Egy őrült naplója

Ezért az egyetlen tettért már nem volt hiába.

(Az illetőt személyesen nem ismerem, de néha írt nekem, és igyekeztem neki is válaszolni.)

Isten óvja Magyarországot, Felvidéket, Délvidéket, Erdélyt. 

Fogel Frigyes (filmes)

Most, a választások előtt pár nappal, mégis megosztok belőlük néhány percet, hogy végre gondolkodjunk is.”

A nyilatkozó úriember lakásában már jártam néhány évvel ezelőtt, és akkor ott adott nekem az életéről – életútjáról – egy mély interjút.

Ezzel azt akarom mondani, hogy akik engem érdekelnek, azokhoz mindig elmegyek, és a szemük közé nézek. Így tudom meg, hogy az illető hiteles számomra vagy sem.

Ő, Bogár László számomra egy igazi nemzeti kuriózum, akiért tűzbe tenném a kezemet, ha kell.

Fogel Frigyes, szabad filmes

https://fogel.me

Az aktuális, friss összefoglalása a helyzetnek:

Ez pedig az életrajzi interjú a lakásán:

Fogyatkozik a 33ezer ember ezen az oldalamon (is), az elmúlt hetekben sokan leiratkoztak innen. 🙂

Távolabbról rátekintve a folyamatokra, számomra elképesztő az, hogy az előítélet mentes gondolkodásnak még az írmagját sem lehet megtalálni, nyomokban sem. Sebaj.

Aztán ma is fotóztam itt a vad rengetegben és gondoltam,hogy megosztok veletek egy új képet…

Figyeltem a fákra, a sziklákon tanyázó “pamacsokra”…

Inspiráltak az elementálok… Többek közt azt is üzenték, hogy ha nem vagyok képes teljes nyugalomban járni a természetet, akkor bizony az erdő lényei mindig láthatatlanok maradnak előttem…

Hasonlóan, mint amikor rátekintek az emberekre, és látom, hogy a saját “zajuk” – kivetítéseik illozórikus tükreit megteremtve, általuk nem látnak mást, csupán a saját önnön, torz illúzióikat…

És ez az igazi börtön, mert itt már börtön őr sem kell…

Persze egy ilyen (“web”)oldalon is, mint az “egy őrült naplója”, amikor megszűnik a “szórakoztatás”, és elkezdődhetne a gondolkodás, mindig fogy a tömeg… És jól van ez így 🙂

Hiszen ez az oldal nem mindenkinek szól — és soha nem is szólt.

Csak azoknak, akik nem félnek szembenézni azzal, amit mások inkább kikerülnek.

Ha maradtál, nem véletlen.

Ha elmentél, az sem.

Tisztelettel,

Egy őrült, ripacs…

https://fogel.me/

https://fogelmedia.myportfolio.com/

Átvágtattam falukon, -azokon is- ahol az utóbbi 6 évben szép pillanatokat is átéltem az ottaniakkal, közben meg-megálltam a házuk előtt lovaimmal, elmélázva, hogy vajon otthon lehetnek-e, de nem volt sem erőm, sem kedvem bemenni…
Elég volt a szavakból…
Velük sem „sikerült”… (Mormolja a borostája alatt egy magamfajta ripacs…)
Persze bennem van a hiba… Tudom.

Eközben egy szép jákótelki magyar ház előtt eltekert egy néni…

Az arckifejezése megrázott (bele lehet zoomolni a képbe)…

Sehol semmi elektromos meghajtás a biciklin, se sebességváltó, semmi…
Tekert. Némán küzdött az asszony. Pedálozott. Hogy… hazaérjen…
Vajon hol lehet az otthona?

Vajon hol van az én otthonom?

Fogel Frigyes (ripacs, botcsinálta „filmes”)
https://fogel.me

(A fotót forrásmegjelöléssel szabadon lehet terjeszteni…)

https://fogelmedia.myportfolio.com

Frici & Domán kamerás kalandjai, a tündérkertben… 

Azért az „vicces”, ahogyan az 54 évem alatt – és ez most már – saját tapasztalatból is levonható, hogy ha van épp vetésforgó a hatalmat gyakorló elitek kapcsán – (a kommunista diktatúrában nem volt) –, 1989-től, ahogy váltakoztak a kormányok, mindkét oldalon megismerhettem „hulladék” embereket (is).

Politikusnak hívott önjelölteket (nem közszolgákat), értelmiségieknek hitt gyenge vetésforgókat, diktátor/szar ember csuhásokat, nádszál-kisasszony képében megjelenő démonokat (is).

Ezeket mind itthon (Magyarországon), mind a nagyvilágban, több évtizedes vándorlásaim során…

És most ismét figyelem az arcokat, közöttük a csúcsértelmiségi, „szellemi” stb. embereket, akik szintén nyomják a meggyőződésüket, előjőve az épp aktuális, maguk választotta barlangjaikból…

De valahogy Egy dolog mindig elsikkad…

Vajon miért nem működik sohasem az, amire ezek az emberek vágynak?!

Nekik – most épp – nem csorog a lóvé, nem mennek a projektjeik stb.
(és ez nem jó, jó lenne, ha menne mindenkinek a szekér… Legalábbis én ezt kívánom nekik)…

De amikor épp a saját “fajtájuk” tenyeréből ettek, akkor sem voltak elégedettek…

Konklúzió?!

Nincs mese:

Nekem emberré kell válnom.
Hisz ezért vagyok itt.
Addig pedig marad a vetésforgó, az idők végezetéig…

…

Utóirat:

Ezért is kontraproduktív pl.: Steinerrel, Junggal, Buddhával, Krisztussal és az ortodoxiával „dobálózni”…

Lehetne szebben is „csinálni”…

Csak az „ahogyan”-t senki nem fogja senkinek egy könyvben leírni, sem YouTube csatornákon felfedni…

…

Szép napot…

fogel frigyes

szabad filmes

https://fogel.me

https://vimeo.com/1176672965?share=copy&fl=sv&fe=ci