Egy őrült naplója

DE!

Miközben szedem a szemetet itt az erdélyi hegyekben, egy épkézláb gondolatot/javaslatot/cselekvési tervet sem tapasztaltam azon kívül hogy “mind meghalunk” meg hogy kicsinálnak, levadásznak engem a szeretet ország lakói.
Szó szerint.
Na mi legyen fiúk – lányok?

Nagyon úgy néz ki hogy hamarosan igazi hegylakó leszek, egyedül, amíg bírom (halálomig) távol mindentől a Keleti-Kárpátokban…

Hát senkinek sincs pénz/lelki/gondolati ereje?
Erre futotta? Ennyi?

És a magyar virtus…(?)

fogel frigyes
szabad “filmes”
FogelMedia

(fotók: saját archívum, minden jog fenntartva)
https://fogelmedia.myportfolio.com/

Szabad filmesként bejárva planétánkat, a princetoni tudósoktól a magyar származású prof. László Ervinig feltettem kérdéseimet az optikáim árnyékában…
Közben eltelt több mint húsz év…

Aztán most Szalóczy Zsolt fizikus-üzletember nyilatkozata jött ma velem szembe, egy másik videóval egyetemben: Szakács Árpi legújabb önvallomásával a Rogán-i eligazítások sötét szobáiból…
És az eltelt idő, az a fránya 22 év “sajnos” bizonyított. Számomra legalábbis…

Közben azt is láthatjuk – az elmúlt hetekben még plasztikusabban –, hogy lokális szinten, pl.: Magyarország és a környező országok szintjén most hol is tartunk, hogyan viselkedtünk eddig.
Egymással.
Egymásért…(?)

Nem fogok minősíteni… Az túl hatásvadász lenne, plusz szinte mindenki ezt teszi ma.

A magamfajta, hírhozó – hírvivő ripacs, már régen felkészült arra, ami már most is itt van körülöttünk és az is tény hogy amióta eszemet tudom, még mindig próbálok Emberekkel együtt működni. Igen, ezekkel a többnyire még mindig két lábon járó vadakkal.

Mert mondjuk csak ki: engem a mai napig, -gyermekkoromtól kezdve-, folyamatosan csúfoltak, ütöttek-vertek, lenéztek, leköptek vagy ignoráltak, szó szerint. Miközben – a jelek szerint – a teljesítményeim nem is voltak olyan rosszak… Csupán rendhagyóak…
Bizony-bizony, ezek közül a legpusztítóbb a gúnyos lenézes, nemegyszer a mai napig.
És ez nem sírás-rívás a részemről hanem tények.
Ilyenek vagyunk. Mi.

“Érdekes” paradoxon. Nem?

Nos…

Én az egy kezemen meg tudom számolni azt a pár embert, akikkel még így életem vége felé, talán együtt tudok működni. És ez nem egyedi, látom amit látok… (Az a bizonyos Szabad Akarat! Ti fallikus fejek itt-ott)… (gúny).

Mert a krach már itt van. Nincs mese. Viszont én még emlékszem arra a krachra, amikor kisgyermekként a szüleimmel jöttem vissza Erdélybe, és hoztuk a csomagokat a sok-sok Budapestre repatriált társainkkal egyetemben az itt maradt családtagjainknak, hogy kevesebbet éhezzenek, miközben néhányuknak akkor épp a szekusok a veséjüket verték le…

No, de ez a krach más most. És más „lesz”… Úgy látszik, ezt is át kell élni…

Úgyhogy elő a pop-cornnal, Frici! Most nem te filmezel, hanem téged fognak venni… Az Akasha krónika mozijában a vetítő vezérlőjében már fűzik fel a celluloidot…. 😉

DE!

Vannak dolgok – személyes tapasztalatok –, amelyek alapján azt kell mondanom, hogy még a legbriliánsabb fizikusok és az egyéb nagy koponyák is csak egy bizonyos szeletét látják a dolgoknak, és nem rettegni kéne most (mint pl.: ahogy rettegve figyeltem hét évesen mások vese leverését), hanem felnőni az emberi létünkhöz… Eddig ez láthatóan legtöbbünknek nem ment. Sebaj. Van még pár évünk a belinkelt videóban szereplő tudós szerint. Vagy nem…
(és ahogy azt sok éve mondogatom és ez a tudós fő szintén: ne kataklizmától rettegjen a nagyérdemű).

Mindehhez -az emberséges, pánik nélküli meg-átéléshez- mindenkinek sok “sikert” kívánok… (Láthatóan eddig ez nem nagyon ment, az olcsó szöveg, a kifogások és az eszmék felmondása az viszont profin, pl.: úgy mint ahogy a hagymakupolák tüntetően szaporodnak még mindig, szünet nélkül pl. az erdélyi autópályák mellett (is) az elcsatolt pusztákon, csak hogy ne feledje a még itt maradt pár elkurvult magyar, hogy ki diktál.)

Ott a pont.

Az én kis meghívóm még mindig valid, de ahhoz a másik oldalnak kellene megtenni az első, a legnehezebb lépést, amely bizonyos lépésről még mindig nagy a csend. Vagy az irodalmi kuss. Max. csak a burkolt, manipulatív követelőzés megy még mindig, dermesztő kritikákba csomagolva. Nem önkritikába. No, azt már nem. Azt más lépje meg.

Ugyan már, gyerekek… Az elemzésekből és az okos szövegelésből már tele a padlás…

Mert az erő, a minőség, az minden egyes emberben ott van. Eltemetve többnyire.

De a rettenetesen fájdalmas önismereti út nélkül semmi nem fog menni… Csak továbbra is a kontraproduktív, magas szintű ekézés, és az sem a szántóföldeken… Mert ott is izzadni kell… Mert az meló… És az büdös…

Bizony pont ezért nem használják elnyomóink manapság a klasszikus karpereceket-bilincseket, a karóba húzatást, vagy a jól bevált telefonkönyvvel ütve a veséket (az sincs már, mármint telefonkönyv), a nyilvános megégetést sem, mint anno…

Mert ezek már okafogyottá váltak… Nem kell.

Ugyanis a most ide belinkelt két-három okos ember videóját sem lesznek képesek legtöbben végignézni. Mert gyengék.
Erő sincs már.

A dermesztő, levadászó kritikákhoz viszont még igen, de ez is hamarosan a gügyögő kisbabák szintjére fog le-degenerálódni, hacsak nem lépünk.
Pl.: egy jó nagyot befelé és felfelé…

Nagy kaland lehetne, ehhez pl.: Dobronay László, rendező kollégám történeteit – nyilatkozatait is érdemes lenne meghallgatni, akit személyesen sikerült anno megismernem, amikor megkeresett.
Ő visszatért a halálból, tehát még nagyobb rálátása van erre a „hisztis-picsás” korra.

Bocs.

Ha ahhoz nincs már erő, hogy „kelj fel és járj”, és pl.: kopogtass be a szomszédodhoz, megkérdezve: hogy van, esetleg miben tudsz segíteni neki (ergo: tenmagadnak), akkor addig csak az marad, amiről az utóbbi napok-hetek bemutattak nekünk. Szó szerint mondom. (Az a bizonyos középső újj felfelé)…

És ha már oly sokan elmondták – megüzenték nekem a felületeimen is, miközben a Keleti-Kárpátok bercein jártam, hogy néhányuk szerény személyemet, amely számukra jól láthatóan oly fájdalmasan buta (idéztem őket), szeretnének felakasztani-levadászni engem a szeretet ország képviselői közül, bizony ők, a felvilágosult újkori jedi lovagok, megmondó emberek szó szerint eliminálnák botcsinálta filmes személyemet ott magyarországon vagy épp ahol tartózkodok én nyomorult, (idézetek befejezve), nos azoknak a figyelmébe ajánlanék most egy rendhagyó kis videót, egy olyan csávótól, aki jelen volt nem is egyszer -munkájából fakadóan- a Rogán-i legbelső eligazítások asztalánál.
Fájdalmas gondolatmenet lesz. Lenne. Mert ezt sem fogják meghallgatni, mert jobban áll a kezükben a véres buzogány, mint a gondolkodás, megértés és a tolerancia ereje. Nem. Ők az ész csődjének a felkent képviselői…

Ne higgyetek senkinek… Nekem se. Inkább járjatok utána mindennek…
Ahogyan azt a népmesékben megírták már nekünk oly szépen…
Mert Azok a történetek validok. A többiek meg csupán a modern vandálok.

Hamarosan minden a helyére kerül.
Mert a szellemi világoknak is megvan a humora.
Az elegáns humora…
A magamfajta ezt tudja, hallja…

(A műsorok linkjei a fotó alatt található)

Na megyek, viszem tovább a cuccaimat…
Adios „amigos”…

fogel frigyes
szabad filmes
https://fogel.me

https://youtu.be/B3zCCss2ur4?is=7JId1_k2ofaQZIST

https://youtu.be/KNKaqPschRc?is=HDwtn5s3LuQBXu8N

https://youtu.be/XIHhPLd6rmc?is=LGHWR3B_RnVnsmXu

Azt viszont elfelejtik megemlíteni, hogy a mai rendszer – a rendőrségi „Telefontanú” – egy önkéntes bűnügyi információs csatorna: melynek célja: konkrét bűncselekmények felderítése (lopás, csalás, erőszak stb.). önkéntes, tehát senkit nem köteleznek bejelentésre.

Anonimitás védelme azért van, hogy a bejelentő ne féljen megtorlástól. Jogállami keretek között a bejelentés nem bizonyíték, csak kiindulópont nyomozás, bizonyítás, bíróság dönt.

A következmény pedig, ha nincs bizonyíték, nincs ügy → nem lesz automatikus retorzió, tehát ez egy eszköz a rendőrség kezében, nem maga az „ítélkezés”!

Viszont az 1950-es évek ÁVH-s feljelentési rendszere az Államvédelmi Hatóság idején egy félelemre és politikai kontrollra épülő rendszer volt.

Célja a hatalom megtartása, „ellenségek” kiszűrése (gyakran politikai vagy személyes alapon).
Erős társadalmi nyomás volt, sokakat kényszerítettek jelentésre vagy besúgásra.
Anonim vagy névtelen feljelentések történtek, gyakran elég volt gyanú vagy rosszindulat.
A jogállamiság hiányának manifesztációi voltak a koncepciós perek, kínvallatás, előre eldöntött ítéletek.
A következmények pedig az internálás, börtön, kitelepítés bizonyíték nélkül is.

Pl.: a recski kényszermunkatábor működése, politikai perek, tömeges megfigyelés.

A feljelentés gyakran maga volt a „bizonyíték”, és a rendszer nem védte az ártatlanokat.

Ennyi.

Mint szabad filmes, láttam, hallottam eleget azoktól az emberektől, akik abban éltek.

Óvatosan elvtársak… Nem lesz ez így jó…

Fogel Frigyes
https://fogel.me/

Tegnap a Keleti-Kárpátok hatalmas hegyei között járva ismét meghallottam azt a bizonyos, semmihez sem hasonlítható zengő (szellemi) hangot… A titáni hegyek jelenléte…
Egyszer egy nagy gondolkodó írta, hogy a földi világunkban a zene áll legközelebb a szellemi – a magasabb – világokhoz…
Talán ezért is lenne érdemes a most dúló lét-viharban esetleg a művészekre is figyelni, mert szerintem már csak ők maradtak nekünk itt, mint beavatottak, akik még hallanak, még látnak – láthatnak “dolgokat” a nem egyszer nagy áldozatok árán, iszonyatosan nagy munkával életre/mozgásra keltett szellemi “érzék” szerveikkel…
Egyre többen vannak ők… Mert ez is a fejlődés része. Csak sajnos erről sem adnak hírt azok, akiknek ez lenne a kutya kötelességük… (Elég pl.: a mesék világához visszanyúlni és akkor sok mindent megérthet(ne) a tisztelt olvasó…)

Szóval, tegnap a Határvidéken, a Kárpátok vad vidékét járva ismét megfigyelhettem Az Erőket… És közben magamat…
Mit is “szólhatnak” számomra, egy “professzionális bozgornak” (a románok így csúfolják a magyarokat itt Erdélyben mert szerintük mi vagyunk a hontalan fajta. Számukra. Szerintük.
És ezek kőkemény tények, nem pedig román ellenesség a részemről…

A nap vége felé mint egy hálivúdi giccs film utolsó perceiben a lemenő nap hatalmas narancs koronájának a horizontba fordulásakor, épp Székelyföld egy különleges bugyrában vezetve autómat, hulla fáradtan, reménykedve nézelődtem, hogy hátha találok útközben még úgy este 7 óra tájban valami – legalább kürtőskalácsot árusító – bódét nyitva mert már kopogott a szemem az éhségtől, és így nem igazán kóser a szerpentineken kacsázni éjszaka…
és láss csodát: Székelyszenttamás kis település központjában mely már az 1333-as évektől büszkén küzdött a megmaradásért, nos legnagyobb megdöbbenésemre a “Jakab Falat street food” kiosk-on akadt meg a szemem és rögtön lefékezve, még járó motorral elhagyva az autómat, odaszaladtam, hogy akad-e még valami étel a magamfajta késői “FogelMedia-s” baseball sapkás fura vendégnek…
A fotón látható mosolygós székely legény örömmel jelezte, hogy természetesen igen, innen nem fogok éhesen tovább menni…

Ekkor a hátam mögött hirtelen lefékezett egy autó, és megfordulva a zajra elkerekedett szemmel figyeltem ahogy egy fiatal pár kiugrott belőle és felém futva hangosan kiáltják, hogy: FogelMedia? A Frigyes?
Aztan majd infarktust kaptam, mert miközben a fiatalember a kezét nyújtva szaladt felém, nagy széles mosollyal az arcán, -így készült a bemutatkozásra,- eközben egy név dörömbölt a fejemben, hogy ez a Tamás! Ez lehetetlen!!! Mert… Ő nemrég hunyt el… Egy volt kollégám a budapesti zeneakadémiai évekből…
Nehéz pillanat volt, de megőriztem a lélekjelenlétemet és fogadtam az üdvözlést. Elképesztő volt a hasonlóság…
Uhh…

Jól esett, mert mindig erőt ad az ilyen találkozás emberekkel bárhol is járok, de ez most más volt. Megéreztem a szellemi világ közelségét ismét… Először persze nem értettem… Nehéz dolgok ezek…

Aztán jól elbeszélgettünk, kiderült hogy fiatal vállalkozók, ennek nagyon megörültem mert az ilyen, sajnos nem túl gyakori errefelé, és rákérdeztem hogy van-e weboldaluk… plusz hogy miben utaznak…

Amikor válaszoltak, ismét elgondolkodtam…
http://www.carpetdiem.ro ezt mondták… aztán jobban odafigyelve megértettem a trükköt hiszen elsőre az futott át az agyamon hogy a a “carpe diem” latinul az tulajdonképpen egy szállóige, melynek szó szerinti jelentése: „ragadd meg a napot”. Nem a felelőtlen élvezethajszolást, hanem tudatos jelenlétet jelent.

Az is tény hogy Horatius ókori római költőtől származik a kifejezés, és tulajdonképpen arra ösztönöz, hogy élvezzük a jelen pillanatot, hozzuk ki a legtöbbet a mából, és ne a bizonytalan jövőre alapozzuk életünket… No comment…

Viszont a fiatal párnál a “carpet” az mást jelent, végül szélesen elmosolyodtam amikor leesett a tantusz 🙂
Ezek a lelkes emberek egyedi-kreatív szőnyeg készítéssel foglalkoznak!

Zseniális! (És a weboldaluk is az! Link kommentben)
Gondoltam, ha egyszer lesz egy otthonom, megizzasztom majd őket egy egyedi szőnyeg design rendeléssel 🙂

De ezt nem árultam el nekik ott helyben, ugyanis még mindig az előbb említett első “sokk” utórezgései kapcsán görcsösen kapaszkodtam a finom illatú Szent Jakab, pardon! “Jakab falat” műalkotásába… 🙂
Aztán beszélgettünk még néhány percet és mosolygósan ment mindenki tovább, Isten hírével…

fogel frigyes
szabad filmes
https://fogel.me/

Csak a rend kedvéért:

1945 után Magyarországon kiterjedt megtorló perek zajlottak a politikai hatalomátvétel részeként.
Létrehozták a népbíróságokat, amelyek célja a „háborús és népellenes bűnök” kivizsgálása volt.
Gyorsított eljárások, sokszor erősen politikai légkörben.
Több tízezer vádlott.
Több száz halálos ítélet.
Ezek a perek részben valódi felelősségre vonást jelentettek, de gyakran kollektív bűnösségi logikával és politikai nyomással zajlottak.

Pont.

Nos, ezt egy több mint 500 éves, kolozsvári református templomból küldöm azoknak, akik az én gyermekkoromat is tönkretették…

Egy templomból, ahol a bolsevikok még nem jártak. (Max. csak információgyűjtés kapcsán.)

Lassan látható lesz, hogy az áruló, pl.: antropozófus barátaink a beépített embereikkel, az egyetemi tanáraink és lányaik – fiaik, az “új” lelkes sajtósaink, milyen erőknek engednek, alvó állapotukban.

Ők persze magukat a felébredt, toleráns értelmiségieknek hívják. A mai napig…

Akkor kérdezem tisztelettel:

Mostantól hogyan hívjam ezeket?
(Hiszen ők kiabálják, hogy nevén kell nevezni a dolgokat)…

Várom kommentben az ötleteket.

fogel frigyes
Egy -még- szabad filmes
https://fogel.me

(Mindenkit elfogadtam).

A kérdésem kedves Emberek: 

Miben tudok segíteni nektek-önöknek?

Szeretettel, 

Frici 

(FogelMedia)

Ugye jó csávók voltak, Plátón, Arisztotelész és a többiek?! Nemdebár?

Tőlük tudjuk: -a demokrácia könnyen átcsúszik tömeguralomba, ahol nem az igazság, hanem a hangos többség dönt és ez végül zsarnoksághoz vezet…-
Mondták ők…

Az utóbbi napokban kétségbeesetten hívtak föl telefonon – chat programokon keresztül a már sok éve külföldre szakadt barátaim, akik közül nem kevesen már a magyarországi visszaköltözésük utolsó fázisában vannak, őket idézve:

“ők bizony félnek…” (nem ijedős embereknek ismerem őket).

Voltak olyan telefonok is, amikor azt mondták nekem, hogy visszavonultak, befejezték, mert elbuktuk és vége…

(ezek az emberek nem olyanok, akik anno, az összes Viktoros választások után harsogva nyugatra költöztek és a mai napig onnan sírva szipognak, saját taknyukat – nyálukat szétkenve a legújabb alkotásaik alapozásakor és ezt művészetnek hívják…)
Nem.

Ők sokkal de sokkal okosabb és felkészültebb emberek, mint én… Terapeuták is… Tehát nem a hisztis fajta. Sőt.

Őket, többségüket ismerem és jó, bátor, gerinces emberek…

Vajon velük mi lesz? Tűnődöm ezekben a furcsa napokban…

Én anno átéltem pl. az euró bevezetését Spanyolországban, ami akkor nagy zakózás volt a népnek. A mai napig. (Meséltem már erről a felületeimen…)

Aztán -többek közt- átéltem, megismertem, az Egyesült Államokban egyes bankárok, vállalatvezetők gondolkodását… éltem velük… a házaikban, felkértek kreatív munkára, filmek elkészítésére stb., úgyhogy tudom milyenek… (A most őrjöngőknek fogalmuk sincs erről. Sem)…

Aztán gyerekként átéltem apám oldalán az összes meccset (a Magyar Televízió régi székházán belül) az akkori és magyar értelmiségi és politikai cosa nostra-k repkedéseit – no nem a fény körül – hanem a lóvé, és az akkori hatalom körül. A gyerek érzékeny és lát… még… és emlékszik…

És szokás szerint most, ugyanazok és azoknak a leszármazottjai vették át a furkósbotot… Épp most a tágra zárt szemünk előtt.

Egy dologról azonban senki sem beszél.

Hogy az a kb. 800 ezres fiatalokból álló tömeg, akiket pl. “informatikusok” stb., hogyan dolgoztak meg tudatosan, precízen, hogy a már ismert eredmény megszülethessen, nos, azokra még most sem kérdeznek rá. Senki sem.
Pedig egyre többen morgolódnak és a szálak egyre szálkásabbak…
De most már ez sem a lényeg… Csak felszínes fricskák…
Ők most röhögnek pl. a hajóikon, amik már elmentek, pardon, még a kikötőikben horgonyoznak, a saját, választott még nem felismert infernójuk közepében!… Majd megtudják ők is…

Persze most is lapít mindenki… jó van az így!
Ismerős?

Amikor az orbáni “diktatúra” alatt figyeltem -(sok helyen ott voltam kameráimmal is)- ahogy emberek közösségeket próbáltak építeni, nem ritkán szép mennyiségű pénzzel is kibélelve vagy anélkül, nos, sajnos csak idő kérdése volt és nem működött. Egyik sem.
Nyugaton sem. Azokat is megfigyeltem, filmjeimben bemutattam.

De vajon miért nem?!

Lehet, hogy nem az aktuális áradástól kellene “félni”, hanem esetleg saját magunktól “kellene rettegni”?
Joggal?

Mert -nagyon sajnálom- de (így) nem lesz változás fiúk-lányok…

Csak most a ravaszabbak, akik értik a pénz minőségének lényegét, azok felhasználtak ismét mindenkit. A lelkes liberálist és a többit.
Azok most elvégezték a koszos munkát és elégedetten fürödnek önnön izzadságukban. Amíg az izzadságuk rá nem fog fagyni gyöngyöző, hamis intellektuális homlokukra. (Rá fog. Eleget láttam már ilyet…)

Aztán… Megy tovább a körforgás…

???

Mit lehetne most tenni, kérdezik nem is kevesen, néhányan tőlem is.

Egy dologban biztos vagyok:

Mi, azok, akik ismerjük egymást, alapítsunk közösséget. De nem úgy, ahogy ezt eddig próbálták sokan.

Nekem már megvan egy közösségem, -néhány ember- akiket eléggé ismerek és szeretek, akikkel most is fogom tartani a kapcsolatot, támogatva egymást, ahogy eddig is, és ha mostanában szükséges lesz, akkor akár egy nagyobb földterület megvételével egy átmeneti Noé bárkáját megépíteni…
Minden lehetséges…

Ha egyszer működött azzal, aki felfelé figyelt és két lábon járt a földön a Nagy Könyv szerint és túlélte és a “barátai” is A Bárkán,-mert fura mód az is egy hajó volt- akkor, azt a nagy áradást (!) nekünk most miért ne sikerülhetne? pl. a magam fajtának…

Ez is egy lehetőség…

Most elvált az ocsú a búzától. Legalábbis számomra.
Több “vetésforgóra” nem vagyok kíváncsi.

A hulladék, kikupálódott, “a soha nem elég a lóvé ami van” értelmiség számomra halott, itt Erdélyben és Magyarországon is.

Én viszont lépésről lépésre akiket szeretek, megértek, és tudom, hogy valójában kik ők, segítem. Továbbra is…
És ki tudja, ha ők úgy döntenek egyszer, akkor új közösségek épülnek.

Nem demokráciák.
Nem izmusok.
Nem könyvtári bölcselők.
Nem Zen, Buddha, Antros, kat. ref. stb. csuhások. stb.

Nem.

Hanem csendes, nyugodt:

Parasztok.

Várom az új parasztokat.

Elkezdtem.

fogel frigyes
szabad filems
https://fogel.me

(A fotó AI-vel generált…)