-
Az Ács, aki (túl) sokat látott…
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ács, aki elhozta fiát a messzi Déva várától… Székelykeresztúrra… Egy rendhagyó médiatáborba…
Ez az ács nemcsak fával dolgozik, hanem rádió stúdiót is faragott…
Rajzol, újságot-könyvet is ír és falakat bont le. Mindezt a dévai várfalak tövében…
Amikor a Sors humora elfújt hozzá, hajlékába-életébe, két napig lehettem vele együtt kamerámmal, mikrofonommal…
Most egy szigorúan korhatár nélküli, kép-hang szösszenet következik…
Fogel Frigyes
Szabad filmes
-
Most személyesen is találkozhattok velem
Meghívtak Kecskemétre…
Most személyesen is találkozhattok velem
(lásd plakát)
Jelentkezés Tasi Péternél:
veritas1490@gmail.com
-
Ismét filmezek, most épp “ a várak királyában” (Mikszáth).
A vajdahunyadi vár (Erdély), egy jó nyitókép lesz a legújabb kisfilmemhez, mely most kerül a vágó asztalra…
Reményeim szerint ez ismét egy inspiráló de tabudöntögető alkotás is lesz…
De vajon miért van az furcsa érzésem, hogy néhányan, amikor majd meglátják az első kockákat, kissé össze fog szorulni a gyomruk?… (Azok persze ne féljenek, én nem fogom bántani őket, hiszen már most is égeti őket a gyehenna tüze…
Ők hiába reménykednek,… nem adom fel).
Coming soon…
Fogel Frigyes
Szabad filmes
(most épp Erdélyből)
-
“Mindenki egyért, egy (12-en) mindenkiért”!
Az a bizonyos 12 apostol, a havi 400ezres nézőimből…
Hát…
Nem lett új kamera, de az a bizonyos 12 önzetlen nézőm, bizony összedobta a javítási költségeket…
A kőkemény egyezer eurót…
(Mint tudjátok, 6 hete lezuhantam egy templomi karzatról, 5 méter magasságból filmezés közben, itt Erdélyben).
Akkor, abban a néhány, lelassult-elhomályosult pillanatban a kamerám, az optika és jómagam eléggé megtörve érkeztünk vissza arra a bizonyos tengerszintre…
Aztán pár héttel később, Kolozsváron egy amateur-zseni, sikeresen megjavította a méregdrága objektívet és a kamera testet is. (Ezeknek az eredeti értéke összesen 10ezer euró).
Aztán az a bizonyos 12 ember összedobta a javítási költségeket: Kuala Lumpur-ból (Malájzia), Svédországból, Magyarországról, az USA-ból, Németországból, ami épp elég volt arra, hogy a csodával határos módon sikerüljön valahogy összerakni a fő kamerámat… (Canon 1DX MarkII)
Nos,… hát… ez az igazi kamarazene.
“Mindenki egyért, egy (12-en) mindenkiért”!
Folytathatom…
Hála nektek, mostantól ismét tudok alkotni.
Holnap, szerda hajnalban már indulok is Déva mellé, ahol egy különleges rövidfilmet fogok forgatni egy igaz emberről, a projektjéről, mely majd remélhetőleg inspirálhatja a fiataljainkat, hogy ők is kezükbe vegyék a sorsukat…
Ezt is, mindenki majd szabadon megtekintheti az internetes felületeimen, ahogy mindig is az utóbbi 20 évben, amióta filmezek.
(Vimeo, Youtube, Facebook, WordPress)…
A Teremtő áldjon meg benneteket, hiszen ti vagytok a bizonyíték arra, hogy minden lehetséges… Ha összefogunk.
Ahogy a mondás tartja: ha Isten velünk, ki ellenünk?!
Fogel Frigyes
Szabad filmes
-
Ezt ma küldték nekem, név nélkül…
“Ne gondolkodj.
Ha gondolkodtál ne pofázz.
Ha pofáztál le ne írd.
Ha leírtad ne csodálkozz”.
Ezt ma küldték nekem, név nélkül…
Rendben van fiúk, lányok…
Értem én hogy sorban kapom a fenyegetéseket itt Erdélyben, nap mint nap…
És sajnos nem csak a legutóbbi írásom kapcsán, hanem bárhol jártam eddig romániában az utóbbi jó két évben, kapom rendesen a verbális odaszúrásokat-gyilkos tekinteteket is, miközben nyájasan mosolyognak körülöttem.
Ezeken eddig elegánsan átléptem…
De most ez úton jelzem, hogy… az én védelmem a nyilvánosság.
Ha már más nem írja le, vagy filmezi meg, azt, úgy, ahogy én megtettem eddig, akkor engedtessék meg nekem, hogy a saját felületeimen azt tegyek közzé, amit én látok helyesnek.
Ezt hívják úgy, hogy Szólás(Sajtó)Szabadság. Pont.
Elég mocskot láttam-látok az életemben és bizony azt is meg kellett tanulnom, hogyan és mikor kell kompromisszumokat kötnöm. De van egy határ, amikor nem szabad hallgatni, még akkor is hogyha az ember (magán)élete megy rá.
Tehát: ha továbbra is próbálnak megnyomorítani “kedves” román és egyébb nációjú feleim, akkor bizony borulni fog az a bizonyos bili.
Sokan fognak utánam zuhanni…
Vajon megéri nektek?
Fogel Frigyes
Szabad filmes
——————————————————————
Végezetül egy korábbi írásom…
Valamikor ennyien figyelik mondanivalómat… (csatolt kép)
——————————————————————
“Társam a szégyen, menekülök
Jaj, meddig még”?
Tegnapelőtt még a házsongárdi temetőben sétálhattam, amikoris a román sírok között megpillantottam egy frissen restaurált, az átlagosnál kisebb, jóval szerényebb sírkövet.
Lassan közeledve a tövisek és a gazos le-visszahúzó aljnövényzet között, hirtelen megláttam a sírfelirat első sorát… Földbe gyökerezett a lábam és elsírtam magam…
Egy ismeretlen ember szólított meg. 346 év távlatából…
1676 írunk.
Magyarul…
Hosszú percekig álltam a hideg hóban, a metsző szélben és életemben először belekapaszkodtam egy sírkőbe, itt, a házsongárdi temető sokezer üvöltő varjújával a fejem felett…
Kár-kár…
És ekkor, ebben a pillanatban eszembe jutott, friss kutatásaim alapján egy kolozsvári levéltári paksaméta dermesztő számai:
1941-ben Kolozsváron 9.700 román élt, 98.000 magyar mellett.
2011-ben már 250.000 román élt itt, a magyar pedig csupán 48.000
Sikerült nekik a betelepítés.
Rengeteg emberrel találkoztam eddig itt, a két év alatt, amióta Erdélyben élek és filmezek, de a valós számokról az itteni románoknak fogalmuk sincs. És nem is érdekli őket tapasztalataim szerint.
Néhány román értelmiségit kivéve, a sötétség, teljes.
———————————————
49 év bolyongása után -(ott künn, a nagyvilágban)- hosszú hontalan évek maximális nemzetközi teljesítményei és keserves virrasztásai után, most hirtelen mellbevágott a felismerés, hogy… hazaértem. Ide. A szégyenbe.
———————————————
Őseimtől itt Erdélyben, anno, mindent elvettek.
Apámék, akik még Marosvásárhelyiek voltak (én már Budapesten születtem), a 70-es években folyamatosan vitték a csomagokat, haza, rendületlenül, ahogy sokan mások is tették ezt, akkor… (Például alapvető élelmet az orvos családtagjainknak is)…
Aztán ennyi év után, most én állok itt, a város, Kolozsvár közepén, és a fejembe tódulnak a friss tapasztaltok, ahogy pl. egy Babes-Bolyai egyetemista csoport néhány hónapja rám szólt, hogy mi a fenét beszélek én a Farkas utcáról, amikor ők ilyet nem is ismernek itt Kolozsváron…
Ekkor én csendesen megjegyeztem nekik, hogy a híres egyetemük melletti utcáról beszélek, melyet eredeti nevéről, csupán néhány évtizede Mihail Kogalniceanu-ról, román miniszterelnökükről nevezték. Át…
Sohasem felejtem el a kényszeredetten mosolygó, vagy inkább vicsorgó, (román egyetemisták) tekintetét…
Várták a válaszom… láthatóan vérszagot éreztek…
Ekkor én csendesen, a szemükbe nézve, kimondtam:
A Farkas utcát, a ti hivatalos állami levéltári adataitok alapján, 1453-tól hívják így, azaz Farkas utcának………
Mély, fagyos csend volt a reakció.
Sarkon fordultam és még eldünnyögtem a bajszom alatt, miközben eltávolodtam tőlük hogy: ti csak vendégek vagytok itt… Semmi több… Vendégek…
Ekkor az egyik egyetemista meghallva dünnyögésem (angolul), erélyesen rám mordult és elkiáltotta magát, hogy ismételjem meg mindenki előtt amit most mondtam…
Ekkor feléjük fordulva, mélyen a szemükbe nézve kimondtam:
Ti (román) egyetemisták tudhatnátok, hogy a tudás, hatalom…
Tudjátok, volt nekünk itt errefelé egy írónk, -folytattam- Áron Tamási volt a neve, aki azt merte mondani anno, -amikor még igazán veszélyes volt beszélni Az Igazat-, hogy “az igazság fáj, de meg lehet szokni”…
És tudjátok, hogy ki volt a híres egyetemetek egyik névadója? -Folytattam- Tudjátok ki volt János Bolyai?
Ekkor is csak kényszeredett hallgatás volt a reakció…
Ismét kivártam egy kicsit, aztán a válaszom kegyetlen volt és pontos:
Nézzétek… Albert Einstein halála után egy közjegyző által hivatalosan dokumentált leltár alapján (USA) ma már kimondható, hogy Bolyai János egy évszázaddal korábban a geometriai kutatásai alapján, -tehát jóval Einstein előtt- lefektette, az általános relativitás elméletét.
Pont.
Ekkor mondatomat befejezve megfordultam és éreztem ahogy szúrós tekintetek döbbent csendjének kíséretében eltávozok ebből a velejéig elrothadt korból…
——————————————
Végül most hazaértem…
De ahogy a dal mondja:
“Társam a szégyen, menekülök,
Jaj, meddig még”?
Fogel Frigyes
vándor szabad filmes
Filmjeim:
https://youtube.com/channel/UC7XObV5N1nXG7cFy-AUcrgQ
A dal:
https://www.youtube.com/watch?v=dgCJVOcXezU
Ui:
Köszönet a restaurátoroknak, Isten áldja a keze munkájukat és kitartó lelküket.
-
Egy gyöngyszemet szeretnék ma átadni nektek…
Ez az anyag még sehol sem volt látható, éveket pihent a vágó asztalomon, most szeretettel adom át nektek…
Ma van Szilágyi Tibor színművész születésnapja…
Néhány éve -amikor épp néhány hónapot itthon töltöttem- akkor egy este a Bajor Gizi színész múzeumba invitált egy tanítóm…
Közönség találkozó volt…
Két színész géniusszal…
Amikor összefutottunk, megengedték hogy felvegyem az estüket…
Anno kisgyermekként az apám a királyi televizió (mint a művelődési főszerkesztőség gyártásvezetője) sokszor bevitt engem késő este az MTV aulájába, a stúdiókba, amikor ott, ezek az ifjú színész titánok, fiatalon küzdöttek… Sorsom kegyes volt hozzám, sokuk között nőhettem fel, még Csóri Sándor, Csurka, Szervátiusz, Petrovics, Vekerdy, Ranschburg és még sokan mások szelleme közelében is lehettem anno…
Aztán úgy 40 évvel később néhányukkal összefutottam ismét a budai dombok védett árnyékában…
Ilyenek voltunk…
(a több évvel ezelőtt megírt eredeti felkonfot az utó iratom után olvashatjátok)…
fogel frici
szabad filmes
Utó irat:
A jó szív kapcsán…
Van olyan hónap amikor itt a 11ezer követői oldalamon, nem ritkán 400ezren olvasgatják-nézegetik a filmjeimet… (Egy őrült naplója)
Amióta (3hete) lezuhantam egy erdélyi templomban és a nyakam helyett a 10ezer eurós kamerám tört össze, 7, azaz hét embernek volt annyira jó szíve és akaratereje, hogy pénzt küldött nekem az új kamerámra, hogy folytathassam a küldetésemet…
Az új -legegyszerűbb, fapados kamera 2.600 euró lenne… plussz optika…
melynek eddig sajnos csak a töredéke jött össze…
A váz:
Akik adtak, azoknak a neve legyen Áldott!!!
Köszönöm a szeretetet!
frici
Éppen Spanyolországban vágtam a legújabb film anyagát, amikor meghívást kaptam egy barátomtól. Olyan helyre invitált, ahol utoljára gyerekkoromban jártam… A Bajor Gizi Színészmúzeumba, ráadásul az akkori nagy-betűs színészhez, sokunk kedvencéhez, Darvas Ivánhoz kapcsolódó programra. Két volt vígszínházi művészkollégát, Gálffi Lászlót és Szilágyi Tibort hívták meg a kiállításrendező kurátorok, Szebényi Ági és Lakatosné Ircsik Teri egy Darvas alakját idéző beszélgetésre. S mert amúgy is utaznom kellett, kaptam a kamerámat, és íme…, amikor az élmény telibe talál, és tovább él.
Röviden a helyszínről, azoknak, aki még nem ismernék:
(Szép villa nagy kert közepén…)
Bajor Gizi az első világháború alatti pályakezdésétől 1951. februárjában bekövetkező tragikus haláláig a Blaha Lujza téren 1965-ig álló Nemzeti Színház művésze volt. Lakhelye pedig a 30-as évek elejétől a Németvölgyi út felett lévő csodálatos fekvésű kert és benne a már kétszintessé bővült villa a művészvilág egyik legkedvesebb találkozóhelye, a háború alatt pedig egyenesen menedéke lett. Germán Tibor, Gizi fül-orr-gégész férje is a manzárd duplafalú szekrényében vészelte át a nyilas terrort.
1951-ben a halálhír döbbenetéből ocsúdva Gobbi Hilda lázas elszántsággal elérte, hogy a villa földszintjén már a következő év februárjában Bajor Gizi-emlékszoba nyíljon a legszemélyesebb tárgyakkal, fotókkal, jelmezekkel. S hogy Gizi, aki annyira szerette a társaságot, ne unatkozzon: Jászai Mari és Márkus Emília is kaptak egy-egy szobát. Ahogy múlt az idő, Gobbi elszántsága egyre nagyobb teret öltött: az egész villát az ő szeretett színészkollégái, a “nemzet napszámosai” emlékére rendezte be. A villa a színészek emlékét ápoló zarándokhellyé változott…
Aztán ’88-ban meghalt Gobbi és a Bajor Giziről elnevezett Színészmúzeum belső-külső terei lassam megújultak. A felső szinten színháztörténeti kiállítás állandósult, a magyarországi kezdetektől a Nemzeti Színház felrobbantásáig tartó… A földszint pedig időről időre egy-egy színészlegendára való emlékezésnek ad teret, avagy egyszerre akár három “dívának” is. Minden attól függ, sikerül-e pályázatok útján a rávalót begyűjteni. Így történt ez a Darvas Iván életstációit bemutató kiállítás esetében is… Az utolsó pillanatban, még a 90. születésnap-évforduló évében megjött az apanázs. És íme, most még április 10-ig lehet emlékezni – három szobán keresztül egy egész életpályát, s benne a XX. századi magyar történelmet megidézni, s az egészen fiataloknak talán megismerni is… És mert Darvas Ivánra nem lehetett nem figyelni, hála egy volt kolléga érzékenységének: civil képek is készültek élete egy meghatározó időszakában, két utóbbi házassága között. A kuriózum-értékű fotókat bemutató kis folyosó egyébként hamarosan új szerepet is kap: Gobbi Kávézó néven fogja szolgálni az idelátogatókat, ahogy Hilda tette az ő szeretett színészeivel és közönségével. Egész életében szolgált.
A fenti élmény nyomány szeretnénk hagyományt teremteni: időről-időre hírt adni, közvetíteni e párját ritkító, Gobbi Hilda-i kitartás nyomán még mindig létező és lélegző hely újabb s újabb stációiról.
(Párizsban minden “nemzeti értéknek” külön kis múzeumot tartanak fenn, ápolják odadóan. Nekünk nincs olyan sok, de ami van, annak próbáljunk örvendeni.)
Fogel Frigyes
-
Utánanéztem és igaz.
A nagymédiákban mélységesen hallgatnak erről, pedig most egy nagynevű, igencsak divatos tudósról van szó, akit még a mi miniszterelnökünk is rendszeresen olvas…
Well, akkor most mit is lehet tenni?…
Én azt tanultam meg kis életemben, hogyha tudunk róla, megértjük és felismerjük Azt/Őket, akkor már győztünk…
Íme az eredeti hanganyag…
Rövid idézet az interjúból:
(Harari úr többször aláhúzta, hogy ez csak egy hipotézis a részéről)! 😉
“Egyszerűen nincs szükségünk a népesség nagy többségére”
“Részben az is lehet, hogy az emberek rájönnek – és helyesen gondolják -, hogy “a jövőben nincs szüksége rám. Itt van ez a sok okos ember Kaliforniában, New Yorkban és Pekingben és ők tervezik ezt a csodálatos jövőt a mesterséges intelligenciával, a biotechnológiával, a globális összekapcsolhatósággal és miegymással és nincs szükségük rám”.
“Egy olyan világ felé tartunk, ahol az emberek “már nem részei a jövő történetének” a mesterséges intelligenciának (AI) és más technológiáknak köszönhetően”.
“Talán majd “Ők”, ha kedvesek lesznek, akkor dobnak majd felém néhány morzsát, mint például az úgynevezett: “egyetemes alapjövedelem”. De lélektanilag sokkal rosszabb azt érezni, hogy haszontalan vagy, mint azt, hogy kihasználnak”…
“Egyszerűen nincs szükségünk a lakosság túlnyomó többségére, mert a jövő az egyre kifinomultabb és szofisztikáltabb technológiák fejlesztéséről szól, mint például a mesterséges intelligencia, a biomérnöki tudományok, és persze a legtöbb ember nem járul hozzá ebben semmihez, kivéve talán a személyes adataival.
“És bármit is csinálnak az emberek, ami hasznos, ezek a technológiák egyre inkább feleslegessé teszik őket és lehetővé teszik majd az emberek abszolút helyettesítését”.
——————————————————
Ennyi.
Semmi új.
Csupán annyi, hogy most Mr. “Harakiri” is kimutatta a foga fehérét.
Ő is csak egy a sok közül. Egy ócska postás, a doktori disszertációk és a “kikezdhetetlen” pedigréje mögül ossza azt, amit.
——————————————————
Mostanság az “emberek” rettentő okosak és pont emiatt a saját (intellektuális) csapdájukból, soha nem fognak tudni kitörni…
HACSAK, fel nem fogják a szívükkel, és nem csak az értelmükkel, hogy a művészet -amely ma itt ezen a földön a legutolsó mentsvára a szellemnek- az lenne az, ami kiutat -emergency exit- mutathat(na) ezekből a narratívakból, melyekről szünet nélkül foss…k a szót és amelyeket pl. miniszterelnökök (a miénk is) nagy figyelemmel kísérik, meghallgatják vagy rendszeresen olvassák…
“Szerencsére”, a mi közép-európai minőségünk más. “By default” pont.
Mi mást is tudunk, mások vagyunk… ők nem tisztelik a másságunkat, tehát ezért sem szabad félnünk, és hinnünk nekik…
Mindenkitől lehet tanulni, még az ellenségtől is, de félni sosem szabad.
Ne feledjük: a “Harakiri” félék, csak postások.
NEKÜNK kell megtalálni az egyensúlyt, köztük és a mieink (Makovecz, Jókai Anna, Jung, Hesse, Steiner) között…
Jókai Anna “A mérleg nyelve” önéletrajzi trilógiájában – könyvében, (Széphalom-Könyvműhely . hu), világosan (és nyilvánosan) leírta, hogy anno, személyesen figyelmeztette Orbán Viktort, arról, amiről most “harakiri” futáron keresztül (is) tesztelik a Népet “Ők”, hogy felismerik-felismerjük-e az üzenet mélységét-lényegét…
A keleti misztikusoktól, Jung, H. Hesse, Rudolf Steiner-ig bezárólag tudhatunk arról, hogy ez az az idő, amit pont most élünk át, ill. már itt is van és bizony már abban a bizonyos kondérban főznek minket… Együtt…
(Szellemi) gőgünk vajon hagyja, hogy mindezt felismerjük?…
A nagy Teszt…
A meccs tétje hogy vajon átalusszuk mindezt, vagy felébredve éljük át ezt a “melodrámát”… (nekik meló, nekünk dráma)(?)
A felébredt tudat nem ismeri a félelmet.
A jó-szívű ember szintén fél-elem nélküli…
És bizony az igaz(!) művészek az őszinte segítőink, nem pedig a mai here, pardon, a harakiris álfilozófusok…
Ők csak a jól (ki)tartott álruhás futárjai azoknak a bizonyos erőknek…
Mi, művészek, írók, zenészek, filmesek, már valamennyire beszéljük az új nyelvet, mint például képekben vagy a (tisztán)hallás útján…
A Szellem nyelvét…
Ezt kellene megtanulniuk az embereknek… “Nyelveken szólni”…
Ehhez az első lépés az lenne, hogy a kütyükön felnövő fiatalok tudjanak uralkodni az elektronikán és nem fordítva…
A szülők felelőssége mindez.
Talan az első lépés az (is) lehetne, hogy minden reggel egy fiatal léleknek megmutatni, a kezdeteknél rászorítani, hogy legalább 10 percet -még pizsamában- üljön a szobájának az ablaka előtt és bámuljon ki azon keresztül, és csak bámbuljon… Révedezzen…
Aztán néhány alkalom után mind a szülő, mind a gyermek, meg fog lepődni, hogy mi is történik az életükkel…
Ezt (is) kellene “tanítani”…
A penge agy és a nagy szív, így együtt, képes lehetne a Csodákra…
Mert Csodák pedig vannak és mi mind Csodatevők lehetnénk…
Hogy is mondja az írás?!
“Bizony mondom néktek: ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! – odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen”. (Mt 17,20)
Krisztus szavai…
És ha már Mr. Harari, aki egy izraeli tudós, így szeretettel ajánlom figyelmetekbe egy kisfilmemet, amelyet az ő országában készítettem, nem is olyan régen…
English version:
fogel frigyes
szabad filmes
Utó irat:
A jó szív kapcsán…
Van olyan hónap amikor itt a 11ezer követői oldalamon, nem ritkán 400ezren olvasgatják-nézegetik a filmjeimet… (Egy őrült naplója)
Amióta (3hete) lezuhantam egy erdélyi templomban és a nyakam helyett a 10ezer eurós kamerám tört össze, 7, azaz hét embernek volt annyira jó szíve és akaratereje, hogy pénzt küldött nekem az új kamerámra, hogy folytathassam a küldetésemet…
Az új -legegyszerűbb, fapados kamera 2.600 euró lenne… plussz optika…
melynek eddig sajnos csak a töredéke jött össze…
A váz:
Akik adtak, azoknak a neve legyen Áldott!!!
Köszönöm a szeretetet!
frici
-
Ők…
Tegnap hajnalban a hatalmas viharok után furcsa zajra ébredtem…
Lassan kibotorkáltam a botomra támaszkodva a sűrű ködben, ahol a képen látható látvány fogadott…
Itt a hegyekben már más időszámítást írunk…
Nagy változásokat élünk át… a kérdés az, hogy átalusszuk vagy feleszmélünk… az altatódalt most még nagyobb erővel játszák a…Ők ismét álruhát váltanak, de ugyanazok “játszanak” velünk…
Most ismét elővették a leghatásosabb fegyverüket… Még mindig azzal próbálnak hipnotizálni… A Fél-elem-el…
Ne dőljetek be nekik…
Elég ha felismeritek őket és kimondjátok a nevüket…
Nevén kell nevezni őket mert akkor megsemmisülnek…
Csak így győzhetőek le.
A Kyilkhor ma a pénzügyekben manifesztálódik… a pénzügye(i)kkel viszont még mindig alig akarnak szembesülni az emberek. Minden mással igen, de azzal inkább nem…
“Az ősi mítoszokban a Nap szekerét fehér vagy/és arany lovak húzták, így a ló gyakran összekapcsolódik a Nap minőségével, útjával, mozgásával, fénnyel, termékenységgel. Az ellenpólusnál: a temetési rítusoknál is megjelenik, illetve hátán az ember be- és kilovagol a világból. A mítoszok, mesék tanúsága szerint a rábeszélőképesség vagy kérlelés fogalma is társul ehhez az állathoz (lásd a mesék beszélő paripáit) és misztikus képességek (táltos paripa). A szabadság, erő, haladás (út, utazás) és vágyak szimbóluma. Ha a ló valamilyen formában megjelenik az életünkben, az gyors, meglepetésszerű fejlődést és a tudat kiszélesedését eredményezheti”.
Gondoltam megosztom veletek a pillanatot ezzel a fotóval…
fogel frigyes
szabad filmes
-
Lehet hogy meghibbantam?! (A balesetem után)…
-
STOP!
Egy hónappal ezelőtt egy kedves ruszin származású festőművész barátom meglátogatott itt az erdélyi hegyekben, hogy segítsek neki felvenni néhány schnittet a következő nizzai kiállításának a promójához…
Szeretek vele dolgozni, mert bízik bennem, megadja számomra a kreatív szabadságot, ami manapság ritka mint a fehér holló…
Elmondása szerint pontosan tudja, hogy mindez az ő érdeke, hiszen legtöbbször kamerámmal eltalálom azt, amit mutatni szeretne a nagyérdeműnek ezekkel a videó klippekel.
Mr. Andrew Manaylo, ruszin művész. Egy nagy festődinasztia sarja…
Már sok éve Magyarországon is él és rengeteget tett a ruszin közösségért is.
Nem csak nagy művész, hanem egy jó ember.
Itt, az elcsatolt területeken egy séta alkalmával az aktuális világhelyzetről beszélgettünk, arról, ahogy most ez a művészeket érinti és ekkor hirtelen eszembe jutott egy ötlet, amire ő rögtön rábólintott…
Így született meg ez a kétperces rendhagyó alkotás.
Minden megosztást köszönök…
Művész barátom weboldala:
fogel frigyes
szabad filmes
-
Feliratkozás
Feliratkozva
Already have a WordPress.com account? Log in now.
Egy őrült naplója 