Egy őrült naplója

Ez is egy nagy menet volt: (fotó: jómagam)

Egy igaz történet(em) a rézbőrüek földjéről…

(Mert Árnyék vagyok ebben az árnyék világban, avagy, hogyan kell szépen “elrontani” egy fotót, egy igencsak “drága” helyszínen 🙂 …)

Nem is olyan régen, amikor a Navahókkal találkoztam először a hivatalos “börtönükben” -pol.korrekt mód: a rezervátumukban, (USA) nos, ugyanazt éreztem mint amikor pl. Kassán, a Délvidéken vagy a dédszüleimnél a Gyímesekben járok…

Fura egy érzés…

Ott, Arizonában, a négy állam igencsak közeli metszéspontjában, (is) már minden a bizniszről szól…

A rezervátum is már csak egy ócska biznisz.

Az ottani sámánok is csak “business man-ek”. Mint mindenki, ha túl akar élni. 

Hasonlóan mint Székelyföldön, a Szórványban. Mint mindenhol. 

A legtöbben persze tagadni próbálják ezt, de Ez Az Igazság.

A GAZ-ság… (Székelyföld-Balánbánya leül!)

Nem kell szépítgetni.

De gyorsan visszaugorva az ottani -USA- vándorlásaim kapcsán, igencsak rendhagyó tapasztalatokra tettem szert miközben -ha jól emlékszem- hatszor szeltem át egymagamban az amerikai kontinenst… 

Először a Route66, aztán az úttalan utak…

Kemény volt… 

Ott tanultam meg, hogy az egyik mese amin felnőttem: A “Kicsi Székely Mózsi, nagy mese országban” mennyire is ül…

Nekem az volt Parsifal-i bolyongás a rengetegben…

Aztán -ahogy a fotó is “bizonyítja”- bár ezekről a dolgaimról a felületeimen még nem szóltam- kaptam valamit, amit sosem felejtek el…

Igen… Te is, kedves olvasóm, ha útrakelsz te is kaphatsz majd… 

De ahoz, be kell menni a sűrűjébe… 

Azt viszont csak nagyon kevesen vállaják be… 

Inkább a panel és egyébb házaik (stb) biztos zúgaiban élik le életüket… 

Amivel persze tulajdonképpen nincs semmi baj…

Most leszállva a magas lóról-lovamról 🙂 , egy rövid kis történetet osztanék meg veletek, én, a kis niemand filmes, aki sokaknak még mindig csak egy kellemetlen, irritáló “zavar, az erőben”… 

NAGGGYON HELYES 🙂

Amikor a  Chris(topher Michael Mann) barátom által bérelt egyik Mustang, bivalyerős autójával megálltam a Navahók földjén, a sivatag egyik embert próbáló szegletében, elgémberedett tagjaimat kinyújtózva odasétáltam az egyik rézbőrű leszármazott elárusító standjához, ahol mindenféle giccset árultak…

Melankólikusan figyeltem az indián srác holló fekete haját, melyet a kora reggeli sivatagi szél bőszen lobogtatot, miközben előkerültek a tudattalanomból  gyerekkorom olvasmányos élményei egy bizonyos Karl May -tól aki persze sosem volt a rézbőrüek földjén, hanem egy börtön sötét bugyraiban írta meg Winnetou történetét is, mely tényeket csak igencsak kevesen ismernek… 

Sajnos…

Nos, a lobogó hajú büszke indiánhoz lépve, nagy figyelemmel végig néztem portékáit… Mind ócska, commersz, csecsebecse volt…

Ekkor lassan felemeltem a tekintetemet és a szeme közé néztem…

Ahogy szokott ilyenkor, hirtelen lelassult az idő körülöttem… 

Welcome in the Matrix bro! 🙂

A Navahó srác tekintete átalakult és egy időtlen asszony nézett vissza rám…

Majd egy hangot hallottam:

Kéééékmadár!!! 

Mit keresel te itt?!

Ekkor döbbenetemben mozdulni sem tudtam…

Kékmadár! -hallottam ismét- Miért jöttel vissza?!

Némán bámultam magam elé, és tényleg elveszttem a fonalat az analitikus, materialista, Közép-Európai fejemmel… 

Mi van velem?! -Sikoltottam belül-….

Eközben a lobogó hajú lány, továbbra is némán kérdezett…

Tekintetem az ócska áruk standján kiterített sokszáz bizsu között mozgó rézbőrű kezét figyelte, ahogy lassan egy gyűrű felé lendült majd egy finom rezzenéssel megállt A sárga rézgyűrű felett, melyet lassan felemelt és átnyújtott tétovázó ujjaimnak…

Közelebb emelve a szememhez, megpillantottam egy ősi repülő, kék madár szimbólumot… Vizimadár volt!!!

Kétségbeesetten ránéztem az eladóm sziluettjére… Már alig láttam…

Aztán megszóalt egy hang a fejemben… 

A Navahó “lány” hangja volt…

Frici, ez a mi vizimadarunk… Vedd és hord… Az amulett védeni fog…

Lassan szétfoszlott a kép, a normál élet sebessége visszatért, láttam a néma eladó indián srác haját a sivatagi szélben hullámzani  a “Malboro County” cigi reklám mögött, és akkor összeállt A Kép…

Fogel (Vogel) a vezetéknevem… (Madár)…

Most, ahol írom ezeket a sorokat, a feketerigók üvöltöznek körülöttem…

Amikor pl. Kolozsváron vagyok, akkor a hollók és a varjak ordibálnak sétáim közben…

Ha a latinoknál vagy Kuala Lumpurban, vagy Egyiptomban, vagy akár a déli fétekén Hastings-ben dolgozok, mindig ugyanazt üvöltik, károgják, éneklik a… madarak:

“Harmónia Frici!”

Kövesd a biodinamikus impulzust! 

Mert Mi(!), csak így tudunk tovább repülni! 

Tisztelettel: 

egy… madár…

(fogel frigyes, szabad filmes)

Ha támogatni szeretnéd munkámat:

Számlatulajdonos: 

Fogel Frigyes

Bank neve: 

OTP Bank Nyrt.

HUF Számlaszám: 

11773425-02879420

IBAN:

HU27117734250287942000000000

SWIFT (BIC): 

OTPVHUHB

Vagy:

REVOLUT:

https://revolut.me/frigyegkp

Frigyes Fogel

IBAN

LT91 3250 0430 7886 5826

BIC

REVOLT21

Szívből köszönöm!

frici

Sokan “másnaposan” vigyorogva-vicsorogva küldik nekem kérdéseiket-üzeneteiket, hogy akkor most “fricike”, most mi van? Beszoptad? (Idézve őket). Köztük (főleg!) diplomások, doktorok stb.
A válaszom most rendhagyó lesz…

Egy kedves Erdélyi (asztalos) barátom gondolatait lenne érdemes felfogjátok.

Ha még van mivel.

Mert hogy is van a mondás?

“A kutya is jó dolgában veszik meg”.

Fogel Frici

(Kénytelen vagyok Attila gondolatait bemásolni mert a megosztásaimat tiltja a faszbúk.) Bocs.

“Miután a kirendelt troll megtette hazafias kötelességét, a derék unió ellenesek kiküldték szószólóikat az unióba, gondolom, hogy még pár napos eufória után, mikor a felajzott megvilágosodások elvesztenek a fényükből, elkezdünk végre valamit konkrétan is dolgozni.
Például összefogni a még megmaradt, mocskos libernyák deszakralizálódott, lehanyatlott nyugati kultúrákba nem elmenekült dolgozni, alkotni vágyó polgárainkat, és felhasználva világszerte elismert leleményességünket, például egy normálisabb üzletházat felépíteni, amely magyar kézben legyen, magyar termelőkkel, és nemcsak magyaroknak, hanem bárkinek, egy olyan élhető, fogyasztható és megkedvelhető életformát, termékskálát megteremteni, amire senki nem mondhatja ránk, hogy nem volnánk itthon.
Mert sajna, ahogy viselkedünk, ahogy tagadjuk gazdasági, alkotói tunysaságunkat, néha hisztibe váltva a kokárda fodraival, úgy tűnik, hogy nem igazán érezzük a magunkénak Erdélyt, nem hiszünk a saját potenciálunkban és lassan igazat kell adjunk a trolloknak, hogy talán nem is vagyunk idevalósiak.
Az nagyon szép, ahogy Budapest meghúzza a vektorainkat Eurpában, én úgy látom, hogy ritka lehetőségünk lenne valamit konkrétan is letenni valamit az asztalra, nemcsak segélyekből, könyör adományokból élni, ami éppen lehull a nagyok asztaláról, mely lerágott csontokra mi aztán sértődötten nézünk fel és nyüszítünk.
Az elmúlt 25 évben folyamatosan írtam a Magyar Bolt koncepcióról, megmondom őszintén, még a fórumos időkben a kétezres évek elején egészen komoly vitákat gerjesztett az elképzelésem, amire legtöbb hozzászóló nettó hülyeségnek és lehetetlenségnek vette, természetes anélkül, hogy megpróbálták volna az akadályokat átugrani, helyette inkább az összes -megjegyzem nevetséges- buktatókat sorolták fel teológiai pontossággal és kimerítéssel.
Amióta felkerültünk a végtelen szociális hálóra, annyi inger éri a mit sem sejtő boldog polgárokat, hogy a Nemzet kézműves rétegnek a problematikája inszignifikánssá zsugorodott, mondjuk egy tik-tok seggrázással szemben. De már egy infantilis reggeli spiro boldogság üdvözlet is fényévekkel megelőzi reakcióban egy mondjuk olyan projekt, amely kiszedheti a pácból nemcsak a kézműveseket, hanem talán a gazdaságba is bele tudna szólni.
Hogy hogyan? Erre a kérdésre válaszolhattok.
Amíg itt ezt leírtam, Déván egy új üzletház nyitja kapuit, talán a huszadik, nem számoltam, azt vallja magáról, hogy 100%-ban román tőkével, és mily megnyugtató, hogy a termékskálájában található hazai brand is. Természetesen nem Erdélyi, hanem más.
Hogy nem működne egy Magyar Bolt?
Déván van egy kisebb kínai üzletház, amely csak kínai alkalmazottakkal működik, alig beszélik a román nyelvet, de köszönik, húsz éve működik.
Szóval én bizakodom. Felteszem a napi idióta szmájlomat, és reménykedem, hogy egy román trollon kívül akad még bátor magyar, aki merészel magyar jövőben gondolkodni, álmodni.”
Muzsi Attila

Tudásom, tapasztalatom megvan. 

Rendet tennék…

C.V. itt. (katt)

Nem viccelek. 

Tudom hogy olvassátok “srácok”… 😉

Szép napot…

Fogel Frigyes

Részletek & kapcsolat:

Muzsi Attila

Artizán Blues Rádió

artizanbluesradio@gmail.com

&

fogel frigyes

szabad filmes

https://fogel.me/

(Második rész)…

Olvasom, ahogy ezekben a napokban -a

maga módján- szinte mindenki “lehúzza az aktuális bőrt” a Trianon évforduló kapcsán.

Önkritikus, kemény, őszinte, szembenézős kiállást nem láttam. (most sem).

A panelek mozognak, a köldöknézésbe legtöbben beleszédülnek és az önsajnálattól megrészegülve egymást bódítják feleink…

Eközben most -negyedik éve- belülről figyelhetem optikáimon keresztül az elcsatolt területek dzsungelében, ahogy az ellenségeink-megszállók-hódítók egyre kifinomultabb taktikákkal (fel)olvasztanak minket, a semmi tégelyében…

Úgy, hogy Kós Károly népe már nem vesz észre semmit.

Csupán bódultan áltatja önmagát, eközben

jómagam, a címeres hontalan senki, a kis filmes balfasz, az idealista volt “csellista csodagyerek” hiába vonzotta be az utóbbi 20 évben a virtuális nézők millióit filmjeivel, mert most, a végelszámolás számai a nulla felé közelítenek.

Mert ez az, amit a statisztikák nem mutatnak.

Ugyanis harmatgyengék lettünk.

Az utóbbi 30 év “szabadsága”, habzsolása ezt (is) tette velünk. És a saját árulóink. A csabi tesók, és az eremdéeszes prostik. Akik pont most, nálatok rimánkodnak a túlélésért…

(Sokmindent láttam… Szép nyersanyagok vannak a tarsolyomban…)

A minőséget ki kell küzdeni…

Még mindig járom az úttalan utakat és egyre jobban azt érzem, hogy a minőség a béka segge alatt leledzik.

Ha ezt (Kós) Károly bá látná…

——————————

Most felkészült, erős emberek kellenének.

Akiknek a szíve jó. És nem kérges.

Ezekből viszont -ahogy látom- nagy a hiánycikk mostanság. De lehet hogy tévedek. Bár úgy lenne…

Mert a tettek beszélnek, a többi: kutyaugatás.

fogel frigyes

(még) szabad filmes

“A románokat nem lehet nevelni, reménytelen. A magyarokat meg nem érdemes… csökönyösek.” M.A.

Na! Ma (is) nemet mondtam egy interjú felkérésre, (most a “Székely Citromba”).

A válasz: sajnálják… ugyan már… Mindig kell a töltelék cikk, a csodabogár stb.

De a piacról megélni ahoz teljesítmény kell.

És az ritka.

Túl sok a felesleges szófosás feleim…. a zaj, a pótcselekvések, az ismétlések az viszont dögivel.

A sunyi, kaján irígység, az önsajnálat és a vég nélküli magyarázatok mindenre. Is. Az a nyerő…

Önálló gondolatok: zero.

A kritikák, na az igen…

Önkritika pedig…

Istenem… Hogy unom…

Üdv! 🙂 Egy professzionális balfasz 😉

ff

A “választások” elé:

rmdsz: “egy olyan banda, amely álcázva rabolja a népet és fertőzi lelküket.”

A csuhások pedig még rosszabbak…

Már régen ki lehetett volna küzdeni egy új formát…

fogel frigyes

(még szabad filmes)

 

Sokszor voltam nála is, kisfia videóját sokan láttátok.
Link kommentben.
Gyopárka most kapta meg a gázszámláját és nem tudja kifizetni (800 Ron).
Ha vásárolnátok tőle a festményeiből, ezzel tudnátok segíteni neki a túléléshez.
Link kommentben.
Ismerem a családot, kérlek segítsetek. 
Köszönöm…


Szalontai Mihály Gyopárka
Revolute:  @gyoprk1bbk
+40758482621

 

 

Van itt egy kis videós beszélgetés, melyet talán érdemes lehet megtekinteni…

A vége felé van a lényeg, mely a nagyérdeműnek érthetően elmondja, hogy mi is vár rá…

Nyugalom…

Senki sem hal meg, nem lesz fájdalom.

(Csak a magam fajtának. Aki már régen elment)…

Miközben figyelem a nemzetközi mozgásokat, a napokban finoman szárnyra kapott a világ sajtóban, hogy a fész, az alma stb. szóval a nagypályások végre ráeresztették a mesterséges un-inteligenciát a platformjaikra.

Plusz láthatóan még a WordPress, Vimeo, Youtub-ra is…

Az első “eredmények” olyanok mint, ahogyan azt Asimov, Huxley, Orwell, Kubrick, Jung, stb. “várták” anno…

Én a kis, de minőségi “f…sz” (most idézem a Kulturális Kreatív “kollégákat”)

20 éve nyomom mint szabad filmes… és folyamatosan érzékelem a változást…

És fura mód az egyik gépemen most épp 260ezer fölötti mozgást mutat az utóbbi két napban a látogatók számai -az alkotásaim- kapcsán, a másikon “csak” 60ezret… 🙂 ??? 🙂

Ugyanazok az oldalak statisztikái, más-más számokkal 🙂

Így még nem volt. Nagy a kupleráj… Ilyen az “átállás”…

Úgyhogy ennyit a “számokról”.

Hulladék egy kóceráj…

És ezért még fizetnek is…

Eközben a kis, neve nincs, nulla, ócska, Isten háta mögötti (erdélyi) kétszemélyes podcastunkal -(Muzsi Attilla asztalos-rádiós-rajzolós-novellista művésszel)-

mi is történt melyet pár hete indítottam?!

A válasz egyszerű: folyamatosan tiltja a nézők(!) megosztásait.

Ők szólnak nekem, miközben én ezt sem “látom”… 🙂

Apropó, Anno, engem még valakik (USA) lelkesen beírtak a Wikipedia büszke, intellektuális, progresszív bugyraiba a (filmes)teljesítményeim alapján…

Aztán, rá nem sokkal törölték is a létezésemet -miután rájöttek páran-, hogy R. Steiner szociális hármas tagozódását irtani kell (filmjeimből) a virtuális tűzzel-vassal.

Úgyhogy a filmjeim ismertetőit a wiki-ről -is- lelkesen kigyomlálták…

(Kulturális Kreatívok filmek).

Pár napja, egy keresésem kapcsán úgy éreztem hogy valami nincs rendben:

Egy aktuális -erdélyi- na, mondjuk ki: netto román, vérnackó képződmény korábbi lejárató videóját akartam megtalálni amit elfeledtem anno lementeni.

Gyanúsan kevés találatot dobott fel a gugli. A videót magát, is eltüntették.

Ekkor egy speciális virtuális fal mögé mentem, -nem akarom bővebben leírni a metódust: röviden: egy jó minőségű “vépéen” 😉 – és láss csodát, amikor az

un-inteligencia azt érzékelte, hogy a Közel-Keletről böngészek egy nettó kelet-európai sztori kapcsán, nos, akkor a találatok hirtelen pontosabbak és nagyobb számúak lettek.

Tudtam hogy eljön majd ez a nap is…

Most a degeneració tombol, (a szellemibb oldalon is, értsd Waldorfosok, Magnetesek, Biodinamikusok stb.)… Sajnos.

Miközben ők…

Hisznek!!! Tudnak. Mernek.

A kiválasztottak…

Fel kéne nőni gyerekek.

Itt a Pont.

Ahogy már ezerszer leírtam: Könyveket, kottákat fel a polcra és kívülről játszani végre.

A saját zenéiteket. (Van nektek olyan?!)

De nem megy. Még nem. Csak egy izzadságszagú, félelmekkel teli, görcsös előadásokat hallok-látok mindenfelé… és csak ismétlem önmagam…

Hát igen. A szellemi gőg sem könnyű…

El kéne kezdeni hibázni gyerekek, hogy csesszétek már meg! Éljetek. Bele a dagonyába!

Mert azért (is) vagytok itt… Szentnek lenni majd odaát!

Tapasztalni kellene ti, Isten barmai!

És most PONT EZT veszik el tőletek. (Lásd interjú vége lent)..

(Miközben (ki)oktattok mindenkit… (Engem is, egy életen át… )

Bizony bátornak kellene lenni. Nemcsak íróasztal huszárokként osztani az észt.

Ismételni mások életműveibe beleragadva a vágyott meg nem élt életeteket-illúziókat…

Anno (2012-ben Krisztus után) sokad magammal végig kellett “élveznem” a Maja naptár világvége pánikot is, amikor többek közt még az antrósok is építették a bunkereiket.

A szellemi embereknek hazudott pszichopaták, pánikolva készültek a világ végére…

Oké…

A zsuzsák, a péterek, a miklósok és a többiek, a mai napig termelik mint a jó kolhozosok a világmegváltó videóikat és írásaikat. (Kesergéseiket) A többi meg lelkesen osztja.

Még nekem is küldözgetik ezeket a mai napig…

Úgy unom már. Valami újat nem lehetne?

Mert semmi új…

De “saját” gondolat-élet-tapasztalat az nuku, ill. arról nem mernek. Csak privátban keseregni. Mert gyávák. Mind.

Pótcselekvések, mások, hatalmas, kiküzdött életműveik árnyékában.

Na ezek az igazán káros emberek. Az okoskodók… Szerintem.

És bizony ma már szégyen a düh is.

A vágyak is.

Minden.

Moliere, Hesse, Rubens, Van Gogh, Lassus, Schütz, Amadeus, Johann Sebastian, stb.

Ők már régen cikik…

Kár, hogy már letelt a középkor… Mert megforgatnám a kardokat… Jó lenne kicsit gyomlálni…

De ma már ha rászól valakire az ember az már… Node hagyjuk is…

A fent említett videót nem tudom-akarom belinkelni, inkább leírom ide a címét és az adatait. Először azt gondoltam, hogy a legfontosabb részt kivágom és ismét tálcán átadom a nagyérdeműnek.

Hát nem.

Majd vagy megnézik néhányan, vagy megy továbbra is a “szellemi” önki….és.

Ahogy szokták.

Na, ez is megvolt részemről.

De minek…

A kommentelők kíméljenek, nem olvasom és nem is érdekelnek a reakció(sokk)…

Közben kis életem egyik legfontosabb segítője, nemrég ismét megmondta nekem a telefonban, hogy nem kellett volna egyszer -nem is olyan régen- mindenkit elküldenem nyilvánosan a pi….ba.

De, igen.

Most is azt teszem.

És jól esik.

Mert merem élni az életemet.

És nem árulok zsákbamacskát megvezetve tömegeket, mint ők.

(Akinek nem inge, ne vegye magára).

Szóval menjetek csak a pi…ba (szinte)mindannyian.

Most így finomítok, zárójelben, mert még bízok pár emberben.

Hamarosan találkozok velük…

Talán elindul valami…

Mert már lassan ennek is itt az ideje ugyanis rettenetesen unom ezt a tróger, kis fals, ócska kamarazenének elhazudott össztársadalmi por-NÓT…

A videó adatai:

“FankaDeli – Beszélgetés Thuróczy Richárddal az orosz társadalomról és a mesterséges intelligenciáról” Jutúb. Keress rá. Még ott van.

(A lényeg ahogy Richárd a mesterséges cuccról mond pár gondolatot)

kb 1óra 30-tól kezdődik.

Frici voltam.

Nem Frigyes.

Utó irtat:

Hamarosan egy különleges sorozatom jön Új-Zéland, USA, Ázsia, stb.

Még soha nem látott-nyilvánosságra hozott felvételeim alapján.

Azért, hogy majd ne haljatok éhen… amikor…

A fotót pedig egy kaliforniai biodinamikus nagy nevű borszakértő barátnőmtől kaptam anno, aki pontosan látta az emberi minőségeket.

Sokat tanultam tőle…

Főleg azt, amit ő sem mert igazán.

Élni.

fogel frigyes

szabad filmes

https://fogel.me/

Amióta a podcast sorozatot elkezdtem dévai barátommal, írtak nekem néhányan privátban -tegnap is-, hogy meg vannak döbbenve mert a cuccok amik kimennek szerintük egész jók viszont ők is azt látják, hogy semmi reakció, nyilvánosan sem és kommentekben is nulla. 

Aztán ahogy eközben az utóbbi időben “srófoltam” tudatosan az inger küszöböt más megnyilatkozásaimmal is 😉 ma reggel a kolozsvári értelmiség egyik top része végre jelt adott:

Kaptam egy üzenetet (név nélkül idézem a személyiségi jogokra való tekintettel)

“Frici, ne tedd ezt magaddal…

Légy FRIGYES… ha kérhetem…

Én méltatlannak érzem azt, amit most teszel…

Ennyi.” 

Az illető szavára adok, meg is kérdeztem, hogy pontosan, hogy érti, mire figyeljek stb. de nem válaszolt. És ez oké.

Sokszor csináltam már magamból bohócot tudatosan.

Most viszont látva, érzékelve a viszonyokat, úgy érzem, hogy ami nem megy azt nem kell erőltetni.

Én megpróbáltam a magam módján és most is vállalok mindent amit eddig tettem, viszont amikor ennyire egyoldalú a játék akkor minden bizonnyal önkritikát kell gyakorolnom, mert valamit nem jól csinálok.

Úgyhogy köszönet a sok bíztatásért, külön hála a kritikákért is, és most várni fogok… 

Önökre, rátok.

Hogy most Ti mutassatok valamit fel.

Nem, nem törlöm az oldalaimat, nem tűnök el örökre a “sebeimet nyalogatva”, nem ebből a fából faragtak. 

Hanem megvárom, hogy történik-e valami… És gondoltam, hogy ezt elmondom nektek.

Kolozsvárról az üzenetet pedig köszönöm az illetőnek, mert segített megfogalmazni ezt a néhány sort a nagyérdeműnek.

Nos, hadd lássam! Hadd tanuljak tőletek! 

Részemről vége az ingyen cirkusznak.

fogel frigyes

szabad filmes

https://fogel.me/

Komment: Muzsi Attilától

A nevem nem ismerős, mert öngyilkos akárki blogger szerepét vállaltam húsz éven át, gondosan ügyelve arra, hogy ha valamely írásom itt-ott kirobbant, új „életet” kezdtem új oldalakon.

Tettem ezt azért, mert 0,00… százaléka az olvasóimnak értették meg mit is akarok közvetíteni.

Kioktatás, figyelmeztetés folyt ezerrel, és mindig azt éreztem, hogy a „művészetnek” van egy szintje, ami alá nem szabad süllyedjen. Nem engedhettem meg magamnak a sok köpdösést, taposást. Még magas lóról alászóló értelmiségieknek sem.

A húsz év alatt átalakulam, kifinomultam, igyekeztem szalonképessé tenni megfogalmazásaimat, de van valami a szexepillemben, amivel undorrá fordítom a szimpátiát.

A többszöri róló lehuzása után, találkoztam Fricivel. A találkozásunk pillanatában nekem teljesen be volt fagyasztva minden felületemen a kommunikáció, abba voltak hagyva írásos projekjeim, a hangstúdiómat nem kapcsoltam be rég.

Noha más-más világnézetből, de elkezdtünk egymásnak írogatni.

Közben eltelt két év.

Két éve működik az Artizán Blues Rádióm. Több mint félszáz rövid hangos műsort hoztam össze, négy betárásuló lelkes alkotóval.

Elkezdtem dolgozni a „Sorsomra köntöst vetett az Úr” könyvemen és hangoskönyvemen.

A gondolati szemétkosaramban ott volt a „Szerelmeskete” 17+1 szerelmes mesés könyvem, azóta megírtam, nemsokára elkészül a hangos verziója a profi Lengyel Judit hangjával.

Megírtam a 21 iskolai történetes Muskóczi füzetemet. A hangoskönyv az idén ennek is összeáll.

Közben Frici csinált rólam egy kőprofi portréfilmet, ami az örökségem egyik szellemi értéke lesz.

Többszöri nekifutásból és próbálkozásból létrehoztuk az utóbbi kis podcast sorozatot, remélve a kulturális kreatív érzelmű emberek kapcsolódásában a projektünkhöz.

Frici projektjeit nem sorolom fel, én arról beszélek, amik azóta jöttek létre az én berkemben, amióta ő elkezdett noszogatni, lelkesíteni, feltámasztani a szellemi halálomból.

Eddig volt a kukába mindennel, ezután lettek a fentebb elsoroltak.

Hab a tortán, hogy ezek hatására folytattam a több szobás stúdióm belsőépítészeti kivitelezését, aminek az idén a padlózáson kívül mindene meglesz.

Nem támogatott anyagilag senki, csupán az önerőmbe bízva tettem mindent.

Mert oly sok ideje értelmét láttam.

Ezzel szemben, az utolsó podcastunk eljutott 140.000 emberhez. Tegyük fel, 130.000 embernek gőze sincs miről beszélünk. Tegyük fel 9000 ember szerint hülyeség amit csinálunk. 900 embernek nem tetszik a pofánk. Mondjuk 100 ember gondolta az, hogy ok, van valami benne, ebből talán 90 ember szerint nem lehetséges amiről beszélünk, a tízből 9 lusta hozzászólni, de kérdem én, hol van az az egy?

Én Fricivel egyszer találkoztam és meggyőzött. A fentebb felsoroltakat egyedül magam hoztam létre. Nincs a 140.000ből egy, aki legalább a bús p…a küldött volna?

Ez a 140.000 kuss nem Fricit minősíti, és nem engemet. Nem folytatom a gondolatmenetemet.

Hát nem csoda, hogy ledöbbenünk…