Egy őrült naplója

Ezek a távolabbi perspektívák, amelyek a jövőt mutatják, Michael diadalmas útját. Ezt tudnunk kell ahhoz, hogy Michael útját és célját felismerjük, de élni a jelenben élünk, amidőn Michael és Ahriman harcában egyelőre mindenütt még Ahriman győzelmét szemlélhetjük.
Amióta csak eszünket használni tudjuk, folytonosan az egoizmus, materializmus és a hazugság, Ahriman e három fegyverének érvényesülését látjuk mindenütt, a világ minden részében a politikán, közgazdasági életen, a technikán, a ,,jóléten” , társadalmi és társasági, sőt családi és egyéni életben is, amivel szemben a magasabb ideálok, de a mindennapi élet morálja és tisztasága is háttérbe szorulnak és kivesznek. Ugyanakkor nem látunk semmit, ami arra a reményre jogosítana, hogy a közeljövőben bármi is megállíthatja Ahriman előretörését.
És erre nézve Rudolf Steiner sem nyújt reménységet számunkra. ,,Geschichte und Überwindung des Imperialismus” cím alatt kiadott előadásaiban arról beszél, hogy az új, szellemi szempontból helyes jövő csak akkor következhet el az emberiség számára, ha tökéletesen elfordul mindentől, ami a múlthoz köti.
Teljesen el kell felejtenie, sőt el kell vetnie magától a múltat és ugyanakkor meg kell utálnia a jelent, mert ami csak egyetlen dolog van, ami a múltból vagy jelenből kedves, addig nem jöhet el a szellemi szempontból helyes új.
Ha ennek a nagyfontosságú kijelentésnek fényénél körülnézünk a világban, látjuk, hogy a múlt emlékeinek elvesztése, feledésbe merülése mindenütt folyamatban van. Az új generáció már – Nyugaton és Keleten egyaránt – nem tud a múltról, a néhány évtizeddel ezelőtti idők ízéről vagy szagáról sem, csak a jelennek és a jelen idők ahrimani lehetőségeinek él.
Az idősebbek, akik még emlékeznek, egy-két évtized alatt kihalnak. Viszont ugyanez a fiatalság még meg fog csömörleni Ahriman világától, amikor az általános jólét-hajszolásban és taposásban az eltaposottak és lelkileg, idegileg kimerültek milliói közé kerül. Akkor ezeknek a millióknak és tízmillióknak számára a XX. század utolsó évtizedében előáll a helyzet, hogy a múltat már egyáltalán nem ismerik, a jelen pedig utált lesz számukra és kiábrándulnak abból az ahrimani jólétből, amelyet gyermekkorukban summum bonum-nak (legfőbb jónak) tekintettek.
Ez világjelenség lesz már akkor, és addigra minden oldalról kipróbálják a materializmus összes lehetőségét, amelyek mégsem képesek a lélek számára megelégedését hozni, csak egyre nagyobb sivárságot és boldogtalanságot.

Ezen át kell menni az emberiségnek, mert csak így lesz az ,,új”-ra megérett sokmilliós tömegek, amelyek Michael útjára állíthatók. Mindenki, aki objektív szemlélettel széttekint a világban meg kell állapítsa, hogy erre a jelenlegi idők még nem alkalmasak.
Mindenütt a világon az emberek lelkében él még az a bevallott vagy nem hangoztatott meggyőződés, hogy megfelelő mennyiségű pénzzel boldogságot tudnak vásárolni maguknak, tehát a legfőbb cél minél több pénz szerzése. Ez az elgondolás csak Ahriman számára termel híveket. Ebből az őrületből semmiféle filozófia sem képes kivezetni az emberiséget, csak a keserű tapasztalatok tömegei.

Ez a XX. század hátralévő évtizedeinek feladata, amikor a gonosz szabadjára lesz engedve és lassan kitermeli a saját antitoxinjait.

Dubravszky László

Fotó: Csángó zarándok. Csíksomlyó.
(készítette: fogel frigyes (Canon 1Dx MarkII 50mm 1.4)