-
Az Erő veled! (lehetne)…
Létezik az 1977-es Csillagok Háborúja film első részében egy jelenet, amikor
Obi-Wan Kenobi a Tatuin bolygón Luke-al és a két körözött droiddal próbál eljutni egy városba, amikor útközben hirtelen megállítják őket a birodalmi rohamosztagos katonák.
Ekkor Luke, a fiatal srác a lebukás félelmétől szóhoz sem jut, megmoccani sem mer a lebegő sivatagi surranóban, miközben váratlanul megszólal mellette az idős Jedi Mester, Obi-Wan.
A katonák parancsnokához intézi szavait és ezalatt a Jedi mester tekintete megváltozik, a hangja átalakul…
Miközben Obi-Wan beszél, a rohamosztagosok parancsnoka monoton módon ismételi a mester mondatait, egymás után…
A rövid intermezzo végén gond nélkül tovább engedik őket.
Amikor biztonságos távolságra elhagyják a katonákat, Luke még mindig kimeredt szemekkel megkérdezi Obi-Wan-t, hogyan csinálta ezt, melyre a válasz röviden kb. így szólt:
Az Erő komoly hatással van a gyenge tudatosságra…
Well…
Az utóbbi közel két év alatt sokszor szeltem át a magyar – román határt.
A hírekből és személyes visszajelzésekből, rosszabbnál rosszabb történeteket hallottam az ellenőrzések kapcsán…
Ráadásul, most még neccesebb a helyzet, amikor is a román állam a legújabb drákói szigorral bevezetett nyomkövetési elektronikus “papír” hibás kitöltése kapcsán, hatalmas összegeket szed be a büntetésekből az állam költségvetésébe
a gyanútlan utazóktól.
(Egyre több az állampolgári feljelentés, hogy hiába töltötték ki az emberek becsületesen az elektronikus dokumentumokat, ennek ellenére is büntetnek a Birodalmi Rohamosztagosok errefelé… 2-3ezer Ron papíronként), ráadásul manapság a verekedések sem ritkák a határon, a felbőszült, megfáradt visszatérő vendégmunkások és a Birodalmiak között, amikor pl. ünnepekre haza akarnak érni minnél előbb. A sajtó néha az utolsó flekkeken, persze jól elrejtve, szól erről néhány szót)…
A két év alatt nekem egyetlen egyszer sem volt negatív tapasztalatom a határ átkelésnél, mert… az Erő velem van.
Érzem az Erőt, amikor közeledek a határ pavilonokhoz….
Lassul az autóm, látom a sorokat, mindenkire legalább 8-10 percet szánnak, valakit néha kiemelnek, vagy féreállítanak a román birodalmi osztagok.
Amikor rám kerül a sor, mindig ugyanaz történik.
Lelassul az idő, érzem a bizalmat a gondviselésben.
Amikor feltárul a kalitka ablaka, és meglátom az épp soron következő rohamosztagos zombi tekintetét, akkor figyelmesen, őszinte érdeklődéssel a román határőr szemébe nézek és kedvesen de határozottan köszönök neki.
Ekkor megérzem a csodálkozásukat…
Erre legtöbbször lesütik a szemüket, bambán belenéznek az útlevelembe és felteszik A Kérdést: megvannak a többi papírjaim?
(Az oltási cuccokra utalnak ilyenkor).
Ekkor lassan, határozottan jelzek, hogy igen, mind megvannak, itt mellettem a hátizsákomban.
És láss csodát, eddig szinte soha nem kérték tőlem ezeket a dokumentumokat.
Esetenként, kemény, szúrós szemű, vad balkáni rohamosztagos “arc” néz vissza rám a bódéból és rendre bepróbálkoznak román nyelven…
Feltesznek egy kérdést, mondjuk úgy, hogy nem túl empatikusan.
Erre visszanézek rájuk és… az Erőt érzem áramolni magamban…
Ilyenkor a hangom mélyebb lesz, és mondok az illetőnek valamit. pl. Spanyolul.
Nem értik.
A vad arcú birodalmi egyenruhás erre zavarba jön és azt mondja (románul) igen, menjen.
Ez az egész kevesebb mint egy perc alatt szokott megtörténni velem…
Mindezek után ahogy lassan távolodok a senki földjéről, látom hogy a belépő autó sor vissza áll a 10 perc / autó ritmusra….
———————————————————
Tapasztalatom szerint az Erő csak akkor áramlik, ha bizalommal hagyom hogy átjárjon.
A legkissebb bizonytalanságra (félelemre) elillan.
A pódium művészek jól tudják, hogy amikor az ember kilép a függönyök elé, akkor mindent el kell felejteni és bízni mind abban, amit megtettünk addig a pillanatig a felkészülésünk során, hogy a legnehezebb részeken is átvisz minket… az Erő…
Ezt a közönség is megérzi és a legjobb előadások akkor születnek meg egy színházban vagy egy koncert teremben, ha az előadóművész nem a betanult manírokat próbálja eljátszani, hanem átengedi magán a magasabb világok minőséget, erejét…
És akkor valami megszületik.
——————————————————
Sokan sokszor áhítattal beszélnek a tudatosságról.
Ha az ember eléri azt a bizonyos “tudatosságot” akkor már sokkal kevesebbet beszél róla… Mert akkor már szabad.
A felismerés a szabadságot szüli meg számomra, ilyen helyzetekben is mielőtt pl. az evilági hatalmak aktuális földi helytartói színe elé kerülök már szinte heti rendszereséggel, egy-egy határőr bódé manifesztációjában, a “modern” harmadik évezred ócska díszletei között…
Szerintem az ilyen, egyre “katakombásabb” időkben, el kellene végre kezdeni használni is az Erőnket, amelyről hosszú évek óta legtöbben csak papolnak…
Pallost kaptunk a kezünkbe, végre forgassuk is meg!
Mert most, amikor meg kell védenünk magunkat és szeretteinket, talán a megtanult (szellemi) tudásokat, esetleg használhatnánk is végre?! 😉
Sok emberrel beszéltem az utóbbi hónapokban-években, határon innen és túl, mely eszmecserék lényege mindig ugyanazzal a felhanggal végződött számomra… Zavar van az Erőben.
A tudás az már megvan, de igaz, mély bizalom, urambocsá hit, na az pont alig…
A szellemi embereknek, akiket megismerhettem valamennyire, az utóbbi időben a szemük mélyén szinte mindig meglátom a fél-elem felvillanását…
És amikor az aktuális világhelyzet szimptómáira kerül a beszélgetés hangsúlya, akkor csak hibáztatni tudják az aktuális hatalmat, a világrendet, meg mindent és mindenkit…
De csak nagyon kevesekkel találkoztam, akikben megvan az Erő.
A Krisztusi.
Mert erről volt szó abban a filmben is, csak nem mondták ki akkor, nem véletlenül…
És ugyanerről van szó ma is, amit szintén nem mernek sokan maguknak sem kimondani… Mert ha kimondanák, akkor nemcsak hegyeket tudnának megmozgatni hanem…
Hiszen,… ha Krisztus velem, ki ellenem?
Fogel Frigyes
Szabad filmes
https://fogel.me
-
A videó megosztása után ismeretlenek és távoli rokonaim is szinte kéjesen, azonnal legyilkosoztak (privátban és nyilvánosan is) a kiállásom miatt.
2020 december 26-án, 1200 méteren a Kalotaszeg felett magasodó hegyek egyik csúcsán leszúrtam a kamerám statívját a hóba és feltettem a kérdéseimet.
Akkor még nem tudtam hogy már bennem van a v.í.r.u.s…
A videó másnap kiment a vimeo, a fészbúk és a jutúb oldalaimra, ahol összesen több mint 200ezren tekintették meg.
Akkor.
Itt fenn a hegyekben, még azon a héten ágynak estem és három hétig küzdöttem egyedül a méteres hó fogságában egy faházban az életben maradásért.
Aztán később, privát módba tettem ezt a videómat, mert nem akartam, hogy a felületeimet az AI (a mesterséges “inteligencia”) törölje… (Ez most már nem érdekel)
A tegnapi friss szösszenetem kapcsán többen kérdeztétek hogy hova is lett ez a videó, ugyanis az elmondásotok szerint igen nagy hatással volt rátok, anno…
Most ismét közzé teszem, minden szavamat vállalom.
Hozzátartozik még a történethez, hogy azóta beoltottam magam, mert csak így tudtam továbbra is szabadon utazni Magyarország és Erdély között, hogy -többek közt- az idős édesanyámmal ne veszítsem el a személyes kapcsolatomat ebben az őrületben…
A videó megosztása után ismeretlenek és távoli rokonaim is szinte kéjesen, azonnal legyilkosoztak (privátban és nyilvánosan is) a kiállásom miatt.
(Lelkük rajta).
A kérdéseim még most is aktuálisak.
Jó gondolkodást!
Mindenkit szeretettel üdvözlök!
Fogel Frigyes
Szabad filmes
https://fogel.me
-
Egy nyilvános fb komment margójára…
Kedves Tünde,
Hasonló kommenteket mint a tiéd már sokat kaptam az évek során (főleg hölgyektől) úgyhogy most veszem a bátorságot, hogy reagáljak az írásodra, itt sokszemközt 🙂
Köszönöm hogy időt szántál rám 🙂
Örülök hogy nem tetszik a két évvel ezelőtti kis videó monológom, ezek szerint valami dolgod lehet vele… Talán… Ki tudja 🙂
(Ezt szokták mondani a nagyokosok… Nekem erről fogalmam sincs) 😉
A személyes tapasztalatom az, hogy nagyon kevesen érdeklődnek egymás iránt igazán… Ezt legtöbbször be sem merik vallani maguknak, de a frankót mindenki tudja, megmondja, belájkolja. 🙂
Viszont alig vannak olyanok, akik csinálják.
Merik.
Megélik.
Bevállalják.
Kipróbáljak.
Ezért sem bánom -még ma sem- hogy néha bedobok egy kis kavicsot a pocsolyába…
Szerencsére már 9 évesen felismertem a zászló rudakat és a fel(be)csavarodas veszélyeit…
Engem sok zászlóvivő közé sodort az élet…
Köztük több olyan közé is -itthon és a nagyvilágban- akiket legtöbben csak a napi hírekből “ismernek” a képernyőről…
Nekem ez (is) jutott, és végül is, nincs ezzel semmi baj…
Azt ahogy írtad: “a politika elviszi a fókuszt az egyéni felelősségvállalásról” biztos igaz sokaknál, de ismerek olyanokat is méghozzá szépszámmal, akiknél nagyon nem igaz ez a megállapításod.
Igen, tönkretették, pl. Csurkát is (és még sokan másokat a mai napig) a szemem előtt bedarálta, de nem a politika.
Ezt pontosan láthattam akkor, ahogy ma is, személyesen…
És ma is látom a fura sorshelyzetem miatt sokszor első sorból az aktuális mocskot…
De nem mindig azt és úgy amiről írsz…
Szép szólamokkal, közhelyekkel nem lehet (meg)magyarázni, leegyszerűsíteni mindent, bár úgy mindig kényelmesebb…
Azok akik látták, hogy pl. Csurkát (a művészt) hogyan-mivel (kivel) sikerült igazán megfogniuk és tönkretenniük, (és még sokan másokat) nos, az nem az amiről kommentelsz.
De termeszetesen egy része igaz amit írsz a témában…
(Az éremnek két oldala van).
Ismerek személyesen az otthoni vagy más országokbeli pl. politikai, üzleti élet csúcsán, vezetőket és beosztottakat akikre fel tudok nézni…
Én -veled ellentétben- látom bennük a tehetséget, a helyzetfelismerés zsenialitását, de a tragédiát is.
Egy közös mindegyikükben.
Bátran megélik a sorsukat.
Miközben mindenki rajtuk feni a nyelvüket.
Ki-ki a maga módján… A proli így, az antrós úgy, a kulturális maffiózók így, a szekta egyházak vezetői amúgy, a “libsi” kultúr maffiák emígy, neo-dzsentri új jobb (szellemi proli) értelmiség meg épp úgy ahogy…
Láttam én több olyan embert is -a kommenteddel ellentétben- akiket a politika inkább a saját sorsuk beteljesedéséhez vagy a kiteljesedésükhöz vezette.
Van ilyen is, csak sajnos az emberek nem éppen az empátiájukról híresek. Nem ismernek el semmit és senkit, akik a komfortzónájukon kívül esik… Sebaj 🙂
Az “antrosokrol” meg jobb ha nem beszélek.
Egy idős barátom akivel hét évig dolgoztam-éltem együtt és már nincs közöttünk, nos, az ő szülei Steinerrel is dolgoztak.
A hét év alatt öreg barátomtól kaptam elég útravalót…
(Szégyenlem magam helyettük is) (antrósok)…
Végezetül:
nem vagyok független filmes.
Ilyen nincs, erre eléggé durván figyelmeztett egyszer itt Erdélyben egy többnyire szelídnek mutatkozó celeb csuhás.
Ebben igaza volt.
Ezért (is) már közel egy éve szabad filmesnek “árazom” be magam a nyilvánossag előtt…
És sokan lesznek (remélhetőleg) akik -téged idézve- “felcsavarodnak az eszmék zászlajának tartó rúdjára”…
Szerintem…
Tulajdonképpen én sosem voltam filmes…
Még botcsinálta sem.
Csak valahogy az emberek mindig megpróbáltak engem valamilyen skatulyába beletenni, hogy ne zavarjam meg túlságosan a nappali tudatukat 😉
Én inkább szenvedek, örülök, győzök, vesztek, tanulok, hibázok, elkurvulok, aztán felkelek a padlóról, adok, kapok.
Tehát: élek.
Frici
Frigyes Fogel
https://fogel.me
Facebook: https://www.facebook.com/egyorultnaploja/
Youtube csatornám:
https://www.youtube.com/channel/UC7XObV5N1nXG7cFy-AUcrgQ?view_as=subscriber
Vimeo csatornám:
https://vimeo.com/kulturaliskreativok
#egyorultnaplojapontcom -
Valami nem stimmel…
2020-ban (március) Spanyolországban voltam bezárva.
Akkor, ott, máshogy mentek a dolgok mint Magyarországon…
Figyelve az események örvénylését, kint bevállaltam egy rövid videót, amelyen rendhagyó módon a kamera másik végére kerültem… (Akasztják a hóhért)…
Azóta 82ezren nézték meg a YouTube-on.
Viszont 0 komment (!)
(1200 like)
0 dislike (!)
A videó szinte pontosan két évvel ezelőtt készült ott kint, az akkori andalúziai albérletemben. Ma hajnalban eszembe jutott, hogy ránézzek, talán már megérett a törlésre, mert úgy emlékeztem, hogy eléggé szókimondóra sikerült, és páran szóltak nekem akkor és mostanában is privátban, hogy azért nem ártana vigyáznom magamra… (Nem mintha lenne veszteni valóm).
Ma reggel újranéztem, hogy mit is mondhattam két évvel ezelőtt ebben a kis vlogban, és meglepődve látom: nulla komment azóta (nem volt tiltás a hozzászólás szekción) és a többi számok…
Valami nem stimmel…
Aztán úgy döntöttem hogy fennhagyom a filmjeim között ezt a kis rendhagyó szösszenetemet és most megosztom veletek ismét, feltéve nektek-magamnak a kérdést, mi a fene van velünk?
Miközben manapság egymást nyírja szinte mindenki a komment szekciókban, itt, ennél a monológnál- semmi-sehol?
Pláne ez a nulla “nem tetszik” kattintás szám?
Ennél kevésbé szókimondóbb videók miatt másokat már virtuálisan régen kivégeztek (akkor). (Ma már persze minimum egy csatorna törlés jár, feljelentősdik után)…
Lehet hogy a nézőim még mindig biztonsági játékosok?
De ennyire? Bujkálunk? Hmmm…
Most itt a nyakunkon a legújabb parlamenti választás.
Újranézve az akkori “agymenésemet” bizton állíthatom, hogy egyáltalán nem bántam meg egy gondolatot sem, azokból amit akkor tettem közzé két évvel ezelőtt.
Most is vállalom minden szavamat.
Akkor is, hogyha ne adj Isten, a múlt árnyai idén áprilisban esetleg vissza osonnának.
De nem fognak.
Mert tudjuk, hogy most a kisebb rossz közül (lehet) kell választani…
És hogy (még) jobb legyen egyszer, azt mindenkinek saját magán kell(ene) elkezdenie kiküzdeni… (Nemcsak másokat kritizálni, sírni, és nyavajogni, mert abban igencsak profik vagyunk)…
Az önkritikát manapság sajna még nem túl sokan gyakorolják rendszerességgel…
——————————
Ui: most épp ismét a havasokat járom, filmezek, nemsokára újra írok nektek, de akkor már az épp aktuális kalandjaimról,
innen-onnan…
Szeretettel,
frici
Frigyes Fogel
Facebook: https://www.facebook.com/egyorultnaploja/
Youtube csatornám:
https://www.youtube.com/channel/UC7XObV5N1nXG7cFy-AUcrgQ?view_as=subscriber
Vimeo csatornám:
https://vimeo.com/kulturaliskreativok
#egyorultnaplojapontcom
-
Jó helyen jársz 🙂
Három gondolat mára, három Géniusztól:
“A legtöbb ember nem az igazságot keresi, csak a maga igazát”.
Karinthy Frigyes
“Aki szenvedélyesen keresi az igazságot azt mindig gyűlölik azok akik úgyhiszik ők már megtalálták.”
Weöres Sándor
“A kétségbeesett ragaszkodás az élethez a legbiztosabb út a halálba, és csak az éri el a halhatatlanságot, aki meg tud halni, meg tud válni porhüvelyétől, és átadja magát az örök változásnak”.
Hermann Hesse
-
A vadkeleti filmes és egy taxis (utolsó) mohikán…
Ma reggel a kolozsvári téli utcákat járva kénytelen voltam taxit hívni a mobilom egyik aplikációján keresztül…
Annak rendje és módja szerint megérkezett a láthatóan már jobb időket is látott Alfa Rómeo, a kincses város egyik kissé lepukkant gyártelepének a szélére…
Miután beszálltam a taxiba, még köszönnöm sem kellett a mesterséges inteligencia jóvoltából (mobil app) a kb 25 éves sofőrnek, hiszen az ő mobilján is már minden info megjelent. Az út elején a srác tekintetét figyeltem, ugyanis a maszk jól kiemelte szép kék szemeit…
Gondolkodtam hogy megszólítsam-e, mert a “rideg modern” csönd már zavart egy ideje… A kényelem, a hight-tech, -(Kolozsvár ma már az edélyi IT szektor fellegvára, kis túlzással az erdélyi silicon walley)-, már a taxiban esetlegesen induló élő beszélgetéseket sem segíti.De azért megpróbáltam beszédbe elegyedni a maszkos fiatal sofőrömmel:
“Hi! Milyen nyelveken beszélsz”? (Angolul kérdeztem a srácot) “Angolul és egy kicsit spanyolul”, jött azonnal a tömör válasz… Ekkor elmerengtem pár másodpercig a lehetséges folytatáson, aztán belecsaptam a lecsóba…
“Te miért nem vagy már külföldön a többi honfitársaddal együtt több pénzt, kemény Eurókat keresni”? Kérdeztem… (A viszonylag hosszú fuvar végösszege átszámítva csupán 5 euro volt)…
A srác, erre rövid gondolkodás után, ezt felelte:“Azért maradok itt Kolozsváron mert van hitem és kitartásom”. Ekkor elkerekedett a szemem, ugyanis nem erre a válaszra számítottam… Nyeltem egyett és gondolataimba merültem…
Nemsokkal később a fiatal sofőröm így folytatta: “Még nemrég volt egy kis taxis cégem itt a városban. Két alkalmazottal. A munkatársaim kinevettek amikor adót fizettem utánuk, és legálisan vittem a bizniszt. Aztán úgy döntöttek, hogy szünet nélkül becsapnak, ügyeskednek és hazudoznak nekem. Ekkor ezt megelégelve, bezártam a boltot és most a menyasszonyommal vagyunk ketten és taxizunk tovább két külön autóval. Havonta fejenként, tisztan, megkeressük párommal a 2000 eurot, -folytatta-. És most január első hetében, ami mindig az új év leggyengébb időszaka szokott lenni, az 500 eurot is megkerestünk egy hét alatt”.
Egyre nagyobb figyelemmel hallgattam tovább fiatal sofőröm nyugodt, magabiztos hangját. “Amikor az itteni (román) fiatalok belefognak valamibe, akkor hirtelen az első kudarc után abbahagyják és elmennek -folytatta-, nem tudják hogy mit jelent az a szó hogy: kitartás… Én nem adtam fel, nemsokára új céget alapítok és hamarosan sokkal kevesebbet kell majd dolgoznom mint most”.
Ekkor vett egy mély levegőt és kimondta:“Én hiszek magamban”…
Szavain rágódva hosszú percek után nem tudtam megállni hogy fel ne tegyem neki az utolsó, közhelyes kérdésemet, mert őszintén kíváncsi voltam, hogy mit válaszol majd rá ez a szemtelenül fiatal, utolsó (taxis) mohikán…
“Bocsáss meg a tolakodásomért – kezdtem bele- de megkérdezhetlek hogy mi az álmod a saját jövőd illetően”?
Kis gondolkodás után, a következot felelte, egyszerre egy merész de művészien elegáns kanyar közben:
“Egy taxi vállalatot szeretnék”, mondta.
Good for you, válaszoltam és a mobilom képernyőjén a maximális borravaló százalék opciót nyomtam meg neki, mielőtt kiszálltam az öreg Alfa Romeo-ból a város másik végében…
Miközben nyitottam az ajtót, a srác utánam szólt: “És “ön” mivel foglalkozik”?
Erre hirtelen visszanéztem rá, és messziről hallva a saját hangomat, közben a két maszkos arc , kék szempárjai egymásba fonódtak…
“Én egy szabad filmes vagyok, -válaszoltam- egy olyan, aki azokról készít alkotásokat mint amilyen te is vagy”…
Aztán csendesen becsuktam a kocsi ajtaját, majd kis idő múlva a mobil taxis app-hoz szokásommal ellentétben hozzáadtam egy fotómat, hogy legközelebb, ahogy az angol is mondja:
“face to face, my friend”…
Frigyes Fogelhttps://fogel.me
Youtube csatornám:
https://www.youtube.com/channel/UC7XObV5N1nXG7cFy-AUcrgQ…
Vimeo csatornám: https://vimeo.com/kulturaliskreativok
-
Dobozok
(Lejöttem a hegyekből másfél év után)…
Nemsokára behúzhatom az 5-ik X-et.
Jól vagyok.
Kerestem, találtam…
Kérdeztem, többnyire válaszokat is kaptam…
Adtam, kaptam…
Holland barátaim pár hete visszamenekültek Erdélybe, Európa egyik leggazdagabb kalmár országából, ahol az ottani bennszülöttek most tanulnak meg kesztyűbe(n) lantolni…
A háztulaj barátom szerint lett volna még kb 4-5 évem mint professzionális házmester a gyönyörű birodalmukban, de az élet hirtelen ezt hozta…
Mostantól ismét a repkedés, ágról-ágra, úgy jó (v)fogel módra?…
Sok év vándorlásai után mostanában azon gondolkodom, hol verjek gyökeret…
Ma reggel itt Kolozsváron két út között volt egy kis időm hogy ismét átsétálhassak a házsongárdi temetőn… A kerítésén túl megpillantottam egy épület, valószínüleg egy IT cég székhelyét vagy egy hotelt talán és a távolban mögötte látható lakótelepi blokkok dobozait….
Három hullámban…
Koporsók, beton (épület) szarkofágok és így tovább…
Telefonomat előkapva megpróbáltam a dobozok képét megörökíteni…
És most hová frici?
Vissza a dobozokba?
A konvencionális hazug létbe?
Bárhol járok mostanában, még most is csak nyavajognak az emberek, semmi sem jó nekik…
A kemény vidékeken azonban kevesebb a lelki-szellemi nyomoronc tapasztalataim szerint…
Menjek le ismét a délvidéki barátaimhoz pl. Tóthfaluba (Szerbia), ahol még vannak küzdő, erős szellemek?
Vagy itt Erdélyben? Budapesten?
Vagy Kárpátalján (ahol már szintén filmeztem)?
Esetleg Új-Zélandra vissza?De kellek-e én igazán… valahova… Valakiknek?
Erre a választ anno Kassán találtam meg amikor Márai nyomába szegődtem kamerámmal és egy pár perces kis etüdben ezt kellett megidéznem a mestertől:
“Mindenfélét akartak tőlem… szerelmet és gyűlöletet, embertelenséget és emberiességet, és mindenki az egészet akarta, de az élet nem akart tőlem semmi mást csak az igazságot. Erre születtem”…
———————————
Fricikém!
Már sok éve tudod, hogy őszinte érdeklődés alig létezik, csak birtoklási vágy…
Mindenki akart tőlem valamit.
Mások elmondása szerint egy érdekes csodabogár vagyok, egy tehetséges (pech)vogel, aki alkotásaival olykor sok embert meg tud szólítani…
Aztán a nők…
Mesélhetnék…
De minek… Csak klisék…
De hogy én mit szeretnék, hogy vagyok igazából, nos, azt igazán, senkit sem érdekelt eddig…
Ilyenek vagyunk…
Akarják az emberek az igazságot?!
(A kérdésem költői volt)…
Hova menjen ma egy “művész” ember?!
Hol tud segíteni?
Kell-e egyáltalán segíteni? (Vagy segíts magadon és akkor)…
Menjen a sűrűjébe ismét?
Vagy a kitartott, eltartott, elkurvult értelmiségiek valamelyik fővárosába?
Kell-e túlélni?
Válaszúthoz érkeztem…
Ezekben a napokban egy Kalotaszegi, nyárszói barátommal is beszélgettem, és ő is hasonló élet tapasztalatokat osztott meg velem. (Csak ő nem vándorolt egész életében)…
Főleg a fiatalokról és azok szüleiről…
A régi latin modás azt tartja: “teher alatt nő a pálma”…
Ezt pedig a mai “szakemberek” mondják:
“az ifjakat bátran terheljük nehéz feladatokkal, mert formálódó személyiségük a próbatételektől válik igazán erőssé”.
———————————
Nem tartom magamat erőszakos embernek, max. határozottnak, persze sokszor én is tele vagyok kétségekkel, dilemmákal, uram bocsá félelemekkel, de egy dolgot keptelen vagyok eltűrni :
Az elkurvult gyenge felnőtteket es azok sarjait.
Az elkurvultat lehet úgy érteni, hogy a jólét az agyukra ment és gyengék, vagy minimum diszciplina nélkül élnek, de sok közöttük az olyan akik netto agresszívek a gyengeségük mögé bújva, lopnak, csalnak, hazudnak és esetekként verik egymást.
Túl sok ilyet látok.
Túl jól élünk, már nem ismerünk se Istent, se embert.
Max. valami ezoterikus fájdalomcsillapító koktélt…
Mohács kell.
Akkor (talán) ismét összekapjuk magunkat…
Ahol még nagy a nyomás és kemény az élet, ahol még küzdeni kell, de nem a stekszért és a poziciókért hanem a túlélésért, nos ott még valahogy jól érzem magam…
Ott még vannak igazi beszélgetések, ott mernek még élni, hibázni az emberek.
Nincs új a nap alatt…
Mozart testét jelöletlen tömegsírba dobták, a mostani milliárdos aukciók aktuális festősztárja Csontvárynak vászonra és élelemre sem volt pénze élete végén, Kocsis Zoli emlékébe irigyei, ellenségei most rugnak bele még néhányszor…
Hát van még betyárbecsület ezen a földön feleim?!
Frigyes Fogel
Facebook: https://www.facebook.com/egyorultnaploja/
Youtube csatornám:
https://www.youtube.com/channel/UC7XObV5N1nXG7cFy-AUcrgQ?view_as=subscriber
Vimeo csatornám:
-
“De győztünk”… Legújabb filmem innen a havasokból…
-
Magok… Kalotaszegről…
-
“Stációk – Földi Ádám”
-
Feliratkozás
Feliratkozva
Already have a WordPress.com account? Log in now.
Egy őrült naplója 