Egy őrült naplója

“Szia Frigyes! Régi olvasód vagyok, hagy tegyek egy javaslatot: ne könyörögj adományért, keress munkát amit megfizetnek és ne verj írásaiddal éket magyar- magyar közé! Maradj olyan amilyen voltál amikor megismertem írásaid! Szurkolok Neked!”

Alcsernek híjják az illetőt és a 20 év filmes létem alatt már leszoktam az ilyen komentek törődésével, ahogy most sem fogok reagálni a felcser üzenetére.

Viszont próbálok gondolkodni…

Vajon hol vannak a bátor (alkotó) emberek?

Akik mernek valami sajátot elkezdeni-felépíteni…

Akik nem csupán mások kiküzdött munkáiba kapaszkodnak, hanem kigondolnak valamit, amit ők, a szívük mélyén szeretnének… Nem megfelelési kényszerből, programból, halál félelemből… 

Van ilyen? Hol?

Nos, most itt Erdélyben, ezen a nyáron mintha valami megállt volna…

Alig van már csak igazi összeröffenés, csupán a szokásos fesztiválokból-találkozókból (már ami még megmaradt belőlük) amelyek engem nem igazán érdekelnek. 

Most a vendéglátósok pánikban mentik a menthetőt stb. 

Mert ezt látom a két szememmel. 

Lassú leállásban minden. 

És a nagy hallgatás…

Így nem fog menni… 

Nekem sem, mert magával húz lefelé engem is, bele a mocsárba az össznépi (direkt nem Nemzetet írtam) szóval az össznépi kuss, vagy kioktatás. 

(Barátom épp most írta, hogy ez a posztom is felesleges lesz)…

Szóval: !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Hívtak engem, ezen hétvégére egy korondi jurtás-ősgyógyítós, íjlövő, olyan mongolos, tábortüzes stb. találkozóra… (?!)

Elgondolkodtam. 

Én ott mit csináljak? 

Talán pár szép kép, esetleg egy magasröptű rövid film ismét, amit megint bedobok (kirakok) a közösbe… és akkor mi is van?

Mert a lemezjátszó akad… 

Régóta…

Közben páran jelezték nekem mostanság, hogy változtassak a stílusomon. Is.

Meg, hogy ne irogassak. 

Mert az nem megy nekem. Inkább filmezzek. Azt legalább valahogy megcsinálom.

Érdekes, hogy miután tisztában vagyok azzal, hogy a magyar nyelvtanom és egyébb írásos szkillem a béka segge alatt van, viszont ennek ellenére mégis sokan olvasák agymenéseimet.

De akkor miért is?

Ilyenkor azt mondták nekem -privátban-, hogy a proliknak, a nép egyszerű fiainak is kell valami… 

(Tényleg ezt mondják nekem…)

Ilyenkor elámulok…

Node elég a felesleges locsogásból.

Inkább csináljuk másképp 😉 !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Kedves nézőim, olvasóim, legyek én (?) a Ti “harmadik szemetek”, a privát kamerátok… 

Eddig is szolgáltam, most viszont lehet célzottabban… 

(Megpróbálom, bár lehet hogy a barátomnak lesz igaza és inkább söröztem volna magamban)

Szóval:

Ha ezen a hétvégen szeretnétek, hogy elmenjek kamerámmal a korondi jurta fesztiválra (itt Erdélyben) és ott az én kis rendhagyó optikusságommal megörökítsek egy eseményt (a világbajnok íjászt és a többi összegyűlt jó embert akkor: 

Benzin, szállás, az összesen kb 500 Ron lenne (40ezer forint) és a munkámért nem kell (most sem) semmi honorárium, hisz így készítem alkotásaim 95 %-át az utóbbi két évtizedben a közösbe. 

(mert amikor többször javasoltam a közösségi finanszírozást, az anyázásokon kívül nem ment. Soha. Pedig milliók látták eddig alkotásaimat. Úgyhogy ezt most hagyjuk).

Tehát, röviden: 

HA akartok Erdélyből vagy máshonnan, szerény személyemtől továbbra is lélekemelő, filmeket – fotókat – beszámolókat kapni a magam módján, akkor:

1: írjátok meg, hogy hova menjek, téma, stb.

2: én kiteszem a minimum költségeimet

3: Ti összedobhatjátok

4: én útrakelek és folyamatosan követhettek…

Itt, az “Egy őrült Naplóján”…

(Alcser Istvánnak pedig kellemes húsvéti ünnepeket kívánok!)

fogel frici

szabad filmes

https://fogel.me/

 

Ha támogatni szeretnéd munkámat:

Számlatulajdonos: 

Fogel Frigyes

Bank neve: 

OTP Bank Nyrt.

HUF Számlaszám: 

11773425-02879420

IBAN:

HU27117734250287942000000000

SWIFT (BIC): 

OTPVHUHB

Vagy:

REVOLUT:

https://revolut.me/frigyegkp

Frigyes Fogel

IBAN

LT91 3250 0430 7886 5826

BIC

REVOLT21

Szívből köszönöm!

“Üzenem az erdőnek: ne féljen,

  ha csattog is a baltások hada.

  Mert erősebb a baltánál a fa,

  s a vérző csonkból virradó tavaszon,

  Újra erdő sarjad győzedelmesen.

  S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda

  a gyilkos vasat rég felfalta már

  s a sújtó kéz is szent jóvátétellel

  hasznos anyaggá vált a föld alatt…

  A víz szalad, a kő marad,

  a kő marad…”

“Jön ezer új Kőmíves Kelemen,

  ki nem habarccsal és nem embervérrel

  köti meg a békesség falát,

  de szentelt vízzel és búzakenyérrel,

  és épít régi kőből új hazát.

  Üzenem a háznak, mely fölnevelt:

  a fundamentum Istentől való,

  és IstentőI való az akarat,

  mely újra építi a falakat.

  A víz szalad, de a kõ marad,

  a kő marad…”

  “És üzenem volt barátaimnak,

  kik megtagadják ma nevemet:

  ha fordul egyet újra a kerék,

  én akkor barátjuk leszek,

  és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.

  Kezet nyújtunk egymásnak, és megyünk,

  és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:

  a víz szalad, de a kő marad,

  a kő marad…”

“Likasztják már fönn az égben a rostát,

  s a csillagok tengelyét olajozzák

  szorgalmas angyalok.

  És lészen csillagfordulás megint,

  és miként hirdeti a Biblia:

  megméretik az embernek fia,

  s ki mint vetett, azonképpen arat,

  mert elfut a víz, és csak a kő marad,

  de a kő marad.”

Wass Albert – Üzenet haza (részlet)

(Anno saját indíttatásból – erőből- érdeklődésből- pénzből- bár senki nem kért rá-, de százezrek nézték meg azokat a rendhagyó önéletrajzi filmjeimet róluk (Lovas Pistáról is, kivéve Bayer-ről), melyek nem a szokásos politikai dolgokról szóltak, hanem az emberről. 

Mert engem az Ember érdekel… (Már ha még maradt ilyen lény ezen a golyóbison)…

(Jutúb: FogelMedia)

Viszont amikor épp a másik oldal nagy koponyáit interjúoltam Vekerdy-t stb., akkor én voltam a zsi…ó bérenc, vagy fordítva a netto ná..i.

Nos, a filmes éveim során (sem) passzoltam sehová… Se a különféle spirik-hez, antrósokhoz sem a nagykutyákhoz. Szerencsémre.

Ezért -sem- válaszolhattak legutóbbi megkeresésemre a nagyfiúk, hogy esetleg segíthetnének erdélyi barátomnak és nekem egy eddig (még) lesajnált -nemzeti- projekt megvalósításához.

Semmi baj. Megértem én, nehéz a komfortzónánkból kilépni.

Viszont Attila az asztalos, ma reggel ismét kiírta magából azt, amit utazásaim során csak privátban mernek nekem a messziről jött filmesnek elmondani az emberek Erdélyben, a Dél és a Felvidéken.

Ezért most megosztom Attila rövid de tömör írását, közös gondolkodásra. 

(Korlátoz engem a fész, ezért direkt bemásolom ide alább)

Egy biztos: jó lenne megtalálni azokat az embereket akik tudnak, mernek, tesznek.

No, nem azokat, akik már kimutatták a foguk fehérjét anno ezen szólamok mögött…

Hanem pl. olyanokat mint az új Déneseket… A Csengey féléket…

Csak az a gond, hogy ezek mennek el a legkorábban. 

A többi meg… Lapít… Azóta is… 

fogel frigyes, szabad filmes

_____________________________

Muzsi Attila, az asztalos írta:

Hálistennek mindig volt hibás, akire fogni a világ bajait. Hogy a mocskos baloldal tönkreverte Európát, behozta a buzikat és pedofilokat. Az nem csekélyke részletkérdés, hogy mindeközben a jobb oldal azon túl, hogy sötétet vízionáljon, háborúkat, éhinségeket, genderjárást, semmit nem tett le a jobb oldali értékekből az asztalra. 

Vizet prédikált és nyelte az európénzt mint a feneketlen kút. Pedig lehetett volna. Lehetett volna kereskedelmi, termelési gazdaságot honi energiával, európai segítséggel létrehozni, de elhitették velünk (már akivel), hogy nem lehetséges a mocskos, deszakralizálódott buzilipcsi nyugat miatt.

Nademostmárasztán! Hogy megdölt a balos hatalom, jönnek az igazi férfiak, akik mostaztánaztán megmutatják. Persze, hogy a grundot másképpen verjék szét, mint a balosok, ahhoz kell újabb 30 év dicső reménykedés, anyázás, hibáztatás. Újabb terület a gyűlölködésre, a mocskolódásra, az egymásra mutogatásra.

Persze, az elitista jómodor már nem lesz tetten érhető, az már eperhab a tortán lesz, amikor egy fideszfingta rmdsz-es az Aur cigókkal fog veszekedni. Mert hiába a nagy testvéri összefogás a Big Brother kinyírására, a törzsi szokások még ezer évekig aktívak lesznek, és ha eddig mindenik csak otthon verte egymáshoz a penészes szennyesét, az európai parlament szerintem egy direkt követhető standup comedy lesz.

Európa szétrablását elkezdték a magukat baloldalinak nevezők, a maradékot a jobbos hiénák tépik szét. Mert hogy az egész politikai bagázs nem más, mint vérengző ragadozó, az számomra nem vitás.

Megengedek magamnak egy egészséges szkepticizmust arra nézve, hogy ezentúl sem fog senki semmit sem csinálni, sem globálisan, sem otthon a belső szobájában, a szeretet nem fog egymásra találni, a gyűlölet viszont végre tombolhat levetvén erkölcsi láncait.

Továbbra sem fogunk kertészkedni, nem fogjuk megengedni a home schoolingot, és ha neadjisten lesz még áljárvány, újra előjönnek a Karikók, mintha mi sem történt volna a mocskos libernyákok miatt, ezentúl lesz derék hazafi az oltásmánia. A gazdaságot ugyancsak az állami szervezés alatt álló ázsiai vendégmunkások importja fogja helyettünk kipörgetni a lábunk alól, a peofilia sem lesz visszafogva, az isten helytartói még nagyobb kiskirályok lesznek, a mesterséges intelligencia kötelező lesz, és hadd ne folytassam, mert már nekem tele a tököm az egésszel.

Ja.. és ha azt hittétek, hogy a kereszténység újra visszanyeri szakralitását, hát azt elbasztátok, mert baloldal ide, libernyák oda, horthy meg amoda, a spiritualitásnak olyan felívelő szakralitása van, hogy esküszöm, Jézus új bolygót teremtett azóta.

De amint a prolibölcsesség mondja: a remény hal meg utoljára.

Nos, részemről annyi, hogy ebből én már nem eszek.

Sajnálom azon Földön élő felebarátaimat, akik azt hiszik, hogy a politika eszmék mentén halad, a hatalom a népért van és hogy van egy ciklusa a jó és rossznak. És hogy most a jónak jött el a sora.

Muzsi Attila

____________________________________________

Ha támogatni szeretnéd munkámat:

Számlatulajdonos: 

Fogel Frigyes

Bank neve: 

OTP Bank Nyrt.

HUF Számlaszám: 

11773425-02879420

IBAN:

HU27117734250287942000000000

SWIFT (BIC): 

OTPVHUHB

Vagy:

REVOLUT:

https://revolut.me/frigyegkp

Frigyes Fogel

IBAN

LT91 3250 0430 7886 5826

BIC

REVOLT21

Szívből köszönöm!

frici

Ez is egy nagy menet volt: (fotó: jómagam)

Egy igaz történet(em) a rézbőrüek földjéről…

(Mert Árnyék vagyok ebben az árnyék világban, avagy, hogyan kell szépen “elrontani” egy fotót, egy igencsak “drága” helyszínen 🙂 …)

Nem is olyan régen, amikor a Navahókkal találkoztam először a hivatalos “börtönükben” -pol.korrekt mód: a rezervátumukban, (USA) nos, ugyanazt éreztem mint amikor pl. Kassán, a Délvidéken vagy a dédszüleimnél a Gyímesekben járok…

Fura egy érzés…

Ott, Arizonában, a négy állam igencsak közeli metszéspontjában, (is) már minden a bizniszről szól…

A rezervátum is már csak egy ócska biznisz.

Az ottani sámánok is csak “business man-ek”. Mint mindenki, ha túl akar élni. 

Hasonlóan mint Székelyföldön, a Szórványban. Mint mindenhol. 

A legtöbben persze tagadni próbálják ezt, de Ez Az Igazság.

A GAZ-ság… (Székelyföld-Balánbánya leül!)

Nem kell szépítgetni.

De gyorsan visszaugorva az ottani -USA- vándorlásaim kapcsán, igencsak rendhagyó tapasztalatokra tettem szert miközben -ha jól emlékszem- hatszor szeltem át egymagamban az amerikai kontinenst… 

Először a Route66, aztán az úttalan utak…

Kemény volt… 

Ott tanultam meg, hogy az egyik mese amin felnőttem: A “Kicsi Székely Mózsi, nagy mese országban” mennyire is ül…

Nekem az volt Parsifal-i bolyongás a rengetegben…

Aztán -ahogy a fotó is “bizonyítja”- bár ezekről a dolgaimról a felületeimen még nem szóltam- kaptam valamit, amit sosem felejtek el…

Igen… Te is, kedves olvasóm, ha útrakelsz te is kaphatsz majd… 

De ahoz, be kell menni a sűrűjébe… 

Azt viszont csak nagyon kevesen vállaják be… 

Inkább a panel és egyébb házaik (stb) biztos zúgaiban élik le életüket… 

Amivel persze tulajdonképpen nincs semmi baj…

Most leszállva a magas lóról-lovamról 🙂 , egy rövid kis történetet osztanék meg veletek, én, a kis niemand filmes, aki sokaknak még mindig csak egy kellemetlen, irritáló “zavar, az erőben”… 

NAGGGYON HELYES 🙂

Amikor a  Chris(topher Michael Mann) barátom által bérelt egyik Mustang, bivalyerős autójával megálltam a Navahók földjén, a sivatag egyik embert próbáló szegletében, elgémberedett tagjaimat kinyújtózva odasétáltam az egyik rézbőrű leszármazott elárusító standjához, ahol mindenféle giccset árultak…

Melankólikusan figyeltem az indián srác holló fekete haját, melyet a kora reggeli sivatagi szél bőszen lobogtatot, miközben előkerültek a tudattalanomból  gyerekkorom olvasmányos élményei egy bizonyos Karl May -tól aki persze sosem volt a rézbőrüek földjén, hanem egy börtön sötét bugyraiban írta meg Winnetou történetét is, mely tényeket csak igencsak kevesen ismernek… 

Sajnos…

Nos, a lobogó hajú büszke indiánhoz lépve, nagy figyelemmel végig néztem portékáit… Mind ócska, commersz, csecsebecse volt…

Ekkor lassan felemeltem a tekintetemet és a szeme közé néztem…

Ahogy szokott ilyenkor, hirtelen lelassult az idő körülöttem… 

Welcome in the Matrix bro! 🙂

A Navahó srác tekintete átalakult és egy időtlen asszony nézett vissza rám…

Majd egy hangot hallottam:

Kéééékmadár!!! 

Mit keresel te itt?!

Ekkor döbbenetemben mozdulni sem tudtam…

Kékmadár! -hallottam ismét- Miért jöttel vissza?!

Némán bámultam magam elé, és tényleg elveszttem a fonalat az analitikus, materialista, Közép-Európai fejemmel… 

Mi van velem?! -Sikoltottam belül-….

Eközben a lobogó hajú lány, továbbra is némán kérdezett…

Tekintetem az ócska áruk standján kiterített sokszáz bizsu között mozgó rézbőrű kezét figyelte, ahogy lassan egy gyűrű felé lendült majd egy finom rezzenéssel megállt A sárga rézgyűrű felett, melyet lassan felemelt és átnyújtott tétovázó ujjaimnak…

Közelebb emelve a szememhez, megpillantottam egy ősi repülő, kék madár szimbólumot… Vizimadár volt!!!

Kétségbeesetten ránéztem az eladóm sziluettjére… Már alig láttam…

Aztán megszóalt egy hang a fejemben… 

A Navahó “lány” hangja volt…

Frici, ez a mi vizimadarunk… Vedd és hord… Az amulett védeni fog…

Lassan szétfoszlott a kép, a normál élet sebessége visszatért, láttam a néma eladó indián srác haját a sivatagi szélben hullámzani  a “Malboro County” cigi reklám mögött, és akkor összeállt A Kép…

Fogel (Vogel) a vezetéknevem… (Madár)…

Most, ahol írom ezeket a sorokat, a feketerigók üvöltöznek körülöttem…

Amikor pl. Kolozsváron vagyok, akkor a hollók és a varjak ordibálnak sétáim közben…

Ha a latinoknál vagy Kuala Lumpurban, vagy Egyiptomban, vagy akár a déli fétekén Hastings-ben dolgozok, mindig ugyanazt üvöltik, károgják, éneklik a… madarak:

“Harmónia Frici!”

Kövesd a biodinamikus impulzust! 

Mert Mi(!), csak így tudunk tovább repülni! 

Tisztelettel: 

egy… madár…

(fogel frigyes, szabad filmes)

Ha támogatni szeretnéd munkámat:

Számlatulajdonos: 

Fogel Frigyes

Bank neve: 

OTP Bank Nyrt.

HUF Számlaszám: 

11773425-02879420

IBAN:

HU27117734250287942000000000

SWIFT (BIC): 

OTPVHUHB

Vagy:

REVOLUT:

https://revolut.me/frigyegkp

Frigyes Fogel

IBAN

LT91 3250 0430 7886 5826

BIC

REVOLT21

Szívből köszönöm!

frici

Sokan “másnaposan” vigyorogva-vicsorogva küldik nekem kérdéseiket-üzeneteiket, hogy akkor most “fricike”, most mi van? Beszoptad? (Idézve őket). Köztük (főleg!) diplomások, doktorok stb.
A válaszom most rendhagyó lesz…

Egy kedves Erdélyi (asztalos) barátom gondolatait lenne érdemes felfogjátok.

Ha még van mivel.

Mert hogy is van a mondás?

“A kutya is jó dolgában veszik meg”.

Fogel Frici

(Kénytelen vagyok Attila gondolatait bemásolni mert a megosztásaimat tiltja a faszbúk.) Bocs.

“Miután a kirendelt troll megtette hazafias kötelességét, a derék unió ellenesek kiküldték szószólóikat az unióba, gondolom, hogy még pár napos eufória után, mikor a felajzott megvilágosodások elvesztenek a fényükből, elkezdünk végre valamit konkrétan is dolgozni.
Például összefogni a még megmaradt, mocskos libernyák deszakralizálódott, lehanyatlott nyugati kultúrákba nem elmenekült dolgozni, alkotni vágyó polgárainkat, és felhasználva világszerte elismert leleményességünket, például egy normálisabb üzletházat felépíteni, amely magyar kézben legyen, magyar termelőkkel, és nemcsak magyaroknak, hanem bárkinek, egy olyan élhető, fogyasztható és megkedvelhető életformát, termékskálát megteremteni, amire senki nem mondhatja ránk, hogy nem volnánk itthon.
Mert sajna, ahogy viselkedünk, ahogy tagadjuk gazdasági, alkotói tunysaságunkat, néha hisztibe váltva a kokárda fodraival, úgy tűnik, hogy nem igazán érezzük a magunkénak Erdélyt, nem hiszünk a saját potenciálunkban és lassan igazat kell adjunk a trolloknak, hogy talán nem is vagyunk idevalósiak.
Az nagyon szép, ahogy Budapest meghúzza a vektorainkat Eurpában, én úgy látom, hogy ritka lehetőségünk lenne valamit konkrétan is letenni valamit az asztalra, nemcsak segélyekből, könyör adományokból élni, ami éppen lehull a nagyok asztaláról, mely lerágott csontokra mi aztán sértődötten nézünk fel és nyüszítünk.
Az elmúlt 25 évben folyamatosan írtam a Magyar Bolt koncepcióról, megmondom őszintén, még a fórumos időkben a kétezres évek elején egészen komoly vitákat gerjesztett az elképzelésem, amire legtöbb hozzászóló nettó hülyeségnek és lehetetlenségnek vette, természetes anélkül, hogy megpróbálták volna az akadályokat átugrani, helyette inkább az összes -megjegyzem nevetséges- buktatókat sorolták fel teológiai pontossággal és kimerítéssel.
Amióta felkerültünk a végtelen szociális hálóra, annyi inger éri a mit sem sejtő boldog polgárokat, hogy a Nemzet kézműves rétegnek a problematikája inszignifikánssá zsugorodott, mondjuk egy tik-tok seggrázással szemben. De már egy infantilis reggeli spiro boldogság üdvözlet is fényévekkel megelőzi reakcióban egy mondjuk olyan projekt, amely kiszedheti a pácból nemcsak a kézműveseket, hanem talán a gazdaságba is bele tudna szólni.
Hogy hogyan? Erre a kérdésre válaszolhattok.
Amíg itt ezt leírtam, Déván egy új üzletház nyitja kapuit, talán a huszadik, nem számoltam, azt vallja magáról, hogy 100%-ban román tőkével, és mily megnyugtató, hogy a termékskálájában található hazai brand is. Természetesen nem Erdélyi, hanem más.
Hogy nem működne egy Magyar Bolt?
Déván van egy kisebb kínai üzletház, amely csak kínai alkalmazottakkal működik, alig beszélik a román nyelvet, de köszönik, húsz éve működik.
Szóval én bizakodom. Felteszem a napi idióta szmájlomat, és reménykedem, hogy egy román trollon kívül akad még bátor magyar, aki merészel magyar jövőben gondolkodni, álmodni.”
Muzsi Attila

Tudásom, tapasztalatom megvan. 

Rendet tennék…

C.V. itt. (katt)

Nem viccelek. 

Tudom hogy olvassátok “srácok”… 😉

Szép napot…

Fogel Frigyes

Részletek & kapcsolat:

Muzsi Attila

Artizán Blues Rádió

artizanbluesradio@gmail.com

&

fogel frigyes

szabad filmes

https://fogel.me/

(Második rész)…

Olvasom, ahogy ezekben a napokban -a

maga módján- szinte mindenki “lehúzza az aktuális bőrt” a Trianon évforduló kapcsán.

Önkritikus, kemény, őszinte, szembenézős kiállást nem láttam. (most sem).

A panelek mozognak, a köldöknézésbe legtöbben beleszédülnek és az önsajnálattól megrészegülve egymást bódítják feleink…

Eközben most -negyedik éve- belülről figyelhetem optikáimon keresztül az elcsatolt területek dzsungelében, ahogy az ellenségeink-megszállók-hódítók egyre kifinomultabb taktikákkal (fel)olvasztanak minket, a semmi tégelyében…

Úgy, hogy Kós Károly népe már nem vesz észre semmit.

Csupán bódultan áltatja önmagát, eközben

jómagam, a címeres hontalan senki, a kis filmes balfasz, az idealista volt “csellista csodagyerek” hiába vonzotta be az utóbbi 20 évben a virtuális nézők millióit filmjeivel, mert most, a végelszámolás számai a nulla felé közelítenek.

Mert ez az, amit a statisztikák nem mutatnak.

Ugyanis harmatgyengék lettünk.

Az utóbbi 30 év “szabadsága”, habzsolása ezt (is) tette velünk. És a saját árulóink. A csabi tesók, és az eremdéeszes prostik. Akik pont most, nálatok rimánkodnak a túlélésért…

(Sokmindent láttam… Szép nyersanyagok vannak a tarsolyomban…)

A minőséget ki kell küzdeni…

Még mindig járom az úttalan utakat és egyre jobban azt érzem, hogy a minőség a béka segge alatt leledzik.

Ha ezt (Kós) Károly bá látná…

——————————

Most felkészült, erős emberek kellenének.

Akiknek a szíve jó. És nem kérges.

Ezekből viszont -ahogy látom- nagy a hiánycikk mostanság. De lehet hogy tévedek. Bár úgy lenne…

Mert a tettek beszélnek, a többi: kutyaugatás.

fogel frigyes

(még) szabad filmes

“A románokat nem lehet nevelni, reménytelen. A magyarokat meg nem érdemes… csökönyösek.” M.A.

Na! Ma (is) nemet mondtam egy interjú felkérésre, (most a “Székely Citromba”).

A válasz: sajnálják… ugyan már… Mindig kell a töltelék cikk, a csodabogár stb.

De a piacról megélni ahoz teljesítmény kell.

És az ritka.

Túl sok a felesleges szófosás feleim…. a zaj, a pótcselekvések, az ismétlések az viszont dögivel.

A sunyi, kaján irígység, az önsajnálat és a vég nélküli magyarázatok mindenre. Is. Az a nyerő…

Önálló gondolatok: zero.

A kritikák, na az igen…

Önkritika pedig…

Istenem… Hogy unom…

Üdv! 🙂 Egy professzionális balfasz 😉

ff