Egy őrült naplója

Feltették a kérdéseiket, aztán lett, ami lett belőle (link).

Az eredeti riportot most itt olvashatjátok.

Fogel Frigyes 

Kodra Erikának szívből köszönöm a román fordítást!

https://hargitanepe.ro/lepest-tartanak/

 

1. Kik a tábor a szervezői és támogatói?  

A fő szervező egyszemélyben Fogel Frigyes független filmes, a fő támogató: Szécsi Emőke aki idejét és energiáját ajándékozza a szervezés kapcsán, plussz Emőke kedves ismerősei-barátai, akik pl. a helyszín felajánlásával segítenek. Az eddig felmerült konkrét költségeket Fogel Frigyes állja. Szeretettel várom-várjuk azokat akik támogatni szeretnék az Ideát, hogy ne csak egy ilyen esemény legyen, hanem esetleg ebből egy rendszeres szabad edukációs lehetőség (“roadshow”) váljék itt Erdélyben. Ez a kezdeményezés, főként, de nem kizárólag az itteni, erdélyi fiataloknak szól most részemről.

2. Ez az első Média tábor? Honnan ered az ötlet?  A második… Miután közel három éve, 35 év világjárás után visszatértem Közép-Kelet-Európába, tavaly Déván felkért engem Böjte Csaba, hogy az ottani gyerekeknek 10 napon keresztül tartsak egy média tábort. Megtettem, és működött. Az utóbbi két évben jobban megismerve az aktuális Román-Erdélyi média paradoxonokat, úgy döntöttem hogy “megpróbálok zavar lenni az itteni erőben” 😉 és folytatom…
3. Miért épp most szervezik meg? Mert ennek most jött el igazán csak az ideje…
4. Miért aktuális a téma? Mert a kütyük világa és a mesterséges intelligencia világa már fényévekre elhúzott mellettünk és mi meg lemaradtunk mint a borravaló. Eközben a szellemi dekadencia tapasztalható a médiák világában (is), és a fiatalokkal a kiüresített hangzatos fogalmak szintjén kívül nem törödik senki. Nem kérdezi a fiatalokat senki. Csak a klisék. Felkészült modern média templomos lovagokat nem látok sehol. Hogy mi lesz a téma? Ezt a resztvevők fogják az első percekben, július 16-án szombat reggel eldönteni. Titkos szavazásra fogom bocsátani a dolgot 🙂 Mindenki leírja, azt ami igazán érdekli őt, bedobjuk a papírdarabokat egy kosárba  aztán meg hangosan felolvasom őket és látni fogjuk az irányt. A repertoár hatalmas, viszont őket, a tanulni vágyókat nem szokták (így) megkérdezni, ezért ez most itt máshogy lesz. Úgy érzem hogy az életem során sikerült annyi tapasztalatot összeszednem a média különböző területein (is), hogy talán nem fognak unatkozni a hétvégén akik eljönnek.
5. Miben és mivel lesz megye szinten egyedi a keresztúri tábor?     Mindenben rendhagyó lesz, mert tudomásom szerint ilyen jellegű kezdeményezés még nem volt itt Erdélyben, legalábbis úgy, ahogy azt én most meg fogom próbálni.
6. Mi a tábor célja? A mai média meztelen és a srácok, a lányok sokkal jobb helyzetben vannak ma mint pl. én 30 éve, amikor még a kütyük megfizethetetlenek voltak egy halandónak. Ma viszont sajnos többnyire a kütyük diktálnak és alig van minőségi tartalom, mert a korszerű oktatás az még hiánycikk… Röviden:  Inspirálni, tippeket, trükköket átadni, kérdezni tanítani, bátorságot adni, beszélgetni.  Szerintem már rég eljött az ideje annak, hogy teljesen máshogy, a fiatalok igényei-kérdései alapján segítve-inspirálva új, szabad “iskolák” jöjjenek létre, mert a mostani struktúrák már nem az életet erősítik. Ezt nálam sokkal okosabb és képzettebb emberek mondják el a világ sok táján, csak a mainstream médiában erről általában nagy a csend.  Ebben a mai beteg (média) helyzetben jó megoldási iránynak látom, ha kihasználjuk lehetőségeinket és kis, szabad helyi médiákat indítunk el, melyek ideális esetben organikusan-hálózatosodva egymáshoz kapcsolódhatnak egy nap. Ezzel egy egészségesebb új média struktúra jöhet létre, amit már nagyon sokan szeretnének, de még nem jött el az áttörés a világnak ezen a felén sem… Ez nem utópia, vannak már ilyen működő jó példák.
7. Nincsenek könnyű helyzetben a mai fiatalok, hiszen az elmúlt években sokat változott a sajtó világa. Hogyan lehet lépést tartani? Mennyire tükrözi a változásokat a tábor?       A sajtó világának mozgását meglátásom szerint a “fogyasztók” – a közönség szinte már semennyire sem befolyásolja. A tudás hatalom. Azt pedig manapság max. drága, exclusive média iskolákban tanítják. Többnyire… Egy olyan struktúrával, ami már elavult, etikája szinte már nulla stb. Nem kell lépést tartani, pláne egy olyannal nem, ami már évtizedek óta nem képes igazi változásokra. Amióta  -jó két éve- Erdélyben mozgok folyamatosan pl. a kolozsvári régióban sokszor megkérdezem az embereket, hogy mi a véleményük az ottani média felületekről. Az egybehangzó reakciójuk még engem is meglepett: unják, nem értenek egyett a műsorstruktúrákkal, középszerűségről beszélnek a hallgatók és a nézők. Egyszóval nem szeretik, de inkább hallgatják őket, mert elmondásuk szerint nincs más… Ezeket persze csak privátban merik elmondani őszintén. Megrázó volt számomra hogy ennyire egyhangú-lehangoló véleményük van az ittenieknek a saját(?) médiájukról… Vannak persze üdítő, profi, kivételek  pl. a székelyhon kis stábjának Youtube stb. anyagai, de az arányok lesujtóak. Lépest tartani? Kivel? Miért is ?! Szerintem önmagunkal kellene lépést tartani… Egy teljesen más felépítés szükséges, a finanszírozás -szinte már- középkori beteg struktúráira is vannak már sokkal jobban működő példák. Ezekről beszélni kellene, bátran és utána MEGCSINÁLNI. Meg lehet. Tudom. Ismerem azokat, akik ilyenekre sok pénzt is adnának, csak ehhez fel kellene mutatni, hogy a mi oldalunkon van erő és tudás erre… Az újra. Ezért (is) teszem a dolgom az én kis szintemen és vagyok itt most Erdélyben. Igen, tudás is kellene, jobb morál is, mert csak a fiatalok képesek arra, hogyha felteszik a megfelelő kérdéseket, akkor a tudást is megkapják és még ők nincsenek elrontva… De manapság kérdezni-gondolkodni nem sok helyen tanítanak… A tábor szerintem maga egy nagy kérdés lesz. De én csak egy filmes rendező-producer vagyok -ezt a titulust nem szeretem, inkább egy alkotó embernek tartom magam-, aki még anno a budapesti magyar televizió hőskorában a gyártásvezető édesapám lábai közt a tv stúdió vezérlőiben nőttem fel. Láttam, amit láttam. Utána a klasszikus zene világán (nemzetközi showbusiness-en) keresztül a világot bejárva sok -sok év alatt egy eléggé rendhagyó életet mondhatok magam mögött… Curriculum: fogelfrigyes.hu Én valahol mindig is egy fekete bárány voltam, mert amit akartam megcsináltam. Valamikor épp milliós nézettségeket produkáló filmeket, vagy más alkotásokat, amikre a kutya sem nézett rá. Nem a mennyiség a lényeg számomra hanem a minőség. Ez hozza az igazi, jó változásokat. Előfordult már velem, hogy komoly diplomás rendezők látogattak meg kíváncsian az egyik kis utómunka studiómban, és pár perc beszélgetés után a szemembe nézve azt mondták, hogy azért jöttek, hogy megtudják, hogyan is csináltam épp azt a filmet akkor, és hogy tanulni szeretnének tőlem… Én erre mindig nagyot néztem, megdöbbentem, mert filmes diplomám sosem volt, és mindig az ilyen nagy nevektől akartam tanulni de aztán az élet humora sokszor közbe szólt, igencsak váratlanul… Meg kellett tanulnom, hogy Werner Herzognak van igaza: “ne pazarolj pénzt-időt film iskolákra, hanem filmezz, mert egy hétvége alatt megtanulhatja mindenki a lényeget, viszont olvass és…” nos, van megoldás és ezért vagyok bizakodó ebben az őrületben magunk körül 🙂
8. Kik jelentkezhetnek? (életkor, tapasztalat szükséges?) Bárki jöhet. Nincsenek kizáró okok. Profik, amatőrök, kezdők, stb. Bárkik.
9. Mennyi embert tudtok fogadni? A helyi adottságoknak megfelelően maximum 50 ember jelenléte lenne ideális.
10. Milyen foglalkozások lesznek?     Lesznek sztorik. Kérdések-válaszok szabadon. Lesz elmélet, ami épp szükséges. Viszek magammal technikát, csúcs gépeket, tehát a praktikum függvényében sok mindent, trükköt, tippeket mutathatok meg a résztevevőknek, amiket ők kipróbálhatnak. Kértem, hogy hozza mindenki magával a mobiltelefonját, mert már egy ilyen kütyüvel is lehet elképesztően erős klippeket készíteni, vagy egy mai fiatalnak saját magát ügyesen menedzselni pl. egy virtuális névjegykártyával amit tavaly a dévai gyerekek oly ügyesen megcsináltak a segítségemmel.
11. Kik felügyelik a foglalkozásokat? Remélem, hogy nem a titkosszolgálatok, de őket is szeretettel várom, tanulhatnának ők is valamit minden bizonnyal, de a viccet félretéve, ne haragudj de ezt a kérdésedet nem tudom értelmezni.
12. Miben nyilvánul meg a szakmai segítség? Ez nagyrészt annak a függvénye, hogy a résztvevők mire kíváncsiak. Nyilván a segítségükre leszek, ha a technikai témák iránt érdeklődnek, ugyanúgy, ha a tartalomra lesz kiéleződve a téma.
13. Technikai, gyakorlati vagy elméleti oktatást biztosít a tábor? Mint a fentiekből is kiderült: mindkettőt.
14. Hogyan lehet a közösségi oldalakat és a videómegosztó oldalakat biztonságosan vagy jól használni?    Meghívlak, gyere el és amit eddig megtanultam ennek kapcsán szívesen átadom… (ezeket az oldalakat is lehet ügyesen használni, az egyik mostani oldalam “egy őrült naplója” 10ezer követővel fut, valamikor organikusan két hét alatt 400-700 ezren is elérik… Korábban a Kulturális Kreatívok magyarországi oldalaim nagyobb számokat generáltak, pedig csak egymagam kezeltem azokat is… De a KK oldalaimat bezártam par éve mert túl sok (politikai)támadást kaptam a nehéz fiuktól, mindkét oldalról és ezekkel nincs már sem időm, sem kedvem foglalkozni).
15. Záró napra készültök valami érdekességgel?     Ez egy kétnapos, hétvégi, első kísérlet lesz részemről… Azon vagyok most hogy túléljem 🙂 Az érdekesség szerintem az lesz ha nem visz el a mentő… Komolyra fordítva: igen, szombat és vasárnap este egy pizzás sörözésre fogok menni az összejövetel kemény magjával, ha még akkor is el fogják tudni viselni szerény személyemet, hogy ne csak a médiás dolgokról beszélgessünk, hanem ők is egy soft drink mellett tanítsanak engem is, pl. esetleg Petőfiről, aki Keresztúron is megjelent… hisz nekem is vannak kérdéseim a székely testvéreim felé 😉 Kéne egy kis békés média forradalom? Nem? 🙂

Románul:

https://www.facebook.com/FogelFrigyes/

Frissítve: miután kitettem ezt a kis szösszenetemet ma délután, az index most estére megváltoztatta az interjút…
“Ügyes”…

 

Nos, adott egy privát(!) filmgyártó cég.

Ez a cég vesz, elad, gyárt sokszor nagy profitot is összehoz és bizony hatalmat is gyakorolnak rajta keresztül, ergo mint például most is, amikor a nagysikerű sorozatát, netto kamu kifogásokkal eltünteti – visszavonja a piacról. 

“Magától! 😉 Mint ha nem is létezett volna… 

Ne legyenek illúzióink, hiszen pont azok, akikről szólt ez a sorozat, most le szóltak. Nekik. 

Van amikor a siker és a profit sem olyan fontos…

Fenn kell tartani… a mit is?! 😉

Persze a torrentezők közül már sokan letöltötték a cuccot, de a jel kiment… 

De ne legyünk naívak, még mindig Ők diktálnak, (bal-jobb, nincs kivétel) az ő kezükben van az igazság-a saját igazságuk, a narratíva, és ha kell ők tüntetetik el szégyenkezés nélkül a szemünk előtt, a látszatra sem adva azt, amit, ugyanis a jelek szerint most túl valósághű lett a sorozat, a projektre szerződtetett kiválló (magyar) filmesek, most (is) túl jó munkát végeztek…

Te pedig, a tudatlan néző, egy senki vagy -legalábbis számukra- ebben a kemény játszmában.

De vannak még akik tudnak. Sokat… 

Ők még életben vannak, csak sajnos még mindig hallgatnak… Halálukig?

A törtenelmi pillanat lehetősége ismét tovaszállt… Következmények nélkül…

A sors humora, hogy pont ma Miszlivetz Ferivel hozott le az index egy interjút a témát is érintve, igencsak érzékenyen… 

Feri számára -idézem- a sorozat reveláció volt, mert úgy érezte, hogy UGYANEZT ÉLTÉK MEG AKKOR (!) (Mondom én, túl jól sikerült az alkotás)

https://index.hu/kultur/2022/06/30/dalias-idok-o-azok-a-80-as-evek-konyv-miszlivetz-ferenc-szakkollegiumok-a-besugo/

Persze mint köztudott, ezelőtt az interjú előtt bizonyos budapesti nehéz súlyú “értelmiségi” csoportok és médiák a sorozatot folyamatosan leszólták a megjelenése után, manipulatívnak állították be, a sok felkent kivénhedt senkik (még mindig meghatározó poziciókból) nettó történelem hamisítást kiátottak, mert… Besz…rtak… 

(Plussz még néhány más aspektus, amiről Feri nyilatkozott)

Eközben meg a nézők imádták a sorozatot, kajálták ezerrel és…. 

És ekkor hirtelen a  gyártó cég a sorozatot visszavonta a kínálatából mindenféle ócska kifogásokra hivatkozva… 

Az USA-ban ebből országos botrány lett volna.

Magyarországon senki nem kérdez! max. néhány hülye ír róla, mint pl. én… 

(Egy őrült naplója: https://egyorultnaploja.com)

Feri interjúját igencsak érdemes elolvasni, mert segíthet ahoz, hogy megérthessük az életünket ma. Hogy miért tehetnek meg egyes csoportok még mindig mindent, azok, a média a nézők által még soha sem felkent urai-tulajdonosai, vagy a Bp.-i Haris közben álló társasházak kerengőiben hosszú sorban kígyózó fekete ballonkabátos “zarándokok” – modern tartótisztek segítségével akik a mai napig nagy élvezettel látogatják a nagy öregeket, -(láttam, épp arra jártam nem is olyan rég)- akik annó az értelmiségi álca alatt igazi, nem finomkodó tartótisztekre támaszkodva eladtak-továbbadtak minket.

Téged. 

Egy házzal arrébb…

Persze M. Feri is megéri a pénzét.

Elég jól ismerem őt, (első filmemben szerepelt is) aztán néhány éve a vele való kőszegi együttműködés kijózanító tapasztalatai volt számomra az utolsó lökés, hogy elhagytam magyarországot és átjöjjek Erdélybe. 

(Ennek már több mint két éve)…

Feri is -mint mindenki magyarorszagon a kreatív kulturális életben- biztonsagi játékos. 

A múltjából él. 

Nagy koponya, de sajnos ő is elbukott. Már hosszú ideje… 

Emberileg (szamomra) mindenképp…

Persze sok ilyet láttam életemben…

Amikor apám árnyékában, aki anno még a megdicsőült MTV-ben volt gyártásvezető, gyerekkoromban szinte mindenkit láthattam-megismerhettem igencsak közelről aki akkor számított és személyes családi vonalon is voltak nagy élményeim… Írók, miniszterek, művészek, politikusok, vállalat vezetők stb.

Aztán most így 50 éves fejjel valamennyire már (át)láthatom azt a bizonyos ívet… És ez nagy segítség számomra annak a megértéséhez, hogy akik még nem adták el teljesen a lelküket, nos, azok most miért kelet felé mennek-menekülnek… ahogyan én is…

Hiába a nagy szólamok (Magyarországon), a hatalmas lóvé mozgása (no nem a love) ha még manapság sem tesszük tisztába a dolgainkat, továbbra sem nevezzük nevén a gyereket, és továbbra is tömjük pénzel azokat, akiktől a többiek remélik a bebetonozott kis életük biztonságát…

Új, daliás idők kellenek…

Nem a régi hazugságokat-hazugokat tovább pátyolgatni…

A nézők veszélyesek (lehetnek) hiszen egy összekacsingatós rendszert felépítve a mai napig nem engedik, pl. egy ilyen filmes cégre rászóló tartó tisztek egy necces sorozat beteljesülését, hiszen a sorozat láthatóan beletenyerelt -talán nem túl tudatosan- abba, amibe, vagy ez is csak egy teszt a sok közül, hogy megtudják az aktuális besúgók, mi is van a felszín alatt. Ma. A magyar társadalom lelkében..

———————————————————

A magyar értelmiség lelke üres.

Ami még mindig számít kizárólag az a lóvé, a közös hazugságok fenntartása, a köldöknézegetés és a közös rettegés, hogyha valaki elkezdené, akkor borulhat a bili…

De vannak üdítő kivételek: Mező Gábor pl. hiánypótló a múlt feltárásában…

(Kedvelem őt)…

 

Persze aztán “gyorsan” felkarolták ezt a lelkes kutató srácot a jobbos médiák, mert a tűzzel játszik a múlt tényeinek a feltárásában és így a jobb oldalon kúszó besúgók most közel húzták magukhoz, hiszen így könnyebben tarthatják munkáit a látóterükben…

M. Feri sem és mások sem merik kimondani az igazat… 

Pedig Feri tudja… És többen körülötte…

(Andersen már régen megírta “a király új ruhája című meséjében)…

Most legyek én, egy a sok -“balek”- közül, aki (ismét) kicsinálja magát, nevén nevezve a dolgokat, kiborítva azt a bizonyos bilit? És akkor? Mi lesz? 

Semmi. 

Nincs meg a kritikus tömeg… Csak egy szokványos hullát csinálnék magamból a porondon… Miközben “a legjobb esetben” néhányan lelkesen tapsikolnának a cirkuszi előadás alatt, ahogy szokták…

A dolgokat ki kell érdemelni.

És sajnos a Feri félék meg a többiek még mindig nem engedik, hogy kitermelődjenek mellettük az utánuk jövő fiatal, felkészült, bátor, anyagilag független (!!!) kreatív értelmiségi generációk… A látszat azt mutatja, hogy igen, de a valóság más.

Hiába a sok konferencia, vagy a könyvek megszülése (melyeket ha 100-an elolvasnak akkor sokat mondtam), ki kéne állni, és nemcsak papolni kéne vágyakról, hanem okosan, bátran, profin tisztába tenni a közös ügyeinket, és neutralizálni azokat, akik még mindig döntési poziciókban vannak. 

A besúgókat. 

Mindkét oldalon.

A filmes cég azért hódolt be (tüntette el a sorozatot) a budapesti tartótisztek parancsára MERT MÉG MINDIG, TÚL SOKAN ZSAROLHATÓAK, minden szinten!

————————————————

Bizonyos értelemben én már régen feladtam mindenemet a szabadságomért (14 évesen), és így nem tudnak fogást találni rajtam… Pedig próbálták…

Az utóbbi időben néha, szűk baráti körben, eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne ha egyszer kipakolnék… 

Az index vagy a telex, Hírtv, PestiTv (bocs, ők épp most csinálták ki magukat) stb… valószínüleg nagy lóvét fizetnének. Vagy nem. (Nem menne le az anyag)…

No de akkor mit lehet tenni?!

Az én válaszom erre: 

menni és menni, organikusan segíteni felépíteni kis helyi közösségi médiákat, ahogy azt most már elkezdtem egy szál magamban itt Erdélyben…

Inspirálni, tanítani…

Egy biztos, a visszajelzések alapján, erre (itt) van igény.

Aztán lehet, hogy egyesek a kis helyi médiájukban majd egyszer, talán nem is olyan soká, elkészítík a saját sorozatukat is…

Amiket már nem fog tudni eltűnteni egy amerikai stb. tulajdonban lévő stream szolgáltató a kénye kedve szerint -mint ahogy most történt- mert a kortársaink elkenték az egészet…

Elkenték ismét a Ferik, a Jóskák, a Csabik, a Viktorok, a Gáborkák, az Árpikák stb.

—————————————————

És te, az egyik besúgó, aki ezt most olvasod, aki apámról és rólunk (is) jelentettél anno, te, aki a III. kerületi San-Marco utcában laktál, 

nem felejtelek el. 

A neved és a zsíros poziciód egyszer majd napvilágra kerül…

Erről kezeskedem…

Fogel Frigyes

filmes

https://fogel.me

“És most belülről”…

Mi lenne akkor ha minnél több (erdélyi) városban lenne egy-egy a fiatalok által alapított és szabadon működtetett (film-videó-közösségi) stúdió?

Lehetséges. Mert ehhez nem a pénz a lényeg…

(Én ezt már megcsináltam).

Tudtad, hogy a mobiltelefonokkal készített videók már nyertek nemzetközi filmfesztiválokon komoly díjakat is?!

Persze a lényeg nem a kütyük, hanem Te magad vagy! 

Már ha van mondanivalód. Ha meg akarod váltani… a világot…

Szeretnél beszélgetni, tanulni, inspirálódni egy szabad filmestől, aki segíthet Téged tippekkel, trükkökkel, praktikus tudással elindulni a mozgókép, a fényrajzolás útján, esetleg az első saját videó stúdiód megalapításához is tudna néhány tanácsot adni? 

Ha igen, akkor megtalálsz július 16-17-én Székelykeresztúron a Gyárfás kertben, a múzeum udvarán és más érdekes helyeken ezen a hétvégén…

A nevem Fogel Frigyes, szabad filmes vagyok, a “Kulturális Kreatívok” filmek alkotója … 30 év alatt bejártam a világot, most hazajöttem és Erdélyben is filmezek, járom a szórványt, Székelyföldet és júliusban kezdem a szabad – mozgó – quasi roadshow (filmes) iskolámat…

Önéletrajzom: https://fogel.me

Ütemterv:

Szombat délelőtt 10-től 12 óráig majd 14-től 16 óráig, este sörözés a keménymaggal… Vasárnap ugyanez.

Lesz:

Elmélet-gyakorlat

Hozok magammal professzionális utómunka gépeket, lesznek helyzetgyakorlatok, lámpák, mikrofonok, drón, (repülés alapok-filmezés) stb.

Feltételek:

Korhár: nincs

Ne felejtsd el magaddal hozni a mobil telefonodat… Töltővel együtt!

Legyenek kérdéseid!

Bízz magadban, légy bátor!

Részvételi díj: nincs (ingyenes) 

(esetleg becsületkassza (dobozban) adományt elfogadok a benzin költségeim fedezésére)

Mindenkit szeretettel várok!

Mert egy filmesnek nem a nézettség a fontos, hanem az igazság…

Jelentkezés:

Szécsi Emőke

Tel: +40 (749) 860949

szecsi.emoke@gmail.com

Katt a képre a videó megtekintéséhez

Add tovább!

Az igazságot szomjazó ifjú vagy, aki szeretné megosztani látásmódját a  világgal? Akkor ez neked szól:

Fiatalokat kezdek el tanítani júliustól Erdélyben.

Filmezést, emberséget és még amire szükségük lesz…

Ingyen.

Hogy végre profin, kreatívan mindenki kiépíthesse a saját kis médiáját…

Amit tudok segítek.

Médiatábor – Székelykeresztúr – július 16-17

fogelmedia1@gmail.hu

www.fogelfrigyes.hu

Nagyot ment a neten a legutóbbi kemény szavakat (is) használó bejegyzésem. Kaptam hideget, meleget, köztük több Kossuth díjas művész is bevállalta a lájkjait ill. privát leveleit-kommentjeit szerény személyemnek…

Ezért most csak röviden: az én személyem nem fontos. 

Egyáltalán nem.

Ami fontos, az, amit jómagam és segítőim reprezentálunk itt is:

a Szellemet ebben a fizikai világban, az Igazság keresést, a bátor kérdezést, a Közösség építést és a hazugságra – Ahriman-ra a Nem kimondását. 

Az etikus business-ek építését-segítését, az edukációt, és ha kell a gyomlálást. 

Igen, a koszos munkát is valaki(k)nek el kell végezniük.

Tehát: 

Az ellenségeimnek:

Ne reménykedjetek, nem adtam fel. 

A segítőimnek: jól vagyok, hamarosan új rövidfilmek és bejegyzések és meglepetések is jönnek.

Végezetül:

Privátban sokan kérdezték tőlem a legutóbbi igencsak durva bejegyzésem után, hogy tulajdonképpen ki is vagyok én.

Elgondolkodtam és miután a zene volt a bölcsőm, ezért ezt a dalt küldöm válaszul mindenkinek… 

Egy régi székely népdal mai, modern feldolgozása…

 

“Én vagyok az, aki nem jó

Fellegajtó nyitogató….

Nyitogatom a felleget,

Sírok alatta eleget”…

 

fogel frigyes

HA segíteni akarsz küldetésemben:

Számlatulajdonos: 

Fogel Frigyes

Bank neve: 

OTP Bank Nyrt.

HUF Számlaszám: 

11773425-02879420

IBAN:

HU27117734250287942000000000

SWIFT (BIC): 

OTPVHUHB

Szívből köszönöm!

Szóval…

Az utóbbi napokban utazásaim közben érintettem országokat mint: Szlovénia, Szerbia, Olaszország, Franciaország…

Tömören a tapasztalataimról:

Az emberek itt is, ott is, szarok. Ugyanúgy.

És ezt midenki tudja, csak mélyen kussol róla… (Andersen: a király új ruhája).

Főleg azokban az országokban, ahol még mozog a pénz, legalábbis valamennyire… (A gazdag nyugati országok)…

De a szlovénok is szarok. 

Csak ők egy picit másképp… 

Ahogy a románok is a gané legalja, a szlovákokkal egyetemben stb.

Beválallom: utálom őket. 

Az utóbbi két év tekergései alatt megutáltam őket. 

Nem kell szépíteni… Nincs mit szépíteni… Ezt élem évek óta…

(Privát beszégetésekben nekem mind meg meritek mondani a frankót, aztán, ha nyilvánosan írok valami egyenesebbet-keményebbet, akkor szűköltök mint a sarokba szorított kutyák. 

Ti is, gyáva, szar alakok vagytok. 

Mind.

Amikor a nyomás nagyobb, akkor mutatja (mutatná) csak ki az “ember” igazán a foga fehérjét…

De nincs semmi gond…

Ül mindenki a buborékjában és nyomja a maga “igazát”… 

(Vak vezet világtalant)…

De ez (is) hamarosan, változni fog… 

Jönnek a kemény idők feleim…

És akkor bassszhatjátok, mert ugyanolyan szar alakok vagytok mint 20 év óta, ahogy ismerlek sokatokat.

Fejlődés nuku, viszont nyavalygás ezerrel…

És eközben mindenkinek megvan az előre legyártott kész, plasztik válaszai az épp aktuális kihívások kapcsán… 

Viszont, hogyha az emberfiának véletlenül van egy eredeti-egyéni kérdése, akkor a többiek, a kitalált világaik (flow) stb. hirtelen darabokra hullanak… 

És persze akkor, a kérdező lesz az ős-ellenség…

Ló-fasz…

Már régóta nincsenek egyéni gondolatok, kérdések, csak a saját köldökre kacsingatás, stb. és mögötte a kaján összekacsingatások…

Sajnos még itt, Erdélyben is ezt kellet látnom. Sokszor.

Tudás szinte zéro, nincs kreativitás, csak biztonsági játszmák… 

Nincsenek igaz, (okos) harcosok… Csak a csaholó (nárcisztikus) gyaúrok, akik rettegnek a haláltól. Is.

Az Író, még nem is oly sok éve ezt merte leírni: “az igazság fáj, de meg lehet szokni”… (Tamási Áron)

Mi is az Igazság?!

Ó ti! – (Mi), Isten barmai…

Épp pünkösd volt tegnap… Ugyan kérem! Az meg mi?!

Menni mint a vezetett barmok Somlyóra?

Nem.

Ez nem az…

Csak erről sem lehet beszélni, mert akkor az épp aktuális jobboldali fegyőrök vadásszák le az embert, miközben a baloldalinak elhazudott pl. magyarországi csürhe még arra sem jó, hogy saját kardjába dőljön… 

Ja, ahoz bátorság is kellene… 

Hazudtok mind, mind hazudunk…

Patkányok… Bal, jobb, bal… 

Hamarosan azt sem tudjuk-tudjátok, hogy mit egyetek holnap, plussz hogyan viselkedjetek AMIKOR ez az egész kártyavár összeomlik, és amiről már évtizedek óta sikongattok egymást közt, hogy mi lesz egyszer ha… 

Ti..!  A spiritualizmus csimborasszói… 

Ti, “emberek”… 

A NON MATERIALISTÁK!!!  Akik jobban félnek a haláltól mint pl. egy egyszerű, “nyomorult” proletár…

Lehet(ne) gondolkodni…

De nem fogtok…

Majd lesz száraz kenyér, (jobb esetben) talán víz is, (no chips, stb. szarságok) és majd lesz csönd.. 

Nagy-nagy Csend… 

Amikor is nem lesznek még könyvek sem, hanem majd egyedül lesztek. 

A gondolataitokkal… 

Nem lesz menekvés…

Ja, hogy csak könyvekből mertek vitézkedni, mások kiküzdött gondolatait felböfögni, és azt “jobb” esetben valahogy átülteteni az aktuális 

rock-and-roll-ra…

No nem, “kedveseim”…

Már régóta nincsenek (szellemi) Kinizsi Pál-ok, nicsenek már szellemi Simonyi Óbester-ek…

Csak ócska, nyivákoló, beszari árnyékai őnekik… Jobb esetben. 

Csupán ócska “szellemi materialisták” maradtak itt, köztük pár gyáván sikoltozva rohangáló pl. kis rudolf steinerek és békepapok, plusz ócska nacionalista-neokomcsi-fasiszta ember alatti lények, akiknek csak maguk felé hajlik a kezük, megspékelve  a kis divat magyarkodó pótcselekvéses népnemzetiekkel, akik korábbi generációk nyomorúságán ugrándoznak perverz gyönyörrel és abból Mikszáthi stílusban próbálják magukat kielégíteni egy pálinkás butykossal, talán pont épp Székelyföldön… 

Ha kevesebb a pénz rögtön pánikoltok.

Mert ez számít nektek…

A fals biztonság…

Tudom, láttam, ismerlek titeket…

Conclusio:

Mind számító, a velejéig korruptak vagy(tok)unk…

Biztonsági játékosok…

Már nincsenek hősök.

A napokban pl. Nizzában egy rakás arab (embernek elhazudott állat) megtámadott…

Megoldottam.

Ma, az európai fehér ember már megvédeni sem tudja önmagát…

Én valahogy megoldottam a magam módján a szituációt, gógyival, mint anno Ábel, a ki tudja hányadik rengetegben… 

(Anno jó tréninget kaptam a közel-keleten és afrikában)…

És igen, ki merem mondani, hogy megundorodtam a mai fiataloktól (is).

(Most már örülök hogy nincs gyermekem… Sajnos, ki kell mondanom ezt is).

De nem fogom most itt kifejteni, hogy miért is… Tudhajtja mindenki…

Hanem, csak pusztuljon a férgese, ahogy anno a maga módján 

Hermann Hesse is megírta… Azóta persze csak ócskább lett ez az egész…

Bassszátok meg.

fogel frigyes

Ui:

Hamarosan alapítok egy állatmenhelyt… 

Egy elhunyt mecénásom emlékére…