Egy őrült naplója

Egy teljesen új gazdasági koncepciót kell megteremteni, ahol a kereskedelem szimbiózisban él a termelőkkel.

Vannak erre modellek, a Kulturális Kreatívok a világ minden táján élnek már ilyen innovációkkal.

A FogelMédia keretében elindított podcast sorozatunk kapcsán mi ezekről szeretnék nyílt beszélgetéseket, tanácskozásokat életre hívni.

A podcast sorozat megtalálható:

https://www.youtube.com/@FogelFrici

1: Mert van megoldás…

2: Akarsz e játszani?

3: Egy nagyon más podcast adás…

4: Kimondtuk.

5: Szolgálunk és élünk.

6: Fizetünk.

Gyerekeink számlájára írni ellehetetlenedésünket, részünkről komolytalanság.

Folyamatosan szidni nyugatot és közben egy teljesen fantáziátlan gazdasági világban élni, csendes társként részt venni benne, be kell lássuk, egy olyan önámítás, ami nem űzhető tovább..

Mivel teljesen ki vagyunk esve a termelői ágazatból, csupán abból csipegetünk, ami az importból a számok törvénye miatt kimarad. Az amire mi azt mondjuk, hogy egyedi, az tulajdonképpen a megélhetési korrupcióban felnőtt és szocializált, mátrix társadalom, celeblapokból kimajmolt vágyai.

Ami magán vállalkozásnak számít térségünkben, az tulajdonképpen a magát új gazdagoknak, arisztokráciának nevező műértelmiségi réteg kiszolgálására értendő. Az új nemzeti és erkölcsi vonal szolgáit ugrándozzuk körbe lelkesen, akik nagyjainkból szeretnek idézni, de talán soha nem olvastak végig egy könyvet életükben.

A Magyar Bolt koncepció nem erről szól.

A Magyar Bolt nem csipeget az új elit asztaláról!

Nem titok, hogy az utóbbi húsz évben a mindenféle kitalált válságsorozat, vírus, technológiai ugrás, és most legújabban az e-fiskalitás, mind rányomták a kis emberes vállalkozásokra a pecsétet.

Azt, amit létrehoztam 30 évvel, azt ma egy fiatalnak lehetetlen megismételni, bármennyire dörzsölt és lelkes.

Az én fiam mit látott nálam?

A szerényen felszerelt asztalos műhelyünk a lakásunk alatt van, szinte olyan, mint egy nagyszoba. Sokszor elkísért engem már kis korától a kliensekhez szerelni. Lemérhette a vállalkozás előnyeit: cipekedni a kilencedikre, szenvedve verejtékezni, görnyedni, térdepelni, létrára mászni, közben a megrendelő fintorait lesni. Mert ezekhez szoktatta a piac, hogy a kliens az úr.

Látta, hogy számomra minden megrendelés rátett a cukor betegségemre. Hiába volt meg a rutinom, tudásom, egy picit mindig belehaltam. Én az a generáció vagyok, mely ebben nőttünk fel, hogy a megélhetésért el kell viselni az urakat és örvendeni kell minden darab száraz kenyérnek is.

De a fiam azt is látta, hogy vannak modernebb gazdasági megoldások, melyeket mi valamiért nem alkalmazunk.

Beszéltünk is ezekről, és húsz éve ecsetelem a Magyar Bolt koncepciót, de ő is látja, hogy igyekezetem a nemzettársaim érdektelenségével szemben inszignifikáns a változásra nézve.

Igazat kell adnom neki. Az ő generációjának nincs 400 év kitartási előrelátása, sőt, olyan anomáliákkal szembesülünk, hogy Kolozsváron annyi egy albérlet, mint Angliában, viszont ott a munkabér a honinak háromszorosa.

Mi lett volna nekem, mint asztalos a megoldás?

Ha lett volna egy Magyar Bolt, ahova legyártom a havi tíz emeletes ágyat például.

Nekem csupán az lett volna a dolgom, hogy minél jobban és szebben készítsem el a bútorokat.

Ez jelentett volna egy méltó, kiszámítható és fejleszthető életforma. Nem az, hogy Temesvárra cipeljek el egy emeletes ágyat hajnali háromkor, 25 éves féknélküli Dácsiával. Az sem méltó, hogy 58 évesen egy húsz éves Ford Focusszal ajtókat viszek 200km-re egy hétvégi házhoz.

Ebből az életformából nem kértek még a Szent Ferenc alapítvány árvái sem. Nem egyszer kioktattak rövid életű szakiskolás mesterségem idején, hogy: „Tata… ne mind moralizálj a tisztességes szakmával, húsz év után egy 25 éves Dácsiád van? Köszi!…”

A nemzeti összetartás ereje pezsgő gazdasági forgalomban kéne vissza köszönjön, ahol a fiatal érzi, hogy a lehetőségek korlátlanok és nem csak a kiváltságosoké a világ.

Visszanyerni a saját termelésünket, legalább azt, amit mi magunk fogyasztunk el, és ész nélkül importálunk.

Egy teljesen új gazdasági koncepciót kell megteremteni, ahol a kereskedelem szimbiózisban él a termelőkkel.

Vannak erre modellek, a kulturális kreatívok a világ minden táján élnek már ilyen innovációkkal.

A FogelMédia keretében elindított podcast sorozatunk kapcsán mi ezekről szeretnék nyílt beszélgetéseket, tanácskozásokat életre hívni.

Tudatában vagyok, hogy amit itt felvázolok nem nyújthat teljes képet a tervről, noha bennem ki van gondolva a legapróbb részletekig, mert volt időm 30 évet gondolkodni rajta.

Ahogy telnek az évek, a hurok a nyakunkon egyre szorul és ez késztet engem, hogy akár mint utolsó szóként leírjam, mire gondolok.

Biztos vagyok benne, hogy lenne egy magra való társaság, akikkel ezt tökéletesíteni tudjuk.

Teljesen a kezeitekbe van téve egy olyan lehetőség megteremtése, amiről ebben a formában és dimenzióban nem hallottam a 89-es „változások” óta.

Nem kell hinni abban amiket összehordok, de talán egy megosztással elérhetném azokat az embereket, akik tudják miről beszélek.

A facebook oldalon:

https://www.facebook.com/handmadeheaven8

megtalálható az a közösség alapú kezdeményezés, mely a fent leírtak magjából született. Heten kézművesek, magyarok és románok összeálltunk, egy helyet kibéreltünk és közösen működtetjük.

Szeretettel várunk oda is bárkit.

Köszönöm.

Szeretettel Muzsi Attila.

ArtizanBluesRadio 

&

Fogel Frigyes

szabad filmes

FogelMedia

Néhány napja kaptam egy levelet egy fiatalembertől, aki Marosvásárhely mellől kért segítséget. Az üzenete megfogott, így

kameráimat bedobtam a kocsimba és elvezettem hozzá.

Most rátok bízom Ottó, 5 percét…

fogel frigyes

szabad filmes

Még Erdélyben vagyok… Lassan befejezem az itteni küldetésemet (is)… 

Gyorsan elröpült ez a négy év…

De még mielőtt végleg tovább állok innen, itt van még július, agusztus, szeptember…

Ahogy eddig is, szívesen elmegyek még a hátra lévő időmben azokhoz, akik esetleg meghívnak, 

olyanokhoz, akik alkotó emberek, valami egyedit élnek meg ezen a földön -most itt Erdélyben- és úgy érzik, hogy egyedül vannak, jó Kulturális Kreatívok módjára 🙂

Írhattok nekem, és ha a sorsotok, küldetésetek megérint engem, akkor kameráimmal megörökíthetem képekben, amit képviseltek és mehet ki az éterbe…

pl: hegedűművész-pedagógus, autószerelő, ápoló, utcaseprő, politikus, szent ember, vagy amit akartok…

(Ahogy eddig is csináltam, saját költségemre)…

Viszont kalandorok kíméljenek, mert rögtön meglátom a hamisságot… Nemcsak a szemem jó… 

ütni is tudok, szeretettel…

Vajon lesz-e még egy olyan projekt itt az elcsatolt területeken 2024-ben, mely maradásra bírna engem? 

(A kérdés költői volt)

Ja, ha esetleg bankár, vállalkozó, stb. nézőim közül -mert vannak jópáran ilyenek is- valakinek most jönne meg a bátorsága, hogy mellém álljon harcostársként, hogy végre létrejöhessen egy valóban szabad és profi, művészien míves, bátor média vállalkozás itt Erdélyben, akkor ezek az emberek privátban az ismert módon elérhetnek engem. És tárgyalhatunk.

Határ-idő: október 1.

Hajrá!…

fogel frici

szabad filmes

Évek óta kapom privátban a gúnyos kommenteket, hogy na micsoda kis csellista lehettem, hogy egy felvételt sem találnak rólam stb.

Nos, felvételeimet nem tartottam meg soha. Ezért is hülyének néztek mindig. 

De jelzem, hogy a Magyar Rádió és…most MTVA archívumaiban vannak szép számmal régi dolgaim 🙂

(Cigány Gyuri, Juhász Előd és a többiekkel… Aztán a Canal+ France/España, Radio Israel, Sony Classical stb.)

Tudjátok, a Zene a Szín-művészet a pillanat művészete. 

Akkor, ott. És vége. És ezért tökéletes. Mert mindig újjászülethet… A pillanatban.

(Mindenki azt gondol amit akar).

Van itt egy utolsó felvételem, ami dél Spanyolországban készült sok évvel ezelőtt, akkor már nem gyakoroltam, de szóltak, hogy száz euróért elbazseválhatok egy amatőr zenekar élén J. Haydn, D-dúr versenyművét. Kellett a stekx, úgyhogy beugrottam…

(Ez a versenymű a legnehezebb nekünk csellistáknak, minden próbajátékon ezt kérik, ugyanis itt minden kiderül.)

Valaki a közönség soraiból felvett részleteket…

Pár percet bevágok most ide, a károgóknak, hogy egy kicsit lazuljanak, egy kis kultúrát szívjanak magukba mielőtt bártan tovább szivatnak másokat is… (sz..r lehet nektek)…

Mert én, -kedves “savanyú jóskák”-, én megcsináltam és mosolyogva szívok továbbra is…

 

Veletek ellentétben, akiknek a mosoly az arcára fagyott… Már évtizedek óta.

Mert a megismerés a lényeg. 😉

So… What’s Next?!

fogel frici

szabad filmes

Ha támogatni szeretnéd munkámat:

Számlatulajdonos: 

Fogel Frigyes

Bank neve: 

OTP Bank Nyrt.

HUF Számlaszám: 

11773425-02879420

IBAN:

HU27117734250287942000000000

SWIFT (BIC): 

OTPVHUHB

Vagy:

REVOLUT:

https://revolut.me/frigyegkp

Frigyes Fogel

IBAN

LT91 3250 0430 7886 5826

BIC

REVOLT21

Szívből köszönöm!

Screenshot

Alámposztoltak… kicsit kiborult az írója, saját szavaival élve. Mivelhogy fontos kérdéseket tett fel, megosztom közös gondolkodásra. Már ha létezik még ilyen. És ez nem negativitás feleim, hanem tények. Nem tenném ki mert rólam is szól és ellenkezik a szerénységemmel. De. Ott a pont és a kérdőjel. Köszönöm a bevállalós posztot…

Frici

“A nagyérdemű közösségtől nem is lehet elvárni, hogy finanszírozzon értékteremtő munkát, hisz egy nemzet az adóbevételekből kifizeti azt a kulturális közeget illetve szolgáltatókat, akik hajlandók és képesek a cipő orráig lehajolni. Ennyi érték dunsztig elég kell legyen a nemzetnek. Most már bő 14 éve úgy néz ki, hogy a Magyar nemzet elérte a Nirvanat és a király bohócát alátámasztand 4-5 influenszerrel be is zárul az udvaron kívüli prémium igény. Nem véletlen, hogy a közhangulat lincselő kedve a pályán kívül futó lelkesedőket szélmalom harcosoknak nevezi, utalva ezzel Don Quijote szánalmas alakítására. Ez számomra világos régóta. Ami nekem nem világos, hogy mi hajtja Fricit, hogy úszva ezzel a megmagyarázhatatlan megvető árral szemben, saját magát marcangolva, miért akar mégis, újból és újból nekiindulni, és mindig remélve, hogy ez az alkalom jobb lesz, ez a film jobb lesz? Merjem kimondani a nagy szentségtörést? Látván, hogy ez az ember mennyire vergődik? Nem akarja belátni, hogy hazajönni Magyarországra, majd Erdélybe egy hatalmas csalódása és baklövése volt? Talán szekunder szégyenérzete van, hogy nem hitte, hogy ilyen tökelen magyarokat fog itthon találni? Ezt én kérdem, én teszem fel, nem Ő! Egy ember, aki csak egy felvételre visz egy teljesen megpakolt autó cuccot, a helyszínen végtelen alázattal és előzékenységgel előkészít mindent, felkészíti az embert, hogy ne izguljon, stb… egy szál magában éjjel autózik ki tudja hova, majd valamilyen fészerben megvágja az anyagot, kiposztolja, és úgy tekint rá, mint élete mászterpísz alkotására. És nem ritka eset, amikor az ebéd számlát is ő állja. És sorolhatnám… Ő ezt szégyelli. Amikor kiborul, az csak 1 %-a annak, ami valójában van a függöny mögött. De a szépre, pozitívra hegyzett nagyérdemű nem akar tudni csak a szép felkelő vagy lemenő Napról, arról is, amikor nincs beborulva az ég. (Bocs, most én borultam ki… )”

Muzsi Attila

Na kérem…

Csaba Révész Ace filmes kolléga most hívott fel telefonon a Korondra vezető úton (Erdély), ahová a szeretet közösségük és a Jurtások tartanak épp, erre a hétvégére.

Mondta nekem, hogy látta az utóbbi posztjaimat és megérti a helyzetemet…

Arra kértem, hogy mondjon nekem egy, azaz egyetlenegy indokot, hogy elmenjek hozzájuk és ismét megpróbáljak egy rendhagyó alkotást (kisfilmet) készíteni az erőfeszítéseikről, a közösbe…

Ekkor Csaba filmes -Őt idézve- csípből tüzelt vissza a válaszával – indoklásával. 

Egy rövid mondatban. 

Ezt elfogadtam, mert megértettem, ahogy Ő gondolkodik Erről…

Ekkor egómat, zabolázatlan intellektusomat félre tettem és igent mondtam Neki,  így szombaton hajnalban indulok Kalotaszegről Korondra, filmezni.

Hajrá Hősök!

fogel frici

szabad filmes

Ha támogatni szeretnéd munkámat:

Számlatulajdonos: 

Fogel Frigyes

Bank neve: 

OTP Bank Nyrt.

HUF Számlaszám: 

11773425-02879420

IBAN:

HU27117734250287942000000000

SWIFT (BIC): 

OTPVHUHB

Vagy:

REVOLUT:

https://revolut.me/frigyegkp

Frigyes Fogel

IBAN

LT91 3250 0430 7886 5826

BIC

REVOLT21

Szívből köszönöm!

Megosztom itt, hogy az elvtársakhoz is eljusson…

Maradva tisztelettel, a (szellemi) gulágról.

fogel frigyes

“Ahhoz, hogy erkölcsi lényünk nyugodt legyen, valószínű jobban tenné Frici, ha elmenne csellózni valahová, ahol fizetnék per óra. De ahhoz is minimum alapítvány kéne, mert manapság a bárzenésznek sincs hova menjen baselni pénzért. Elmehetne villanyhegedűn lagzizni, de ahhoz túl sápadt az arca. És nem tud adekvát képet vágni a lerészegedő társasághoz. Mert proliság ide meg oda, nekik is megvan a minimum elvárásuk egy vonóssal szemben.

Fricit nem vennék fel egy királyi tévébe filmesnek, mert oda idióták kellenek, nem pedig látó, gondolkodó, érző emberek. Frici elég bénán vágja az idióta képet. Nem lenne hiteles. Pedig szegény próbálkozott idióta grimaszokat vágni. Nem megy neki.

Olyan lenne ez a „tisztességes” munkahelybe való illeszkedés, mint a fafaragó mester egy Ikea gyárhoz szegődése, ahol dughatja a csónakot a gyantahelybe kb 30 évig, de este elvárják a kocsmában, hogy hibátlanul mondja fel a Villont román mánélével a háttérben. Termetes szubbasszussal. Hogy aztán szórakozhasson a csőcselék, hogy milyen fura ez a Frici…

És akkor folytathatjuk a zúgírókkal, a zúgművészek hatalmas táborával, kik nemcsak az álluk felkopásával dacolnak, hanem azzal a szégyennel is szembesülniük kell, hogy egyáltalán alkotni mernek. Ha netán eladnának egy könyvet, festményt, vagy lemezt, ha nem a király bohócának a signaturéja van rajta, egyenesen pimaszságnak számít akár egy fillért is remélni.

Minden tiszteletem azoké, akik feladták álmaikat, lemondtak a saját világuk megalkotásáról, és beépültek egy multiba a biztos megélhetésért, feldolgozták legyőzetésüket, konformálodtak, megalkudtak egy biztos és békés jövő érdekében. Ők megtették! Nekik sikerült!”

Attila.

A Muzsi…

A rádiós…

Déváról…