Egy őrült naplója

Eltelt 18 nap.

Ma este megkérdeztem Bányász urat, hogy hányan jelentkeztek nála segíteni.

Nullus. (Latin). Jelentése: semmi.

Minden jót (magyarok)!…

Fogel Frigyes

https://fogel.me

Novemberben megtalálhattok engem és hű társamat -kamerámat- egy-egy találkozás erejéig Brassóban, Bukarestben, Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Nagyváradon, Budapesten, Zsámbékon, Egerben..

(A korábbi találkozók tapasztalati alapján, ha ismét jönnének szekus ügynökök, velük is szívesen beszélgetek, hátha tanulunk egymástól valami újat… Ezúttal nyugodtan üljenek közelebb az asztalomhoz).

Tehát ha akartok velem találkozni, beszélgetni, projektekről, életről, titkokról, lehetőségekről vagy ha “csak” kérdéseitek lesznek, akkor egy kávé mellett megtaláltok.

Pontos helyszínek / időpontok hamarosan.

Fogel Frigyes

Kamera tologató

https://fogel.me/

Ez itt a kérdés!

Ismét jelzett az erdélyi “magyarság”  krémje nekem: állítólag “nem tudok jól szopni. Ezért ne is várjak semmit. “

Viszontválasz: de ha mindenem megvan (ami nektek nincs: nézettség, pénz stb.) akkor miért szopjak? 

Ja, és épp a napokban kaptam ajándékba(!) egy kamerát, mely segítségével ismét alkotok valami szépet, emelőt… hátha két szopás között elgondolkodnak páran az erdélyi (intellektuális) mocsárban, hogy esetleg lehet más formákat is felépíteni – kiküzdeni. Addig viszont marad a Júdás pénz. Nektek. Nekem meg szokásos módon a nagy nézettség és persze az egyedül Lét. De azért nyugi! Egész jól elvagyok… 😉

Ui.: ajándék lónak nem nézem a fogát, mielőtt elindul a képen kátható kamera pocskondiázása, jelzem az értő szemeknek, hogy már sok éve 1DX markII-es és felfelé szériával vagy “C” szériával dolgozok, de most ebbe is beletették a “slowmót” ráadásul 180fps-ben ha jó látom… tehát nem szakad le a kezem legközelebb ha kevésbé feltűnő cuccal kell terepre mennem…. 😉

Na gyógyulást!

fogel frigyes

kamera tologató

Utolsó filmem (ebben a témában)

Másnap reggel bekopogtattam hozzá kamerámmal…
Készül a film.
Fogel Frigyes

https://vimeo.com/manage/videos/1123934240

FogelMedia.

“

Muzsi Attila, Déva

“Be vagyok állva!
Miközben takarítottam, rendezgettem a cuccokat azon járt az eszem, hogy mit jelent, amikor egymásnak hitelt adunk, bizalommal vagyunk egymás iránt.
Cintányér vásár szó szót hozott, kiderült, hogy jó lenne egy gitárt és egy hangot felvenni, nekem is egy kicsit belenézni a virtuális keverőbe. Aztán egymást biztatva, ki bandát alapított, ki-azaz én stúdiót építettem. Csak egy léc ide, csak egy léc oda, közben születtek az albumok, nőtt a banda, több mikrofon kellett, nagyobb hely. Na meg egy jobb hangkártya… és így tovább.
A gladiátorok utolsó éjszakájukra nőt kaptak, hogy az éjszakát ne rettegve töltsék, hanem erőt kapjanak, egy múzsacsókot. Állítólag számított, nehezebben adták másnap életüket.
Szó, ami szó, ide is elfért volna ilyesféle bíztatás nekem. Bár nem a halálba készülök, de a jó dologtól sosem zárkóztam (volna) el.
Ezúton megköszönném a fogelmedia -nak, hogy támogatta a két hetes szellemi tevékenységemet, félre tudtam tenni a szerszámaimat pár napra, nemcsak a stúdiót tudtam előkészíteni a szombati felvételre, hanem a “Neked Szól” lapot és a saját készűlő (negyedik) könyvemet is tudtam egy kicsit szerkeszteni! Nem mellesleg a testemet sem kellett gyötörnöm, talán egy kicsit elviselhetőbb így a fizikai létem.
Úgyhogy látszik na….
(A képek homályosak, mert a telefonom borzalmasan régi és miszlikbe van törve az előlapja, de gondolom a lényeg átmegy…)”

Meglepetésemben megpördültem és az épp kezemben lévő mobilommal lőttem is egy fotót azon hamarjában…

A madár mozdulatlanná merevedett, majd huncutul a szeme sarkából küldött nekem pár mondatot, melyek így szóltak:

“Ez a primitív, kényelmes, kevéssel beérő mai világ kiokád magából, igényesnek, mohónak talál, egy dimenzióval gazdagabb vagy a kelleténél. Az olyan emberek, mint ti, manapság nem tudnak élni és az életnek örülni. Aki csinnadratta helyett zenére, szórakozás helyett gyönyörre, pénz helyett lélekre, nyüzsgés helyett igazi munkára, játszadozás helyett szenvedélyre vágyakozik, az ebben a tetszetős világban nem találja meg az otthonát.”

A szürreális pillanat után lassan megfordulva, gondolataimba mélyedve bandukoltam (volna) tovább, amikoris ismét elrikkantotta magát az a bizonyos fekete eresz-lakó…

Másodszorra is megfordultam, de most már lassabban, majd ismét exponáltam a telefonommal…

Továbbmenve a szállásom felé, már más, idegen nyelvű – idegen szívű rikácsolásokat is hallgatnom kellett…

A végén mindig ugyanaz a rövid repetició: kár… kár…

Aztán másnap, ugyanazt az utcát érintve sétáltam a központ felé, amikoris pont azalatt az eresz alatt, ahonnan a madár kiabált felém még pár órája, a járda végén egy összegyűrt, koszos zsebkönyv féleségen akadt meg a tekintetem… Lehajoltam, és a félig már elázott borítón a következőt olvastam: 

Steppenwolf – A pusztai farkas

Írta: Hermann Hesse

ff