Egy őrült naplója

Ezt egy kedves nézőnk küldte-készítette… Elmondása szerint már egy jó ideje követi a KK filmeket…

Hajrá Kulturális Kreatívok!  😉

Attila: artizanbluesradio kukac gmail pont com

Frici: fogelmedia1 kukac gmail pont com

A második (erdélyi) összejövetel Déván lesz, az Atrizán Blues Rádió stúdiójában.

Én jövök.

És ti?

Fogel Frigyes

Szabad filmes

Egy hosszú filmezés – felvételi nap végén egy égetett madár is megszületett, kenyér formájában… Egy édesanya lepett meg vele, egy Isten háta mögötti kis faluban, valahol Magyarországon…

De már késő este volt és ezért az alkotó elcsomagolta nekem az útra…

Másnap hajnalban, vihartépte kamerás hátizsákomban vittem magammal a “madaras” kenyeret, az ország egy másik távoli szegletébe… Érkezésem után lassan, óvatosan letettem az asztalra és eközben a “soros” család, akik befogadtak a következő éjszakára, két fiatal gyermekük a konyha asztalt körül lengve kíváncsian figyelték a kenyéren látható vonalakat…

Aztán amikor a családfő fáradtan, végre belépett a konyhába az építkezéséről hazatérve,   a  türelmes édesanya fáradt karjaival megszegte a kenyeret és megosztottuk egymással…

Az élet ízét éreztem meg ekkor…

A kenyérben, a társaimban, itthon a nagyvilágban…

Köszönöm…

fogel frigyes

Erdélyi 2-ik Kulturális Kreatívok találkozó! Déván, egy profi rádió stúdióban!

Én jövök (busszal)… A következő pedig Székelyföldön lesz!

Fogel Frici (FogelMedia)

“Artizán Blues Rádió Stúdió nyitott nap.

Kulturális, kreatív beszélgetés nemcsak Kulturális Kreatívoknak.

Szeretném bemutatni az általam létrehozott Artizán Blues Rádió stúdiót, betekintést adni, hogyan kezelem, hogyan működik egy abszolút amatőr és hobby tevékenység, a hangtól kezdve a netrádiós felület megszólalásáig. Szeretném bemutatni, hogy mennyire egyszerű lenne a rádió munkatársának lenni egy telefonos felvétellel. Szeretném, ha beszélnénk arról, hogy miért nem érdemes vagy esetleg miért érdemes rádiót fenntartani.

Van egy rádió reklámos elképzelésem, mely a kézműveseket, kisiparosokat, háztáji termelőket promoválná, úgy, hogy közben kulturálisan szólaltatjuk meg. Szeretném, ha erről beszélni tudnánk.

Szeretném, ha beszélnénk arról is, hogy szükség van e egy kispolgári kulturális „bunkerre”, ahova el lehet húzódni, régi cuccokk társaságában szellemi sebeinket nyalogatni? Vagy hülyeség, mert mindenki a maga belső szobájában elcsendesülve megéli szellemi katarzisait?

Szeretném bemutatni az asztalos műhelyemet, amit jobb híján valamikor a középtávú jövőben valószínű ázsiai emberek fognak használni. Három, saját készítésű amatőr filmet tudnék bemutatni próbálkozásaimról, amikből nem lett semmi. 

Szeretném, ha beszélgetni tudnánk a magyar bolt elképzelésemről. Van egy ötletem, van egy elképzelésem, jó lenne, ha együtt meg tudnánk beszélni a létjogosultságát, vagy hogy miért nem érdemes vele foglalkozni. Dolgainkat, munkáinkat, össze lehetne úgy hangolni, hogy értelmes, hasznos és eladható termékkel tudjuk csábítani a fogyasztásba ragadt de még emlékező embereket?

Ez a gondolat 30 éve foglalkoztat. Jó lenne részemről letudni, vagy alázattal elengedni.

És ha minden múltból inspirált „program” vagy „trauma” nem tud életképes jövőt teremteni, biztosítani számunkra, esetleg beszéljünk arról, hogy mi lenne az a kulturális életforma, melyet akár modern verzióban is élni tudunk? Ha a múltnézésben nincs erő, mi az az eljövendő, melyben van?

Beszélhetnénk nyíltan, kötetlenül akár Kulturális Kreatív formában is ezekről.

Szerény lehetőségeimet felajánlva, December 18-19 közt szeretettel várom az érdeklődőket. Matracos, improvizált alvási lehetőséget tudok ajánlani kb 4 személynek magában a fűtött stúdióban, illetve a műhely társalgócsarnokában is kb 3 személynek, ahol kandallóban tüzet lehet rakni. Mosdó van, fürdőszoba nincs.

Továbbá felajánlom a létesítményt havi rendszeres Kulturális Kreatív összejövetelekre.

Várom a jelentkezéseteket.”

Muzsi Attila

Folyamatosan készítem -és hamarosan kimennek sorozat formájában-az új videók az erdélyi és a budapesti Kulturális Kreatívok 2.0 találkozókról, plussz egy “meg-fel-rázó” portréfilm két zsenirõl Nagytilajból, ezek utómunkái is folynak a hobó -(jelentése: vándor munkás)- filmes boszorkány konyhámban (mobil utómunka stúdiómban – értsd: két hátizsák high-tech cuccokkal)…

Eközben folyamatosan írtok nekem, kerestek engem, alig bírom a válaszokat megkomponálni, de most elõszõr látok reális, profi mozgást (is) irányotokból…

Van itt egy srác aki eljött mindkét -tehát- a két ”különbözõ” országban tartott KK találkozókra és ismét pennát ragadott… Íme néhány rövid kiragadott gondolat tõle…

Ps.: a decemberi budapesti Kulturális Kreatívok 2.0 találkozón én ott leszek.

Kérdésem: a következõ erdelyi (decemberi) KK találkozó hol legyen szerintetek?

___________________________

“2024-et írunk és éljük azt a cinikus kort, amikor az Európai Únió keretében a magán vállalkozás megengedett, nem tíltja sem az egyéni, sem a közösségi vállalkozási formákat, és mi, nem tudjuk, vagy valamilyen okból kifolyólag nem akarjuk, nem hisszük, hogy létre tudjuk hozni a saját gazdasági világunkat.

Az út nagyon egyszerű szerintem.

Meg kell figyelni a fogyasztói szokásokat.

Egy hét alatt körbe lehet járni pár nagy áruházat, a kávézó részek ablakain megleshetjük a termék útját. Nem titok. Azokat a termékeket valakik legyártják. Az árképzés függ az üzletházak profitéhségétől és a közvetítők számától. Azaz visszabontva, eljutunk a silány minőség eredetéhez.

Szerintem, ideje, hogy megalkossunk egy olyan mag közösséget, mely megalkotja az első Magyar Boltot.

Teremtsük meg az etikus kereskedelem fogalmát.

Alapítsunk etikus bankot.

Hozzunk létre etikus vállalkozó iskolát.

Teremtsük meg az etikus munka fogalmát.

Építsünk fel egy üzletház méretű Magyar Boltot.

Teremtsük meg a magyar termék dizájnját.

Szervezzük meg jogilag az egyszerű vállalkozási formákat, hogy a fiskális rendszer ne potenciális bűnözőknek kezelje a jókedvvel verejtékező alkotókat.

A Kulturális Kreatív közösséghez én ebben az irányban szeretnék kapcsolódni.

Fel tudok ajánlani Déva melletti csarnokomból 500 négyzetmétert raktározási vagy termelési célra.

Autópálya feljáró 4 km.

Fel tudom ajánlani a csarnokom többi részében berendezett asztalos műhelyemet. Az emeleten lakásokat lehet berendezni.

Az ugyanott létrehozott hangstúdiómat is fel tudom ajánlani felvételekre.

A két éve önerőből működtetett Netrádiómat felajánlom a Kulturális Kreatív ügy híresztelésére.

Két elszánt, tehetséges munkatársam, Lengyel Judit és Fábián Andor teljes normás foglalkoztatásával, hang adottságuk és előadói tehetségük révén, kellemességében egyéni hangvilágban lehetne komoly dolgokat a rádión keresztül közvetíteni.

Komolyságom és elszántságom garanciája legyen az, hogy Fogel Frigyes két éve a szárnya alá vett, meghallgatott és hisz bennem.

Számomra az a tény, hogy apám örökségének és annak szellemi továbbhordozásának, a mindenkori magyarok fővárosában való kinyilatkoztatásához kellett 35 év, bizonyítja, hogy Fogel Frigyes, legyen bármilyen a világnézete, egy szabad médiás.

Köszönöm a figyelmet!”

Muzsi Attila

Déva

Erdély

Lassan ideje innen is (le)lépnem…

(És nem az oláhok miatt. Hanem az elkurvult itteni magyarok Együttműködés képtelensége miatt. Hiszen nem erőszak a disznótor)…

Kérdeztétek hogyan látom:

Romániai választások:

Bigott butaság karöltve az aljasággal ezekre a keresztet a pénzhatalmi elit veti melyről nagyon keveseknek van igaz tudásuk. (Persze sokan szakértők ebben a témában is manapság).

Volt 30 évetek kiküzdeni az (erkölcsi stb.) alapokat, de nem tettétek. Habzsoltatok. Nem én mondom, hanem közületek a tanultabbak. (Lásd filmjeim).

Nincs harag, ezt az utat választottátok. Szabadon. És most majd megeszitek a dőzsölés árát. 

Mert hogy is mondja a profi újságíró (álnéven(!) tegnap esti cikkében? 

“Románia: magyar ellenes nemzetiségi elnyomás, állandó politikai bizonytalanság, minden stabilitást nélkülöző pártrendszer, primitív vallásosság, rendes náci és fasiszta pártok a parlamentben, az amerikai popsi intézményesült folyamatos tisztán tartása, és a rendszer szintű pottyantós budi mind-mind a liberálisok álma, ha elegendő magyarok elleni gyűlölet található benne.”

“Doktorminiszterelnök úr nagyon elegáns bosszúja, hogy lelkes szószólója és intézője volt az oláhok schengeni csatlakozásának. Minden román jó helyen van nyugaton, az biztos, csak nehogy az ukránok kiszorítsák őket.”

————————-

Úgyhogy “kedves” feleim itt Erdélyben! mostanra megértettem hogy apám és anyám miért ment el innen. Mert túlnyomó többségetek itt és az “anyaországban” is, felfelé nyaltok és lefelé tapostok… kevés kivétellel találkoztam az elmúlt 4 évben itt…

Good night, and good luck…

Frigyes Fogel

szabad filmes

FogelMedia

Hajnal van. Reptéren vagyok Marosvásárhely felé. Most már biztosan látom hogy eljött az idő és megmozdultatok…. A Kulturális Kreatív emberek… Kapom a videókat, jelzéseket felkéréseket.
Pici türelmet kérek és mindenkinek válaszolok. Addigis egy KK barátunk gondolatai ahogy ő látta a találkozót… 1500 km utazott érte…
(Frici, a kamera tologató hobó)

“Milyen egyszerű lenne, ha volna egy világszintű Kulturális Kreatív közösségi szervezet, hogy arról mintát vegyünk, és tanuljuk meg felépíteni a mi kis régiónkban a sajátunkat. De mivel ahány kulturális kreatív ember, annyiféle hitvilág, elképzelés, terv, létesítmény, szinte lehetetlen más közösségeket lemásolni. Legfeljebb inspirálódni lehet létező KK közösségekből. Csakhogy ezek nem igazán vannak feltérképezve. Mert olyan ez, mint a Jézusi modell, hogy „ahol ketten vagy hárman összejöttök a nevemben, én ott vagyok köztetek”, azaz ahol két jóhiszemű alkotó ember közösen létrehoz valamit, még akkor is, ha nem nevezik meg magukat, de valójában kulturális kreatív közösséget alkotnak.
Például nyugodtan nevezhetem az Artizán Blues Rádió kis közösségét kulturális kreatívnak, mert azok vagyunk. Alkotó személyiségünk egy része szeretné szellemileg, kulturálisan kifejezni magát, érzéseinket, hitünket, meglátásainkat hang formájában megszólaltatni. Legyünk alkotói, hallgatói a rádiónak, valójában egy kulturális és kreatív kútfő körül ólálkodunk.

Meghívottként mentem a kulturális kreatívok Budapesti összejövetelére. Hajtott a kíváncsiság, mit fogok tapasztalni, mivel fogok onnan hazajönni? Sejtelmem sem volt, hogy mibe megyek, mert erre modell még nincs.
Összegyűltünk szinte negyvenen. A bemutatkozásokból kiderült, hogy ahány ember, annyiféle elképzeléssel, tervvel, világnézettel keresi az önkifejezést, a társaságot. A magányos alkotó abban reménykedik, hogy megértő és segítő közösségre talál, ahol a saját projektje bemutatása nem lesz csak a pusztába kiáltott szó.
Elhangzott néhány terv, ami túl van a kezdeti fázisokon, kéne a komolyabb támogató. Elhangzott néhány elképzelés, amihez kéne társ, jogi tanácsadás. A kiváncsiskodó kulturális kreatív emberek elmondása szerint, nagy szükség lenne egy gyökereiben megváltoztatott emberséges életformára, és ebben lennének hajlandók tenni valamit. De nem tudják, hogy konkrétan mit.
Persze én is elmondtam a magam részéről a Magyar Bolt alap elképzelését, hogy ehhez szeretnék legalább elvi síkon társalgást indítani, hogy egyáltalán el tudjam mondani azokat a részleteket, amik bennem a 30 év asztalos vállalkozás ideje alatt felgyűlt. Bár a tekintetekből látván, nem értették, hogy miről beszélek, a végén egy-két érdeklődő rám kérdezett és amit öt perc alatt el lehetett mondani, elmondtam. Tehát éreztem, hogy egy kitartó részvéttel, és konkrétabban kifejtett tervvel, talán lesznek akiket érdekelni fog.

Ami viszont nagyon tetszett nekem, hogy a találka vége felé kialakult egy két személyes szervezői mag, akik kézbe vették a kapcsolat tartás technikai részét. Rögtön felírták az emileket, netes csoportot alkottak, és mire hazaértem Erdélybe, már várt az emil, hogy akkor ezen s ezen a csoporton fórumozunk, terveket mutatunk be, szervezési dolgokat bonyolítunk le. Na ez már egy konkrét lépés valami felé.

Őszintén bevallva, én már túl vagyok az ilyen közösség alapítások kezdeti lelkesedésein, rengeteg bennem a szkeptikus félelem, de nem leszek semminek a megrontója, hacsak lényegileg, alkatilag nem vagyok egy rothadt alma egy gyönyörűséges szép gyümölcstálban, mint ahogy sokszor az voltam az életben legtöbb közösség szerint.
Ehhez viszont az kell részemről, hogy ne fussak előre olyan közegben, ahol a tagoknak több idő kell a feldolgozáshoz, a reakcióhoz. Ehhez megint az kell részemről, hogy olyan tervet tegyek le, ami ebben a sebességben megfogható, megérthető, kivitelezhető. Ezért talán a Magyar Boltot betehetem egy álom mappába, mert ez túl nagy dió néhány kézművesnek és talán inkább az Artizán Blues Rádió lenne az a fejleszthető projekt, amit már két éve elindítottam és csupán fejlesztéshez kéne támogatás.

Amit nem érzékeltem a Budapesti találkozón, hogy bármiféle mecenás érdeklődne irántunk.
Az az érzésem, hogy ha nem fogunk tudni jövedelmező, kamatoztató terveket felmutatni, a pénz sem fog megjelenni. Személyesen, az elmúlt 35 évemben, mióta a kultúra szabad lábra tétetett, nem találkoztam olyan pénzemberrel, aki akár egy könyv erejéig támogatott volna bármiféle kulturális megnyilvánulást. Leszámítva azt a néhány, egy kézen megszámlálható ismerőst, akik a lehetőségeik szerint szimbólikusan segítettek, komoly pénzember csak azzal biztatott, hogy nem fog menni, nem érdemes.
Nos, ami mégis elgondolkoztat, hogy a kulturális kreatív emberek akkor sem adták fel. Visszafogták magukat, de attól a fiókban a lelkükben dédelgették a terveket és amint akadt egy kis szabad idejük, egy kis plusz pénzük, betették azt, rááldozták.

Egy kulturális kreatív közösségben, egyesületben tehát, az lenne a dolgunk, hogy egy helyre csatoljuk az elképzelt vagy a megvalósítás útján lévő terveinket, hogy azokkal immár ne egymagunkban vívodjunk, hanem közösségben. Legalább az a mély magányérzés szünjön meg, legyen egy halvány remény, hogy nem vagyunk egyedül. Ki tudja, lehet, hogy mi magunk leszünk a saját terveink mecénásai?

Próbáljuk meg szerintem. Mit veszíthetünk?

Mint az Erdélyi KK közösség tagja, javaslom, hogy a Budapesti modellből inspirálodjunk, azaz a Honline.hu oldalon úgy néz ki, hogy prívát kis közösségi platformot lehet létrehozni, amit csak tagok láthatnak, illetve vehetnek részt a tartalmi alakításában. Ezzel a belső szervezést, kommunikációt tudnánk könnyíteni.

Talán, ha néhány kulturális kreatív, más szóval jóérzésű alkotó ember be tudunk mutatni egy valamiféle együtt érző, alkotó közösséget, ki tudja, mások csatlakozásával talán tudunk valamit változtatni az örökös: „nem éri meg, nem fog menni, hülyeség, értelmetlen” előítéleteken és valamit elindítunk. Valamit, ami világos, hogy szükség van rá, de eddig senki nem szervezte meg.

Hamarosan jelentkezem. Csak közben munkát kell vállaljak, ami már nem leányálom számomra, de lesznek csendes perceim, amikor ezeken agyalhatok.”

Muzsi Attila
Artizán Blues Rádió

-nemritkán kaján vigyorral az arcokon-, hogy megérte ez az egész nekem?!

Nos, a tegnapi forgatás – rohanás után épp most kaptam egy üzenetet a szereplőktől… Nem szoktam ilyet megosztani, de megfognak bocsátani nekem -remélem-, hogy láthassák a fiatalok azt, amit nem szoktak láttatni… 

“Szervusz kedves Frici! A tegnapi nap csodás és interaktív volt, kicsit több lettél nekünk a szívünkben mint átutazó vándor filmes! Bárhová is utazol a szél hátán, nálunk már van egy fészek mely számodra nyitva áll. Az írásomból idézhetsz ha lesz benne  ami tetszik. Öleléssel: Piros és István!”