Egy őrült naplója

(Most csak annyit Attila élménybeszámolója elé, hogy tegnapelőtt itt Kolozsváron, a kávézó egyik “sarkában” megjelent, rosszarcú szekus helyett legközelebb -“kedves román szervek”-, lehetne egy ici-picit profibb munkát végezni… Ugyanis 52 éves avatott szemeim jobb munkához vannak szokva részetekről… Úgylátszik, nem tett jót önöknek az utóbbi 30 év kicsit “szabadabb” levegője… De nem kell félni. (tőlünk)… Mert a fejlődést nem lehet elkerülni… Legközelebb esetleg valami jobb arcú, esetleg csinosabb ügynöknőt küldhetnének… Mert önöknek sem árt a fejlődés… Hiszen ha visszatartják, az fájdalmas. Maguknak.

Tisztelettel a “madár” alias fogel frigyes) 

“Alant a tegnapi bejegyzésem teljes terjedelmében, melyet abból az okból kifolyólag nem akartam publikálni, mert általában mint negatív látó, szemlélődő vagyok megcimkézve és a gondolat meetoo jegyében nem szerettem volna szellemi erőszakot elkövetni. Viszont egy hozzám hasonló arra biztatott, hogy talán egyeseknek nem használ, de talán azoknak igen, aki hozzám hasonló cipőben járnak… Tehát:

Nagyon őszintén bevallom, hogy a szombati, Kolozsvári Kulturális Kreatív találkozásra úgy mentem, hogy nem volt semmiféle elvárásom. Nem hittem, hogy a beígérkező személyek eljönnek, valahol magamban úgy éreztem, hogy megiszunk egy kávét Fricivel és a fiammal, Hunorral, és kész.

Életem jóértelemben vett csalódásának ritka pillanatainak egyike volt, amikor az Amadeus kávézóban több asztalt kellett összerakni, hogy elférjünk.

Mint utat tévesztett asztalos, kire néha rájönnek költői megélések, az volt az érzésem, hogy a jászolhoz is ilyen finomvegyes társaság gyűlhetett össze, ahol a pásztorok a királyokkal vegyültek.

A beszélgetésen túl, előttem kirajzolódott az eddig véka alá rejtett igazság és valóság, hogy a társadalom betegsége abban van, hogy az emberi alkotóerő vissza van fojtva, arra biztatnak az álmaikért áldozatot nem hozók, hogy önvisszafojtásban éljünk.

Persze, eddig is beszéltünk az internetes „portálokon” ezekről, mindenféle csodaformulák keretében, hogy mint kenőcsöt használva bizonyos varázsigékkel, el lehet jutni valamiféle kiteljesedéshez és el is lehet felejteni a sikertelenség okait.

Talán van benne valami, talán egyénileg, ki-ki elérhet valamit, ha megteszi a megfelelő lépéseket:

-személyiség átalakulás (multunk trauma, melytől sürgősen meg kell szabadulni)

-szemlélet váltás (elhagyván a saját kútfőt és a karcsú derék korszellemhez igazódva)

-marketing (azaz hullákon való lépkedés), stb.

Az ami számomra a kávézóban világossá vált, hogy van egy passzívnak tűnő, emésztő lávához hasonló, kitörésre váró, szunnyadó erő a magányos alkotó emberben, ami viszont csodákat tudna művelni, ha ki tudna fejeződni, teljesedni. Nem kell ezekhez zseniális képlet, csupán felelősebb életmód a társadalom minden tagja részéről.

A változás magvait hordozó emberek magányosak.

Sikerülni fog vajon most összefogni?

Az első Kolozsvári kulturális kreatív találkozón úgy nézett ki, hogy lenne hajlandóság erre.”

Muzsi Attila

Artizán Blues Rádió

 

Sziasztok!

Szilárd vagyok Győr mellől, Töltéstaváról. Programozó matematikus, problémamegoldó, és két csodálatos, kreatív tinilány büszke édesapja.

Arra gondoltam, hasznos lenne, ha a szombati Kulturális Kreatívok 2.0 budapesti találkozóra már úgy érkeznénk, hogy kicsit jobban ismerjük egymást – kit mi motivál.

Példát mutatva kezdem én egy rövid bemutatkozással, remélem más is kedvet kap hozzá. 🙂

Pályafutásom során mindig is vonzottak azok a projektek, amikkel pozitív hatást gyakorolhatok a környezetemre. Különösen érdekel az oktatás, a kreativitás fejlesztése.

Az elmúlt néhány évben a “modern internet” által okozott társadalmi problémák kerültek a figyelmem középpontjába – különös tekintettel a közösségi hálózatok és felhős szolgáltatások hatásaira. Sokszor elgondolkodom azon, hogyan változott az egyetemi éveim ösztönző, inspiráló közege azzá az addiktív, néha elnyomó rendszeré, amivel ma nap mint nap szembesülünk.

Egy éve dolgozom egy új alapokra épülő közösségi kollaborációs platformon, melynek célja, hogy alternatívát kínáljon azoknak, akik másfajta online térre vágynak. Hiszek benne, hogy az internet újra lehet olyan hely, amely a kapcsolódást, az értékteremtést és produktív közösségek építését támogatja.

Hajba Szilárd

2-ik Kulturális Kreatívok 2.0 találkozó Budapesten, nov. 23 szombat, 14.00 óra, Önfejlesztők Háza, Zichy Jenő u. 32.

FogelMedia – Artizán Blues Rádió

 

“A leégett műhely

(igaz sztori)

Készülve a Kolozsvári KK-ra, eszembe jutott az alábbi történet, amiből azt hiszem sok igazságot és erőt tudnánk meríteni a lehetetlen helyzetekben. Mert most erre lesz szükségünk. Amikor 4-5 ember leülünk egy kávézó asztalhoz és egy nem létező szervezetről szeretnénk beszélni, nem is igazán tudjuk, hogy miről?

Mondhatnánk, hogy mire kéne egy magát Kulturális Kreatívnak nevezett egyesület? Végezze mindenki a saját kulturális kreatív dolgát, és kész. Igen, ezzel a gondolattal egyetértek, és abban nincs is hiba, a világon az innovatív, alkotó és aktív emberek valójában kulturális kreatív lények. Ha még őszintébbek akarunk lenni, maga az emberi faj alapjában véve kulturális kreatív… ha úgy vesszük.

Én amikor hallottam ezt a meghatározást, hogy kulturális kreatív, ezelőtt 15 évvel, én egyértelműen annak éreztem magam. Követtem is a csoportot, de amikor tetten értem az egyértelmú kampány politizálást, leiratkoztam. És azóta magányosan éltem KK életemet.

A többit tudjuk: a világ jelenlegi gazdasági és politikai helyzete nem bátorítja a kulturális kreatív alkotó önállóságát, függetlenségét, viszont más elnevezések alatt beszippantják őket a megacégek. Bár jól meg vannak fizetve, legtöbbnek van egy morális dilemmája, hogy talán ez nem az, amit szeretne, amire hivatott.

De nincs egy KK szervezet, ahol erről beszélni lehetne nyíltan és az energiákat nem rendszer szidásoban levezetni, hanem létrehozni dolgokat.

De szinte jogos a kérdés: mit lehetne még ebben a világban létrehozni? Mely az a terület, amely nincs lefedve?

Nos, az alábbi történet megmutatja mely terület nincs lefedve és csak ránk vár betölteni.

Oly rég történt, hogy nem is tudom meghatározni az évszámot. Annyit tudok, hogy a Magyarigen időszak (2 év) és szüleim hazaköltözése (Teremtőhöz) között volt, 2000 előtt.

A csúfos Magyarigeni történet után, ahol sehogy sem tudtunk kiegyezni az egyházi képviselőkkel, teljesen leégve visszaköltöztünk Kolozsvárra. Akkoriban megvoltak az alap asztalos gépeim: földből kikapart háborús időkbeli gyalugép, körfűrészgép. Kolozsváron a volt tisztviselő negyedben a Predeal utcában egy öreg kommunista, asztalos műhelyt nyitott a rendszerváltás után. Volt egy emeletes háza és hátul az udvaron raklapokból épített egy bódét, és mindjárt a kilenvenes évek elején elkezdett asztalosokat befogadni, százalékos rendszerben: 33% a fa, 33% a szaki része, 33% a Nyikulica része. Nyikulicának hívták a volt öreg kommunistát.

Régebbről ismertem Nyikulicát, én is voltam nála százalékos „vállalkozó” Magyarigen előtt.

Kolozsvárra való visszaköltözésünk alkalmával kiegyeztünk, hogy viszem én is a saját gépeimet, fizetek mellé 150 német márkát havonta és azt dolgozok amit akarok még egy segéddel.

A dolog jól működött. Éltünk, nem csináltunk komoly pénzeket. De azokban az időkben senkinek nem voltak nagy elvárásai. Autónk sem volt. Jobb esetben fizettünk valakinek, hogy elvigyen szerelni, ha ajtót, ablakot vagy bútort szereltünk valahol. De legtöbbször neccekben hurcolkodtunk buszokkal.

Egyik nap elkezdett az áram szakadozni, mondom az akkori segédemnek: Na, Nyikulica megint hegeszt. Aztán jött futva Nyikulicának egy inasa, hogy ég a műhely!

Szó, mi szó, leégett a műhely. Tűzoltó kijött tíz perc alatt, de túl sok faanyag hamar lángra kapott, csupán annyit sikerült, hogy ne terjedjen más házra is a tűz.

Este hívtak az ismerősök, hogy a Pro Tévében láttak engem egy csákánnyal a tetőn, amint a feltörő lángok elől tépem a cserepeket, hogy a lentről jövő vízsugár direkt a tűzre tudjon irányulni. Nem emlékszem, hogy jutottam a tetőre? De többen tanuskodtak és utólag röhögtek rajtam, hogy úgy szaladtam a tetőre mint egy rémült patkány. Nem is értik, miért rizikóztam ekkorát?

Summa summárum, másnap elmentünk Nyikulicához, hogy segítsünk az égett törmeléket elhordani.

Azelőtt este apámmal tanakodtunk, hogy most mihez kezdjek? Hova menjek? Apám is tanácstalan volt. Viszont azt mondta: Menj el pasi, segíts az öregnek, el lehet keseredve, aztán meglátjuk mit hoz a holnap.

Elmentem tehát a segédemmel, és az első órában felmértük a helyzetet. Az öreg Nyikulica kis irodája csak félig égett le, a kormos padon ült és cujkával kínált minket. Hideg volt, én is ittam egy kis pohárral. Üveges szemekkel nézett ki fejéből, kicsit többet ivott, mint szokott.

Nem beszéltünk. Egy idő után azt mondta, hogy megkér szépen, fizessem ki a 150 német márka bért akkor is, ha nem tudom használni a műhelyt. Természetesen, mondtam, bár az engem totál csődbe juttatott. És főleg, hogy 12 bútorlapból készült konyhabútor valószínű bent égett a műhelybe. De ha csodák folytán nem égett el, az a temérdek víz, amit belőttek a tűzoltók, az biztos tönkretette a bútorokat. A gépekről ne is beszéljünk. Szinte az eget mardosták a lángok. Fájó szívvel néztem, amint a karvastagságnyi vízsugár behatolt a műhely ablakán, pont a bútorok irányába, de tudtam, hogy a nagyobb kár ellenében történik.

Délire járt, mire annyira elhordtuk az égett törmeléket, hogy beléphettünk a műhelynek nevezett romok közé. És akkor olyat láttam, ami Mózesnek a csipkebokor lángba borulása kutyapiculája volt!

A konyhabútor teljesen ép volt. Egy csepp korom nem sok, de nem érte. Egy csepp víz nem sok, de nem érte! A segédem is értetlenül állt a jelenség előtt.

Rendre, ahogy felszabadítottuk a gépeket a rájuk zúdult égett gerendáktól, ugyanaz a látvány volt: se korom, se víz. Körbe minden más miszlikbe égett.

Estére úgy váltunk el tiszta kormosan, hogy újrakezdjük.

A csoda gőze lelkünkből hamar elpárolgott és már csak a kormos melót láttuk. Nem is igazán volt más mit tennünk.

Azóta is sokszor elgondoltam, hogy ezek a kisember formulák mennyi hatalommal bírnak.

Még a romokból is lehet építkezni.”

Muzsi Attila

Asztalos. Déva. Erdély.

Artizán Blues Rádió

“amíg a lakosság utolsó embere nem jut el a konkrét több napos éhezésig, nem lesz hajlandó változtatáson gondolkodni. Sajnos az elmúlt kommunizmus ezt tökéletesen bebizonyította. Rendszerváltás nem a nép akaratából történt, hanem külső hatalmak segítették pl. Iliescut hatalomra, 34 éve semmi konkrét nem zajlik, azon kívűl, hogy a nemzet nagyjai, influenszerei spiritualizáltak mindent szellemi szektort. Ha bárki változást akar, szombaton ott leszünk Kolozsváron. És nem fogunk senkit sem pátyolgatni szép szavakkal…”

Jómagam, -személy szerint- egy Reményik vers kapcsán, hiszek a csodákban. Ezért én ott leszek.

Fogel Frigyes 

(kamera tologató)…

(A teljes adás linkje a kommenteknél)

Forrás: Follow The Pattern Podcast

Sosirea președintelui României în Ungaria. fara comentarii…

Házsongárd, (az optikámon keresztül).

Kolozsvár, Klausenburg, קלויזנבורג  Cluj Napoca.

Mindenszentek.

fogel frigyes

szabad filmes

Számomra Tamás és Kinga kiállták az idők próbáját…

Azt látom, hogy amíg vannak ilyen fiatal párok, addig ezt a nemzetet sem a belső, sem a külső ellenség nem tudja elpusztítani, bármennyire is a halál motívumát súlykolják belénk nap-mint nap és szónokolnak kitartóan a hamis prófétáink…

fogel frigyes

szabad filmes

1; Kedves kémeim… 

2; Extra: egy kis privát nyalánkság…

3; Plussz a végefelé: mi is lesz a Kulturális Kreatívok 2.0 kolozsvári és budapesti (novemberi) találkozóin…

fogel frigyes

A szabad marha

Készítettem róla (is) anno egy rövidfilmet a mátranováki birtokán…

Érdemes feliratkozni a csatornájára (Youtube: Földi Ádám)

Lehet, hogy eljött az ideje Őnála is egy KK 2.0 találkozónak?!

fogel frigyes

szabad filmes