Mindig nemet mondtam.
Ahogyan most is.
(Igencsak meglepődnétek, ha most neveket, helyszíneket is mondanék ennek a témának a kapcsán.)
Aztán eltelt 20 év.
És láttam, amit láttam…
A mintázatok mindenütt ugyanazok, és el kellett telnie egy időnek, hogy tapasztaljanak az emberek.
Aztán nagy lett a csend…
És mostanában ismét felerősödnek a megkeresések irányomba (is), pl.: itt Erdélyben, Magyarországon és más országokból, hogy nosza, meneküljünk most közösségekbe, mindjárt itt az összeomlás (valahogy persze sosem omlik össze semmi) stb., és hogy én is menjek és segítsek nekik-nektek.
Hát nem.
Maradjunk abban, hogy most inkább megosztok veletek egy vallomást egy olyan embertől, aki mindezt végigcsinálta.
Gyakorlatban.
(Ő is megkeresett engem anno)…
Végezetül ezúton nagyon szépen megkérem a buddhista, antropozófus, kosaras, new age-es stb. irányzatok harcos képviselőit, hogy kíméljenek meg engem a legújabb megkeresésükkel.
Is.
Inkább nézzék végig ezt a pár percet, (voltak köztük olyanok, akik jelen voltak a felvétel elkészültekor) (maró gúny részemről) és vegyenek egy nagy levegőt, mielőtt az épp aktuális ideológiáikkal, stb. lét-rendszer elméletükkel és élesebbnél élesebb elméjükkel hirtelen mindent megmagyaráznának. Önmaguknak és másoknak. Ahogy szokták.
Mert a megoldás nem ott van, ahol mondták nektek/önöknek.
Minden tiszteletem az útkeresőknek…
üdvözlettel,
egy botcsinálta filmes, volt csellista.
Fogel Frigyes
