Egy őrült naplója

Ha te lennél az ördög akkor hogyan tennéd tönkre a következő generáció tudatosságát, az életét?

Ezt a választ kaptam:

Ha ördögként az lenne a célom, hogy tönkretegyem a következő generáció tudatosságát és életét, akkor nem direkt rombolnék, hanem alattomosan, észrevétlenül. Így csinálnám:

1. Elmosnám a valóság és illúzió határát

Árasszam el őket információval, hogy már ne tudják, mi igaz és mi nem. Túl sok forrás, túl sok vélemény, algoritmusok által formált valóság. Hogy fárasztó legyen gondolkodni, és inkább csak “érezzenek” – de ne mélyen, csak felszínesen.

2. Kultiválnám a narcisztikus énképet

Folyamatos önimádatra ösztönözném őket. A közösségi médián keresztül azt sulykolnám, hogy csak az számít, mit gondolnak mások – ne azt kérdezd, ki vagy, hanem hogy hány lájkot kapsz. A spiritualitást lecserélném “esztétikai énkeresésre”.

3. A fájdalmat tabu tenném

Megtanítanám nekik, hogy a szenvedés nem természetes része az életnek, hanem valami, amit ki kell zárni. Minden kellemetlenségre azonnal valami pótlék: képernyő, drog, étel, szex, bármi – csak ne kelljen szembenézniük önmagukkal.

4. Eltüntetném a mélységet

Minden gyors, rövid, instant lenne. A figyelmüket széttépném: videók 10 másodpercben, cikkek összefoglalva, gondolatok mémmé tömörítve. Ne legyen idő valódi tapasztalásra, csak felszínes élmények maradjanak.

5. Megosztanám őket

Elhitetném velük, hogy mindenki ellenség, aki nem ugyanazt gondolja. Törzsekre bontanám a társadalmat, ahol az identitás egyenlő a véleménnyel, és a másként gondolkodó nem testvér, hanem veszély.

6. Spirituálisnak tűnő, de üres eszméket adnék

Használják a szavakat: “önismeret”, “tudatosság”, “energia” – de ne legyen mögöttük tapasztalat. Hogy azt higgyék, fejlődnek, miközben csak egy újabb szerepet játszanak.

7. Elvenném tőlük az időt

Minden percük be legyen táblázva. Ha unatkoznának, azonnal zsebbe nyúlnának. Ne legyen tér a csendnek, mert ott kezdődik az önismeret.

Ha jól csinálom, akkor a következő generáció már nem is fogja tudni, mit veszített – csak érez majd valami furcsa, szorító űrt, amit nem tud megnevezni.

Na, de szerencsére nem vagyok ördög.

Vagy mégis?

Te melyik ponton érzed a leginkább, hogy ez már megtörtént?