Egy őrült naplója

Ma délután elszenderültem a Házsongárdi temető egyik padján, node, még nem véglegesen… 

Mellettem a hátizsákomban a kameráim szintén velem pihentek, újrazsírozva a következő kalandokra készen, miközben tőlem pár méterre Brassai Sámuel, utolsó erdélyi polihisztorunk hatalmas szobra nézett le rám, egykedvűen figyelve, ahogyan “kilépek a testemből”…

“Ezüstszálamba kapaszkodva”, egyszer csak azon kaptam magam, hogy három galamb pihen felettem egy olyan, igazán románosan összeeszkábált póznán és eközben lassan felém fordítják kis fejüket, majd egymás után megszólalnak…

Az egyikük románul mondott valamit először -amit nem értettem-, a másik egy régi, szép veretes németséggel búgott, aztán a harmadik pedig magyarul nyomta a verbális szürrealizmusát…

-“Na te Vogel”, -kezdte az egyik galamb-, (a vezetéknevem madár németül, csak “F” betűvel írva, mert anno, állítólag a papunk kissé illuminált állapotban jegyezte be az őseim nevét abba a bizonyos nagy könyvbe, valahol messze a Gyímesekben)…

-“Mit keresel ismét itt nálunk? -folytatta a fehér galamb- “Nem volt elég a zuhanórepüléseidből itt az őseid földjén az utóbbi 3 évben, te, kis budai pech-Vogel?!”

Ekkor nyeltem egyet és moccani sem bírtam…

A válasz(om) nélküli nagy csendben, az előbb még románul hozzám “szóló” másik galamb ismét felém tekerte a kis fejét és egy fenséges mozdulattal letojt engem. Pont a fejem tetején…

Nyögni sem tudtam meglepetésemben. (Most így támadnak a románok? -cikázott át az agyamon, miközben rázott belülről a röhögés)…

Ekkor a németül “beszélő” társuk felvihogott – és úgy galamb módra- a már 150 éve kihalt szász dialektusban odavetette felém: “Was kan man machen Fritzi”? 

(Mit lehet tenni Frici)?

Erre már viszont megdermedtem meglepetésemben… 

(Álmodom?! Ébren vagyok?!)

És ekkor ismét lazán felém tekerte a harmadik galamb a fejét -a magyarul tudó- és  lesajnálóan közölte velem: “Na vedd a kamerádat haver, hisz te is tudsz röpülni, csak úgy látszik azt is elfelejtettél…

Miközben próbáltam analizálni a szinte már Salvador Dalí-s szitut, ekkor hirtelen valami telefoncsörgést hallottam és távolról egy határozott, erős hang szólalt meg, mélyen, lassan, tagoltan:

• Kékmadár! 

• Most már jól ismered azokat, akik nem Isten igazságát keresik, hanem a maguk galád önzését szolgálva megbújnak a neve mögé. (Honnan is ismerem ezeket a szavakat?! Töprengtem eközben)… Majd az erős hang, nem tágított:

• Folytasd az utadat, menj tovább, mert ahova most bekopogtatsz megtalálod az Erőt, amit ismét képes leszel felmutatni, amire most nagy szüksége vagyon mindazoknak, akik hamarosan megtanulnak látni, de nemcsak a szemükkel, hanem a szívükkel és a szellemükkel…

Ekkor, egyszer csak valami ütésfélét éreztem és amikor kinyitottam a szemem, -még kábán, homályosan látva-, megakadt a tekintetem három, szép nagy fehér szelíd galambon, akik épp felettem trónoltak a póznán, igencsak sejtelmesen.

Lassan kihúztam a zsebemből a telefonomat és sikerült elkapnom a pillanatot…

Aztán miközben eltűnődve sétáltam ki a temetőből, eszembe jutott, hogy a magyar néphit szerint az égen köröző galambok a halálra figyelmeztethetnek, ráadásul a bányászok számára is rosszat jelentett a látványuk… És ekkor az is beugrott, hogy a szelíd galamb a keresztényeknél a Szentlélek jelképe is…

Ismét csuklott egyet a telefonom és kivéve a zsebemből a meglepetéstől földbe gyökerezett a lábam:

Három meghívást mutatott a rideg képernyő valósága, olyan emberektől, akikhez már régóta szerettem volna eljutni, itt “mély Erdélyben’ a magyarlakta területeken, de valahogy eddig még nem volt bátorságom ezt megtenni, hozzájuk elmenni…

Ahogy tovább lépkedtem kamerás hátizsákommal a kolozsvári csípős tavaszi estén, még mindig a fülemben visszhangzott az a bizonyos erős hang:

“Lesznek, akik hamarosan megtanulnak látni, szívükkel, szellemükkel”…

Holnap tovább megyek. 

Befelé…

fogel frigyes

szabad filmes  

https://fogel.me/

Ma reggel a jobboldali sajtó büszkén harsogja hogy 170 éve született Csontváry és hogy a művészetek temetőjében értsd múzeumokban, a mai naptól különleges kiállításokat tartanak és közben kurátorok sikoltozva elalélnak gyönyörűségükben Csontváry művészetétől.

Nos a rend kedvéért nem árt tudni, hogy Csontvárynak a halála előtt festővászonra sem volt pénze.

Néhány évvel ezelőtt elautóztam Debrecenbe, hogy bemenjek az ottani múzeumba és készítsek egy kis filmet Csontváry kapcsán. (Milliárdokból készült ott-akkor a kiállítás).

Vasárnap volt és nem engedtek be, engedélyt kértem, nem adták meg majd ott a hóesésben az utcáról felhívtam telefonon a debreceni múzeum igazgatónőjét aki éppen vasárnapi ebédet főzött és kért tőlem 20 percet hogy átgondolja az engedély dolgot.

Majd amikor visszahívtam azt mondta hogy nem mehetek be… (megguglizott a boszorkánykonyhájában)

Ezt is jó tudni hogy milyenek Magyarországon a múzeumok élére ültetett szellemtelen szar emberek….

(Szerencsére ismerek kiválló kurátorokat és igazgatókat is de ők csak kevesen vannak… tudnának ők is mesélni az itthoni és a nemzetközi viszonyokról is).

Az igaz művészeket, alkotó embereket manapság szintén így “becsülik” meg. Ha nem tudsz/akarsz simulékony lenni, lefeküdni a megfelelő (bal-jobb) kuplerájban, akkor gyorsan le/elfogysz. Erről is kellene beszélni manapság nem pedig még sok bőrt lehúzni a nagy alkotók halálán-hàtàn táncolva ízléstelenül. Szégyen. (Ez nemcsak Magyarországra vonatkozik)…

A kurátorokat és menedzsmenteket kellene először átnevelni vagy kirúgni.

Itt is lehet kezdeni az ébredést: Norman Lebrecht: Művészek és Menedzserek (who killed the classical music, when the music stop) London

“Kellemes” napot kurátorok…

(fogel frigyes- szabad filmes)

Vissza Sanyi bához…

Figyelem ezeket az agresszív provokátorokat minden irányból…

(próbálok “lián” nyelven írni most, hogy elkerüljem a függetlennek mondott háj-tek nyaktilós (guillotine) igazságosztók világjobbító radír gumijait…

Most egy nagy buszon ülve hallgatom a (magyar?) tinédzserek gúnyos röhögését az ügyeinken, azokon az embereken, akik jóindulatúan tesznek valamit nap-mint nap.

Eközben próbalom használni a kritikai gondolkodás pallosát melyre az Európai kultúránk épült, és közben látom -bármerre járok is- ahogy elröhögik a józan ész szavát, legyintve az érvekre, és folytatják kis dáridójukat a kosszal összekent tükrök kocsmájában…

A szülők pedig legtöbbször gyáván néznek félre, megrettenve a tizenéves mutánsaiktól, és néha nekem is magyarázzák a bizonyítványukat. Ahogy ezt most is teszik, riadt tekintetükön keresztül, ezen a nagy sárga buszon ülve, ahol már csak a szellemi sárga csillag hiányzik mellkasomról, de azt is hamarosan megkapjuk, mi, az őrültek, a (másként) gondolkodók, és bizony buszok helyett, nemsokára ismét mehetünk le a katakombákba, ahogy azt az őskeresztény testvéreink is tették több mint 100 (!) éven keresztül a nagy Róma birodalmi központjában. 

(Ott is voltam lent, láttam amit láttam) de most egy (még) világváros megállója felé robogunk, zajos fiatalok, hallgatag “felnőttek” és néhány aktív alkoholista kütyünyomkodó bekattant tik-tokkal vonóval felszerelt cigányprímás felebarátunk bölcs mosolyának társaságában (Bp.) 

És szinte mindig ugyanezt látom bármerre járjak is ugyanis a jó és a rossz példák aránya sok év tapasztalatai alapján  95% a rossz oldalára billenve.

Még mindig sokszor ökölbe szorul a kezem, amikor figyelem ezen fiatalok kaján tekintetét, végtelen cinizmusát és a gondolkodás nélküli kész panelek visszaköpését az arcomba, ahogy mindezt felböfögik megismételve pl. az épp futtatott tinédzser podcasterek harsány “szellemi” kivégző osztagának ricsaját, és amikor erre türelmesen maximális megértéssel próbálom néhány konkrét tapasztalataimat felhozni nekik vitaindítónak pl. a Közel-Keletről, vagy amiket Afrikában éltem át, esetleg Erdélyben, nos, ezeket mintha meg sem hallanák, inkább tovább gazsulálják a kénszagú torz asztrál lényük manifesztációit, a  sokszor már botoxos kikent-kifent ajkukon. (Ilyenkor őket elnézve már szinte azt sem tudom, hogy lány vagyok vagy fiú)…

És ekkor sem csapok oda. Sem ököllel, sem verbálisan. 

Pedig néhány kemény pofont sokan megérdemelnének, legalább gondolat ébresztőnek vagy egy poszt-húsvéti vödör jéghideg vizet (melytől régen sok szegény lány kapott guta ütést, igen, tényleg több haláleset volt emiatt (is) anno), de ezek a kütyü huszárok már azt sem tudják, hogy mi az a vödör. (inkább sokan kondi teremben fizetnek a gyúrásért, hogy gyávaságukat pár kiló protein dobozzal fedjék el, ha esetleg face to face szitu elé kerülnének, inkább békák lesznek felfújva, miközben a spangli mellé muszáj nekik pár extra cuccot is használni, hogy túlélhessék mentálisan a “kemény” hétköznapokat). 

De ez is tabu, erről sem ildomos beszélni… Viszont ez csak egy ócska őrült naplója, tehát megtehetem…

Aztán tegnap este ismét Sanyi bá füves könyve -(nem a cuccról beszélek “kedves” fiatalabb olvasók!)- került a kezembe.

Igen. Sanyi bá zseni volt. Az MTV-és apám még dolgozott vele… (Vannak döbbenetes fotóim a családi archívumban)

És ekkor, ennyi év után, tegnap éjjel ismét szamárfüleztem… 

(Na és ez milyen “kód” “kedves” nyigha fiatalabb bunkók)?

…Az a néhány vers megnyugtatott…

Láthatóan harapófogóba kerültünk ismét. 

Útjaim során hiába jelzem a más nemzetiségű ismerősöknek, hogy a helyzet rosszabbodik (a környező határainkon túl), és hogy ne becsüljék le a jeleket. De amiket évek óta mondok, azokra jobb esetben csak egy kézlegyintés és egy lenéző mosoly a reakció az irányomba. Ahogy ez a gyerekkoromban is így volt. Akkor is kinevetettek engem, a kis hülye csodabogár fogel, csak maradjon csendben stb.

Aztán azóta sokan meghaltak közülük is, akiket ismertem. Csúnyán.

Ráadásul az apám még néhány vén, vegetáló kollégája (MTV), -akiket a Teremtő itt felejtett-, korbácsolja ezeknek a fiatal szerencsétlen tahóknak az érzelmeit. 

Igen, ezek a volt (vagy még mindig aktív) spionok, anti-kultúr harcosok, és egyébb Dantei szörny lények még mindig itt vannak velünk és utódaikkal együtt mérgeznek sokakat. Mert hagyjuk. Ezt is.

Közben egyre több a degenerált szülő és a degenerált gyermek is. 

95 százalékban… 

Sajnos többnyire ezt látom, bárhol is járjak a nagyvilágban.

DE HOL VANNAK MA A WEÖRES SÁNDOROK?!

(a kérdésem költői volt)

A TÖRTÉNELEM

A TÖRTÉNELEM VÉRES MUNKA,

INKÁBB MERÜLJÜNK ÖNMAGUNKBA,

MÍG ZSARNOK VERI A HÁTUNKAT,

BELÜL FORMÁLJUK VILÁGUNKAT.

AZ ÉLET TÜNEMÉNYEK HABJA,

GAZDÁNK E HABOT KANALAZZA,

GORILLA-MELLÉT HADD DÖNGESSE,

DÉLIBÁBJAIT HADD KERGESSE.

Weöres Sándor

fogel frigyes

szabad filmes

https://fogel.me/

(fényképezte-producer-rendező: fogel frigyes)

https://fogel.me/

“Magyarországról erősítik ezt a képet, hogy mi vagyunk a türelmetlenek a nacionalisták.  Ha van egy nagy nemzeti kissebség, akinek a részéről nem volt erőszak (1920-óta) az pont a magyar.” 

“Miközben Nyugat-Európában rengeteg helyen volt erőszak: Írek, Baszkok, Korzikaiak, Dél-Tirol…

Demkó Attila 

Na ezt a pár percet kellene románra és a többi nyelvre lefordítani feleim…

 fogel frigyes

https://fogel.me/

forrás: Hit Rádió

(Ezt a fotót ma délben lőttem a telefonommal) 

fogel frigyes

https://fogel.me/

(fényképezte-producer-rendező: fogel frigyes)

https://fogel.me/

(fényképezte-producer-rendező: fogel frigyes)

Face to face again, kedveseim… (Bayer Zsoltok és Gyurcsány Ferik) 😉

Sziasztok! 

Kérdeztétek, hogy mi ez a csend, hol vagyok, miért nincsenek új filmek…

Nos, két hónapja bérmunkát vállaltam. 

Mindenes lettem, egy “gazdag” cégtulajdonos familia modern “csicskása”.

Teszem náluk a dolgom, pénzt keresek, hogy ne dögöljek éhen, hogy pl. idős édesanyámnak segíteni tudjak, és hogy még pár filmet tudjak készíteni a közel jövőben, mert még van mondanivalóm mielőtt ledobom a szmokingot….

Egyébként meg jól vagyok, figyelek, és mások helyett is szégyenkezek így Húsvét közelében.

Erős vagyok, bírom, és mindeközben próbálom segíteni azokat, akik azt hiszik magukról, hogy ők a világ, a Kárpát-Medence megmentői…

(Nagy az Isten állatkertje)… (De valahol megszerettem őket (is)…)

Ahogy látom, sajnos még mindig alig van (őszinte) tudás-tehetség-áldozatkészség stb., de innen szép “nyerni”…

Az Erő velem (is) van, mert megélhetem Azt a kegyelemet, amiről a legtöbben csak papolnak.

(Ezért is fogadtak fel egy újabb munkára Azok, akik csak papolnak de fogalmuk sincs miről és eközben rettegnek a haláltól és egymástól)…

Semmi baj, mindenki tart, ahol éppen tart…

(Valszeg ők is olvasni fogják ezt a kis bejegyzésemet és akkor lehet, hogy kirúgnak, de akkor (is) nagy szívességet tennének nekem)”…

Eközben próbálok segíteni nekik (is) de helyettük nem tudom elvégezni a munka ganés részét… És persze ezért vettek fel engem erre a munkára…

A ganézásra.

De nem értik a lényeget… 

Mivelhogy a tapasztalataim szerint az aktuális világhelyzet miatt szinte mindenki besz…rt, és ahoz, hogy továbbra is inspirálhassam a nagyérdeműt -ahogy ezt az utóbbi 20 évben is tettem- ismét hakniznom kell.

Semmi gond, most (még) így működik ez…

Júliusra talán összekalapálok annyi pénzt, hogy végre ismét szabadon alkothassak.

Tehát nem tűntem el.

(Esetleg, ha van köztetek olyan, aki megteheti, hogy támogatná a küldetésemet, akkor azt az alábbi infók kapcsán megteheti és akkor nem kell július végéig ezt a bérmunkát csinálnom).

(Érdekes, hogy az utóbbi 2 hónapban ismét több milliós nézettségem volt, és közben 50 éves fejjel még otthonom sincs, de bankkölcsönöm sem)… 🙂

Amióta megszülettem, bennem van Az, amit mások csak a könyvekből próbálnak görcsösen kimazsolázni… (Ez nem nagyképűség, csupán egy tény)…

Vagyunk ilyenek még egypáran… Ezekben a hetekben találkoztam igazi “Jedi lovagokkal” épp most, itt, ahol most is dolgozom “inkognitóban”…

Mostanában sokszor eszembe jut Zeffirelli nagy alkotása/filmje Francesco de Assisi-ről…

Most már így közel 51 éves fejjel nyilvánosan is bevallhatom, hogy sokunknak ez lehetne A Kulcs…

Pár napja “szamócával” (Eperjes Művész Úr) itt Sopronban, a színházban láttam egy felvonást az Assisi srác nagy történetéről… (rohannom kellett, nem tudtam végig nézni)

És akkor, ott, (ismét) leesett a tantusz…

Lehet ilyen-olyan guruk, tanítások, pirulák, önigazolások stb. hálójában leélni ezt a földi életet…

De ha nem tudunk a szívünkkel “harcolni” és az értelmünkkel “gyógyítani”, akkor… Cseszhetjük… 😉

Anno volt egy “srác”, pár ezer kilométerrel odébb kishazánknál, aki hozott egy áldozatot… Befogadott valakit, akit a mai napig fel sem ismernek, vagy egyszerűen elhazudják az igazi nevét.

És még mindig csűrik-csavarják az “ósdi” történetet… Elhazudva a lényeget…

De ha valaki rájön, hogy a sztori pont őróla szól, nos, akkor megmozdulhatnának … a … hegyek…

Kellemes Húsvéti ünnepeket. 

fogel frigyes 

szabad filmes

http://fogel.me/

TÁMOGATÁS:

Számlatulajdonos: 

Fogel Frigyes

Bank neve: 

OTP Bank Nyrt.

HUF Számlaszám: 

11773425-02879420

IBAN:

HU27117734250287942000000000

SWIFT (BIC): 

OTPVHUHB

Szívből köszönöm!