Egy őrült naplója

Kérlek titeket, most egy ideig ne keressetek se levéllel, se galambbal, se füstjelekkel.

Én úgy látom, hogy a porták előtt akkora lett a szeméthegy, hogy most minden gazdának a maga udvarán kell(ene) megforgatni a rőzsesöprűt.

Átgondoltam a sok levelet, amit küldtetek. Érdekes látni, hogy amit 22 éve mondogattam a filmjeimben („Kulturális Kreatívok” stb.), azt most néhányan – legalábbis ezekben a hetekben – már saját tapasztalatukból is idézik vissza nekem:

„A lustaság, a nyavalygás, a mások kritizálása: öl, butít, és mire az ember észbe kap, még nyomorba is dönti – csak addigra már konferenciát is lehet róla szervezni (vagy „választásokat”).”

Ez a vonat már elment, (magyarországi) feleim. Megmérettetünk, és most fizetni kell.

Nem elég a kocsmában, előadótermekben, kávézókban forradalmat „nyerni”, néha ki is kell menni a… komfortzónánkból… De ezt most sem látom… Sem Magyarországon, sem a határon túl. Sokan inkább – még mindig – a szotyihéj demokratikus röppályáját tanulmányozzák.

A magamfajta ripacs nem szeret megmondó ember lenni, sem manipulálni, még kanyarfúróval sem…

Én mindig drukkoltam nektek – önöknek – ott Magyarországon (is), de ez a vonat már tényleg elment.

A síneket pedig épp most szedik fel, ahogy azt láttam nemrég a kamerám optikáival is, pl. a Délvidéken… 😦

Úgyhogy most perkálni fogunk.

A vámszedőknek.

Ismét.

Csak most épp mások tartják a markukat.

Botcsinálta filmesként én most sem tudok senkit megváltani. Nem is akarok.

Tudjátok, itt fenn az erdélyi hegyekben a medve nem kér politikai elemzést, a farkas nem kommentel, a szamár pedig legalább őszintén ordít, ha baja van.

Ezért a jövőben inkább az ő nyelvüket tanulmányozom tovább.

És a körülöttem lévő emberekre koncentrálok, ill. próbálok nekik segíteni, (már ha itt a románok a következő években nem fogják kiirtani a megmaradt magyarságot, mert jönnek az aranyidők!)(AUR) Ők, nemrég a szászokat sikeresen eladták fejpénzért. Eközben most nyomják itt (még) szünet nélkül a multikulturális szöveget, addig, ameddig még sokat forgolódnak a (román) “tesók”, és egyedül maradnak. Aztán végezetül kikre fognak továbbra is ujjal mutogatni ezek, amikor a saját sarukat továbbra is másra akarják kenni?

Vannak bajok…

Mindenkinek sok erőt és kitartást a „változáshoz”!”

Egy szamár 

https://fogel.me