Ugye jó csávók voltak, Plátón, Arisztotelész és a többiek?! Nemdebár?
Tőlük tudjuk: -a demokrácia könnyen átcsúszik tömeguralomba, ahol nem az igazság, hanem a hangos többség dönt és ez végül zsarnoksághoz vezet…-
Mondták ők…
Az utóbbi napokban kétségbeesetten hívtak föl telefonon – chat programokon keresztül a már sok éve külföldre szakadt barátaim, akik közül nem kevesen már a magyarországi visszaköltözésük utolsó fázisában vannak, őket idézve:
“ők bizony félnek…” (nem ijedős embereknek ismerem őket).
Voltak olyan telefonok is, amikor azt mondták nekem, hogy visszavonultak, befejezték, mert elbuktuk és vége…
(ezek az emberek nem olyanok, akik anno, az összes Viktoros választások után harsogva nyugatra költöztek és a mai napig onnan sírva szipognak, saját taknyukat – nyálukat szétkenve a legújabb alkotásaik alapozásakor és ezt művészetnek hívják…)
Nem.
Ők sokkal de sokkal okosabb és felkészültebb emberek, mint én… Terapeuták is… Tehát nem a hisztis fajta. Sőt.
Őket, többségüket ismerem és jó, bátor, gerinces emberek…
Vajon velük mi lesz? Tűnődöm ezekben a furcsa napokban…
Én anno átéltem pl. az euró bevezetését Spanyolországban, ami akkor nagy zakózás volt a népnek. A mai napig. (Meséltem már erről a felületeimen…)
Aztán -többek közt- átéltem, megismertem, az Egyesült Államokban egyes bankárok, vállalatvezetők gondolkodását… éltem velük… a házaikban, felkértek kreatív munkára, filmek elkészítésére stb., úgyhogy tudom milyenek… (A most őrjöngőknek fogalmuk sincs erről. Sem)…
Aztán gyerekként átéltem apám oldalán az összes meccset (a Magyar Televízió régi székházán belül) az akkori és magyar értelmiségi és politikai cosa nostra-k repkedéseit – no nem a fény körül – hanem a lóvé, és az akkori hatalom körül. A gyerek érzékeny és lát… még… és emlékszik…
És szokás szerint most, ugyanazok és azoknak a leszármazottjai vették át a furkósbotot… Épp most a tágra zárt szemünk előtt.
Egy dologról azonban senki sem beszél.
Hogy az a kb. 800 ezres fiatalokból álló tömeg, akiket pl. “informatikusok” stb., hogyan dolgoztak meg tudatosan, precízen, hogy a már ismert eredmény megszülethessen, nos, azokra még most sem kérdeznek rá. Senki sem.
Pedig egyre többen morgolódnak és a szálak egyre szálkásabbak…
De most már ez sem a lényeg… Csak felszínes fricskák…
Ők most röhögnek pl. a hajóikon, amik már elmentek, pardon, még a kikötőikben horgonyoznak, a saját, választott még nem felismert infernójuk közepében!… Majd megtudják ők is…
Persze most is lapít mindenki… jó van az így!
Ismerős?
Amikor az orbáni “diktatúra” alatt figyeltem -(sok helyen ott voltam kameráimmal is)- ahogy emberek közösségeket próbáltak építeni, nem ritkán szép mennyiségű pénzzel is kibélelve vagy anélkül, nos, sajnos csak idő kérdése volt és nem működött. Egyik sem.
Nyugaton sem. Azokat is megfigyeltem, filmjeimben bemutattam.
De vajon miért nem?!
Lehet, hogy nem az aktuális áradástól kellene “félni”, hanem esetleg saját magunktól “kellene rettegni”?
Joggal?
Mert -nagyon sajnálom- de (így) nem lesz változás fiúk-lányok…
Csak most a ravaszabbak, akik értik a pénz minőségének lényegét, azok felhasználtak ismét mindenkit. A lelkes liberálist és a többit.
Azok most elvégezték a koszos munkát és elégedetten fürödnek önnön izzadságukban. Amíg az izzadságuk rá nem fog fagyni gyöngyöző, hamis intellektuális homlokukra. (Rá fog. Eleget láttam már ilyet…)
Aztán… Megy tovább a körforgás…
???
Mit lehetne most tenni, kérdezik nem is kevesen, néhányan tőlem is.
Egy dologban biztos vagyok:
Mi, azok, akik ismerjük egymást, alapítsunk közösséget. De nem úgy, ahogy ezt eddig próbálták sokan.
Nekem már megvan egy közösségem, -néhány ember- akiket eléggé ismerek és szeretek, akikkel most is fogom tartani a kapcsolatot, támogatva egymást, ahogy eddig is, és ha mostanában szükséges lesz, akkor akár egy nagyobb földterület megvételével egy átmeneti Noé bárkáját megépíteni…
Minden lehetséges…
Ha egyszer működött azzal, aki felfelé figyelt és két lábon járt a földön a Nagy Könyv szerint és túlélte és a “barátai” is A Bárkán,-mert fura mód az is egy hajó volt- akkor, azt a nagy áradást (!) nekünk most miért ne sikerülhetne? pl. a magam fajtának…
Ez is egy lehetőség…
Most elvált az ocsú a búzától. Legalábbis számomra.
Több “vetésforgóra” nem vagyok kíváncsi.
A hulladék, kikupálódott, “a soha nem elég a lóvé ami van” értelmiség számomra halott, itt Erdélyben és Magyarországon is.
Én viszont lépésről lépésre akiket szeretek, megértek, és tudom, hogy valójában kik ők, segítem. Továbbra is…
És ki tudja, ha ők úgy döntenek egyszer, akkor új közösségek épülnek.
Nem demokráciák.
Nem izmusok.
Nem könyvtári bölcselők.
Nem Zen, Buddha, Antros, kat. ref. stb. csuhások. stb.
Nem.
Hanem csendes, nyugodt:
Parasztok.
Várom az új parasztokat.
Elkezdtem.
fogel frigyes
szabad filems
https://fogel.me
(A fotó AI-vel generált…)
Egy őrült naplója 