hamis.

Létünk keretei – nem hogy lényegi összefüggései! – számokkal csak rendkívül korlátozottan írhatók le. Egyetlen objektív sem „objektív”, a lencse, az érzékelő határos, a megfigyelt jelenséghez csak sajátos szűrőt ad. A természetben semmi sem egyforma, viszont a számtanban ha egy adott egység (például szám) nem azonos önmagával, akkor a rendszer összeomlik. Számokkal (akármilyen algoritmusokkal) csak a számok világa írható le, a világmodell így hamis. Az absztrakt, elvonatkoztatott műveletsorok a – kért, vágyott,

hivatkozható – biztos tudás helyett a pigmalioni csodás fordulat ellenkezőjét okozhatják: a megidézettből nem élő szerető támad, hanem az alkotó változik át műve anyagává – ebben az esetben számokká.

Erre vágynánk?

Ifj. Durkó Zsolt

Most a filmes fiatalok, Szapienta stb. egyetemi (szellemi) halál erők intézményeiből. 

(Meg kellene érteni végre, hogy egy új, magas szintű, emberséges pedagógus gárdát és velük együtt szabad intézményeket, tiszta lelkű alkotó fiatalokat, CSAK -(akár jó indulatú)- pénz pumpálással nem lehet létrehozni.

Először meg kell beszélnünk a dolgainkat.

Aztán a férgesét ki kell vágni.

Majd bizalommal oda irányítani a pénzt, ahol-akik tudnak, tehetségesek, és nem kurvultak el. Még…

Vannak ilyenek… Akik már sok évtizede várnak.

Nos, íme egy másik- másmilyen kolozsvári magyar napok rendhagyó beszámolója…

Fogel Frigyes (szabad filmes)

https://fogel.me

“Pénteken jelen voltam a Kolozsvári Tranzit házban a Sapienta egyetem végzőseinek a filmvetítésén, a hat bemutatott film négy alkotója volt jelen, és rajtam kívül volt még két ember, akik elejétől végig ott voltunk és még volt 3 akik jöttek-mentek, nem tudni mit kerestek ott. Az egyik végig mobilozott, a másik folyamatosan ki s be járkált.

Volt egy 10 perces beszélgetés a vetítés végén, ahol a kedves szervező-moderátor lány feltett néhány kérdést és volt egy “közönség” kérdés is, hogy miért érzi azt, hogy a filmekben az alkotók magukba zárkóznak?.. 

Miután más kérdés nem volt, felemeltem a kezem és a következőt mondtam: “A filmek mind jók! A fiatalok megtették a dolgukat! Kérdésem lenne a Romániai magyarság vezetői felé, ami szeretném, ha eljutna hozzájuk: 1. Érdekli e valakit, hogy mi ezeknek a fiataloknak a jövője? 2. Miért nem láthatók ezek a filmek a NEtflixen? Záró gondolatom: Szeretettel várom bármely romániai magyarság vezetőnek a meghívását, állok rendelkezésre ezeket a dolgokat megbeszélni, mert vannak konkrét ötleteim és javaslataim!”

Persze reakció semmi. Mikor eljöttünk, mondtam a szervező lánynak bizalmasan, nem blöffölök, nyugodtan tovább küldheti az üzenetemet. Annyit válaszolt mosolyogva, hogy reméli eljut oda ahova kell. Mondtam még neki, hogy tudom az útját, hogyan juthatnak el ezek a filmek a Netflixhez, keressenek fel!

A végén a reál közönséget alkotó 3 emberből egy valami fideszes szektás volt, motoros trikóban, hogy ő teológiát végzett és szerinte a filmeseknek lenne hivatásuk, hogy olyan “brainstorming” (idézve őt) filmeket alkossanak, gyártsanak, amelyek a nőket szülésre késztetik, meg se álljanak tíz gyerekig. Fiammal azzal válaszoltunk, hogy előbb a megtartáson kéne dolgozzunk. 

Hazafelé elmondtam a fiamnak, hogy mivel az Rmdsznek akkora hatalma van a kormányban, hogy farokként csóválja a kutyát, annyit kéne tegyenek, hogy felhívják a Netflixet és feltételként szabják meg (tessék, kikotyogtam a titkot), hogy a romániai diákfilmeknek egy külön kategóriát biztosítsanak és feltegyék őket a műsorgrillbe, ha Romániában szeretnének működni. Most ez persze utópisztikusnak és nonszensznek tűnhet, de pont ezt szeretném, ha ki tudna robbanni a felismerés, hogy ugyan miért nem lehetne ez lehetséges? Netán kiderülne, hogy maga a magyarság, aki egész nap koreai hetvenrészes infantilizmusokat néz maraton módon, egyáltalán nem kíváncsi a saját gyermekeinek az életére?!

A fiam még azt is mondta a motoros teológus fideszesnek, hogy nézzen körül, ami ma itt történt, hány erdélyi magyart érdekelte, hogy a jövő magyar filmesei mit csinálnak? Hova akar ide még magyar gyereket?

… A testbeszédből megfogott jelek leforráztak engem, az alkotók a végén nem kocsmában fejtegették a további hogyanokat és mikénteket, elsuhantak mellettünk és anélkül, hogy hátrafordultak volna elköszöntek: “Pá-pá…” Mi hagytuk el utolsókként az udvart. Tehát meghagytuk a teret a szellemi meghívásnak. Nuku!

Saját véleményem: Túl azon, hogy a rendszerbeli intézmények “fogott” emberek mentsvárai -mert felmutatni semmit nem tudnak-, van alibijük, hisz a romániai magyarság egy az egyben HALOTT!! Rendszerbeli rendszerbelit szűl.

Amire azt mondják manapság, hogy de lelkében ott ég a tűz… hát naná, az ördögben is ott ég a tűz. És a lelke mélyén talán lehetne belőle egy cuki angyal is, csakhát nem lesz!”

(A harmadik kérdesem egy Tamási Áron idézet természetesen…fáradt voltam, Kós Károly nevét kevertem be, sebaj, a “nagy erdélyi” értelmiség most (el)élvezhet egyet. 🖕)

Egy dévai (Erdély) barátom kemény kérdéseket tett fel a ma reggeli posztjában. Bemásolok ide mindent, az eddigi kommenteket is. 

Ti mit gondoltok?!

fogel frigyes

(Szabad filmes)

“Ezt magyarázzátok meg nekem maghjar feleim, hogyan lehetséges az, hogy ahányszor egy magyar csoportban posztoltam bármit, szinte nulla volt a reakció, ha volt is valami, inkább epés megjegyzés volt, de semmi építő… miért van ez?

És ahányszor román csoportban posztolok, ezerszám reakció, százával megosztás és jóindulatú komment!

Miért vagyok én jó a románoknak, és miért vagyok rühes a magyaroknak?

Azt hallom és olvasom Erdélyszerte mindenhol, hogy a magyar el van nyomva a románoktól! Én nem tudom. Tessék, itt a szép magyar nevem: Muzsi Attila, és egy román komment vagy reakció nem volt arra nézve, hogy rühes magyar volnék! Vagy hogy menjek melegebb éghajlatokba…

Mondjátok meg, miért nem kellek nektek?

Beszéljenek a tények.. itt a képernyőkép… Nincs félrebeszélés…”

Kommentek:

Frigyes Fogel:

Erőtlen, fásult, sokan sz..rrágók. “Volt jó 30 évük küzdeni (szabadon) a habzsi dőzsit választották”. Ők is. Mondja egy székely rock együttes vezetője nekem nemrég Szeredában. A  dögség és a kifogások keresése nagy úr. Az oláhok csak nyeregben érzik magukat. Úgy könnyű kedveskedni… ennyi

Muzsi Attila:

a magyarnak mitől nehéz?

Frigyes Fogel:

mert már köze sincs a Magyar Minőséghez.

Vetesi Zoltan:

a válasz nem tetszik, de helyénvalóan igaz …

Sunny Aerobic

Ezt én is tapasztalom 17 éve🔆 Nekem csak dícsérő és tisztelettudó szavaim vannak Muzsi Attila munkája ,embersége , professzionalizmusa és jóindulata iránt.

Dulinszky Laszlo:

Többször voltam átb@szv@ magyartól, mint romántól.

Ferenc Borbas:

Ez a magyar mentalitásból fakadó odafigyelés érzése. Szóval mondjuk van ilyen mondás, hogy ha  van egy magyar barátod akkor már sok ellenségre nem lesz szükséged. A másik a nemtörődömség tipikus esete. Csúnyán szólva a nézd már ez milyen ügyes ember és milyen jókat gondol a világról akkor szarjunk rá nagy ívben érzés. Én az ír oldalon megosztott képeimre ezerszám kapok kedves reakciókat. A sajátomon meg nagyjából 10 . Kivéve ha a kutyust rakom fel akkor bizony 20 is lehet. A magyarok zöme képmutató, köszönnek neked mosolyogva, rácsodálkoznak a dolgaidra de ott bent inkább irigyek mint állat. Vannak kivételek persze, nem lehet általánosítani de azért van annyi tapasztalata az embernek, hogy érzi azt amit nem is kell kimondania.

Ildi Botár

Nem is olyan regen egy kedves tanarom ezt nagyon erdekesen kifejtette. Roviden: kasztrendszeri irigyseg.  Aztan kovetkezik a masik veglet: “tudtam en, hogy erre is kepes , buszke vagyok, hogy ismerose vagyok “

A víz egy nagyon magas rendű lény, ami feláldozta magát”… Ch.T.

Most amikor a Kárpát-medencében ismét mindenki a vízről beszél, ez a kisfilmem melyet Kaliforniában rögzítettem, talán segíthet nekünk.

Chris Tebbutt-től olyan kutatási eredmények is elhangzanak, amelyek talán egyszer életmentők lehetnek mindannyiunk számára… 

fogel frigyes

https://fogel.me

https://vimeo.com/manage/videos/367606523?fl=pl&fe=ti

Ott(hon) a Tündérkertben.

Így a vége(m) előtt már nincs bennem harag. 

Megértem, mert megtanultam nálatok is a Ti helyzetetek fonákságát, és elfogadom, hogy tudva-tudattalanul a hamisságot szolgáljátok továbbra is, a szabad döntésetek alapján, imára kulcsolt kézzel, a már helyrehozott kazettás (kalotaszegi vagy székelyföldi) “mennyek” csalfa ornamentikáinak hipnotikus szépségei alatt.

Én már csak egy dolgot nem szeretek. 

Az amnéziát.

Persze a tudatosan választott emlékezőképesség elvesztése is egy döntés. 

De ki vagyok én, hogy megítéljek. 

Csupán egyet remélek.

Csendet.

Melyet nem találok köztetek sem.

fogel frigyes

…hogy miután sok évvel ezelőtt megosztottam a Kulturális Kreatívok (filmek) oldalaim felületein (miközben a filmek által szépen terjedt a társadalmi hármas tagozódás Steineri ideája korunk ínségeinek remélt orvoslására) bizony már akkor is  többször kitettem világos információkat, pl. (Orosz!) irodalmi művek vagy Korcsog Balázs weboldalán található tudományos szintű dolgozatait Steiner Rudolf alapján, az eljövendő AntiKrisztus témában. 

(Korcsog urat a mai napig semmivel sem támogatja áldozatos munkájáért a hírhedt magyar antropozófiai társaság-nak nevezett gittegylet.)

Ugyanis már sok-sok évvel ezelőtt, a magukat antropozófusoknak elhazudott beteg lelkek (kiknek nem ingje ne vegye magára) szemem láttára sokszor példáloztak -szinte kéjesen-, azzal amit Rudi bácsi mondott a XX.-ik század elején: 

Ahrimán (az AntiKrisztus) minden bizonnyal meg fog testesülni az amerikai kontinensen “mielőtt a harmadik évezrednek akár csak egy kis része is eltelt volna”.

Lásd:

VLAGYIMIR SZOLOVJOV: AZ ANTIKRISZTUS TÖRTÉNETE

vagy

2016 májusából Balázs oldalán (Novalis.hu)

Világtérkép, világháború, világkormány

Három világháború – korunk százéves háborúja

http://www.novalis.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=640

http://www.novalis.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=388

http://www.novalis.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=491

Sajnos a Makovecz félék, a Kálmán Pityuk, a Jókai Annácskák, a bisteyk, 

a takáts-ok és még sokan mások, az ügyeletes ön-felkent rettegők, tettek amit tettek, mondtak amit mondtak de -többek közt- sosem mondták ki a lényeget. Mert féltek. Is.

Pedig Rudi bácsi -Rudolf Steiner- világosan jelezte már akkor, hogy nevén kell nevezni a dolgokat és hogy a titkoknak már nincs létjogosultságuk.

Viszont miután személyes sorsom kissé “perverz” humora folytán olyan emberrel éltem együtt és alkottam (filmeket) közel hét éven keresztül a világ több pontján, akinek a családja együtt dolgozott Rudi bácsival, akkor jöttem rá hogy micsoda szenvedés lehetett Rudinak (is) ennyi lelki beteggel körülvéve Látni-Hallani a kiscsoportos óvodai kavalkádot… És elviselni azt.

Ahogy már akkor is viselkedtek ezek. Mi.

Szóval! Gyerekek!…

Most jön az, amiért elcsesztem a mai békés reggelemet mert Lehozattak velem egy Képet az éjszakai átruccanásomból, amit most kutya kötelességem megosztani. Önökkel.

Ha egy picit odafigyelnének, hogy mi történik már egy jó ideje az USA-ban és nem a pleisztocén kori agyukkal néznének ki önök még ma is a fejükből, kérges, megnyomorult szívük fölött, nos, akkor most már végre “láthatnák”, hogy annak a bizonyos lénynek, akiről oly kéjes rettegéssel mérgezték a “szellemi életet” anno ebben a jobb sorsra érdemes országban, nos annak a Kreatúrának nem kell emberi formát öltenie ahoz, hogy majd a fizikai világban és a másik oldalon is vigyorogva “hugyozzon a sírotokra” (Gárdonyi Gézát idézve)…

Szóval, Krisztusi szeretettel küldelek el most titeket a pics…ba. Nyilvánosan. 

Ismét.

Itt és ott.

Nincs bocsánat. (részemről legalábbis) 

fogel frigyes