Egy őrült naplója

Néhány évvel ezelőtt a következő módon konferáltam fel egy kis videó blogomat, innen a szüleim (magyarországi) parasztházából:

“Naplót vezetek… Egy őrült naplóját…

Fénnyel írom a sorokat, kamerám optikája a pennám…

Hazajöttem…

Lépteimet már nem tervezem…

A gondviselésre bízom életem… 

Keresem…

A művészet a kulcs… A művész a létra… 

És egyszer lehull a lepel…

Akkor, majd ,láthatóvá válik az, amit mindenki tud, amit mindenki ismer… 

A lelkében”…

———————————————

Vissza a jelenbe…

Két napja írtam egy személyes sztorit, -“Társam a szégyen, menekülök…

Jaj, meddig még”?- címmel…

Itt a fészen 3.600 lájknál tart most ez a szösszenetem…

Voltak hetek, amikor organikusan 700.000-es forgalom volt az oldalaimon.

(Sokakkal ellentétben, nem fizettem a megjelenésükért).

Mindig is azt tartottam, hogy nem a mennyiség, hanem a minőség számít…

Ma  is ezt vallom…

Hiába születtem Budapesten, nekem az igazi otthonom most már Erdély, ahonnan őseimnek, anno, el kellett menekülniük…

Aztán hosszú évtizedek alatt bejártam a világot és megtanultam meglátni a lényeget, felismerni a barátot – ellenséget, és talán meglátni az össz-képet…

Sok “filmet” készítettem, de közülük csak egy az, melyben az égiek segítségével néhány percben, úgy érzem, hogy benne van minden.

És (számomra) ez a lényeg…

Köszönöm, hogy néhány órára, akkor, ott, Veletek lehettem…

Frigyes Fogel

Facebook: https://www.facebook.com/egyorultnaploja/