Egy őrült naplója

Ma reggel a jobboldali sajtó büszkén harsogja hogy 170 éve született Csontváry és hogy a művészetek temetőjében értsd múzeumokban, a mai naptól különleges kiállításokat tartanak és közben kurátorok sikoltozva elalélnak gyönyörűségükben Csontváry művészetétől.

Nos a rend kedvéért nem árt tudni, hogy Csontvárynak a halála előtt festővászonra sem volt pénze.

Néhány évvel ezelőtt elautóztam Debrecenbe, hogy bemenjek az ottani múzeumba és készítsek egy kis filmet Csontváry kapcsán. (Milliárdokból készült ott-akkor a kiállítás).

Vasárnap volt és nem engedtek be, engedélyt kértem, nem adták meg majd ott a hóesésben az utcáról felhívtam telefonon a debreceni múzeum igazgatónőjét aki éppen vasárnapi ebédet főzött és kért tőlem 20 percet hogy átgondolja az engedély dolgot.

Majd amikor visszahívtam azt mondta hogy nem mehetek be… (megguglizott a boszorkánykonyhájában)

Ezt is jó tudni hogy milyenek Magyarországon a múzeumok élére ültetett szellemtelen szar emberek….

(Szerencsére ismerek kiválló kurátorokat és igazgatókat is de ők csak kevesen vannak… tudnának ők is mesélni az itthoni és a nemzetközi viszonyokról is).

Az igaz művészeket, alkotó embereket manapság szintén így “becsülik” meg. Ha nem tudsz/akarsz simulékony lenni, lefeküdni a megfelelő (bal-jobb) kuplerájban, akkor gyorsan le/elfogysz. Erről is kellene beszélni manapság nem pedig még sok bőrt lehúzni a nagy alkotók halálán-hàtàn táncolva ízléstelenül. Szégyen. (Ez nemcsak Magyarországra vonatkozik)…

A kurátorokat és menedzsmenteket kellene először átnevelni vagy kirúgni.

Itt is lehet kezdeni az ébredést: Norman Lebrecht: Művészek és Menedzserek (who killed the classical music, when the music stop) London

“Kellemes” napot kurátorok…

(fogel frigyes- szabad filmes)

Vissza Sanyi bához…

Figyelem ezeket az agresszív provokátorokat minden irányból…

(próbálok “lián” nyelven írni most, hogy elkerüljem a függetlennek mondott háj-tek nyaktilós (guillotine) igazságosztók világjobbító radír gumijait…

Most egy nagy buszon ülve hallgatom a (magyar?) tinédzserek gúnyos röhögését az ügyeinken, azokon az embereken, akik jóindulatúan tesznek valamit nap-mint nap.

Eközben próbalom használni a kritikai gondolkodás pallosát melyre az Európai kultúránk épült, és közben látom -bármerre járok is- ahogy elröhögik a józan ész szavát, legyintve az érvekre, és folytatják kis dáridójukat a kosszal összekent tükrök kocsmájában…

A szülők pedig legtöbbször gyáván néznek félre, megrettenve a tizenéves mutánsaiktól, és néha nekem is magyarázzák a bizonyítványukat. Ahogy ezt most is teszik, riadt tekintetükön keresztül, ezen a nagy sárga buszon ülve, ahol már csak a szellemi sárga csillag hiányzik mellkasomról, de azt is hamarosan megkapjuk, mi, az őrültek, a (másként) gondolkodók, és bizony buszok helyett, nemsokára ismét mehetünk le a katakombákba, ahogy azt az őskeresztény testvéreink is tették több mint 100 (!) éven keresztül a nagy Róma birodalmi központjában. 

(Ott is voltam lent, láttam amit láttam) de most egy (még) világváros megállója felé robogunk, zajos fiatalok, hallgatag “felnőttek” és néhány aktív alkoholista kütyünyomkodó bekattant tik-tokkal vonóval felszerelt cigányprímás felebarátunk bölcs mosolyának társaságában (Bp.) 

És szinte mindig ugyanezt látom bármerre járjak is ugyanis a jó és a rossz példák aránya sok év tapasztalatai alapján  95% a rossz oldalára billenve.

Még mindig sokszor ökölbe szorul a kezem, amikor figyelem ezen fiatalok kaján tekintetét, végtelen cinizmusát és a gondolkodás nélküli kész panelek visszaköpését az arcomba, ahogy mindezt felböfögik megismételve pl. az épp futtatott tinédzser podcasterek harsány “szellemi” kivégző osztagának ricsaját, és amikor erre türelmesen maximális megértéssel próbálom néhány konkrét tapasztalataimat felhozni nekik vitaindítónak pl. a Közel-Keletről, vagy amiket Afrikában éltem át, esetleg Erdélyben, nos, ezeket mintha meg sem hallanák, inkább tovább gazsulálják a kénszagú torz asztrál lényük manifesztációit, a  sokszor már botoxos kikent-kifent ajkukon. (Ilyenkor őket elnézve már szinte azt sem tudom, hogy lány vagyok vagy fiú)…

És ekkor sem csapok oda. Sem ököllel, sem verbálisan. 

Pedig néhány kemény pofont sokan megérdemelnének, legalább gondolat ébresztőnek vagy egy poszt-húsvéti vödör jéghideg vizet (melytől régen sok szegény lány kapott guta ütést, igen, tényleg több haláleset volt emiatt (is) anno), de ezek a kütyü huszárok már azt sem tudják, hogy mi az a vödör. (inkább sokan kondi teremben fizetnek a gyúrásért, hogy gyávaságukat pár kiló protein dobozzal fedjék el, ha esetleg face to face szitu elé kerülnének, inkább békák lesznek felfújva, miközben a spangli mellé muszáj nekik pár extra cuccot is használni, hogy túlélhessék mentálisan a “kemény” hétköznapokat). 

De ez is tabu, erről sem ildomos beszélni… Viszont ez csak egy ócska őrült naplója, tehát megtehetem…

Aztán tegnap este ismét Sanyi bá füves könyve -(nem a cuccról beszélek “kedves” fiatalabb olvasók!)- került a kezembe.

Igen. Sanyi bá zseni volt. Az MTV-és apám még dolgozott vele… (Vannak döbbenetes fotóim a családi archívumban)

És ekkor, ennyi év után, tegnap éjjel ismét szamárfüleztem… 

(Na és ez milyen “kód” “kedves” nyigha fiatalabb bunkók)?

…Az a néhány vers megnyugtatott…

Láthatóan harapófogóba kerültünk ismét. 

Útjaim során hiába jelzem a más nemzetiségű ismerősöknek, hogy a helyzet rosszabbodik (a környező határainkon túl), és hogy ne becsüljék le a jeleket. De amiket évek óta mondok, azokra jobb esetben csak egy kézlegyintés és egy lenéző mosoly a reakció az irányomba. Ahogy ez a gyerekkoromban is így volt. Akkor is kinevetettek engem, a kis hülye csodabogár fogel, csak maradjon csendben stb.

Aztán azóta sokan meghaltak közülük is, akiket ismertem. Csúnyán.

Ráadásul az apám még néhány vén, vegetáló kollégája (MTV), -akiket a Teremtő itt felejtett-, korbácsolja ezeknek a fiatal szerencsétlen tahóknak az érzelmeit. 

Igen, ezek a volt (vagy még mindig aktív) spionok, anti-kultúr harcosok, és egyébb Dantei szörny lények még mindig itt vannak velünk és utódaikkal együtt mérgeznek sokakat. Mert hagyjuk. Ezt is.

Közben egyre több a degenerált szülő és a degenerált gyermek is. 

95 százalékban… 

Sajnos többnyire ezt látom, bárhol is járjak a nagyvilágban.

DE HOL VANNAK MA A WEÖRES SÁNDOROK?!

(a kérdésem költői volt)

A TÖRTÉNELEM

A TÖRTÉNELEM VÉRES MUNKA,

INKÁBB MERÜLJÜNK ÖNMAGUNKBA,

MÍG ZSARNOK VERI A HÁTUNKAT,

BELÜL FORMÁLJUK VILÁGUNKAT.

AZ ÉLET TÜNEMÉNYEK HABJA,

GAZDÁNK E HABOT KANALAZZA,

GORILLA-MELLÉT HADD DÖNGESSE,

DÉLIBÁBJAIT HADD KERGESSE.

Weöres Sándor

fogel frigyes

szabad filmes

https://fogel.me/

(fényképezte-producer-rendező: fogel frigyes)

https://fogel.me/

“Magyarországról erősítik ezt a képet, hogy mi vagyunk a türelmetlenek a nacionalisták.  Ha van egy nagy nemzeti kissebség, akinek a részéről nem volt erőszak (1920-óta) az pont a magyar.” 

“Miközben Nyugat-Európában rengeteg helyen volt erőszak: Írek, Baszkok, Korzikaiak, Dél-Tirol…

Demkó Attila 

Na ezt a pár percet kellene románra és a többi nyelvre lefordítani feleim…

 fogel frigyes

https://fogel.me/

forrás: Hit Rádió

(Ezt a fotót ma délben lőttem a telefonommal) 

fogel frigyes

https://fogel.me/

(fényképezte-producer-rendező: fogel frigyes)

https://fogel.me/

(fényképezte-producer-rendező: fogel frigyes)

Face to face again, kedveseim… (Bayer Zsoltok és Gyurcsány Ferik) 😉

Sziasztok! 

Kérdeztétek, hogy mi ez a csend, hol vagyok, miért nincsenek új filmek…

Nos, két hónapja bérmunkát vállaltam. 

Mindenes lettem, egy “gazdag” cégtulajdonos familia modern “csicskása”.

Teszem náluk a dolgom, pénzt keresek, hogy ne dögöljek éhen, hogy pl. idős édesanyámnak segíteni tudjak, és hogy még pár filmet tudjak készíteni a közel jövőben, mert még van mondanivalóm mielőtt ledobom a szmokingot….

Egyébként meg jól vagyok, figyelek, és mások helyett is szégyenkezek így Húsvét közelében.

Erős vagyok, bírom, és mindeközben próbálom segíteni azokat, akik azt hiszik magukról, hogy ők a világ, a Kárpát-Medence megmentői…

(Nagy az Isten állatkertje)… (De valahol megszerettem őket (is)…)

Ahogy látom, sajnos még mindig alig van (őszinte) tudás-tehetség-áldozatkészség stb., de innen szép “nyerni”…

Az Erő velem (is) van, mert megélhetem Azt a kegyelemet, amiről a legtöbben csak papolnak.

(Ezért is fogadtak fel egy újabb munkára Azok, akik csak papolnak de fogalmuk sincs miről és eközben rettegnek a haláltól és egymástól)…

Semmi baj, mindenki tart, ahol éppen tart…

(Valszeg ők is olvasni fogják ezt a kis bejegyzésemet és akkor lehet, hogy kirúgnak, de akkor (is) nagy szívességet tennének nekem)”…

Eközben próbálok segíteni nekik (is) de helyettük nem tudom elvégezni a munka ganés részét… És persze ezért vettek fel engem erre a munkára…

A ganézásra.

De nem értik a lényeget… 

Mivelhogy a tapasztalataim szerint az aktuális világhelyzet miatt szinte mindenki besz…rt, és ahoz, hogy továbbra is inspirálhassam a nagyérdeműt -ahogy ezt az utóbbi 20 évben is tettem- ismét hakniznom kell.

Semmi gond, most (még) így működik ez…

Júliusra talán összekalapálok annyi pénzt, hogy végre ismét szabadon alkothassak.

Tehát nem tűntem el.

(Esetleg, ha van köztetek olyan, aki megteheti, hogy támogatná a küldetésemet, akkor azt az alábbi infók kapcsán megteheti és akkor nem kell július végéig ezt a bérmunkát csinálnom).

(Érdekes, hogy az utóbbi 2 hónapban ismét több milliós nézettségem volt, és közben 50 éves fejjel még otthonom sincs, de bankkölcsönöm sem)… 🙂

Amióta megszülettem, bennem van Az, amit mások csak a könyvekből próbálnak görcsösen kimazsolázni… (Ez nem nagyképűség, csupán egy tény)…

Vagyunk ilyenek még egypáran… Ezekben a hetekben találkoztam igazi “Jedi lovagokkal” épp most, itt, ahol most is dolgozom “inkognitóban”…

Mostanában sokszor eszembe jut Zeffirelli nagy alkotása/filmje Francesco de Assisi-ről…

Most már így közel 51 éves fejjel nyilvánosan is bevallhatom, hogy sokunknak ez lehetne A Kulcs…

Pár napja “szamócával” (Eperjes Művész Úr) itt Sopronban, a színházban láttam egy felvonást az Assisi srác nagy történetéről… (rohannom kellett, nem tudtam végig nézni)

És akkor, ott, (ismét) leesett a tantusz…

Lehet ilyen-olyan guruk, tanítások, pirulák, önigazolások stb. hálójában leélni ezt a földi életet…

De ha nem tudunk a szívünkkel “harcolni” és az értelmünkkel “gyógyítani”, akkor… Cseszhetjük… 😉

Anno volt egy “srác”, pár ezer kilométerrel odébb kishazánknál, aki hozott egy áldozatot… Befogadott valakit, akit a mai napig fel sem ismernek, vagy egyszerűen elhazudják az igazi nevét.

És még mindig csűrik-csavarják az “ósdi” történetet… Elhazudva a lényeget…

De ha valaki rájön, hogy a sztori pont őróla szól, nos, akkor megmozdulhatnának … a … hegyek…

Kellemes Húsvéti ünnepeket. 

fogel frigyes 

szabad filmes

http://fogel.me/

TÁMOGATÁS:

Számlatulajdonos: 

Fogel Frigyes

Bank neve: 

OTP Bank Nyrt.

HUF Számlaszám: 

11773425-02879420

IBAN:

HU27117734250287942000000000

SWIFT (BIC): 

OTPVHUHB

Szívből köszönöm!

fogel frigyes – szabad filmes

Ha támogatni akarod a következő filmjeim költségeit:

Számlatulajdonos: 

Fogel Frigyes

Bank neve: 

OTP Bank Nyrt.

HUF Számlaszám: 

11773425-02879420

IBAN:

HU27117734250287942000000000

SWIFT (BIC): 

OTPVHUHB

Szívből köszönöm!

A Déva városában befalazott erdélyi asztalos mester, -(stúdió tulajdonos is)- ismét pennát ragadott… Aztán nézegettem a hozzászólásokat…

Majd gondoltam egyet és válaszommal ismét kiírtam magam -most épp az erdélyi- kult. közéletből (?) Van ilyen? (Nincs).

Akkor most Muzsi Attila indítója, majd szerény személyem nyilvános ön-ki-végzése…

“A fióknak dolgozni jó dolog. De én már meguntam.

Folyton, újra és újra fogalmazni kérdés köröket, abban a reményben, hogy na hátha most jobban megértik… rájöttem, semmi értelme. Aki nem ért egyből, kettőből sem fog.

De talán nem is az értelemmel van a baj. Szerintem, valamiért külön szigetként tekintünk magunkra és várjuk, hogy felfedezzenek. De ki fedezzen fel, ha senki nem megy senkihez?

Nézem például ezeket az alkalmi vásáros rendezvényeket. Nagy csindaratta, sátrak, rengeteg kézimunka, művészettel incselkedő miniatűr alkotások vásári, úgymond közízlésbarát dizájnnal.

Főtereken! Körbe az irdatlan közpénzeken restaurált történelmi épületek. És középen a széllobogta sátrak, tákolt asztalok, fázó, reménytelen tekintetű művész árusok. Amint ezrek megpiszmogják a termékeket, de kevesen vásárolnak. Szinte mondhatnám, hogy a helyzet hasonló a kéregetőkével, minél többet adsz nekik, annál jobban bátorítod a szociális távolságtartást. A túlélésen tengődő artizán holnap is kiteregeti asztalát, hátha jobb lesz. Legalább nem kell multiba menjen szalagmunkára. Ezzel altatja szerénységét.

Néha nem is tudom, röhögni kéne, vagy felháborodni? Az a hatalmas cinikus kontraszt: dúsgazdag, pompás épületek, Európa ékkövei, és a nép aktív művészvilága egyhasználatú pohárból szürcsöli hideg kávéját egy nevetségesen improvizált vásártéren. Ami természetesen csak pár napos. 

Igen, látom, hogy az emberekben lenne igény a szépre, de nincs hova tegyen annyi tutyurumutyurut. Mosolyognak, fogdossák a termékeket, csodálkoznak, de tényleg nemigen van használati értelmük. A többségnek nem fordul meg a fejében, hogy mennyire nehezen konvertálja a művész világlátását abba a kis tutyurumutyuruba, és hogy ez mennyire fáj neki.

A vásári koncepció egy arcul csapása a kézműnek.

Hogy kéne ez kinézzen?

Leírom.

Mondja azt mondjuk az Rmdsz ennek a Bocnak Kolozsváron (érdemes lenne Sabin Gherman úrnak is szólni), hogy keressünk Kincses Kolozsvár főterén egy nagyobbacska üzletet, és azt béreljük ki. A város bérelje ki. És pályázatban hirdesse ki, hogy kerestetik a „Transylvania Design”. Azaz olyan tervezők kerestetnek, akik hajlandók némi dicsőségért olyan termékeket kitalálni, amiken rajta vannak a Transylvánia jegyei. Tehát nem logót, vagy címkét kell tervezni, hanem termékeket.

Ahogy az Ikea a gombra is rávitte a skandináv álmot, úgy vigyük rá minden termékünkre a sajátos Erdélyi gondolat világunkat. És ezekbe a termékekbe vigyük be a kézi művészeteket. Úgy kellene kitalálni ezeket a termékeket, hogy a helyi asztalos és a helyi gyertyakészítő is, vagy hímző, vagy festő is megtalálja helyét. Magyarán eladható termékskálát kéne kidolgozni.

És ezt sehol máshol, mint egy kellően berendezett központi üzletben lenne tiszteletre méltó a világ elé tárni.

Én komolyan nem értem népem értelmiségeit, hogy mindennel foglalkoznak, de ezekhez a problémákra minha vakok lennének. Jó, hogy egész nap cseszik azt a geopolitikát, mindenki orosz és ukrán szakértő, mindenki háromezer éves kereszténységünk után kutakodik és szörnyülködik az iszlám szőnyegek miatt, de nem látják, hogy ezek a főteres vásárok gyakorlatilag a művészetek guillotine terei. Pedig szerintem semmi pénzekért olyan létteret tudnánk létrehozni, ahol egy adott pillanatban nemcsak a különleges érzékkel megáldott alkotók fogják megkapni számításaikat, hanem az alapszakmák gyakorlói is, melyek már nem titok, hogy kétlábbal saját sírjukat ássák.

Én komolyan azokat sem értem, akiknek felvázolom ezt a tervet, hogy csak fontoskodva néznek messze, és addig addig néznek messze, amíg végre ki tudnak nyögni egy válaszfélét, hogy miért nem lehet megcsinálni.

És mindeközben ott folyik el a vásártereken a nemzeti kincs: a valós alkotók, akik vállalják a szelet, esőt, hót, égető napsütést, hogy lényüket beszuszukálva a fa gyűrűbe, gyertyába, kőbe, vászonra vigyék szertevilágba.

Ha élek és energiám megmarad, a dévai Handmade Heavenben ez gyökeret fog verni.

Mert mint mondottam, meguntam a fióknak dolgozni”.

Muzsi Attila

_______________________________________________

Tűpontos. Itt az ideje hátralépni, eltűnni. Ha majd megérzi a nagyérdemű a hiányt (a hiányunkat) akkor majd lépnek. Ők. (Mi eleget próbálkoztunk) egyébként meg amíg pl. a dévai főcsuhás a jelenlétemben azt mondhatta -idézem- hogy a “művészek a társadalom piócái és semmi szükség az ilyenekre” akkor nincs miről beszélni. Tanúja voltam sok ilyennek. Először ezeket kéne kiállítani a főtérre és naponta “inspirálni” őket… kis edukáció, néhány testvéri fültekerés, ordibálás stb. ahogy ezt ők teszik. Aztán ezt látva a fiatalok megmozdulnának. A tettek beszélnek… de ezek az Ikea minőséget (sem) tudják megkülönböztetni az igazi alkotásoktól. A proli székely csuhásoktól, a román kikupálódott értelmiséginek nevezett újproliig az őket összekötő(!) kiszáradt borókákig amíg ezeket tömik a tartó tisztjeik addig felesleges egy kirakat kuplerájt bérelni alamizsnaként a főtéri Zoo fogdái között. Megoldás van. Hívják a FogelMedia -t… Erdély jobbat érdemelne…

fogel frigyes szabad filmes