Egy őrült naplója

Körülöttem egyre többen félnek a haláltól.

Filmesként sok ember között megfordulok és pont azok szoronganak legjobbak akik -állítólag- szellemi emberek…

Vajon miért?!

Node lépjünk egy lépést hátra és csendesen szemlélődjünk egy kicsit…

Emlékeztek valamire?

Mert mi mindannyian kiittuk a felejtés italát (a görög misztikusok szerint is) mielőtt beléptünk ebbe a földi létbe…

Úgy gondolom, hogy minket az tesz főként európai emberré, hogy képesek vagyunk -jobb esetben- a kritikai gondolkodásra, érvek ütköztetésére, és ez által kiküzdeni az új utakat, (fel)eszmélést és további -lelki, szellemi- (fel)emelkedést. Jobb esetben.

Ezekben a napokban ismét lehetne gyakorolni azokat a minőségeket melyekről alig esik néhány szó:

Belső erő.

Nyugalom.

Megfontoltság.

Lelki erő, bátorság.

Felismerés.

A dolgok nevén nevezése.

————————————

Hosszú évek óta nagy figyelemmel követem, pl. a valdai kongresszusokat, ahol az orosz elnök véget nem érő beszélgetéseken szerepelt. Eddig. 

Élőben, vágatlanul.

A nyugati világ sosem adja le, egy az egyben, hogy miről is beszél, csupán pár másodpercben narrálva kapnak az emberek valami minimális info konzervet. Most már azt sem.

Szintén rendszeresen olvasok sok év óta (négy nyelven), nyugati (önkritikus) elemzőket is, akiket most az internet önjelölt huszárai boldogan megosztanak, hogy ezt is, meg azt is már megmondták, hogy ez lesz és mind meghalunk, aztán elégedetten dőlnek hátra fotelükben és rettegnek tovább…

————————————

72-es vagyok.

Már kisgyermekként megtanultam, hogy mi az a bolsevizmus és annak szellemének a kitüntetett hordozóit is megtapasztalhattam már a nyakamon, akkor, ott mint fiatal tehetséges csellista. (Pl. Orosz-Szovjet zenei tábor Orosháza, Baja, stb.) kágébélák tömkelege…

Közben utána mentem a dolgoknak, mert érdekelt, hogy mi a kotta. 

Az Urtext 😉 

Budai lakásunkban fiatal kamaszként a pár négyzetméteres konyhánkban végigolvastam a tiltott anyagokat, köztük szellemi könyveket is, hogy felismerhessem az ellenfelet. A Hazug Szellemet.  

Fájdalmas, kényelmetlen út volt, de megérte.

Ezzel a tudással mint egy hamuban sült pogácsás tarisznyával indultam neki a nyugatnak, anno először 13 évesen, amikor még állt a fal.

És most 50 évesen a kör bezárult, látom, amit látnom kell, és “csodálkozok”, hogy az emberek nagy zenekarában még mindig hányan vannak kutyaütők, itt közép-európában is, akik még mindig hamisan húzzak a nótát, észre sem véve azt, hogy esetleg most már tisztábban intonálhatnának. 

Pedig most itt nekünk Magyarországon megadatott egy jó karmester.

Csak ezt is fel kellene ismerni. Nemcsak megvezetve kritizálni, gyűlölködni.

Nekem könnyebb a helyzetem, mert már elmentem az üveghegyeken túlra is és a Sors olyan vacsorákra is meghívott, ahol pl. hármasban beszélgethettem egy amerikai kongresszusi képviselővel, egy idős barátommal és jómagam jelenlétében, privátban… Szabad volt a pálya és az igazi kérdések.

Több ilyen megrázó, az eszmélésemet segitő estékben is volt részem az életem során a világ különböző pontjain, arisztokratákkal, politikusokkal, milliárdosokkal.

Én nem a mainstream médiából építkeztem, hanem azokból az élményekből, az olyan emberek társaságából, akik a mainstreamet is építik…

Kemény volt.

Veszélyes téma ez, még manapság is, és jól meg kell gondolnom, hogy mit írok le most. De megtehetem, mert kiküzdöttem a szabadságomat, és ezért keményen megfizettem. Fogást (eddig)nem tudtak igazán találni rajtam…

No de elég legyen az “öntömjénezésből”  😉

A mai megmondó emberek azt sem tudják, hogy a dolgok manapság igazán hogyan is működnek. Akik tényleg tudnak, a mai “beavatottak”, azok bizony nem beszélnek. Hallgatnak. Ők tisztán tudnak intonálni a hangszereiken, de mivelhogy a képzett, őszintén érdeklődő hallgatóság hiányzik, ezért nincs kinek játszaniuk… Innen szép nyerni. Lehet az (igazi) edukációba “fektetni” kedves feleim 😉

És még mindig vak vezet világtalant. De vannak kivételek és kivételes helyzetek.

Próbáljatok meg emlékezni…

———————————————

Beszéljünk nyíltan…

Tegyük fel a kérdést magunknak:

Van halál?

Tényleg fel akarunk ébredni, vagy csak inkább mások igazságait ismételgetjük szinte kéjesen?

Tulajdonképpen mit akarunk ebben a létben? Igazán, mit?

Fontos-e egyáltalán nekünk az Igazság?

Képesek vagyunk valakit igazán figyelemmel meghallgatni?

Képesek vagyunk kotta nélkül játszani, vagy inkább abba beleragadva mások kottájából játszuk továbbra is életünk zenéjét, mert az így biztonságosabb, kényelmesebb?

(Lelki-szellemi) korruptak vagyunk-e?

Én csak azt szeretném kérni tőletek, hogyha valaki veszi a bátorságot, hogy kotta nélkül játszon, szabadon, a szellem fényében, ahogy ezt pl. az orosz elnök is többször megtette, akkor legalább hallgassátok meg. Egyszer. 

Hallgattassék meg a másik fél is.

És ne csak őt.

Mert ha Ember, európai emberek akarunk maradni, ahoz viselkedjünk európaiként is. Egy jobb korban az ellenséget, az ellenfelet is képesek voltak tisztelni…

Kaspar Hausert az igazi európéert anno eltették láb alól, azok az erők, akik a mostani konfliktust is megkreálták és levezénylik.

De nem ők a bűnösök.

Mi vagyunk azok, mert szellemi lustaságból, gyávaságból, kényelemből stb. a belealvást választottuk. Ismét.

—————————————

Mindig tiszteltem a szamuráj kultúrát.

Amikor eljött nekik a vég, akkor önfegyelemmel bátran (be)vállalták a következményeket és elkövették a híres szeppukut.

Az európai ember (most is) fél, nyávog, retteg, nem tudja kihúzni magát, elméleteket gyárt, hogy minden egyes lépését igazolni tudja. 

Az orosz néplélek más. Vannak barátaim, voltak híres professzoraim köztük, akiket megszerettem. Nagyon. Mert megértettem őket. Nem volt egyszerű menet ez nekem anno a bolsevikok alatt, de megérte.

Most a legtöbben nem értenek semmit, hogy mi történik körölöttük.

És eközben ezerrel megy most a lelki tűzoltás, hirtelen “mindenki” megmozdul, “segít”, pénzt ajánl fel, vagy a többnyire üresen álló házukat átmeneti szállásra adja, aukciókat rendeznek a nemes célra stb… Csak hát… tudjátok… a legtöbb, ismétlem, számomra a legtöbb esetben ez is csak egy hamis zene… 

Mert ezek a szerencsétlenek pont miattuk tartanak ott, ahol.

Nem az orosz elnök miatt. 

Ezt is fel lehetne ismerni.

Tudom hogy sokan fognak engem ezért a szavaimért megkövezni, de legyen.

Hippokriták vagyunk, egy elgyengült, elkényelmesedett, álszent faj.

Moliere már megírta ezt is, közel ötszáz éve. (A mizantróp)

A nyugati és most már a közép-európai ember is, hibázni nem mer, felelőséget vállalni nem mer, pláne nem meri megtenni azt, amit már a mai modern farizeusok is elfelejtettek: 

tartsd oda a masik orcádat is ha megütnek… 

Emlékeztek?…

—————————————

Szeretni kéne tudni már gyerekek… Szeretni… Önmagunkat (is)…

A felejtés itala után esetleg már jöhetne valami jobb nedű?!

(Egy kis tiszta zene az elmélkedéshez)…

Katt ide

fogel frigyes 

filmes

https://fogel.me

Youtube csatornám:

https://www.youtube.com/channel/UC7XObV5N1nXG7cFy-AUcrgQ?view_as=subscriber

Vimeo csatornám:

https://vimeo.com/kulturaliskreativok