Elképesztő, szinte már euforikusan “perverz” leveleket olvastak fel nekem tegnap egy értelmiségi találkozón… (Mert most szabadok lettünk, nem félünk, eljött az új világ, vége a sátáni diktatúrának stb.)
Közben – szintén tegnap – kimeredt szemmel az itteni (erdélyi „független” sajtó – gúny szmájli –) szellemi maszturbációit futottam át, olyan vezércikkeket, amelyekből lassan már a hetvenes évek sötét tónusú, áporodott budapesti levegőjének a szaga áradt felém. (Óbudai vagyok)…
Ugyanis jól emlékszem még azokra az emberekre, és arra is, hogy hogyan is írtak akkoriban. Ugyanazzal a magabiztos félmosollyal, ahogy ma is. Ők, az akkori szoci-nácik szemrebbenés nélkül tették tönkre mások életét – is.
Ott voltam, láttam közelről, az apám munkahelyén, a “királyi” MTV épületében. Nap mint nap.
Aztán ma reggel a következő kérdésre ébredtem:
Hogyan lehetséges, hogy tanult, diplomás emberek sem ismerik fel a propaganda és más manipulációk által létrehozott hamis társadalmi változásokat?!
Hát úgy kérem szépen, hogy az intelligencia és a műveltség önmagában még nem jelent független gondolkodást vagy lelki ellenálló-képességet.
A diploma, sajnos nem védőoltás a propaganda ellen legfeljebb szépen bekeretezhető, oszt fel a falra! Hadd vakítsa a bámészkodókat… 😉
A történelem egyik legkülönösebb és legkeserűbb jelensége, hogy a legnagyobb propagandarendszereket sokszor nem az egyszerű emberek szolgálták ki a leglelkesebben, hanem éppen a tanult rétegek. Azok, akiknek elvileg fel kellett volna ismerniük a manipulációt.
De hát ugye az emberi hiúság mindig könnyebben vizsgázik jelesre, mint a józan ész.
Az értelmiségi ember különösen sérülékeny tud lenni, mert identitásának része lesz, hogy ő „a jó oldalon áll”.
És amikor ez megtörténik, onnantól már nem az igazságot védi, hanem a saját magáról alkotott képét. A kettő pedig nem mindig ugyanaz.
Talán ezért lenne fontos felismerni, hogy a propaganda ritkán az információra hat elsőként, inkább az identitásra, a félelmekre és a hiúságra.
Mert amikor az ember már nem egy véleményt véd, hanem önmagát, akkor a tisztánlátás lassan már luxuscikké válik.
És talán ezért igaz annyira ez a mondat:
„A propaganda igazi győzelme nem az, amikor elhiteti a hazugságot — hanem amikor az emberek már félnek kimondani az igazságot.”
fogel frigyes
szabad filmes
https://fogel.me/
Egy őrült naplója 