Egy őrült naplója

Megy a hőzöngés mindenhol, de csak kevesen értik a történések mélyebb összefüggéseit.

És akik igazán értik, azok mélyen hallgatnak.

A küldetéstudatos, mások bölcsességén felhúzott kis életük vakablakaiból rettegve kikukucskáló atombiztos önbizalmat felépítő kutyaütők pedig vég nélkül nyomják a magukét hangzatos kinyilatkozatásaikkal. Most is.

(Eközben pl. Mozart  -egyik hangja a Fennvalónak, aki valóban a tiszta forráshoz volt direkt bekötve nos, Ő csupán egy hang volt aki a végtelenül egyszerű zenei szólamvezetéséből képes volt megmutatni az Igazat. A többiek ismét csak hamisan kornyikálnak. De azt szünet nélkül…)

Mert sajnos még mindig kapok olyan üzeneteket bizonytalan olvasóimtól, hogy mit gondolok én -a senki- az ügyeletes spiri sztárok stb félék aktuális agymenéséről a pillanatnyi világ (most oláh) helyzet kapcsán. 🙂

Hát feleim, ahogy Laci bá is elmondja, de a józan szemlélő is felismerheti ha ránéz a térképre és összpontosít: 

figyeljük meg a most alakuló három szörnyállamot-közép”birodalmat”: a hisztispicsaként viselkedő lengyeleket, a zselé-létet, és az oláhok aktuális kis operettjét. 

Nos, mindhárom ország kitartott lett. Önként felajánlkoztak. 

Felismerték a fürdős kurva kényelmes szerepét és ami azzal jár. (felfelé nyalnak, lefelé taposnak. Másokat. Akiktől rettegnek. Ahogy ezt jópáran teszik körülöttem is a mai napig a szent cél érdekében. (gúny szmájli)

Nekünk meg (a látszólag) örök veszteseknek, a derűs nyugalom erejével nincs más dolgunk mint éberen átélve-felismerve tegyük a dolgunkat ahogy Sanyi bá is megmondta ott a Hortobágy közelében.

És akkor menni fog az a szekér… 😉

A miklósok, ádámék, péterkék, zsuzsácskák, attilák, hubácskák stb. pedig talán átléphetnének a nagycsoportba. 

Az óvodára gondoltam.

Hajrá!

Fogel Frigyes

filmes

Már egy ideje többen kéritek, hogy készítsek pár fotót “street photography” kategóriában…

Íme Kolozsvár, Farkas utca, ma este…

Szeretettel,

frici 

Lám-lám, milyen ereje is van a nyilvánosságnak, az egyenes beszédnek (ha van az embernek egy nagy látogatottságú oldala)…
A “frici a kiscsoportos óvodás” szösszenetem mondanivalója úgylátszik rárugta az ajtót azokra, akik a mohóságukon képtelenek uralkodni és megpróbálják a valós arcukat (is) eltakarni…
Érdekes látnom (és fájdalmas is) hogy mit hozott felszínre az első bp.-i Kulturális Kreatívok 2.0 találkozó utóélete… Tudjátok, az a szép az ilyen eseményekben, hogy -csak idő kérdése- és tényleg elválik az ocsú a búzától.
És félreértés ne essék: már nehezen bírom és semmi gusztusom sincs egy megmondóember szerepében tetszelegni mint oly sokaknak manapság…. De úgy látszik hogy a tisztábban látáshoz a fájdalmas beárazás nem elkerülhető. Az eddigi természetes kíváncsiságom ezzel a történettel végleg elveszett, e színházi előadás aktuális régi-új szereplői eljátszották az első felvonás belépőit, jól-rosszul és tulajdonképpen most kellene igazán összeülniük -nélkülem- az első KK 2.0 találkozó eredeti szereplőinek hogy a maszkokat felhúzva megvillantsák a valós arcukat és motivációjukat egymásnak…
“Szép volt” fiúk, lányok!
Csak kiderült, -kivéve néhány embert közületek- hogy nem egy csapatban játszunk.

Mert:

“Színház az egész világ,
És színész benne minden férfi és nő:
Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár
Életében, melynek hét felvonása
A hét kor. Első a kisded, aki
Dajkája karján öklendezik és sír.
Aztán jön a pityergő, hajnalarcú,
Táskás nebuló: csigamódra és
Kelletlen mászik iskolába. Mint a
Kemence, sóhajt a szerelmes, és
Bús dalt zeng kedvese szemöldökéről.
Jön a párduc – szakállú katona:
Cifra szitkok, kényes becsület és
Robbanó düh: a buborék hírért
Ágyúk torkába bú. És jön a bíró:
Kappanon hízott, kerek potroh és
Szigorú szem és jól ápolt szakáll:
Bölcseket mond, lapos közhelyeket,
S így játssza szerepét. A hatodik kor
Papucsos és cingár figura lesz:
Orrán ókula, az övében erszény,
Aszott combjain tágan lötyög a
Jól ápolt ficsúr – nadrág; férfihangja
Gyerekessé kezd visszavékonyodni,
Sípol, fütyül. A végső jelenet,
Mely e fura s gazdag mesét lezárja,
Megint gyermekség, teljes feledés,
Se fog, se szem, se íny tönkremenés!”

Szabó Lőrinc fordításában, Shakespeare – All the world´s a stage

Avagy egy végtelenül türelmes és toleráns, kirekesztés ellenes, havasi dildó (műfütyi), nyugalomnapi (Shabbat) kreatívan kultúrált “szózata”.. 

fotó: valahol egy erdélyi Waldorf oviban 

Alcím: 

a második budapesti Kulturális Kreatívok 2.0 találkozója elé, (még) szabadon…

Bárhova is vezessen a Sors a hosszú (amateur) filmes éveim alatt, (a profik és az amatőrök között csupán annyi a különbség, hogy a profikat megfizetik) szinte minden helyen ugyanaz fogad: ha volt egy jó kezdeményezés a múltban, akkor csak idő kérdése és elkezdenek növekedni majd rövidesen önmagukat túlnőve egy impotens, vízfejű szörny lesz belőlük és ebből következően totálisan működés képtelenné válnak…

Máshogy mondva: egymást falják fel, fals szeretetükkel átitatott, világmegváltással igazolt, többnyire konkrét üzleti-cselekvési terv hiányában a sárkány létbe visszatranszformálódó kis repülő pitypangok… Ennyi.

(És nem, nem ittam felebarátaim, reggel még nem megy le a cujka, csupán eleresztem most egy picit magam mentálisan, a mély Közép-Európai szórvány valóság egyik bugyrából, némán sikoltozó lelkem leejtőjén…) 

VAGY: 

a másik út, ahogy pl. állampapírba váltják át a nehezen össze kalapolt közösségi -főként nyugati- adományok jelentős összegeit, és a szellemi dildóik örzésére hivatkozva blokkolják az általuk össze eszkábált intézményeket a kapcsolatrendszereiken keresztül, melyekhez már évek óta semmi közük. 

Csak a hatalmi-szellemtelen egójuk és a lelki bizonytalanságuk pénzel kibélelt mentalhospitál falaik között tengetik hátralevő “életüket”. 

(Lásd mellékelt újságcikkek linkjei)

https://www.nyugat.hu/cikk/camphill_gyermekotthon_velem_allam_penz_ertekpapir

https://www.nyugat.hu/cikk/velem_gyermekotthon_tiltakozas_lakossag_onkormanyzat

https://www.nyugat.hu/cikk/velem_gyermekotthon_camphill_adomanyozas_allam

Mert hol is van A HARMADIK ÚT?! kedves feleim, amelyről oly sokat zsolozsmáztak nekünk anno ezek a “tanítóink” (is)?  / gúny szmájli / 

Nos, a Kulturális Kreatívok 2.0 első budapesti találkozóján láttam még néhány ember tiszta tekintetében a” harmadik út” minőségből valamit felvillani…

A buksi simogatasoknak az ideje lejárt… 

Részemről legalábbis vége. 

Finita! (la comedia)… 

Most végre fel lehet(ne) tenni A Kérdést: 

Kinek-kiknek van konkrét tervük a jelenre, pl. egy üzleti terv formájában?! 

Vagy egy cselekvési terv?!

Van ilyen nálatok?

Nincs?

Kell-e?

Kétlem, azok után amilyen telefonokat és emaileket kaptam a Bp.-i KK találkozó után néhányotoktól. 

De még reménykedek…

Sajnálom, de ki kell mondanom, hogy szerény személyem nem kíván részt venni a haveri, barátkozós, Antrós, Buddhás, Aznasztáziás, Jamalinda stb. stb. szellemi áramlatok manifesztaciójában.

Nekem nem kell, a magafajta outsider, primitív kamerás parasztnak mindez.

  

Más miatt hoztam létre 15 éve a KK filmeket.

Ahoz hogy tudjak alkotni, ahoz ami nekem okoz örömöt, nos ehez, az etikusan cselekvő (!) gazdasági embereket próbálom behívni hozzánk, hogy gyakorolhassák a felebaráti szeretetüket, szolgálatukat, meghagyva minket az alkotói szabadságunkban.

ÉS EHEZ, NEKÜNK KELL ŐKET EGY VAGY TÖBB KONKRÉT PROJEKTÜNK FORMÁJÁVAL INSPIRÁLNI.

Ha ez sikerül, akkor én, és barátaim is megszólíthatják azokat, akik már régóta némán várják, hogy letegyünk valamit az asztalra, amelyek alapján Ők, a pénz beavatottjai, kapcsolódni tudnának hozzánk.

Tehát nekünk is el kell végeznünk a munka azon részét, amitől pl. az utóbbi 15 évben, amióta kitettem a KK filmjeimet mindenki menekült és menekül mai is a most épp Jamalindásnak átnevezett világokba a kemény, sokszor egyhangú munka elől.

És lehet is menni bárhova, mindenkinek, ahova szeretne, de ne rajtam keresztül. 

Ott a pont.

(És akik a moralitásról szónokolnak, azok először éljék meg azt a minőséget, példát mutatva másoknak, mert akkor nem kell arról sem beszélni.)

Fogjuk meg már azt a bizonyos pennát es írjuk le magunknak hogy mit is akarunk, es öntsük formába.

Majd ezekután most szombaton, dec. 14-én, fegyelmezett (idő) keretek között személyesen beszéljünk át mindent, lehetőleg a Goethe-i beszélgetes minőségi keretében…

Jöjjünk felkészültebben a következő találkozóra, esetleg már elő-beszélgetések, egyeztetések alapján. 

Én így (is) készülök társaimmal…

Nem áll szándékomban megbántani senkit sem és akik esetleg nem érzik magukhoz közel mindazt amiről most szóltam, azzal sincs semmi baj, hiszen szeretettel várom velük is a következő találkozást, csupán annyit kérek, hogy gondolják át ők is, hogy miben tudnának pl. nekem segíteni, hogy egy magamfajta outsider ne maradjon “egyedül” az élete végéig mint egy amatőr  KK. 😉

Mert én szeretem a profizmust (is)…

És ti?

Ui: a repjegyemet mar megvettem Erdélyből Budapestre…

Fogel Frigyes

filmes

Találkozások ma és holnap az itteni Kulturális Kreatívokkal…

A város első említése 1142-ból Géza korából való.

Román kézen: 1919 óta (Wikipédia)

A két fotót még idén áprilisban lőttem itt a telefonommal.

Plussz tegnap székelyföldről is kaptam meghívást egy KK találkozó kapcsán… 

Belinkelem az egyik filmemet azoknak, akik még nem hallottak rólunk, hogy miről is van szó 🙂

Hajrá!

fogel frigyes 

szabad filmes

https://fogel.me

A 30ezres követésű oldalamat lassan kinyírja a fész. (Lásd mellékelt kép amit most kaptam).

A jutub már régen hátratett, a Vimeo oldalam még megy, a hagyományos weboldalam: kulturaliskreativok.hu talán még a legbiztosabb. Ott fel is iratkozhattok most, ha eltünnének a többi felületeim. Ez van, lehet alternatívákat építeni…

Fogel Frigyes

https://fogel.me

https://egyorultnaploja.com

https://www.facebook.com/egyorultnaploja/

YouTube: FogelMedia

Vimeo: https://vimeo.com/kulturaliskreativok

Ezt egy kedves nézőnk küldte-készítette… Elmondása szerint már egy jó ideje követi a KK filmeket…

Hajrá Kulturális Kreatívok!  😉

Attila: artizanbluesradio kukac gmail pont com

Frici: fogelmedia1 kukac gmail pont com

A második (erdélyi) összejövetel Déván lesz, az Atrizán Blues Rádió stúdiójában.

Én jövök.

És ti?

Fogel Frigyes

Szabad filmes

Egy hosszú filmezés – felvételi nap végén egy égetett madár is megszületett, kenyér formájában… Egy édesanya lepett meg vele, egy Isten háta mögötti kis faluban, valahol Magyarországon…

De már késő este volt és ezért az alkotó elcsomagolta nekem az útra…

Másnap hajnalban, vihartépte kamerás hátizsákomban vittem magammal a “madaras” kenyeret, az ország egy másik távoli szegletébe… Érkezésem után lassan, óvatosan letettem az asztalra és eközben a “soros” család, akik befogadtak a következő éjszakára, két fiatal gyermekük a konyha asztalt körül lengve kíváncsian figyelték a kenyéren látható vonalakat…

Aztán amikor a családfő fáradtan, végre belépett a konyhába az építkezéséről hazatérve,   a  türelmes édesanya fáradt karjaival megszegte a kenyeret és megosztottuk egymással…

Az élet ízét éreztem meg ekkor…

A kenyérben, a társaimban, itthon a nagyvilágban…

Köszönöm…

fogel frigyes