Egy őrült naplója

9 perc a (mai) székely társadalomról keményen, őszintén egy székely család otthonában.

“Furcsa módon” (gúny), ez a riportom nem kavart akkora balhét mint egy korábbi, amelyben elhangzott egy általánosító privát vélemény a székelyekről.

Sőt… A legjobban agyon hallgatott, szinte nulla “lájkot” kapott,  tovább sem osztott kisfilmeim egyike…

Node miért?

Az én feladatom -többek közt-, hogy kérdezzek és néha tükröt is tartsak.

Ezt sokan nem szeretik. És bizony a kritikát, a szembenézést én magamon próbálom kezdeni. Minden nap. Ami -legalábbis nekem- nagyon nehéz és nem éppen divatos manapság (sem).

Viszont nem bántam meg eddig még egyetlen egy filmecskémet sem…

Mert ha reagálnak ezekre így vagy úgy, akkor láthatóan valamibe ismét bele tenyereltem…

Amit viszont mindenki elfelejt és igencsak mellé lő a -szerény meglátásom szerint- hogy talán nem a hírhozót (a filmest) kellene lelőni, hanem a témákban bemutatott embertömegek irányába kellene mozdulni és ővelük megbeszelni a megbeszélni valót.

De ehez sok minden (kiküzdött minőség) kell(ene).

Velem kiabálni, nyomulni, kioktatni, erőszakoskodni, követelni, megmondani a tutit az csak pótcselekvés. Szerintem.

Egy őrült filmesnek ez megbocsátható?

Vagy mégsem?

Ohh, ti keresztény testvéreim…

Többen kérdezték ismét, hogy miért nem hagyom végre abba a vesszőfutásomat… 

Miért csinálom még mindig ezt a Don Quijote-i őrültséget egyedül, ahogy még mindig (saját erőből) járom az “elfeledett, lesajnált területeket-embereket” és próbálok inspirálni… (Sokan, cifrább módon is érdeklődnek)

Mert sokak szerint már itt lenne az ideje annak, hogy eltűnjek…

Nos… Amikor sokadszorra megérkezek egy újabb területre, az üveghegyeken túl élő fiatalokhoz, akik pl. gyárakban, jobb esetben a földeken dolgoznak hogy videózásra, kreatív-szabad új kultúrális projektekre (is) inspirálhassam őket, ilyenkor a médiatáborok kezdetekor, minden alkalommal kiosztok nekik egy üres papírlapot és megkérem őket, hogy név nelkül válaszoljanak nekem két kérdésre: 

“Miért vagytok itt? Mit szeretnétek?”

Aztán az évek során megtartottam pár ilyen papír cetlit… 

Ahogy tegnapelőtt is, Pókán, egy Maros menti mezőségi faluban tartott médiatáborom egyik fiatal résztvevőjétől is, melyen a következő olvasható:

“Azért vagyok itt, hogy tanuljak tőled, mert szeretném megtanulni úgymondva a kérdezés technikáit és legfőképpen azt szeretném ha megtudnám jobban ismerni magam és kipróbálni magam a média világában mert ez érdekel”.

…

Emiatt a válaszok miatt és pont emiatt a néhány fiatal miatt, akár a pokolra is (el)megyek, ha kell.

Úgyhogy, maradok. (Még)…

fogel frigyes

szabad filmes

https://fogel.me/

Két napja, amikor Kolozsvárról indulva vezetés közben feltettem egy kérdést, megvadult, mindent jobban tudó fészbúk lények (is) az “egy őrült naplója” oldalamon megint kimutatták a foguk fehérjét. 

És magyarázták a lehetetlent. 

Persze -mint mindig-, a kötél kész, a válaszok “perfektek”, közben (ki)oktatják azt, aki az optikájával a kezében figyel, járja a világukat és kérdez.

De mindig létezik egy kis számú fiatal embercsoport, -most pont itt a Marosmentén-, ahova eljöttem és akik tegnap este szintén megcsinálták… 

Ők, Győztek…

ÉS bizony a fészbúk pontosan megmutatja az arányokat. 

A hulladék és a kincsek arányát.

A meccs ma reggeli állása: 879 komment, 150ezer kukkoló, 1300 lájk 

Versus öt fiatal és egy filmes.

Aztán tegnap a marosvásárhelyi kollégák megírták.

Velük -remélem- keresztényibb módon fogják a bitófákat megácsolni…

https://www.vasarhely.ma/az-unnepi-diszitest-hianyoltak/

Hajrá MAGYAROK!

fogel frigyes

szabad filmes

https://fogel.me/

 

Ludas, határvidék… Médiatábor…

Első rész

fogel frigyes

szabad filmes

https://fogel.me/

…a saját szemszögéből a vajdasági-szerbiai médiatábor néhány “neccesebb” pillanatait… Ez az ő előzetese…

 Kövessétek be Zolit, értékes ember, klassz projektekkel, egy igazi Kultúrális Kreatív… Én most már Erdélyben koptatom a hétmérföldes csizmámat, ugyanis 

e hét végén startol a “marosvásárhelyi” médiatábor…

A délvidéki videót -a saját verziómat- amint tudom elkészítem és bemutatom Nektek… 

frici

https://fogel.me/

(Avagy, egy hajnali -szerbiai- fotó margójára)…

A bolond filmes ismét elment a Delvidekre. (is)…

Kíváncsi volt arra, hogy talál-e olyan fiatalokat, akikkel lehet…  ébreszteni… (kamarazenélni)…

De a bolond, megint mást talált, mint amit remélt…

Az őrült filmes, a  ludasi “róka tanya” média tábora helyett (Délvidék), egy “kind of” reality show-ba csöppent, egy hosszú, nagyon hosszú hétvégére…

De ott, a Küszöböt őrző Bölcseket, ismét meglelte…

Időtlen tekintetükben megfürödve, ismét erőre kapott, hogy továbbra is tegye a dolgát… filmezzen… Menjen…

Aztán dolga végeztével fogta tarisznyáját, álruháját, és szomorúan bandukolt tovább, az Ármány által felhúzott (ország)határokon át, megsejtve azt, hogy amit eddig mondtak neki életében, az mind csak fél-igazság volt… 

A bölcsek hamissága…

Az őrült ment tovább optikáival, hátha megtalalálja még az igazságot…

Mielőtt még őt is leláncolják, Nyikolaj Vasziljevics Gogol mellé, a bolondok házába… 

Önök itt hamarosan az “Egy őrült naplója” legújabb részét (is) láthatják. 

És önmagukat…

Ha lesz erejük hozzá…

fogel frigyes

szabad filmes

https://fogel.me