A kávéház tényleg a művészek (írók) nappalija volt…

Most épp a “Szamos – Gourmet Palace” kis kuckójában figyelem a “cserét”… 

Írókat nem látok, annál több német csevegést hallok és ázsiai illatokat érzek… Az eredeti Dobos (torta) tesztelése közben megrettenve konstatálom a tényt, hogy gondolatban társalgok a szemben lévő széken némán figyelő kamerám lencséivel… Cut.

Egy barátom tegnap telefonon ezt üzente: “csak a szépet mutasd Frici, ez a te dolgod, semmi más…” és most itt, ezen a puha, hófödte reggelen, az időgép-kávéházban eltűnődve azon kapom magam, hogy fejemben lüktetve -miután az 50 milliméteres 1.2-es objektívem váratlanul villan egyet, ezt suttogja – kiabálja szünet nélkül: “Frici! Az igazat mutasd, alább ne add!”… 

Akkor most mi legyen kedves olvasóm?

Te mit szeretnél látni jövő hétvégén a következő videómban?….

A kérdésem nem költői…

Fogel Frigyes

Szabad filmes


2 gondolat “A kávéház tényleg a művészek (írók) nappalija volt…” bejegyzéshez

  1. igazat, igazat, igazat. Annyi hazugság van a világban. Legalább egy oldal legyen, ahol az igazat láthatjuk, hallhatjuk 🙂 KÖszszszsz

    Kedvelés

  2. igazat, igazat, igazat. Annyi hazugság van a világban. Legalább egy oldal legyen, ahol az igazat láthatjuk, hallhatjuk 🙂 KÖszszszsz

    Kedvelés

Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Kilépés a válaszból