Egy őrült naplója

Néhány nappal ezelőtt vonatra száltam Kolozsváron…  Budapest felé vettem az irányt…

Nem is olyan sok évvel ezelőtt Kós Károly épp visszafelé szállt fel Az Utolsó Vonatra, mely Kalotaszeg felé tartott… 

Aztán leégett-elégett egy régi kor, miközben Az Öreg, fittyent hányt az apokalipszis lovasaira és Sztánán, egyedül, megalapított egy Szellemi Műhelyt. 

Visszaemlékezési alapján, -ma is olvasható-, hogy bármi is történt akkor, nem volt más lehetősége, ezért Sztánáról gyalog, egyedül, elindult és közösséget épített… Lehozta a fizikai világunkba a Transzilvanizmus eszméjét… 

Visszaugorva a jelenbe, miközben néhány nappal ezelőtt Budapest felé “robogtam”, most, 2022-ben épp az ellenkező irányban, eközben átfutott az agyamon, hogy két évvel korábban, amikor önkéntes száműzetésbe vonultam az erdélyi peremvidékre, mi is történt velem valójában…

A hegyi magányom ellenére, hirtelen sűrű-intenzív időket élhettem át…

Ismét megtaláltak a feladatok, a projektek, az emberek és én szinte csak kapkodtam a fejemet, hogy… megint nincs nyugalmam…

Feladat van…

A Sors, a Karma nem válogat…

Aztán a két év alatt miközben a világ leállt, nekem ez a luxus sem adatott meg…

Menni kellett…

A film producerek, közéleti emberek, egyházi vezető, a ma frissen kinevezett miniszter stb. keresztezte szerény életem (vessző)futását…

 Ismét nagy tanulság volt…

Aztán 2022-re lassan minden(ki) a helyére került, én meg csak néztem mint “Misi a moziban” és próbáltam megérteni az élet humorát… (Kevés sikerrel)…

Az 50 évem alatt sokmindent láttam… 

Jónéhányszor bejártam ezt a világot és megtanultam, hogy csak egy valami maradt nekünk ahoz, hogy feljebb léphessünk…

A Művészet. 

És a Közép-Európai impulzus.

Amit épp most csinálunk. 

Mi, magyarok.

Ki-ki ahogy tudja, sokan közülünk névtelenül, a háttérbe húzódva, vagy épp az első sorban kapva a pofonokat, a szellemi ólom golyókat…

Életbevágó, hogy most (is) felismerjük az igazi(!) ellenségeket és ha ez sikerül, akkor a szellem pallosával a kezünkben, precízen, határozottan, de szeretettel kimondjuk a kimondhatatlant…

Mindehez persze hozzá tartozik, hogy sokan vannak közöttünk nárcisztikus, ócska árulók is.

De csak idő kérdése és elválik az ocsú, a búzától…

———————————————

Néhány évvel ezelőtt felkérést kaptam, hogy egy Ruszin festőművészt két hónapon keresztül elkísérjek kamerámmal és készítsek róla néhany promo rövid filmet itt Európában….

Italy, Monaco, France stb.

LINK. katt ide

Aztán történt ami történt és végül  a két művész ismét találkozott az erdélyi tájakon néhány nappal ezelőtt… (fotók)…

———————————————

Ma gyógyító impulzusok kellenek… 

Bármi is történik most a fizikai síkon, az csak egy vékony szelete a Teljességnek…

Nem szabad elfeledni, hogy pl. amit Kós Károly és mások elindítottak, ott van a lényeg. 

Nagy a zaj, de a minőség sosem harsog, a szellem szelíd és a végén mindannyian visszatérünk… Haza.

De addigis, tenni kell.

Mert itt, ezen az oldalon így segíthetünk a szellemi világoknak…

Ezt hívják zenének. 

Kamarazenének…

(Hamarosan ismét vonatra szállok, és retur jegy nélkül visszamegyek. 

Haza… Erdélybe)…

fogel frigyes

“filmes”

https://fogel.me

Alig lesz él-elem? 

Van egy alternatíva, zárt lánc, független, szelíd…

Már sok éve működik a világ különböző pontjain. 

A mainstream médiában nem beszélnek róla…

Többször bejártam a világot kameráimmal, hogy gyakorlati példákkal bemutathassam nektek (is) hogy lehetséges… Íme:

Angolul:

Magyarul:

Minden jót!

fogel frigyes

szabad filmes

https://fogel.me

Az utóbbi hónapokban ismét egyre többen hívnak privát vacsorákra (főleg Magyarországon) mert elmondásuk szerint “kíváncsiak” rám… 

Idézem őket: “mert én egy olyan kedves kis csodabogár vagyok”. 

Aztán amikor kínomban néha igent mondok egy ilyen felkérésre, alapvetően mindig hasonlóan indul és végződik a sztori: 

1: megjelenek a helyszínen

2: az aktuális vendéglátóim -szinte kivétel nélkül- nem sokkal az érkezésem után szuggeszíven kifejtik nekem, hogy a barátaik -most pl. az aktuális (politikai)történesek miatt- már sorban menekülnek el az országból… 

És így tovább…

3: Aztán néhány óra “beszélgetés után” veszem a kalapom miután mindenki kielégült, ugyanis láthatóan igencsak jól érezték magukat a “szellemi maszturbáció” után… 

Ilyenkor szokás szerint bevágódok az autómba és ismét átjövök Kalotaszegre, aztán mindig megfogadom magamnak, hogy ez volt az utolsó…

Well… 

Most már tényleg nem lesz több… 

Meguntam… 

Ha bohóc, vagy társasági “udvari bolond kell” hogy simogassam mások fusztrált lelkét és szellemét, pillanatnyi kielégülésükhöz tartva a “morális” gyertyát, nos, akkor azok inkább keressenek mást helyettem 🙂 

(“Nem kell félni, van választék, hosszú a sor manapság)…  😉

De azért a praktikusság kedvéért beszúrok ide egy 2020-ban szerény személyemmel készített interjú linkjét, amelyből kiderülhet, hogy hova nem “húzok” és kb. ki is vagyok én… 

Így időt spórolhatunk egymásnak kedves feleim 🙂

Ha meg esetleg valaki(k) továbbra is gyakorolni szeretnék velem a Goethe-i beszélgetés magasságait, azokat szeretettel várom itt fenn a havasokban… 😉

A belépési díj szerény hajlékomba alapból 4 üveg sör, egyenes tekintet, és lezárt ajkak.

Beszélgetni némán is lehet… 

fogel frigyes

https://sokszinuvidek.24.hu/eletmod/2020/12/16/fogel-frigyes-fogelmedia-csello/

A “feltétel nélküli alapjövedelem” íráshoz görgess lejjebb 🙂

Miközben ismét Erdélyben filmezek a legfrissebb kassai kulturális kaland kiruccanásom után itt fenn, 1200 méteren, miután a reggeli kávém helyett a jéghideg patak kijózanító hullámaiban megmártózva, átlapoztam a tabletem színtelen-szagtalan lapjait, a reggeli sajtó(szemlét), hirtelen megakadt a szemem valamin és… no de errol egy kicsit kesőbb…

Először is:

kaptam egy emailt Juhász Attila barátomtól, magyarország egyik legnagyobb fotó művészésztől: 

“Frici, ezt reggel küldte át egy barátom , most még aktuálisabbá vált a filmed! 

Időtálló”

Hát… 

Néhány évvel ezelőtt a kriptopénzekről készítettem egy kis rip.dok filmet, egy volt bankárral… Miután visszatettem a netre, engem is meglepett, hogy hirtelen milyen kapós is lett a téma és hogy hányan tekintették meg hirtelen felindulásukban a felületeimen (miután ellenségeim sikeresen törölték a netről… Vajon miért? Egy fapados videó monológot…

https://www.youtube.com/watch?v=9rswqscs_zg

Egy biztos, A Téma még ma is tabu, ezt még nem sikerült lejáratni mint pl. ahogy nemrég lejáratták a megélhetési baloldaliaknak hazudott erők magyarországon a “feltétel nélküli alapjövedelem” ideáját.

Persze a konvencionális bankok -otthon is- szinte tűzzel-vassal támadják az új pénzügyi-intézeti formákat, de az élet nem áll meg, a világ változik, és ahogy már a robotizáció is itt van a nyakunkon, a hagyományos iskolák zuhanórepülésével egyetemben, CSAK rajtunk múlik, hogy megérezzük a változás szelét és bátran végig gondoljuk dolgainkat, vagy…. 

a fájdalmasabb utat választjuk, hagyva magunkat továbbra is megvezetni a régi világ beavatottjaival…

Schnitt.

A https://szellemtudomany.hu kiadótól néhány napja kaptam egy könyvet a “Táplálék halála és az emberiség feltámadása” címmel…  Nézzetek rá a neten, megéri…

A témában évekkel ezelőtt németországban forgatott kis dok filmem a fénygyökérről:

https://vimeo.com/manage/videos/120620179

————————————————-

Akkor most vissza egy hirtelen tűkanyarral a szösszenetem elején meghatározott csapásirányba:

Ma reggel üveges tekintettel meredtem Lukácsi Katalin fotójára a Mandineren, amint egy termetes mikrofonba – alias egy fallikus szimbólumba- kapaszkodik erősen és kimondja:

“Nem az ellenzéket, az ellenzéki politizálás módját kell leváltani”.

(Aztán a prófétákat és Krisztust hozza a “hölgy”)

Hát NEM.

Mennetek kell. 

Mind.

Mert a világ “szerencsésebb” felén a “baloldali” haverjaitok kevesebbért is már rég lelépnek. Maguktól.

Nektek úgy látszik kell egy kis noszogatás…

Magyarországon mostanra megérett a történelmi helyzett, hogy elsöpörjenek titeket, 

ha esetleg nem emelt fővel vennétek a kalapotokat.

Elegem – elegünk van belőletek. 

Esetleg nem kéne a fiatal baloldali(!) tehetséges titánokat (is)  előre engedni??! 

Hagyni végre őket is labdába rugni?!

Szerintem kéne egy egészséges, új bal oldal. Mert most ilyen nincs, nem is volt az utóbbi sok-sok évtizedben Magyarországon.

És ne reménykedjetek, el fogtok tűnni.  A Kérdés az: mikor és hogyan…

Vannak még igazi baloldali kvalitások otthon… Pl. Schiffer Bandi… 

Olvassátok el a ma reggeli posztját… (Bár már biztos megtettétek)…

https://www.facebook.com/plugins/post.php?href=https%3A%2F%2Fwww.facebook.com%2Fschifferandras%2Fposts%2F531004631730882&show_text=true&width=500” target=”_blank” rel=”noopener”>Katt ide

A Hogyan pedig… 

Többféle technika létezik… Humorral, kitartással, szelídséggel, határozottsággal,  szervezettséggel el lehet(ne) tüntetni titeket… 

De mivelhogy ti csak egy szimptómái vagytok egy jelenségnek, az emberek egy bizonyos csoportjának tudati szintjének a fizikai világban való kivetülésének, ezért a problémát esetleg, talán máshogy is lehetne kezelni…

Az egyik megoldás: békésen, elfeledni titeket, átnézni rajtatok, nem hívni titeket sehová, 

a nagyhatalmú főszerkesztők semmilyen média felületen nem adna nektek semmilyen megjelenést, ergo szépen elfelejtene titeket mindenki… 

Még azok is akik megengedték nektek, hogy közel kerüljetek a mézes bödönhöz…

A Feladat nem nehéz, csak egy kis kitartás, türelem, disciplína és egy kis felebaráti szeretet kellene, hogy a helyetekre kerüljetek. 

A budi legmélyére.

Viszlát a purgatóriumban!  

Fogel Frigyes

Filmes

Lektorálta Dr. Sinkó László 

https://www.youtube.com/watch?v=HoXJ_6NZQho

Takáts Péter

Feltétel nélküli alapjövedelem

Gondolatok egy konferencia nyomán

A Basel melletti Dornachban kétnapos konferenciát tartottak abból az alkalomból, hogy a kezdeményező svájci emberek, Ursula Piffaretti és Enno Schmidt, és a hozzájuk csatlakozott számos csoport és magánember kezdeményezése a népszavazásra és az ehhez kapcsolódó aláírásgyűjtésre elérte a 75 ezres aláírásszámot. Az akció 2011. áprilisában indult el, a svájci hivatalos közlönyben való kihirdetéssel, és 2012. októberében fejeződik be. Így a kérdés ma már nem az, hogy sikerül-e a 100 ezer aláírás összegyűjtése, hanem az, hogy mennyivel lesz több aláírás, mint a kötelező mennyiség.

A 100 ezer aláírást egyébként azért kívánják összegyűjteni, hogy a svájci alkotmány módosítását a parlamentnek kötelező legyen végrehajtani. A népszavazásra bocsátott szöveg ugyanis úgy szól, hogy a parlamentnek az alkotmányt ki kell egészítenie egy új, a 110-es paragrafussal, melynek a szövege a következő:

110. §. Feltétel nélküli alapjövedelem

1. A szövetség gondoskodik a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetéséről. 
2. Az alapjövedelem lehetővé teszi az állampolgárok emberhez méltó életét és a
   közösségi életben való részvételét. 
3. Egy törvény szabályozza az alapjövedelem finanszírozásának és nagyságának
   kérdéseit. 

A kezdeményezők abból a már ismert alapelvből indultak ki, amit az amerikai alapító atyák mondtak ki elsőként, hogy az emberi jogok az ember létezésének és egzisztenciájának biztosítása nélkül, csak üres szavak. Persze ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy az embernek pénzt kell adni, hiszen ennivalóra és megfelelő lakásra van szüksége, de ez a mai világban csak pénzzel biztosítható. Ezért aztán az alapjövedelem, amit ezzel a kezdeményezéssel miden svájci állampolgárnak biztosítani szeretnének az egy a törvény által meghatározott összegű pénz lesz. De nem többlet pénz, amit az emberek az eddigi jövedelmeiken felül kapnak majd meg, hanem egy olyan alap, amit mindenki megkap és a korábbi jövedelmeinek nagyságától függően erre jöhetnek még rá az azt kiegészítő újabb jövedelmek.

Vagyis az alapjövedelem, az egy alap, amire a jogosultságtól és a munkavégzés minőségétől függően még újabb és más jövedelmek épülhetnek rá, adódhatnak hozzá. Lényege azonban, hogy ez nem egy szociális juttatás, nem egy segély, hanem egy emberi jog! Egy emberi alapjog.

Ha ez megvalósul, akkor számos változás és átalakulás következik majd be az szociális ellátó rendszerben, valamint a segélyezésben! Ez a rendszer ugyanis ma – még Svácjban is – a hatalomra, a jutalmazás és büntetés elvére épül. Ez számos jogtalansághoz,

igazságtalansághoz vezet (ezt egy svájci polgár mondja!!). Miközben számos káros következménye van az emberre nézve, mert miután tönkreteszi még a lehetőségét is annak, hogy az ember a létezés és küldetés kérdéseivel foglalkozhasson, ma emberek milliói élnek értelmetlenül és céltalanul a világban. Pedig az ember, egy motivációval és küldetéssel rendelkező lény, aki az ezekből adódó feladatit itt a Földön élve akarja megvalósítani. A kezdeményezők úgy vélik, hogy ennek az értelmetlen és céltalan életnek az ideje lejárt, a XXI. századi embernek joga van arra, hogy az életét saját felismert küldetése szerint alakítsa és képességeit a másik ember szolgálatába állítsa.

A feltétel nélküli alapjövedelem persze erre a problémára nem egy csodaszer és a kezdeményezők sem gondolják, hogy ezzel egyetlen csapásra minden szociális és gazdasági problémát megoldanak, de a cél az, hogy ha már nem létezik átfogó és mindenre kiterjedő megoldás, akkor legalább részmegoldásokkal, és kis lépésekkel és az egyes részterületek megreformálásával lehessen egy emberibb jövő felé haladni.

A feltétel nélküli alapjövedelem bevezetése egy ilyen részmegoldás lehet, ami már azáltal is gyógyító hatású, hogy az emberek beszélnek róla és elkezdenek gondolkodni azon, hogy bevezetésének milyen következményei lehetnek. Ugyanakkor egy igen jó kihívás a modern és tudatos emberek számára, mert a szabadság eszméjéről és a szabadsággal való élés képességére vonatkozóan is valami újat kell általa megtanulnunk. Ezen túlmenően erősen hat a közösség és az egyén kapcsolatára is. Várhatóan tehát sok újat és változást hoz majd, ha bevezetik Svájcban, olyanokat, melyek mind egy egészségesebb és emberibb társadalom és közösségi élet irányába mutatnak. Ezért a feltétel nélküli alapjövedelem a társadalmi megújulás egyik eszköze lehet, ugyan csak egy részterületre vonatkozóan, de mégis elindít valamit. Sok konvencionális dolog, megszokás tűnik majd el az emberek életéből, az egyik ilyen a ma teljesen természetesnek tekintett munkavégzési kényszer.

Ez a kezdeményezés konkrétan érinti a munka és a munkabér szétválasztásának kérdését. Eddig egy svájci ember, miként a világban ma minden ember, csak a munkájáért kapott pénzt, és csak akkor, ha munkaerejét sikerrel el tudta adni a munkaerő-piacion. Vagyis a ma érvényes társadalmi alapelv az, hogy jövedelmed csak akkor van, ha dolgozol. Dolgozz, hogy élhess. A kezdeményezés ezt a régi dogmát támadja és egy olyan új helyzet kialakítását igyekszik elérni, ami az újfajta a emberképből fakad. Ugyanis az alapjövedelem bevezetése után azért kapsz pénzt, hogy dolgozhass. Ez az elképzelés egy újfajta emberi motivációra épül, egy olyan belső motivációra, ami az emberben belül élő küldetéséből fakad. Abban, hogy az ember célja az önmegvalósítás, a tévedést már sokan felismerték és a jövőben már csak egy beteg gondolkodás számára tűnhet igaznak, mert ez még a régi, egoisztikus, despotikus gondolkodás maradványa, és ennek mára, ha szépen lassan is, de vége van. A mai ember számára már csak az ad értelmet, a tevékenysége számára csak az ad motivációt, ha a közössége, a többi ember számára tud tenni valamit.

Itt álljunk meg egy pillanatra és nézzük annak a kérdésnek utána, hogy miért is kell a munkát és a munkabért egymástól elválasztani? A ma érvényes dogmákkal szemben ugyanis egy egészséges gazdaságban nem azért jár az embernek jövedelem, mert valahol, valamit dolgozott, hanem azért, hogy dolgozni tudjon. Egy emberi közösségnek azért kell egy megfelelő mértékű jövedelmet a tagjai számára biztosítani, hogy azok képesek legyenek a szellemi képességeiket a közösség szolgálatába állítani és a közösség érdekében dolgozni. Ez az új szellemiség már számos kis közösségben megvalósul, és tőlünk nyugatra már vannak olyan cégek, ahol az emberek a havi jövedelmüket nem a hónap végén, az elvégzett munkáért kapják meg, hanem a hónap elején, azért hogy egész hónapban képességeik és alkotó erejük teljében tudjanak dolgozni. A feltétel nélküli alapjövedelem ezt az elvet terjeszti ki egy egész ország teljes lakosságára.

Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a jelenlegi beteg elképzelések pontosan ehhez hasonlóan és hibásan gondolkodnak az árképzés területén is. Egy termék árát egy egészségesen működő rendszerben ugyanis úgy kell kikalkulálni, hogy az, aki azt legyártotta, képes legyen egy újabb hasonló termék legyártására, és nem úgy, hogy a már korábban kifizetett költségeket próbáljuk ismét fedezni vele.

A munka és munkabér kérdéseinek tisztázása mellett a társadalmi megújulás egy másik igen fontos területe a tulajdonjogok jelenleg érvényes rendszerének újragondolása lenne! A termőföld és a termelőeszközök jelenleg beteg tulajdonlási és öröklési formái ugyanis szintén nagymértékben okozói a mai társadalmi és gazdasági válságnak.

De ki fog akkor dolgozni, ha mindenkinek lesz egy alapjövedelme, amit feltétel nélkül meg is kap? Azaz, mit hoz a feltétel nélküli alapjövedelem? Nos, az biztos, hogy ez a kezdeményezés a ma még széles körben elterjedt egoizmus ellen hat és egy újfajta közösségi gondolkodás irányába mutat. Azt a felismerést lesz képes az emberekben a felszínre hozni, hogy a képességeimet azért kaptam, hogy azokat a közösségem szolgálatába állítsam és nem saját magamért, hanem az embertársaimért kell dolgoznom. Ezt számomra Hamvas Béla fogalmazza meg csodálatosan igaz módon.

Hamvas Béla – A Zarándok búcsúja

A boldogságot csak az bírja el – aki elosztja,
a Fény csak abban válik áldássá – aki másnak is ad belőle.
Mert amikor elküldtek bennünket, az Útrabocsájtó Hatalom így szólt:
„Rád bízok minden embert külön – külön, kivétel nélkül mindenkit. Segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra és ne hagyd a sötétségben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ a Tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki sem tiltja. De jaj neked – ha magadnak tartod. Elbocsátlak Téged is, mint mindenkit, de ne feledd: felelős vagy minden emberért, aki Veled él és el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg.
Most eredj és élj, mert a világ a Tiéd.”

3

A tudatosságukban magasabb szintre jutott emberek már most is felismerték, hogy egy munkamegosztáson alapuló gazdaságban nem lehet egoisztikusan dolgozni. Hiszen minden, amit az egyén kap, azt a közösségtől kapja, és így aztán egyértelmű, hogy minden, amit az egyén csinál, annak a közösség javát kell szolgálnia. Amikor a természeti gazdálkodást felváltotta a pénz alapú gazdaság, ez egy gazdasági alaptétellé vált, még akkor is, ha a mai közgazdasági dogmák ennek éppen az ellenkezőjét próbálják az emberek fejébe beleverni. De hiába, az emberek számára ma már egyértelmű, hogy egy olyan gazdaságban, ahol munkamegosztás uralkodik, az ember nem tud többé magának dolgozni, hanem csakis a közösségének, csakis a többi embernek.

Ha pedig ez ellen lázadunk, azaz erre a tőlünk függetlenül létező alapra egy ezzel ellentétes felépítményt kívánunk felépíteni, és megpróbáljuk a munkánk gyümölcsét, aminek a közösséghez kellene befolynia, egoisztikusan magunknak megtartani, akkor nem teszünk mást, mint egy hazugsággal töltjük meg a világot. Egy olyan hazugsággal, ami a felszín alatt beteggé teszi az egész gazdasági és társadalmi rendszert, és okozza mindazt, ami ma a világban velünk és körülöttünk történik.

Ezek az emberek pedig tudják és érzik, hogy az embernek nem csak jogai vannak, hanem kötelezettségei is. Különösen akkor, ha az ember kap valamit a közösségétől, akkor ezzel egy időben fel kell ismernie kötelezettségeit, felelősségeit is. Ennek a felismerésének a feltétel nélküli alapjövedelem esetében az az alapja, hogy erre a jövedelemre a lehetőséget a másik ember, a közösség munkájának eredménye adja. Ezt felismerve az ember elkezd felelőséget érezni arra, hogy azt a munkát, amit a másiktól kapott, valamilyen formában visszaadja, visszadolgozza. Ennek hatására megváltozik az emberekben a jelenlegi még lanyha egymás iránti érdeklődés, és kifejlődik az az érzés, hogy adósa vagyok annak a közösségnek, annak az országnak, amiben élek. Bármennyire is furcsának tűnik, de el fogunk jutni oda, hogy az ember bűnnek tekintse azt, ha valaki úgy élvez valamit, hogy annak ellenértékét valamilyen formában, persze amilyenben erre képes, nem adja vissza a közösségnek. Ez a tudati változás lesz a kezdete egy egészséges gazdasági működésnek.

Ezzel összefügg az a kérdés is, hogy az alapjövedelem egy későbbi törvényben meghatározott mértéke egyenes arányban van az adott közösség, ország, jelen esetben Svájc gazdasági teljesítményével. Mert jövedelem csak gazdasági teljesítmény nyomán jöhet létre. Vagyis ha ezt a példát más országokban is követik majd, akkor az egyes országokban mindig a gazdasági teljesítménytől függő nagyságú – azaz mindig különböző – lesz a feltétel nélküli alapjövedelem összege. Sok kritikus éppen ebben a pontban látja a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetésének fő problémáját. Az nem kapcsolódik közvetlenül gazdasági teljesítményhez, ha a jogalkotó dönti el annak mértékét, mert ezt helyesen megtenni csak a bevezetése után és a mindenkori gazdasági teljesítmény alapján lehetne.

Azt persze minden kezdeményező tudja, hogy olyan esetekben, amikor egy az emberi gondolkodásba ilyen mélyen és erősen beépült dogmát akarunk megváltoztatni, akkor komoly ellenállásra is lehet számítani és számos ember értetlenséggel fogadja majd a kezdeményezést, de ez nem lehet akadálya egy olyan új dolog bevezetésének, amely szociális gyógyulást képes hozni a világba.

Azok, akik csak kritizálni tudnak vagy a másik emberek kezdeményezéseit ócsárolni, ezt azért teszik, mert nagy valószínűséggel vagy még nem értik az egészet, vagy pedig már most felismerték, hogy esetleges bevezetése esetén valamilyen érdeküket sérteni fogja. Amikor pedig jobban megnézzük a kezdeményezést kritizáló embereket és szervezeteket, és megvizsgáljuk az általuk hangoztatott véleményeket, akkor azt vesszük észre, hogy ezekben nem is a feltétel nélküli alapjövedelemről van szó, hanem a véleményét hangoztató emberről és/vagy a szervezetről önmagáról. Ugyanis ezekben a megnyilatkozásokban a világról alkotott beteg képek, az emberről és az ember feladatáról hozott téves ítéletek, az újhoz és ismeretlenhez való viszonyulás különféle formái mutatkoznak meg, egy jelentős részüket pedig egészen egyszerűen csak a hatalmi pozíció és a húsos fazékhoz legközelebb eső hely elvesztésének félelme motiválja őket. Így aztán valójában csak azt lehet belőlük megismerni, hogy a megnyilatkozó milyen ember és hogyan gondolkodik a világról, az emberről és a közösségekről, miközben semmivel sem lehet többet megtudni a feltétel nélküli alapjövedelemről, ill. annak bevezetésével kapcsolatos valódi problémákról és kérdésekről.

Erre a legjobb példa a svéd szakszervezetek esete, akik az EU-ban indult hasonló célú aláírásgyűjtést azonnal elkezdték ellenezni, mert rádöbbentek arra, hogy egy esetleges siker esetében az ő jelenlegi nagy hatalmuk és befolyásuk hirtelen lecsökken és a szakszervezetek bértárgyalásainak a súlya szinte a nullával lesz egyenlő.

A legtöbben azonban jogos és a téma iránti érdeklődésből fakadó kérdéseket tesznek fel. Ami az embereket a legjobban érdekli az többnyire az, hogy milyen módon lehet ezt a feltétel nélküli alapjövedelem dolgot magvalósítani, honnan lesz rá pénz, mennyit kaphatnak az emberek és ki dolgozik majd akkor, ha ezt a pénzt megkapja? A jó az egészben az, és a svájci kezdeményezők is ezzel válaszolnak ezekre a kérdésekre, hogy úgy, ahogyan az emberek azt akarják. A feltétel nélküli alapjövedelem az egy olyan elképzelés, ami ugyan néhány évtizednyi történelemre már visszatekinthet, de nincsen olyan kidolgozott feltételrendszere, hogy azt milyen módon kell vagy lehet jól megcsinálni. Ebben megjelenik a szabadság és az ember szabad döntésének lehetősége, mert így minden közösség olyan módon szabályozza ezt a kérdést, ahogyan azt a közösség tagjai jónak látják. Ez aztán persze magában hordozza azt a lehetőséget, hogy az egyes országokban, ha ez megvalósul, más és más rendszerben fog működni.

Az a pénz, ami a feltétel nélküli alapjövedelem kifizetéséhez szükséges, természetesen az adókból származik majd. De ez nem jelenti azt, hogy az állam egy újabb adó bevezetésével növeli az eddig is igen magas adóterhet. Nem, mert a feltétel nélküli alapjövedelem fedezete azáltal jelenik meg, hogy attól a pillanattól, hogy ezt minden ember megkapja, a vállalatok, vállalkozók bérterhe azonnal lecsökken! Ugyanis ettől a naptól kezdődően csak abban az esetben kell nekik bért fizetni, ha valamely alkalmazott jövedelme a feltétel nélküli alapjövedelem szintje felett van. Egyéb esetben a bérteher megszűnik. Ezt a megtakarítást kompenzálja, ezt gyűjti be közösségi célokra az az új forgalmi jellegű adó, ami az Áfá-ba kerül majd beépítésre. Vagyis azonos árak mellett a bérekkel egyenlő mértékű adó folyik be a Kincstárba.

Az egy külön kérdés, hogy ezzel a pénzzel azután mi is történik. Ugyanis azok, akik ma a társadalmi megújulás nyugati élharcosai, semmi esetre sem szeretnék, hogy a feltétel nélküli alapjövedelmet az állam fizesse ki az embereknek. Az, hogy az állam, mint egy jó nagybácsi ezt a pénzt is kegyesen oda adja az embereknek, csak a régi gondolkodás szerint lenne elképzelhető. Abban az új világban, ami most közeledik felénk, egy poszt- patriarchális világban, az alapjövedelem már nem egy állami kegy, hanem az ember vele született joga, és ezért az államot – amennyire lehet – mindenki szeretné kikapcsolni a folyamatból. Számos megoldási javaslat látott napvilágot, és pl. Németországban azt tervezik, hogy amennyiben az EU aláírásgyűjtés sikeres lesz, akkor egy olyan rendszer bevezetéséért harcolnak majd, melyben egy demokratikus közösségi bankba (amely valamennyi német állampolgár közös tulajdona) kerül a pénz és ez utalja ki a jogosultaknak a feltétel nélküli alapjövedelmét. Vannak akik olyan rendszerekben gondolkodnak, hogy a pénzek kifizetése valamilyen módon az embereket alkalmazó vállalkozásokban történjen majd, de ennek a konkrét formái még nincsenek kidolgozva.

Vagyis a pénz arra, hogy minden ember megkapja a maga feltétel nélküli alapjövedelmét, már most is megvan. Hiszen pl. Magyarországon is minden ember, aki él, az valamiből él. Ha nem dolgozik, akkor segélyt kap, vagy lop magának, de megszerzi azt, amire az élethez szüksége van. Ez a jelenlegi rendszer egy óriási apparátust igényel, mert nem csak országos kiterjedésű szociális ellátórendszert működtet, kifizető helyekkel és ellenőrző apparátussal, hanem a rendőrség és a bíróságok is nagy részben az ezzel kapcsolatos ügyekkel vannak elfoglalva, persze akkor, amikor lopnom kell ahhoz, hogy az életemhez szükséges javakat megszerezzem magamnak. Ezeknek csak a működtetése is hatalmas összegekbe kerül, nem beszélve az embereknek kiutalt segélyekről. Most pedig egy csapásra megszűnik az egész adminisztráció és bürokrácia, nem kell a rendőrség, sem a bíróság, hiszen a feltétel nélküli alapjövedelemmel többé nincsen szükség szociális segélyre. Nem kellenek többé az ellátó rendszerek, a munkanélküli központok és az ellenőrzések. Az összes eddig az ablakon kidobott pénzt, az alapjövedelembe lehet forgatni. Kidobott pénznek nevezem azokat a pénzeket, melyeket a mai beteg rendszerben a szociális és életszínvonal javító programokra költöttünk és költünk el, mert ezek a programok a szociális élet problémáinak megoldására teljesen alkalmatlanok és többségükben soha nem érik el a kitűzött céljaikat. A beteg szociális élet minden igyekezet ellenére továbbra is beteg marad, mert a betegség okát sem a segélyezés, sem pedig a bíróságok soha nem tudják megszüntetni.

Remélem, hogy az eddigi és a sokrétű kérdést csak részben érintő gondolatokból is jól látható, hogy egy első pillanatra szinte jelentéktelennek tűnő feltétel nélküli alapjövedelem kezdeményezés is milyen mély és sok területre is kiható változást lett képes generálni már eddig is és bevezetése után még ennél is jóval többre lesz képes. Leegyszerűesítve azt lehet mondani, hogy a kulturális kreatív gondolkodású emberek elkezdték saját kezükbe venni saját soruk irányítását és olyan területeken is megjelennek, ahol korábban minden alulról jövő változás és megújulás még elképzelhetetlen lett volna.

Ha ezzel a szemlélettel széttekintünk a világban és megnézzük, hogy ezek az emberek milyen kezdeményezéseket indítanak és tartanak fenn, akkor azt kell mondanom, hogy ma a világ tele van „archimédeszi pontokkal”. Olyanokkal, melyek látszólag csak kis pontocskák egy bonyolult rendszerben, de közben mégis alkalmasak arra, hogy ezt a beteg és szenvedésekkel teli világot, mely most éppen abba az irányba halad, hogy csupa kis „ÉN Zrt”-ből álljon, kifordítsák a sarkaiból.

Ezzel pedig az emberek egy olyan új világ alapjait teremtik meg, melyben az ember többé már nem a régi dogmák nyomán keletkezett beteg gondolatait csűri-csavarja, hanem új világot teremt, melyben, miután felismerte kapcsolatát embertársaival és közösségével, a mai dogmák helyére a valódi és egészséges társadalom és gazdaság összefüggéseit helyezi, ezzel megteremtve egy emberi és embert szolgáló „Új Fénykor” alapjait.

Na kérem szépen…

Most így Húsvét Vasárnapján, őszintén… Egyenesen…

Mostanában töltöm be az ötvenet.

Láttam eleget… És még mindig sokan irigyelnek… 

Nincsenek igaz emberek…

Ma már szentek sincsenek…

Láttam párat közelről, de ők is hamisan játszanak… 

Már nem tudják meghasonlásukban, hogy mi a Jó és Igaz… 

Szentek, voltak anno… Mostanra már ők is kihaltak…

És Ti, mai kérges szívű, szerzetesek és papok… 

Oh, Francisco az assisi, még most is sírhat rajtatok…

Nektek én többé nem filmezek, hisz megmérettetek…

Verjen meg titeket az Öreg Isten. Addig verjen ostorával amíg talán felébredtek és végre megértitek, hogy telt el ez a kétezer-egynéhány évetek,  (rém)álomban, sötétségben.

Mert még mindig játszotok a szavakkal, mások kiküzdött bölcsességével, de hamis a hangotok, többet rombol mint segíthet…

Az amiről azt hiszitek, hogy él bennetek: a hit, a remény a szeretet, csak zengő érc maradt, üres dallam. Ti, a megalkuvók gyáva serege…

Még most is senkik vagytok, de rajtatok áll a Megváltás.

Áldott feltámadást.

Fogel Frigyes

filmes

https://fogel.me

Youtube:

https://www.youtube.com/channel/UC7XObV5N1nXG7cFy-AUcrgQ?view_as=subscriber

Vimeo:

https://vimeo.com/kulturaliskreativok

Anno, fiatal csellista “titánként” egy kellemes őszi délután beestem a budapesti Zeneakadémia -mondjuk úgy- egy kötelező lét-elméleti osztályának első órájára… 

Türelmesen elhelyezkedtem a kollégákkal a nagy terem lepusztult padjai között, a nap még valamennyire bekandikált a Majakovszkij utca, pardon ma már a Király utcára nező hatalmas ablakokon keresztül, amikoris hirtelen beviharzott A Professzor Asszony. Lecsapta könyveit a katedrán álló szocreál asztal mutánsra és felénk fordulva bemutatkozott:

……….. a nevem. 

Én leszek a …… tanáruk ebben az évben. 

Kommunista vagyok, és zsidó, -folytatta-, senki ne várjon tőlem semmi szimpátiát, legkevésbé a fasiszta jobbosok önök között.

Így…

(Nemsokkal a “rendszervátás” után vagyunk)…

Ekkor lassan körülnéztem és legnagyobb meglepetésemre csak üveges tekintettel mereven maguk elé néző fiatal művész fejeket láttam magam körül, nulla reakció, csak kushadás, néhol felcsendült pár kuncogó hang a szúette padok között…

Többé nem mentem vissza a professzor asszony óráira. Másokéra sem.

Aztán végleg elmentem magyarországról, közel 30 évig tanultam-alkottam a nagyvilágban. Zsoldosként. 

Most már hazajöttem, itthon vagyok és “EZEK”, még mindig itt vannak. 

Láthatóan csak kihalásos alapon tűnnek el a (köz)életből.

Miért?

Schiffert becsülöm.

Ma ő volt, az egyetlen (egy igazi, hiteles baloldali értelmisegi), aki nyilvánosan feltette A Kérdést, ergo bátran nekiment ezeknek a hulladékoknak… 

És ismét csak a nagy-nagy csönd…

Miért?

Mikor lesz végre váltás és söprés-megtisztulás itthon a szellemi életben?!

Miért kell lapítani még mindig?!

Miért nem lehet most végre egy kis gógyival kisöpörni ezeket a közéletből és-vagy ellehetetleníteni őket, ahogy azt anno megtették a sarló-kalapácsos őseik is hosszú évtizedeken keresztül tönkretéve legnagyobbjainkat (is) és még ma is van bátorságuk sértegetni NYILVÁNOSAN mindenkit?!

Jól ismerem a legtöbb, még ma is kulcspozícióban szenvelgő budapesti “értelmiségieket”…

Mindig is ők voltak az igazi ellenség. A Szellem ellenségei. 

Önkritikam és a jó érzésem-izlésem eddig nem engedte meg, hogy másokat követve, értsd: az elölgombolós díszmagyar percemberkék hosszú soraiba beálljak. 

Hogy a nyilvánosság előtt kimondjam, Azt… 

De most kénytelen vagyok megtenni, mert elpattant a húr bennem:

Keresztény embernek tarom magamat, minden hibáimmal, nyomorommal egyetemben… Legalábbis törekszek arra, hogy a keresztényi minőségek alapján éljek… Sokszor kevés sikerrel.

Viszont Schiffer mester pengeéles írását olvasva eszembe jutott a következő:

Sokszor mondták ezt nekem: 

Frici! Tanulj meg megbocsátani…

Rendben. 

Ehez viszont az őszinte bocsánatkérés a minimum és hogy ezek végre eltűnjenek a süllyesztőben, hogy végre a fiatal, urambocsá a baloldali friss fiatal vér is labdába rughasson végre… 

Már régóta jöhetnének a fiatal, profi, még tisztakezű kis Schifferek…

Elkéne a balansz…

Úgy harminc éve már…

Nem?!

Fogel Frigyes

filmes

https://fogel.me

Youtube csatornám:

https://www.youtube.com/channel/UC7XObV5N1nXG7cFy-AUcrgQ?view_as=subscriber

Vimeo csatornám:

https://vimeo.com/kulturaliskreativok

WordPress blog: 

https://egyorultnaploja.com

Eger.

Egy (borász) jó barát…

Bor, nők, gondolatok…

(Ismét) egy őszinte videó…

Ha rendeltek borokat Csabitól, azzal az én (filmes) küldetésemet is támogatjátok!!!

https://demeterboraszat.hu

Fogel Frigyes

filmes

Katt a képre:

https://fogel.me

Youtube csatornám:

https://www.youtube.com/channel/UC7XObV5N1nXG7cFy-AUcrgQ?view_as=subscriber

Vimeo csatornám:

https://vimeo.com/kulturaliskreativok