-
Hóóó-sör-BányaBalán!!!
-
Áprilisi, 72-es vagyok…
A bolond…
Már gyerekfejjel jártam Csonka-Magyarországot, a nagyvilágot… figyeltem… csendesen…
Láttam gazságot, igazságot, kegyes hazugságot…
Megtanultam.
Egyedül vagyunk…
Láttam ávóst, láttam szekust, láttam mindet.
A kétélűeket… akik sosem mennek…
Most is látom a szörnyeket itt is… Erdélyben.
A kaméleon huszárokat, megvezetett világjobbítókat.
Nekem – a botcsinálta filmesnek – optikám a pennám, fénnyel írom soraimat…
És érzem a kis tüzeket… az igaz, meg nem vezethető, egyenes embereket.
Most már itthon vagyok, de itt is egyedül, a létben.
Idegenekkel körülvéve.
Ma is csúfolnak, gúnyolnak engem. 54 éves fejjel.
Lenéznek, megmosolyognak… gyerekkorom óta így ment ez…
A teljesítmény, a tudás csak terpentin volt az engem emésztő ördögi tűzre.
De a látás képességét sosem vehették el tőlem.
Feleim! Sosem volt ennyi lehetősége az embernek…
De csak tudással nem megy… megtermékenyíteni kellene a hideg fejmunkákat… szívvel…
A gazság közepette most is a kis tüzekre figyelek, és ez úton jelzem, hogy egy életet leélve ellenszélben, most sem fogok megfelelni a könnyebbik, a harsogó régi-új elitnek.
De most ismét van egy ember, aki megérdemli, hogy kiálljunk érte.
A régi világban is lehűtőkkel voltak a nagyok körülvéve…
De Az Egy, mindig viszi a prímet, mert látja azt, amit a tömeg sosem.
Hamarosan ismét választani lehet – kell – el az ocsút a búzától.
Emlékszem, hogy 54 éve ugyanazok ültek a nyakunkon, a bedeszkázott színpadon.
Csak most mások a díszletek.
És most is bilincsek nélkül vagyunk bilincsbe verve…
Csak magunkra számíthatunk.
„Nomen est omen.”
Áprilisban én szavazni nem tudok, mert nincs állandó otthonom.
Hiszen, mint kiderült: én vagyok a „perfect bozgor”…
De most – mivel mást nem tehetek – jómagam nyilvánosan Orbán Viktorra teszem a voksom.
Szabadon.
Mert látom, amit látok, tudom, amit tudok…
De a lehűtő belső ellenségeknek, a talpnyalóknak nem bocsátok meg.
Mert ők sosem kértek bocsánatot.
Tőlem sem. És nem is fognak, ahogy őket megismerhettem itt személyesen, az elcsatolt területeken.
„Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok.”
Máté 10:16
Fogel Frigyes
szabad filmes
-
Te mire vágysz igazán?!
Elérhetőségeim:
Fogel Frigyes
e-mail: fogelmedia1@gmail.com
https://www.facebook.com/egyorultnaploja/
YouTube: FogelMedia
Vimeo: https://vimeo.com/kulturaliskreativok
Ha támogatni szeretnél a költségekben:
Számlatulajdonos:
Fogel Frigyes
Bank neve:
OTP Bank Nyrt.
HUF Számlaszám:
11773425-02879420
IBAN:
HU27117734250287942000000000
SWIFT (BIC):
OTPVHUHB
Szívből köszönöm!
________________________________
REVOLUT:
Frigyes Fogel
IBAN
LT91 3250 0430 7886 5826
BIC
REVOLT21
-
Én Marha…
-
Kocsmai töredékeim
(második rész)
Ahogy ülök itt, épp Kolozsváron, Bulgakov vigyázó tekintete alatt, macskájának démoni hipnotizálása kereszttüzében, mindig az a bizonyos kép bukkan elő a söröskorsók mélyéből, amelyre a nagy orosz művész figyelmeztette a nagyérdeműt…
“Az ördögi az ember normális világa”… írta ezt-így valaki a kocsma falára…
Jómagam viszont így gondolom:
az ördög az evilág mindent-is-tudója.
Az (igaz) művészek pedig az utolsók az elsők között, akik ezt még felismerik.
A Művész már tudja az új nyelvet, amely szavak nélkül, az ördög világa felett alapíthat(na) egy új földet…
Elsőként persze elég lenne a bennünk lakó ördögöt felismerni és uralni…
Aztán az új nyelvet elsajátítani. Szavak nélkül…
Majd a többi is menni fog…
Addig pedig… Tudjuk kiküzdeni a helyes Választást…
Lesz rá alkalmunk mostanság is… Bőven…
Üdv a pokolból!
Egészségünkre!
fogel frigyes
-
A Tündérkerti pokolból… avagy egy önkritikus “zseni”, “perverz” monológja, a Bulgakovi fekete Kan-dúr, vigyázó tekintete alól a 3-ik sör társaságában… Kolozsváron.
(Fotó: egy elhagyatott magyarországi falu kapuja, épp egy hete)…
Well…
Szeretem a hazámat, ezért vállalom ezt most be:
Lássuk csak… Nos, feleim:
A Pénz az Istenetek.
De ezt sem valljátok be…
Féltek mindentől. Is.
Már igazán Semmit sem értetek, de túl biztosított-önigazolt világképetek építése közben, fermata (!) hiányos, világfájdalmatok pervez projektálásával egyetemben naponta végítélkeztek.
Az Igaz (!) munka büdös, a köldöknézegetés édes.
Viselkedni már alig tudtok, de elvárásotok minden-hol: végtelen…
Eközben vég-nélkül vetitek a keresztet.
Reggel, délben, este.
Ó nem!…
A Progresszív, elitellenes, torz művészeitek elhazudott lényeinek Moliére-i fals kavalkádja hamis hangon okítja a mai napig szünet nélkül a tudatlan többséget. Vastag baksisokkal kibélelve…
Pernye, Pilinszky, Kocsis elfeledve. Eltemetve.
Degenerált, Hamis orcáitokon kínos mosoly.
A Patkány oláh, az ócska tóth -így kisbetűvel- a vérben pancsoló szerb, a zsaroló croatian sznob, a labanc kurva, bizony még mindig üt titeket-minket.
Mert hagyjuk…
A BM-es daloló-repülőtéri besúgó még mindig ultizik. Szabad(lábon).
Ezek sosem mennek el… mindenkit túlélnek.
A hisztis, mézes-mázos pofájú, áttelepült erdélyi, meg kaszál, sír és oktat.
Közben, az Igaz Parasztot -(respect)- már kiirtották.
A borász meg sört vedel…
A bábos már elbambulta magát.
A Secus/SRI-s nem tudja hova feküdjön éppen…
A sértett ripacs visszafelé is már megtanulta a monológját. De a világot jelentő deszkát már kifuvolázták alóla… csak nem veszi észre…
A “péknő” már azt sem meri reméli hogy ismét ki-elég-ítik…
A magamfajta BOZGOR már csak egy dolgot szeretne:
Csendet…
Most már nem lehet finomkodni.
Az ármányt kell felismerni.
És megbocsátani tudni.
TUDNI.
Nem Hinni…
A lényeget felismerni, nem a részletekben elveszni.
Sarkunkra állni és az árulóinkat elfeledni…
Választani!
Csendben Lenni…
A kanyarfúrót letenni…
Alkotni.
Semmit sem (el)várni.
Bízni….
És meghalni.
Ujjá-születni.
Tenni.
Nem beszélni.
MAGYARNAK LENNI.
Mert: Hogy fogunk így a Teremtő elé állni?
fogel frigyes
fogelmedia
-
Hé, te!Hát a gyűrűt hol vesztetted el?Melyiket?Hát a Matyiét?Ja, azt mondták a 17 inkarnációval előbb élt kollégának , hogy rossz helyre vitte, mert a Matyika az nem magyar, hanem román… (volt).
Gondoltam, most odaadom – folytatta a fekete csőrű –, itt a városban egy kis színháznak, mert bent a faluk penészes, a pincéjük sem megfelelő a nézőknek–társulatnak…
De aztán Pik-Puk, róluk is azt mondják, hogy őket is a románok tették naggyá…
Kár, kár! – hallatszott a két varjú mögött a fekete sereg, pardon, A Kórus…
No de várj, elvtárs! – folytatta a másik. – Anno nem a holló kollégák vitték azt a bizonyos gyűrűt Matyinak?
Dehogynem… – károgta vissza a másik.
Csak azóta visszafejlődtünk… Mi… a károgók…
Most éppen mi végezzük a koszos munkát…De várj csak, hiszen tegnapelőtt volt itt egy hargitai madár, az is a központban tette ki a képeit…
Nem úgy van az! – károgott mérgesen a hosszú csőrű elvtárs.
Tegnap a Központi Palotában volt az igazi képes-képtelen kiállítás!
Az ám az igazi! A Dákó Madarak Egyetemessége és Nemzeti Művészeti Tele-víziója, és mindenki is, ott volt!
Mert a hargitai csóka, az nem madár! – rikoltozott erre már a legfelajzottabb varjú/elvtárs…Közben a többi fekete-csőr, csendesen – értetlenül hallgatva mindezt – próbálta felöklendezni a cafatokat, amiket a Házsongárdi temető jege alól sikerült nagy nehezen kikaparnia, hogy továbbadja a fiatal nemzedéknek…
Mert az öklendezők, amit eddig hallottak, azt bizony nem értették…
Mindeközben a ház előtt, megállt egy furcsa szerzet, fekete kabátjából elővett valami téglalap formájú kütyüt a zsebéből, és a madarak felé irányította hosszú percekig…
Puck-puk – szólt a telefon hangszóróján a kamu expozíciós-hang effekt…
A kolozsvári szarkák – a közeli rokon elvtársak – pedig lassan károgtak tovább:
– Elvesztettük a gyűrűt! Oda a lóvé…Ekkor a ház előtt fotózó srác felkiáltott:
– AZ IGAZSÁG! Oda az igazság, ti elfajzott dögök!És aztán csendesen, szomorúan ment tovább…
Hátha talál egy jómadárt…
fogel frigyes
szabad filmes
(Fotó: FF)
-
Kolozsvárra röpült a Csomortáni lélek…
Egy kiállítás képei…
https://fogelmedia.myportfolio.com/commissioned
(Fotózni sokszor nehezebb mint filmezni…
A fényeket nem te állítod be, ha peches vagy…
Gyorsnak kellett lenni, nincs mese…)
A róluk készült filmem:
https://www.youtube.com/watch?v=WVs6SpJq52A
fogel frigyes
szabad filmes
-
A Kiáltó kép
Az elvándorolt magyarsághoz!
1921 óta a helyzet megváltozott.
Megerősödtünk mi, ott, a távolban. Nyugaton.
Eljött a pillanat -most-, amikor összeszedhetjük magunkat.
Orvosaink, tudósaink, a kiművelt emberfők, akik hajdanán elmentek és egzisztenciát teremtettek maguknak nyugatabbra, most visszajöhetnek és talpra állíthatják végleges lelki és fizikai kipusztulása előtt az erdélyi Magyar Nemzetet.
Feleinket, akiket anno magunkra hagytunk, most kell felemelnünk.
Nincs más út.
Vissza kell adni a közösbe, amit tudunk, hogy a már meghasonlottak, akiket Kós Károly 1921-ben próbált figyelmeztetni, ne vesszenek el végleg a közös olvasztótégely dantei poklában.
Most békésen, tudásunkat, tehetségünket, szorgalmunkat és bátorságunkat összeszedve megfordíthatjuk a szellemi világok segítségével jelenünk groteszk rükvertcét!
Jómagam, 5 éve már, visszajöttem és építem az erdélyi szabad médiát, inspirálva testvéreimet, az el nem mondott kérdéseket feltéve, egymást megmutatva, hogy eleink munkáját – ádozatát ne hazudhassák el továbbra is azok, akik az olvasztó tégelyt tartják -Júdás pénzért- az izzó lávafolyam fölött…
Az idő most van.
Gyertek haza!
Építsük fel együtt a hálózatunkat, egy becsületesebb jövő, és a fiaink – lányaink lelki üdve, sorsának segítése miatt is.
Kós Károly emléke miatt…
Fogel Frigyes voltam, egy szabad filmes.
Kalotaszeg, 2026. Január 8.
FogelMedia
fogelmedia1@gmail.com
-
(Nemcsak) túlélési ötletek a havasokból…
Ha továbbra is szeretnéd hogy szabadon alkothassak:
Fotóim megvásárolhatóak (becsület kassza)
https://fogelmedia.myportfolio.com
Revolut: (Revtag):
@frigyegkp
OTP:
Számlaszám:
11773425-02879420
IBAN:
HU27117734250287942000000000
SWIFT (BIC):
OTPVHUHB
-
Feliratkozás
Feliratkozva
Already have a WordPress.com account? Log in now.
Egy őrült naplója 