Többen kérdezték ismét, hogy miért nem hagyom végre abba a vesszőfutásomat…
Miért csinálom még mindig ezt a Don Quijote-i őrültséget egyedül, ahogy még mindig (saját erőből) járom az “elfeledett, lesajnált területeket-embereket” és próbálok inspirálni… (Sokan, cifrább módon is érdeklődnek)
Mert sokak szerint már itt lenne az ideje annak, hogy eltűnjek…
Nos… Amikor sokadszorra megérkezek egy újabb területre, az üveghegyeken túl élő fiatalokhoz, akik pl. gyárakban, jobb esetben a földeken dolgoznak hogy videózásra, kreatív-szabad új kultúrális projektekre (is) inspirálhassam őket, ilyenkor a médiatáborok kezdetekor, minden alkalommal kiosztok nekik egy üres papírlapot és megkérem őket, hogy név nelkül válaszoljanak nekem két kérdésre:
“Miért vagytok itt? Mit szeretnétek?”
Aztán az évek során megtartottam pár ilyen papír cetlit…
Ahogy tegnapelőtt is, Pókán, egy Maros menti mezőségi faluban tartott médiatáborom egyik fiatal résztvevőjétől is, melyen a következő olvasható:
“Azért vagyok itt, hogy tanuljak tőled, mert szeretném megtanulni úgymondva a kérdezés technikáit és legfőképpen azt szeretném ha megtudnám jobban ismerni magam és kipróbálni magam a média világában mert ez érdekel”.
…
Emiatt a válaszok miatt és pont emiatt a néhány fiatal miatt, akár a pokolra is (el)megyek, ha kell.
Úgyhogy, maradok. (Még)…
fogel frigyes
szabad filmes
Egy őrült naplója 
Van a hivatás, amit érez az ember, hogy tennie kell.Nem azonos a pénzkeresettel, sőt a meggazdagodási vággyal még úgysem.Akik nem ismerik a fogalmat, az érzést, azok mindig kritizálnak, felszólítanak.Nem érdemes elmagyarázni nekik, úgysem értik. 🙂
KedvelésKedvelés
A spirituális tanítómat szeretném idézni neked :
“csak csináld ” T.G.
KedvelésKedvelés