Van még mondanivalóm?
Minek is? Kiknek is?
Ugyan…
Úgy unom és taszít ez a rafináltan hiú, a szerénységet szinte már nem is ismerő, az okosságokban dagonyázó, hibázni nem merő, az intellektus kardjába dőlt, a szófosó kitanított falkának a kétszínű vicsorgását….
Vannak emberek, akik nem azért maradnak egyedül, mert nincs mondanivalójuk, hanem mert nem hajlandók hazudni azért, hogy legyen, aki meghallgassa őket.
Istenem! De ritka madarak ezek!…
Mert az őszinteség sosem volt népszerű.
Az igazmondás nem kifizetődő. A logika nem mindig győz az érdek fölött, a józan mérlegelés a kényelmes önámítás fölött, a bátorság pedig a félelem fölött.
Én inkább maradok egyedül, mint hogy mások téves képéhez igazítsam önmagamat.
Hiszen megbocsátani lehet azoknak, akik elárultak, de a megbocsátás nem jelenti azt, hogy a bizalom is visszatér. Mert a bizalmat egyszer el lehet veszíteni, de visszaszerezni már nem lehet.
Fogel Frigyes
FogelMedia
