Egy őrült naplója

Csak a rend kedvéért:

1945 után Magyarországon kiterjedt megtorló perek zajlottak a politikai hatalomátvétel részeként.
Létrehozták a népbíróságokat, amelyek célja a „háborús és népellenes bűnök” kivizsgálása volt.
Gyorsított eljárások, sokszor erősen politikai légkörben.
Több tízezer vádlott.
Több száz halálos ítélet.
Ezek a perek részben valódi felelősségre vonást jelentettek, de gyakran kollektív bűnösségi logikával és politikai nyomással zajlottak.

Pont.

Nos, ezt egy több mint 500 éves, kolozsvári református templomból küldöm azoknak, akik az én gyermekkoromat is tönkretették…

Egy templomból, ahol a bolsevikok még nem jártak. (Max. csak információgyűjtés kapcsán.)

Lassan látható lesz, hogy az áruló, pl.: antropozófus barátaink a beépített embereikkel, az egyetemi tanáraink és lányaik – fiaik, az “új” lelkes sajtósaink, milyen erőknek engednek, alvó állapotukban.

Ők persze magukat a felébredt, toleráns értelmiségieknek hívják. A mai napig…

Akkor kérdezem tisztelettel:

Mostantól hogyan hívjam ezeket?
(Hiszen ők kiabálják, hogy nevén kell nevezni a dolgokat)…

Várom kommentben az ötleteket.

fogel frigyes
Egy -még- szabad filmes
https://fogel.me

(Mindenkit elfogadtam).

A kérdésem kedves Emberek: 

Miben tudok segíteni nektek-önöknek?

Szeretettel, 

Frici 

(FogelMedia)

Ugye jó csávók voltak, Plátón, Arisztotelész és a többiek?! Nemdebár?

Tőlük tudjuk: -a demokrácia könnyen átcsúszik tömeguralomba, ahol nem az igazság, hanem a hangos többség dönt és ez végül zsarnoksághoz vezet…-
Mondták ők…

Az utóbbi napokban kétségbeesetten hívtak föl telefonon – chat programokon keresztül a már sok éve külföldre szakadt barátaim, akik közül nem kevesen már a magyarországi visszaköltözésük utolsó fázisában vannak, őket idézve:

“ők bizony félnek…” (nem ijedős embereknek ismerem őket).

Voltak olyan telefonok is, amikor azt mondták nekem, hogy visszavonultak, befejezték, mert elbuktuk és vége…

(ezek az emberek nem olyanok, akik anno, az összes Viktoros választások után harsogva nyugatra költöztek és a mai napig onnan sírva szipognak, saját taknyukat – nyálukat szétkenve a legújabb alkotásaik alapozásakor és ezt művészetnek hívják…)
Nem.

Ők sokkal de sokkal okosabb és felkészültebb emberek, mint én… Terapeuták is… Tehát nem a hisztis fajta. Sőt.

Őket, többségüket ismerem és jó, bátor, gerinces emberek…

Vajon velük mi lesz? Tűnődöm ezekben a furcsa napokban…

Én anno átéltem pl. az euró bevezetését Spanyolországban, ami akkor nagy zakózás volt a népnek. A mai napig. (Meséltem már erről a felületeimen…)

Aztán -többek közt- átéltem, megismertem, az Egyesült Államokban egyes bankárok, vállalatvezetők gondolkodását… éltem velük… a házaikban, felkértek kreatív munkára, filmek elkészítésére stb., úgyhogy tudom milyenek… (A most őrjöngőknek fogalmuk sincs erről. Sem)…

Aztán gyerekként átéltem apám oldalán az összes meccset (a Magyar Televízió régi székházán belül) az akkori és magyar értelmiségi és politikai cosa nostra-k repkedéseit – no nem a fény körül – hanem a lóvé, és az akkori hatalom körül. A gyerek érzékeny és lát… még… és emlékszik…

És szokás szerint most, ugyanazok és azoknak a leszármazottjai vették át a furkósbotot… Épp most a tágra zárt szemünk előtt.

Egy dologról azonban senki sem beszél.

Hogy az a kb. 800 ezres fiatalokból álló tömeg, akiket pl. “informatikusok” stb., hogyan dolgoztak meg tudatosan, precízen, hogy a már ismert eredmény megszülethessen, nos, azokra még most sem kérdeznek rá. Senki sem.
Pedig egyre többen morgolódnak és a szálak egyre szálkásabbak…
De most már ez sem a lényeg… Csak felszínes fricskák…
Ők most röhögnek pl. a hajóikon, amik már elmentek, pardon, még a kikötőikben horgonyoznak, a saját, választott még nem felismert infernójuk közepében!… Majd megtudják ők is…

Persze most is lapít mindenki… jó van az így!
Ismerős?

Amikor az orbáni “diktatúra” alatt figyeltem -(sok helyen ott voltam kameráimmal is)- ahogy emberek közösségeket próbáltak építeni, nem ritkán szép mennyiségű pénzzel is kibélelve vagy anélkül, nos, sajnos csak idő kérdése volt és nem működött. Egyik sem.
Nyugaton sem. Azokat is megfigyeltem, filmjeimben bemutattam.

De vajon miért nem?!

Lehet, hogy nem az aktuális áradástól kellene “félni”, hanem esetleg saját magunktól “kellene rettegni”?
Joggal?

Mert -nagyon sajnálom- de (így) nem lesz változás fiúk-lányok…

Csak most a ravaszabbak, akik értik a pénz minőségének lényegét, azok felhasználtak ismét mindenkit. A lelkes liberálist és a többit.
Azok most elvégezték a koszos munkát és elégedetten fürödnek önnön izzadságukban. Amíg az izzadságuk rá nem fog fagyni gyöngyöző, hamis intellektuális homlokukra. (Rá fog. Eleget láttam már ilyet…)

Aztán… Megy tovább a körforgás…

???

Mit lehetne most tenni, kérdezik nem is kevesen, néhányan tőlem is.

Egy dologban biztos vagyok:

Mi, azok, akik ismerjük egymást, alapítsunk közösséget. De nem úgy, ahogy ezt eddig próbálták sokan.

Nekem már megvan egy közösségem, -néhány ember- akiket eléggé ismerek és szeretek, akikkel most is fogom tartani a kapcsolatot, támogatva egymást, ahogy eddig is, és ha mostanában szükséges lesz, akkor akár egy nagyobb földterület megvételével egy átmeneti Noé bárkáját megépíteni…
Minden lehetséges…

Ha egyszer működött azzal, aki felfelé figyelt és két lábon járt a földön a Nagy Könyv szerint és túlélte és a “barátai” is A Bárkán,-mert fura mód az is egy hajó volt- akkor, azt a nagy áradást (!) nekünk most miért ne sikerülhetne? pl. a magam fajtának…

Ez is egy lehetőség…

Most elvált az ocsú a búzától. Legalábbis számomra.
Több “vetésforgóra” nem vagyok kíváncsi.

A hulladék, kikupálódott, “a soha nem elég a lóvé ami van” értelmiség számomra halott, itt Erdélyben és Magyarországon is.

Én viszont lépésről lépésre akiket szeretek, megértek, és tudom, hogy valójában kik ők, segítem. Továbbra is…
És ki tudja, ha ők úgy döntenek egyszer, akkor új közösségek épülnek.

Nem demokráciák.
Nem izmusok.
Nem könyvtári bölcselők.
Nem Zen, Buddha, Antros, kat. ref. stb. csuhások. stb.

Nem.

Hanem csendes, nyugodt:

Parasztok.

Várom az új parasztokat.

Elkezdtem.

fogel frigyes
szabad filems
https://fogel.me

(A fotó AI-vel generált…)

Mert ma sok az ész, kevés a tartás – és a kettő nem ugyanaz.

Amikor mindenki beszél, ott az igazság suttogni kényszerül…

Ti összekeveritek a díszletet az alapokkal: ma ismét a kultúra lett a kirakat, a morál meg a barlang mélyén leláncolva, suttogva, elrohadva…

A műveltség nem pótolja a jellemet – csak szépen csomagolja a hiányát.

Hiszen ahol minden oldalnak igaza van, ott valójában senki sem áll egyenesen.

És így lesz mindenki: gerinctelen.

fogel frigyes

szabad filmes

https://fogel.me

– Miért nem veszik észre, hogy át vannak verve?

– Mert a valóság nem olyan jól van becsomagolva.

– Mi a különbség a butaság és a megvezetettség között?

– A butaság magányos… a megvezetettségnek mindig van közössége.

– Mi a propaganda legnagyobb sikere?

– Amikor az áldozat már maga nevetségesnek tart minden kételkedést.

– Miért könnyű tömegeket irányítani?

– Mert a legtöbben nem az igazságot keresik… hanem azt, ami megnyugtatja őket.

– Honnan tudod, hogy valaki teljesen meg van vezetve?

– Ha már dühös lesz attól, hogy kérdezel.

– Mi a legijesztőbb?

– Nem az, hogy hazudnak… hanem hogy mennyien kérik.

————————————-

Na szevasztok!

Megyek filmezni… (Egy szicíliai szakácsot…)

Ciao!

Eközben most újra indul a Friderikusz, a Heti Hetes, előkerültek a Geszti félék, és most már csak a Hofiknak kellenének még előjönniük. A föld alól…

Hogy is van az, hogy a mosolygós-vicsorú Endre bácsik, a Miklós nénik, az LTR spiclik nyilvánosan-pontosan a képünkbe tolták a számokat (az utolsó pillanatban) tökéletes precizitással, ahogyan el lesz söpörve a mi fajtánk… Tudták. De hogyan?
Amikor még a Schiffer is folyamatosan (!) azt bizonygatta hónapok óta, hogy akkora részvétel lehetetlen lenne, amit ezek vicsorogva – pardon, vigyorogva bejeleztek és amilyen sosem volt a magyar politika történetében.

Meglett. Ez is. A “varázslók” felkészültebbek… (mint mi).

Az oláhoknál ezt a főpróbát már megtartották. Csak ezt is már elfelejtették. Nincs itt semmi látnivaló.
Nálunk csak az adott ködlámpákat kapcsolták le. Ismét.

Mert a szellemi köd már régóta leereszkedett az írástudók fejére. Akik sem a dzsindzsásból, sem a borókákból sem az önsajnálatukból nem képesek felnézni. Az összképre.

Nos, a magam fajta anno a zeneakadémiákon az összhangra -is- volt felkészítve…
Mert a szellemi tisztán hallás a lényeg, nem pedig az oly divatosan elterjedt tisztán látás fogalma.
(Mondta egyszer Rudi bácsi…)

És most újra élednek a Szabadság tér 17. stúdióinak a mai, hárombetűs utódai, hogy tartsák továbbra is vasmarokkal, az ápol és eltakar finom szövedékét…

Vajon most, a magamfajtának mi ilyenkor a dolga?
Még mindig Műsort gyártani? Minek? Kiknek? Miből?Továbbra is saját zsebből?

Mert a (szellemi) halottak ismét előjöttek, és össze-ölelkeznek a sírjainkon táncolókkal.

Nem kéne esetleg most összefogni? Alkotni? Megfinanszírozni? Példát mutatni?

Fogel Frigyes
szabad filmes
Házsongárd, április 16.

Mindent. Amit én tudok. Amit átéltem az utóbbi 22 évben filmesként. 

Neveket, számokat, történeteket. 

A magyar szolgálatoknak – például az elhárításnak – is lehet, hogy lesz benne pár csemege, bár ez nem biztos.

Sajnos úgy látom, hogy – most is – mindenki lapít, épp elkenik a dolgokat, és az eufóriában leledző tömegek nem értik, mi történik velük…

És ez zavar engem. 

A kritikát mindig magamon kezdem, de egy nagy elmétől azt tanultam, hogy manapság már nem lehetnek titkok. Ehhez kell felnőnünk. 

Ezért kellene a manipulátorokat megnevezni, hogy az erejük a semmibe foszoljon. Naivitás? Nem. A mesék tudják, a mesélők élik. 

Oroszlánok kellenek most. Vörös oroszlánok… 

Mivel saját erőből, saját pénzből küzdöttem végig ezt a 22 évet, és ezalatt lassan, de biztosan megtanultam, hogyan próbáltak engem is manipulálni – több-kevesebb sikerrel –, meglépném mindezt. 

Pont ezért nincs otthonom, nincs semmim, de mégis mindig megvolt mindenem.

Félelem nincs bennem. Nincs mit veszítenem. 

Jó „trénereim” voltak már levadászás szempontjából, úgyhogy végigvinném.

De mi lenne ennek az értelme?
Nem tudom…

De legalább beleillene abba a sorozatba, amit eddig tettem…

Elegáns lezárásnak.

Művészien.
Szelíden.

Csendesen…

Ahogyan ezt a küszöb őrei teszik… Szembesítve…

Úgyhogy hamarosan ismét jelentkezem.

Nem álnevek, weblapok, hajók homályos zugai mögül…

Ahogy eddig Ti tettétek…

Addig még párszor átgondolom, mert lehet, hogy hamarosan már erre sem lesz szükség, marmint egy ilyen kis jelentéktelen senki, -mint én- nyilvános elbeszéléseire…

Mert sajnos lehetséges, hogy sokaknak nemcsak az arcára fog fagyni az, ami, pillanatokon belül…

fogel frigyes

szabad filmes

https://fogel.me

A választás reggelén a magyar értelmiség egyik jeles képviselője egy “vezető” Antropozófus, világlátott ember, tehetős magyar polgár, büszke liberális, stb. nos ez az ember végre kommentált egyenesen és világosan az utolsó napon. Nálam, a senkinél. Az illetőről (is) az évek során készítettem egy kis filmet a dunai hajóján, ahol akkor bemutatta független könyv kiadóját és egyéb gondolatait projektjeit mindezt sok-sok évvel ezelőtt, közben a pilisi otthonába is meghívott, mindig barátságosan, kedélyesen de sose tudtam eldönteni hogy ő és a lelki társai szellemi barátai kik is ők igazán. De sejtettem, ugyanis 54 éves fejemmel még emlékszem, ahogyan a 70-es évek végén ők Magyarországon hogyan beszéltek velem, hiszen teljesen mindegy volt hogy ezek az emberek Antropozófiával foglalkoznak vagy Marx-Engels urak műveivel vagy urambocsá a buddhizmus vagy egyébb tanítások kiváló szószólói….

Egy dolog nem változott soha és ezt nagyon megtanultam: az ész csődje… 

Ezúton kívánok mindenkinek jó egészséget sok sikert és hogy ne felejtsünk. 

Egy paraszt

(Fogel Frigyes

Filmes, volt csellista)

Közkívánatra, Lendvay Miklós üzenete / kommentje a választás reggelén közzé tett posztomra:

Nagyon köszönöm, hogy ebben a kérdésben megnyilvánultok. Én még mindig nem értem, hogyan lehet a FIDESZ nevű bűnszervezetre szavazni. Igyekszem érteni, amit írtok, de sajnos még mindig nem értem, hogy nem tudtok a rengeteg civilek / polgárok / magyarok ellen elkövetett bűnről, vagy nem érdekel benneteket.

Követem továbbra is a gondolatokat. Sajnos nagyon kevés fórum maradt erre, a Polgári Körök megszűnése óta nem látok pártfüggetlen, átfogó fórumokat – a TISZA Szigetek, mint civil helyi párbeszéd helyei, részben betöltik ezt az űrt.

És bízom benne, hogy egy TISZA Párt győzelme után ez a párbeszéd minden magyarra kiterjed majd.