Tegnap a Keleti-Kárpátok hatalmas hegyei között járva ismét meghallottam azt a bizonyos, semmihez sem hasonlítható zengő (szellemi) hangot… A titáni hegyek jelenléte…
Egyszer egy nagy gondolkodó írta, hogy a földi világunkban a zene áll legközelebb a szellemi – a magasabb – világokhoz…
Talán ezért is lenne érdemes a most dúló lét-viharban esetleg a művészekre is figyelni, mert szerintem már csak ők maradtak nekünk itt, mint beavatottak, akik még hallanak, még látnak – láthatnak “dolgokat” a nem egyszer nagy áldozatok árán, iszonyatosan nagy munkával életre/mozgásra keltett szellemi “érzék” szerveikkel…
Egyre többen vannak ők… Mert ez is a fejlődés része. Csak sajnos erről sem adnak hírt azok, akiknek ez lenne a kutya kötelességük… (Elég pl.: a mesék világához visszanyúlni és akkor sok mindent megérthet(ne) a tisztelt olvasó…)
Szóval, tegnap a Határvidéken, a Kárpátok vad vidékét járva ismét megfigyelhettem Az Erőket… És közben magamat…
Mit is “szólhatnak” számomra, egy “professzionális bozgornak” (a románok így csúfolják a magyarokat itt Erdélyben mert szerintük mi vagyunk a hontalan fajta. Számukra. Szerintük.
És ezek kőkemény tények, nem pedig román ellenesség a részemről…
A nap vége felé mint egy hálivúdi giccs film utolsó perceiben a lemenő nap hatalmas narancs koronájának a horizontba fordulásakor, épp Székelyföld egy különleges bugyrában vezetve autómat, hulla fáradtan, reménykedve nézelődtem, hogy hátha találok útközben még úgy este 7 óra tájban valami – legalább kürtőskalácsot árusító – bódét nyitva mert már kopogott a szemem az éhségtől, és így nem igazán kóser a szerpentineken kacsázni éjszaka…
és láss csodát: Székelyszenttamás kis település központjában mely már az 1333-as évektől büszkén küzdött a megmaradásért, nos legnagyobb megdöbbenésemre a “Jakab Falat street food” kiosk-on akadt meg a szemem és rögtön lefékezve, még járó motorral elhagyva az autómat, odaszaladtam, hogy akad-e még valami étel a magamfajta késői “FogelMedia-s” baseball sapkás fura vendégnek…
A fotón látható mosolygós székely legény örömmel jelezte, hogy természetesen igen, innen nem fogok éhesen tovább menni…
Ekkor a hátam mögött hirtelen lefékezett egy autó, és megfordulva a zajra elkerekedett szemmel figyeltem ahogy egy fiatal pár kiugrott belőle és felém futva hangosan kiáltják, hogy: FogelMedia? A Frigyes?
Aztan majd infarktust kaptam, mert miközben a fiatalember a kezét nyújtva szaladt felém, nagy széles mosollyal az arcán, -így készült a bemutatkozásra,- eközben egy név dörömbölt a fejemben, hogy ez a Tamás! Ez lehetetlen!!! Mert… Ő nemrég hunyt el… Egy volt kollégám a budapesti zeneakadémiai évekből…
Nehéz pillanat volt, de megőriztem a lélekjelenlétemet és fogadtam az üdvözlést. Elképesztő volt a hasonlóság…
Uhh…
Jól esett, mert mindig erőt ad az ilyen találkozás emberekkel bárhol is járok, de ez most más volt. Megéreztem a szellemi világ közelségét ismét… Először persze nem értettem… Nehéz dolgok ezek…
Aztán jól elbeszélgettünk, kiderült hogy fiatal vállalkozók, ennek nagyon megörültem mert az ilyen, sajnos nem túl gyakori errefelé, és rákérdeztem hogy van-e weboldaluk… plusz hogy miben utaznak…
Amikor válaszoltak, ismét elgondolkodtam…
http://www.carpetdiem.ro ezt mondták… aztán jobban odafigyelve megértettem a trükköt hiszen elsőre az futott át az agyamon hogy a a “carpe diem” latinul az tulajdonképpen egy szállóige, melynek szó szerinti jelentése: „ragadd meg a napot”. Nem a felelőtlen élvezethajszolást, hanem tudatos jelenlétet jelent.
Az is tény hogy Horatius ókori római költőtől származik a kifejezés, és tulajdonképpen arra ösztönöz, hogy élvezzük a jelen pillanatot, hozzuk ki a legtöbbet a mából, és ne a bizonytalan jövőre alapozzuk életünket… No comment…
Viszont a fiatal párnál a “carpet” az mást jelent, végül szélesen elmosolyodtam amikor leesett a tantusz 🙂
Ezek a lelkes emberek egyedi-kreatív szőnyeg készítéssel foglalkoznak!
Zseniális! (És a weboldaluk is az! Link kommentben)
Gondoltam, ha egyszer lesz egy otthonom, megizzasztom majd őket egy egyedi szőnyeg design rendeléssel 🙂
De ezt nem árultam el nekik ott helyben, ugyanis még mindig az előbb említett első “sokk” utórezgései kapcsán görcsösen kapaszkodtam a finom illatú Szent Jakab, pardon! “Jakab falat” műalkotásába… 🙂
Aztán beszélgettünk még néhány percet és mosolygósan ment mindenki tovább, Isten hírével…
fogel frigyes
szabad filmes
https://fogel.me/
Egy őrült naplója 