Azt viszont elfelejtik megemlíteni, hogy a mai rendszer – a rendőrségi „Telefontanú” – egy önkéntes bűnügyi információs csatorna: melynek célja: konkrét bűncselekmények felderítése (lopás, csalás, erőszak stb.). önkéntes, tehát senkit nem köteleznek bejelentésre.
Anonimitás védelme azért van, hogy a bejelentő ne féljen megtorlástól. Jogállami keretek között a bejelentés nem bizonyíték, csak kiindulópont nyomozás, bizonyítás, bíróság dönt.
A következmény pedig, ha nincs bizonyíték, nincs ügy → nem lesz automatikus retorzió, tehát ez egy eszköz a rendőrség kezében, nem maga az „ítélkezés”!
Viszont az 1950-es évek ÁVH-s feljelentési rendszere az Államvédelmi Hatóság idején egy félelemre és politikai kontrollra épülő rendszer volt.
Célja a hatalom megtartása, „ellenségek” kiszűrése (gyakran politikai vagy személyes alapon).
Erős társadalmi nyomás volt, sokakat kényszerítettek jelentésre vagy besúgásra.
Anonim vagy névtelen feljelentések történtek, gyakran elég volt gyanú vagy rosszindulat.
A jogállamiság hiányának manifesztációi voltak a koncepciós perek, kínvallatás, előre eldöntött ítéletek.
A következmények pedig az internálás, börtön, kitelepítés bizonyíték nélkül is.
Pl.: a recski kényszermunkatábor működése, politikai perek, tömeges megfigyelés.
A feljelentés gyakran maga volt a „bizonyíték”, és a rendszer nem védte az ártatlanokat.
Ennyi.
Mint szabad filmes, láttam, hallottam eleget azoktól az emberektől, akik abban éltek.
Óvatosan elvtársak… Nem lesz ez így jó…
Fogel Frigyes
https://fogel.me/
Egy őrült naplója 