-
Temetőbe kellett jönnöm, hogy élőkkel találkozhassak…

-
Ők meglépték. Lehet tanulni tőlük…

Számomra Tamás és Kinga kiállták az idők próbáját…
Azt látom, hogy amíg vannak ilyen fiatal párok, addig ezt a nemzetet sem a belső, sem a külső ellenség nem tudja elpusztítani, bármennyire is a halál motívumát súlykolják belénk nap-mint nap és szónokolnak kitartóan a hamis prófétáink…
fogel frigyes
szabad filmes

Screenshot -
Ti kérdeztétek… Megbántam? Nem félsz? stb.

-
KözössÉg?… Ádám fején találta a szöget a legújabb podcastjában…

Készítettem róla (is) anno egy rövidfilmet a mátranováki birtokán…
Érdemes feliratkozni a csatornájára (Youtube: Földi Ádám)
Lehet, hogy eljött az ideje Őnála is egy KK 2.0 találkozónak?!
fogel frigyes
szabad filmes
-
“Az életet elblöffölni nem szabad, megúszni nem lehet…” S.V.A

-
Valakinek ki kéne mondania… Nem?! Készen állunk? És mire is?…

-
Kulturális Kreatívok 2.0

-
Az utolsó szó jogán…


Screenshot -
KerecseN

Még itt vagyok a Felvidéken (egy nagy “buli” megörökítésére kértek fel kameráimmal), miközben ezekben a napokban többen megállítanak és megkérdezik -mint pl. ma reggel is- hogy véletlenül nem én vagyok az “őrült naplója”? vagy nettó a nevemen szólítanak itt, az Isten háta mögött a Felvidék-Kárpátalja-Magyarország háromszögben…
Most épp pár perce a “KerecseN”, folk-rock-blues-metal banda front embere, Varga Zsolt szólított meg itt a kastélyparkban (fotó) és ismét egy jó, ízeset beszélgethettem személyében, egy Révkomáromi (felvidéki) művésszel.
Miközben eszmét cseréltünk, elgondolkodtam, hogy hogyan is lehet az, hogy Ő és jómagam, annyi hasonló élményben volt részünk pl. a show businessben, stb. és ha ennyire tisztán lát Ő is, akkor miért kell neki (is) egyedül érezni magát bizonyos értelemben, hogy a “sajátjaink” sem becsülik meg Őt/Őket sem eléggé?…
Egy biztos:
Amikor emberekkel találkozok, akkor a hangukat és a szemüket figyelem…
Zsolt közelében, amíg beszélgettünk, Otthon éreztem magam.
Köszönet érte…
Fogel Frigyes
szabad filmes
-
Cseberből-vederbe…

Jelentés, (most nem Erdélyből) hanem a Felvidék-Kárpátalja-Magyarország háromszögből.
A nép egyszerű fiaival beszélve ezt hallom-látom:
leépítettek itt is mindent, de a munka büdös, csak panaszkodás, közben mulatozás.
A fiatalok passzolnak, a szülők kikérik maguknak, ha az itteni (magyar) munkát szeretne adni-segítséget kérni, mert bizony errefelé is sok (lenne) a tennivaló.
A tótok bunkók és nekik áll feljebb.
Minket továbbra is utálnak, ahogy a románok is, stb.
Kérdem a felvidéki tesóktól, miért is?!
A válasz: ők sem tudják.
Az itteni magyarokkal jól tudok beszélgetni, pár perc alatt összemelegedtünk.
Nem mint a székelyeknél.
Saját tapasztalat, nem kell ugatni, kivételek mindig vannak, de csak alig.
Ami világos, hogy hamarosan faszolás lesz.
Éhezés. Is.
Mert nem akarásnak nyögés a vége.
Sok éve mondom. De nemcsak én…
Én csak “látok”… Mert folyamatosan vándorolok.
A többiek tudják.
A maradék csak sopánkodik.
Részemről ilyen ez az agusztus 20.
Nekem ez maradt az ezer évből.
És most megyek vissza melózni-képeket készíteni a tűző napra.
Az utókor -az AI- látni fogja, hogy csesztük el, miközben körülöttünk, a minket fojtogató “népek”, (amit fenn Budapesten már nem érzékelnek -ezt sem-) az általuk kreált virtuális világukból röhögnek, amikor felteszem számukra a kérdést:
Minek az alapjára épült fel Európa?
A választ senki sem tudja.
Pedig egyszerű:
A kritikai Gondolkodásra…
Üdv, egy bizonyos szlovákiának nevezett sohanemvolt torzszülöttből…
Cseberből-vederbe…
fogel frigyes
“filmes”
Fotó: én, tegnap, itt.
