-
Életem egyik legfontosabb interjúja. Vekerdy Tamás otthonában jártam…
“És most belülről”…
-
Nemrég Új-Zélandon jártam…
-
Van mobiltelefonod?!Ha igen, akkor már van egy komoly ERŐ (hatalom) a kezedben…
Mi lenne akkor ha minnél több (erdélyi) városban lenne egy-egy a fiatalok által alapított és szabadon működtetett (film-videó-közösségi) stúdió?
Lehetséges. Mert ehhez nem a pénz a lényeg…
(Én ezt már megcsináltam).
Tudtad, hogy a mobiltelefonokkal készített videók már nyertek nemzetközi filmfesztiválokon komoly díjakat is?!
Persze a lényeg nem a kütyük, hanem Te magad vagy!
Már ha van mondanivalód. Ha meg akarod váltani… a világot…
Szeretnél beszélgetni, tanulni, inspirálódni egy szabad filmestől, aki segíthet Téged tippekkel, trükkökkel, praktikus tudással elindulni a mozgókép, a fényrajzolás útján, esetleg az első saját videó stúdiód megalapításához is tudna néhány tanácsot adni?
Ha igen, akkor megtalálsz július 16-17-én Székelykeresztúron a Gyárfás kertben, a múzeum udvarán és más érdekes helyeken ezen a hétvégén…
A nevem Fogel Frigyes, szabad filmes vagyok, a “Kulturális Kreatívok” filmek alkotója … 30 év alatt bejártam a világot, most hazajöttem és Erdélyben is filmezek, járom a szórványt, Székelyföldet és júliusban kezdem a szabad – mozgó – quasi roadshow (filmes) iskolámat…
Önéletrajzom: https://fogel.me
Ütemterv:
Szombat délelőtt 10-től 12 óráig majd 14-től 16 óráig, este sörözés a keménymaggal… Vasárnap ugyanez.
Lesz:
Elmélet-gyakorlat
Hozok magammal professzionális utómunka gépeket, lesznek helyzetgyakorlatok, lámpák, mikrofonok, drón, (repülés alapok-filmezés) stb.
Feltételek:
Korhár: nincs
Ne felejtsd el magaddal hozni a mobil telefonodat… Töltővel együtt!
Legyenek kérdéseid!
Bízz magadban, légy bátor!
Részvételi díj: nincs (ingyenes)
(esetleg becsületkassza (dobozban) adományt elfogadok a benzin költségeim fedezésére)
Mindenkit szeretettel várok!
Mert egy filmesnek nem a nézettség a fontos, hanem az igazság…
Jelentkezés:
Szécsi Emőke
Tel: +40 (749) 860949
szecsi.emoke@gmail.com
-
Együtt (piáltunk) rezegtünk! Máriahalmi kalandjaim…
Katt a képre a videó megtekintéséhez
-
Médiatábor – Székelykeresztúr – július 16-17
Add tovább!
Az igazságot szomjazó ifjú vagy, aki szeretné megosztani látásmódját a világgal? Akkor ez neked szól:
Fiatalokat kezdek el tanítani júliustól Erdélyben.
Filmezést, emberséget és még amire szükségük lesz…
Ingyen.
Hogy végre profin, kreatívan mindenki kiépíthesse a saját kis médiáját…
Amit tudok segítek.
Médiatábor – Székelykeresztúr – július 16-17
-
Kötögettek velem…
Egy kis magyarországi település eldugott bugyrában jártam tegnap este.…
Vendég voltam egy fiatal, értelmiségi család otthonában…
Építkeznek. Kívül-belül…
Érkezésemkor az édesapa letette a lantot, az egész napos ásás-betonozás után fáradtan leült mellém kint a kertben és belevágott…
Figyelmesen hallgattam történeteit… filmes szemmel…
Aztán beinvitált az átmeneti szállásukra, amelyet most ez a négytagú család használ az embert próbáló projekt idején…
Elbotorkáltam vele a kis liliputi méretű konyhájuk felé, ahol fáradtan lerogytam a mögöttem lévő kis (kézzel) épített mini kemence melegedőjére…
Lassan körbenéztem, a bal sarokban az egyik fiú ült ott mosolygósan a konyha asztalnál és miközben szőke hajtincsei vidáman lobogtak történetei mesélése közben, azt a furcsa látvány anomáliát kellett megélnem, hogy a fiú, mint egy kis jóságos idős falusi néni a meséi közben villámgyorsan… kötöget.
-Egy sapkát készítek, mondta…
Aztán az édesapa vette át a szót és lelkesen mesélte nekem élete kalandjait, küzdelmeit pl. a magyarországi mentalitás kapcsán (a fiatalember székelyföldi, az anyuka budapesti).
Közben a fiú csendesen tovább kötögetett, illemtudóan hallgatva -kis huncut mosollyal a szája szegletében- a felnőttek beszélgetését és néha, amikor megakadt a társalgás fonala, közbekérdezett, értelmesen, hogy csak ragyogtak körülötte az energiák…
Én meg a periférikus látásommal konstatálhattam, hogy a sapka egyre csak növekszik…
Ahogy telt az idő, az édesapa észrevette, hogy folyamatosan, szinte megigézve figyelem a gyermek virtuóz ujjainak játékát a kötőtűkkel,
amikor is mosolygósan odavetette nekem, hogy “ja igen, a Waldorfban
(az iskolában) ez teljesen normális, a fiúk is, nemcsak a lányok, rendszeresen gyakorolják ezt a fajta készséget, mert a tapintás, a kezekkel való aktív tapasztalás, alapvetőek már fiatal korban az agy egészséges fejlődéséhez… Ez ma már egy tudományosan bizonyított tény.
Nyeltem egyett…
Ekkor elővettem a telefonomat és készítettem egy fotót. Emlékbe…
Aztán egyre gyorsabban tekergett az Idő fonala és végül indulnom kellett…
Ekkor a srácok berohantak a már szinte teljesen sötétbe bújt kinti világból, átöleltek, nevetgélve kérdezték: Frici, mikor jössz újra? Hozod majd a drónodat? Repülünk ismét együtt? Filmezünk is majd?
Erre én jól nevelten sűrűn bólógattam, megígértem nekik, hogy legközelebb lesz drone is, csak most Erdélyben pihen a szöcske, a többi filmes cuccaimmal együtt.
Majd hirtelen megbotlottam a bejáratnál -miközben a cipőmet húztam fel- és a liliputi konyhaasztal felé tekintve megakadt a szemem egy furcsa tárgyon…
A simogató nyáresti fényben a sapkára esett a tekintetetem…
Megkapaszkodtam az ajtófélfában, amit az édesapa faragott egyedül két kezével és erősen koncentrálnom kellett, hogy ne sírjam el magam.
A sapka három színből lett összekötve.
Piros, fehér, zöld…
fogel frigyes
filmes
-
Na kérem szépen… Nem akartam, de nem hagytátok…
Nagyot ment a neten a legutóbbi kemény szavakat (is) használó bejegyzésem. Kaptam hideget, meleget, köztük több Kossuth díjas művész is bevállalta a lájkjait ill. privát leveleit-kommentjeit szerény személyemnek…
Ezért most csak röviden: az én személyem nem fontos.
Egyáltalán nem.
Ami fontos, az, amit jómagam és segítőim reprezentálunk itt is:
a Szellemet ebben a fizikai világban, az Igazság keresést, a bátor kérdezést, a Közösség építést és a hazugságra – Ahriman-ra a Nem kimondását.
Az etikus business-ek építését-segítését, az edukációt, és ha kell a gyomlálást.
Igen, a koszos munkát is valaki(k)nek el kell végezniük.
Tehát:
Az ellenségeimnek:
Ne reménykedjetek, nem adtam fel.
A segítőimnek: jól vagyok, hamarosan új rövidfilmek és bejegyzések és meglepetések is jönnek.
Végezetül:
Privátban sokan kérdezték tőlem a legutóbbi igencsak durva bejegyzésem után, hogy tulajdonképpen ki is vagyok én.
Elgondolkodtam és miután a zene volt a bölcsőm, ezért ezt a dalt küldöm válaszul mindenkinek…
Egy régi székely népdal mai, modern feldolgozása…
fogel frigyes
HA segíteni akarsz küldetésemben:
Számlatulajdonos:
Fogel Frigyes
Bank neve:
OTP Bank Nyrt.
HUF Számlaszám:
11773425-02879420
IBAN:
HU27117734250287942000000000
SWIFT (BIC):
OTPVHUHB
Szívből köszönöm!
-
Egy “dicsőséges” blog végnapjai… Avagy: Elmentek Ti a picsába! (mind). Második rész.
Szóval…
Az utóbbi napokban utazásaim közben érintettem országokat mint: Szlovénia, Szerbia, Olaszország, Franciaország…
Tömören a tapasztalataimról:
Az emberek itt is, ott is, szarok. Ugyanúgy.
És ezt midenki tudja, csak mélyen kussol róla… (Andersen: a király új ruhája).
Főleg azokban az országokban, ahol még mozog a pénz, legalábbis valamennyire… (A gazdag nyugati országok)…
De a szlovénok is szarok.
Csak ők egy picit másképp…
Ahogy a románok is a gané legalja, a szlovákokkal egyetemben stb.
Beválallom: utálom őket.
Az utóbbi két év tekergései alatt megutáltam őket.
Nem kell szépíteni… Nincs mit szépíteni… Ezt élem évek óta…
(Privát beszégetésekben nekem mind meg meritek mondani a frankót, aztán, ha nyilvánosan írok valami egyenesebbet-keményebbet, akkor szűköltök mint a sarokba szorított kutyák.
Ti is, gyáva, szar alakok vagytok.
Mind.
Amikor a nyomás nagyobb, akkor mutatja (mutatná) csak ki az “ember” igazán a foga fehérjét…
De nincs semmi gond…
Ül mindenki a buborékjában és nyomja a maga “igazát”…
(Vak vezet világtalant)…
De ez (is) hamarosan, változni fog…
Jönnek a kemény idők feleim…
És akkor bassszhatjátok, mert ugyanolyan szar alakok vagytok mint 20 év óta, ahogy ismerlek sokatokat.
Fejlődés nuku, viszont nyavalygás ezerrel…
És eközben mindenkinek megvan az előre legyártott kész, plasztik válaszai az épp aktuális kihívások kapcsán…
Viszont, hogyha az emberfiának véletlenül van egy eredeti-egyéni kérdése, akkor a többiek, a kitalált világaik (flow) stb. hirtelen darabokra hullanak…
És persze akkor, a kérdező lesz az ős-ellenség…
Ló-fasz…
Már régóta nincsenek egyéni gondolatok, kérdések, csak a saját köldökre kacsingatás, stb. és mögötte a kaján összekacsingatások…
Sajnos még itt, Erdélyben is ezt kellet látnom. Sokszor.
Tudás szinte zéro, nincs kreativitás, csak biztonsági játszmák…
Nincsenek igaz, (okos) harcosok… Csak a csaholó (nárcisztikus) gyaúrok, akik rettegnek a haláltól. Is.
Az Író, még nem is oly sok éve ezt merte leírni: “az igazság fáj, de meg lehet szokni”… (Tamási Áron)
Mi is az Igazság?!
Ó ti! – (Mi), Isten barmai…
Épp pünkösd volt tegnap… Ugyan kérem! Az meg mi?!
Menni mint a vezetett barmok Somlyóra?
Nem.
Ez nem az…
Csak erről sem lehet beszélni, mert akkor az épp aktuális jobboldali fegyőrök vadásszák le az embert, miközben a baloldalinak elhazudott pl. magyarországi csürhe még arra sem jó, hogy saját kardjába dőljön…
Ja, ahoz bátorság is kellene…
Hazudtok mind, mind hazudunk…
Patkányok… Bal, jobb, bal…
Hamarosan azt sem tudjuk-tudjátok, hogy mit egyetek holnap, plussz hogyan viselkedjetek AMIKOR ez az egész kártyavár összeomlik, és amiről már évtizedek óta sikongattok egymást közt, hogy mi lesz egyszer ha…
Ti..! A spiritualizmus csimborasszói…
Ti, “emberek”…
A NON MATERIALISTÁK!!! Akik jobban félnek a haláltól mint pl. egy egyszerű, “nyomorult” proletár…
Lehet(ne) gondolkodni…
De nem fogtok…
Majd lesz száraz kenyér, (jobb esetben) talán víz is, (no chips, stb. szarságok) és majd lesz csönd..
Nagy-nagy Csend…
Amikor is nem lesznek még könyvek sem, hanem majd egyedül lesztek.
A gondolataitokkal…
Nem lesz menekvés…
Ja, hogy csak könyvekből mertek vitézkedni, mások kiküzdött gondolatait felböfögni, és azt “jobb” esetben valahogy átülteteni az aktuális
rock-and-roll-ra…
No nem, “kedveseim”…
Már régóta nincsenek (szellemi) Kinizsi Pál-ok, nicsenek már szellemi Simonyi Óbester-ek…
Csak ócska, nyivákoló, beszari árnyékai őnekik… Jobb esetben.
Csupán ócska “szellemi materialisták” maradtak itt, köztük pár gyáván sikoltozva rohangáló pl. kis rudolf steinerek és békepapok, plusz ócska nacionalista-neokomcsi-fasiszta ember alatti lények, akiknek csak maguk felé hajlik a kezük, megspékelve a kis divat magyarkodó pótcselekvéses népnemzetiekkel, akik korábbi generációk nyomorúságán ugrándoznak perverz gyönyörrel és abból Mikszáthi stílusban próbálják magukat kielégíteni egy pálinkás butykossal, talán pont épp Székelyföldön…
Ha kevesebb a pénz rögtön pánikoltok.
Mert ez számít nektek…
A fals biztonság…
Tudom, láttam, ismerlek titeket…
Conclusio:
Mind számító, a velejéig korruptak vagy(tok)unk…
Biztonsági játékosok…
Már nincsenek hősök.
A napokban pl. Nizzában egy rakás arab (embernek elhazudott állat) megtámadott…
Megoldottam.
Ma, az európai fehér ember már megvédeni sem tudja önmagát…
Én valahogy megoldottam a magam módján a szituációt, gógyival, mint anno Ábel, a ki tudja hányadik rengetegben…
(Anno jó tréninget kaptam a közel-keleten és afrikában)…
És igen, ki merem mondani, hogy megundorodtam a mai fiataloktól (is).
(Most már örülök hogy nincs gyermekem… Sajnos, ki kell mondanom ezt is).
De nem fogom most itt kifejteni, hogy miért is… Tudhajtja mindenki…
Hanem, csak pusztuljon a férgese, ahogy anno a maga módján
Hermann Hesse is megírta… Azóta persze csak ócskább lett ez az egész…
Bassszátok meg.
fogel frigyes
Ui:
Hamarosan alapítok egy állatmenhelyt…
Egy elhunyt mecénásom emlékére…
-
Erről minden média hallgat és csak néhány alternatív forrásból lehet információt kapni.
Napjainkban zajlik jelenkorunk egyik legfontosabb eseménye, mégpedig a WHO Globális Pandémia Szerződésének aláírásra való előkészítése.Mit jelent ez? Röviden azt, hogy a világ összes állama lemond saját szuverenitásának egy részéről és az egészségüggyel kapcsolatos ügyeket átadja a WHO-nak. Erről minden média hallgat és csak néhány alternatív forrásból lehet információt kapni.Ezért született ez a petíció, ami követeli hogy emiatt a Globális Pandémia Szerződés miatt Magyarország lépjen ki a WHO-ból, és ne adjuk át a függetlenségünk egy részét egy globális hatalmi körnek.Érdemes belépni és tovább is küldeni: -
Volt egyszer egy világ(égés)…
Néhány nappal ezelőtt vonatra száltam Kolozsváron… Budapest felé vettem az irányt…
Nem is olyan sok évvel ezelőtt Kós Károly épp visszafelé szállt fel Az Utolsó Vonatra, mely Kalotaszeg felé tartott…
Aztán leégett-elégett egy régi kor, miközben Az Öreg, fittyent hányt az apokalipszis lovasaira és Sztánán, egyedül, megalapított egy Szellemi Műhelyt.
Visszaemlékezési alapján, -ma is olvasható-, hogy bármi is történt akkor, nem volt más lehetősége, ezért Sztánáról gyalog, egyedül, elindult és közösséget épített… Lehozta a fizikai világunkba a Transzilvanizmus eszméjét…
Visszaugorva a jelenbe, miközben néhány nappal ezelőtt Budapest felé “robogtam”, most, 2022-ben épp az ellenkező irányban, eközben átfutott az agyamon, hogy két évvel korábban, amikor önkéntes száműzetésbe vonultam az erdélyi peremvidékre, mi is történt velem valójában…
A hegyi magányom ellenére, hirtelen sűrű-intenzív időket élhettem át…
Ismét megtaláltak a feladatok, a projektek, az emberek és én szinte csak kapkodtam a fejemet, hogy… megint nincs nyugalmam…
Feladat van…
A Sors, a Karma nem válogat…
Aztán a két év alatt miközben a világ leállt, nekem ez a luxus sem adatott meg…
Menni kellett…
A film producerek, közéleti emberek, egyházi vezető, a ma frissen kinevezett miniszter stb. keresztezte szerény életem (vessző)futását…
Ismét nagy tanulság volt…
Aztán 2022-re lassan minden(ki) a helyére került, én meg csak néztem mint “Misi a moziban” és próbáltam megérteni az élet humorát… (Kevés sikerrel)…
Az 50 évem alatt sokmindent láttam…
Jónéhányszor bejártam ezt a világot és megtanultam, hogy csak egy valami maradt nekünk ahoz, hogy feljebb léphessünk…
A Művészet.
És a Közép-Európai impulzus.
Amit épp most csinálunk.
Mi, magyarok.
Ki-ki ahogy tudja, sokan közülünk névtelenül, a háttérbe húzódva, vagy épp az első sorban kapva a pofonokat, a szellemi ólom golyókat…
Életbevágó, hogy most (is) felismerjük az igazi(!) ellenségeket és ha ez sikerül, akkor a szellem pallosával a kezünkben, precízen, határozottan, de szeretettel kimondjuk a kimondhatatlant…
Mindehez persze hozzá tartozik, hogy sokan vannak közöttünk nárcisztikus, ócska árulók is.
De csak idő kérdése és elválik az ocsú, a búzától…
———————————————
Néhány évvel ezelőtt felkérést kaptam, hogy egy Ruszin festőművészt két hónapon keresztül elkísérjek kamerámmal és készítsek róla néhany promo rövid filmet itt Európában….
Italy, Monaco, France stb.
Aztán történt ami történt és végül a két művész ismét találkozott az erdélyi tájakon néhány nappal ezelőtt… (fotók)…
———————————————
Ma gyógyító impulzusok kellenek…
Bármi is történik most a fizikai síkon, az csak egy vékony szelete a Teljességnek…
Nem szabad elfeledni, hogy pl. amit Kós Károly és mások elindítottak, ott van a lényeg.
Nagy a zaj, de a minőség sosem harsog, a szellem szelíd és a végén mindannyian visszatérünk… Haza.
De addigis, tenni kell.
Mert itt, ezen az oldalon így segíthetünk a szellemi világoknak…
Ezt hívják zenének.
Kamarazenének…
(Hamarosan ismét vonatra szállok, és retur jegy nélkül visszamegyek.
Haza… Erdélybe)…
fogel frigyes
“filmes”
-
Feliratkozás
Feliratkozva
Have a WordPress.com account? Log in now.
