Karóba húznának…

Szabad filmesként bejárva planétánkat, a princetoni tudósoktól a magyar származású prof. László Ervinig feltettem kérdéseimet az optikáim árnyékában…
Közben eltelt több mint húsz év…

Aztán most Szalóczy Zsolt fizikus-üzletember nyilatkozata jött ma velem szembe, egy másik videóval egyetemben: Szakács Árpi legújabb önvallomásával a Rogán-i eligazítások sötét szobáiból…
És az eltelt idő, az a fránya 22 év “sajnos” bizonyított. Számomra legalábbis…

Közben azt is láthatjuk – az elmúlt hetekben még plasztikusabban –, hogy lokális szinten, pl.: Magyarország és a környező országok szintjén most hol is tartunk, hogyan viselkedtünk eddig.
Egymással.
Egymásért…(?)

Nem fogok minősíteni… Az túl hatásvadász lenne, plusz szinte mindenki ezt teszi ma.

A magamfajta, hírhozó – hírvivő ripacs, már régen felkészült arra, ami már most is itt van körülöttünk és az is tény hogy amióta eszemet tudom, még mindig próbálok Emberekkel együtt működni. Igen, ezekkel a többnyire még mindig két lábon járó vadakkal.

Mert mondjuk csak ki: engem a mai napig, -gyermekkoromtól kezdve-, folyamatosan csúfoltak, ütöttek-vertek, lenéztek, leköptek vagy ignoráltak, szó szerint. Miközben – a jelek szerint – a teljesítményeim nem is voltak olyan rosszak… Csupán rendhagyóak…
Bizony-bizony, ezek közül a legpusztítóbb a gúnyos lenézes, nemegyszer a mai napig.
És ez nem sírás-rívás a részemről hanem tények.
Ilyenek vagyunk. Mi.

“Érdekes” paradoxon. Nem?

Nos…

Én az egy kezemen meg tudom számolni azt a pár embert, akikkel még így életem vége felé, talán együtt tudok működni. És ez nem egyedi, látom amit látok… (Az a bizonyos Szabad Akarat! Ti fallikus fejek itt-ott)… (gúny).

Mert a krach már itt van. Nincs mese. Viszont én még emlékszem arra a krachra, amikor kisgyermekként a szüleimmel jöttem vissza Erdélybe, és hoztuk a csomagokat a sok-sok Budapestre repatriált társainkkal egyetemben az itt maradt családtagjainknak, hogy kevesebbet éhezzenek, miközben néhányuknak akkor épp a szekusok a veséjüket verték le…

No, de ez a krach más most. És más „lesz”… Úgy látszik, ezt is át kell élni…

Úgyhogy elő a pop-cornnal, Frici! Most nem te filmezel, hanem téged fognak venni… Az Akasha krónika mozijában a vetítő vezérlőjében már fűzik fel a celluloidot…. 😉

DE!

Vannak dolgok – személyes tapasztalatok –, amelyek alapján azt kell mondanom, hogy még a legbriliánsabb fizikusok és az egyéb nagy koponyák is csak egy bizonyos szeletét látják a dolgoknak, és nem rettegni kéne most (mint pl.: ahogy rettegve figyeltem hét évesen mások vese leverését), hanem felnőni az emberi létünkhöz… Eddig ez láthatóan legtöbbünknek nem ment. Sebaj. Van még pár évünk a belinkelt videóban szereplő tudós szerint. Vagy nem…
(és ahogy azt sok éve mondogatom és ez a tudós fő szintén: ne kataklizmától rettegjen a nagyérdemű).

Mindehhez -az emberséges, pánik nélküli meg-átéléshez- mindenkinek sok “sikert” kívánok… (Láthatóan eddig ez nem nagyon ment, az olcsó szöveg, a kifogások és az eszmék felmondása az viszont profin, pl.: úgy mint ahogy a hagymakupolák tüntetően szaporodnak még mindig, szünet nélkül pl. az erdélyi autópályák mellett (is) az elcsatolt pusztákon, csak hogy ne feledje a még itt maradt pár elkurvult magyar, hogy ki diktál.)

Ott a pont.

Az én kis meghívóm még mindig valid, de ahhoz a másik oldalnak kellene megtenni az első, a legnehezebb lépést, amely bizonyos lépésről még mindig nagy a csend. Vagy az irodalmi kuss. Max. csak a burkolt, manipulatív követelőzés megy még mindig, dermesztő kritikákba csomagolva. Nem önkritikába. No, azt már nem. Azt más lépje meg.

Ugyan már, gyerekek… Az elemzésekből és az okos szövegelésből már tele a padlás…

Mert az erő, a minőség, az minden egyes emberben ott van. Eltemetve többnyire.

De a rettenetesen fájdalmas önismereti út nélkül semmi nem fog menni… Csak továbbra is a kontraproduktív, magas szintű ekézés, és az sem a szántóföldeken… Mert ott is izzadni kell… Mert az meló… És az büdös…

Bizony pont ezért nem használják elnyomóink manapság a klasszikus karpereceket-bilincseket, a karóba húzatást, vagy a jól bevált telefonkönyvvel ütve a veséket (az sincs már, mármint telefonkönyv), a nyilvános megégetést sem, mint anno…

Mert ezek már okafogyottá váltak… Nem kell.

Ugyanis a most ide belinkelt két-három okos ember videóját sem lesznek képesek legtöbben végignézni. Mert gyengék.
Erő sincs már.

A dermesztő, levadászó kritikákhoz viszont még igen, de ez is hamarosan a gügyögő kisbabák szintjére fog le-degenerálódni, hacsak nem lépünk.
Pl.: egy jó nagyot befelé és felfelé…

Nagy kaland lehetne, ehhez pl.: Dobronay László, rendező kollégám történeteit – nyilatkozatait is érdemes lenne meghallgatni, akit személyesen sikerült anno megismernem, amikor megkeresett.
Ő visszatért a halálból, tehát még nagyobb rálátása van erre a „hisztis-picsás” korra.

Bocs.

Ha ahhoz nincs már erő, hogy „kelj fel és járj”, és pl.: kopogtass be a szomszédodhoz, megkérdezve: hogy van, esetleg miben tudsz segíteni neki (ergo: tenmagadnak), akkor addig csak az marad, amiről az utóbbi napok-hetek bemutattak nekünk. Szó szerint mondom. (Az a bizonyos középső újj felfelé)…

És ha már oly sokan elmondták – megüzenték nekem a felületeimen is, miközben a Keleti-Kárpátok bercein jártam, hogy néhányuk szerény személyemet, amely számukra jól láthatóan oly fájdalmasan buta (idéztem őket), szeretnének felakasztani-levadászni engem a szeretet ország képviselői közül, bizony ők, a felvilágosult újkori jedi lovagok, megmondó emberek szó szerint eliminálnák botcsinálta filmes személyemet ott magyarországon vagy épp ahol tartózkodok én nyomorult, (idézetek befejezve), nos azoknak a figyelmébe ajánlanék most egy rendhagyó kis videót, egy olyan csávótól, aki jelen volt nem is egyszer -munkájából fakadóan- a Rogán-i legbelső eligazítások asztalánál.
Fájdalmas gondolatmenet lesz. Lenne. Mert ezt sem fogják meghallgatni, mert jobban áll a kezükben a véres buzogány, mint a gondolkodás, megértés és a tolerancia ereje. Nem. Ők az ész csődjének a felkent képviselői…

Ne higgyetek senkinek… Nekem se. Inkább járjatok utána mindennek…
Ahogyan azt a népmesékben megírták már nekünk oly szépen…
Mert Azok a történetek validok. A többiek meg csupán a modern vandálok.

Hamarosan minden a helyére kerül.
Mert a szellemi világoknak is megvan a humora.
Az elegáns humora…
A magamfajta ezt tudja, hallja…

(A műsorok linkjei a fotó alatt található)

Na megyek, viszem tovább a cuccaimat…
Adios „amigos”…

fogel frigyes
szabad filmes
https://fogel.me