Miközben ingázok Erdély és Magyarország között, hogy idős édesanyámnak segíthessek az egyedül létében, útközben szinte minden alkalommal lekanyarodok az autópályáról és megállok Egerben…
10 éve ismerem Demeter Csabit, az egri borászt…
Tanúja voltam-vagyok a fejlődésének, mint ember és mint sörész, pardon, borásznak is 😉
Anno, szóltak nekem, hogy van itt egy érdekes ember, menjek, látogassam meg (mint filmes) lehet, hogy ki tudok hozni valamit a pasi történetéből.
Így is lett…
Csabi más mint a többi borász.
Járja az útját, megtapasztalta már, hogy milyen a celebek üresen csillogó világa, már tudja jól, hogy milyen az amikor szívtelen, kemény bizniszmen kell legyen valaki, hogy abban a sz…r világban előre jusson, ismeri már a beképzeltség, a szellemi torkosság fő “bűneit” is, és most már tudja azt is, hogy mi a pénz és közben megtapasztalta, hogy hiába alapít pl. egy Waldorf sulit Egerben, hiába a szokásos csili-vili épület, amit nagy nehezen gatyába ráztak az alapítók, igen, mindez hiába, ha a tanárok (jelenlétemben is) leugatják az embert, úgy beszélnek velünk mint a kutyával (velem is ezt tették amikor először beestem hozzájuk kamerámmal), tehát Csabi megtanulta, hogy először Embert kell építeni, és csak utána jöhetnek az épületek, közösségek stb…
Demeter Úrhoz azért járok vissza, mert sokszor hívott. Lélekből. Nem (csak) számításból 😉 és sokakkal ellentétben ő tényleg be meri vállalni a fejlődés buktatóit… Ez nekem imponál és kíváncsian figyelem a küzdelmeit (főleg önmagával).
Ezért segítek most neki ismét…
És azzal, hogy segítek neki, ő is segít nekem valahol, az én “nyomorúságomban”…
Nem szoktam elválallni, ha reklámfilm(ek) rendezésére kérnek fel…
Ő viszont őszinte volt velem, megkért hogy most ebben a helyzetben segítsek neki megpörgetni a boros webshopját mert az egri szépasszony völgy haldoklik… Benne a borászok, és Eger története is…
A város tetszhalott állapotban van. És ezt nem szabad mind a v.í.r.u.s.-ra fogni… Ott is vagyok, tehát látom amit látok.
Nyílt titok ma, hogy a borászok a robotizációba menekülnek, sajnos az Egriek is, mert büdös már a (kétkezi) munka a fehér embernek.
Nem szedik le a szőlőt, nem akarnak kijönni a földekre, a fiatalok -ahogy ők mondják- verik a nyálukat de inkább nyomogatják a pléjsztésönt, és kétnaponta inkább beba…nak.
Direkt írom így.
Így beszélnek. Ők.
Túl jól élnek…
Erdélyben is hasonló a helyzet a fiatalok nagy részével. Saját szememmel látom. Néha a becsületesebb fajta ki is mondja ezt.
(Az egyik filmemben nemrég ez is elhangzott egy székely lány szájából).
Csak senki nem mondja ki.
Pedig ilyen jó létben, még nem élt a nagy tömeg. A tömeg ember.
Csabi sem.
Valahol tulajdonképpen mindene megvan, mindenkinek, de még ez sem elég, ugyanis bárhol járjak is a világban, mindenki ÚSZIK…
No de nem a borban, se nem a búzában, végképp nem a békességben….
Hanem az adósság hegyekben.
Ezt is tudja mindenki…
Mégis dobálják nekik a cuccot (a kölcsönöket) és legtöbben még mindig belemennek a “játékba”…
Amikor beszégetek Velük, akkor kifogásként mindig azt hozzák fel, hogy nincs jobb, nincs más lehetőség…
Aztán amikor elmondom nekik pl. egy pohár bor mellett, hogy de igen, van, és vannak olyanok is akik másképp csinálják, akkor elkerekedett szemmel figyelik a történeteimet melyeket hazahoztam nekik, és a végén slusszpoénnak bedobok pár jó itthoni (erdélyi-magyarországi) praktikus példákat, “kegyelemdöfésként”…
Aztán az esetek 95 százalékában azt látom, hogy gyengék, bár megvillan a szemükben a remény, de másnap már nincs (lelki) erejük kikutatni, kiküzdeni a saját életükben a változás első lépeseinek az irányát…
Csabi nem ilyen.
Csabi egy igazi (vizilabdás) harcos…
Egyre jobban beláll és elismeri-felismeri a hibáit. Próbál javítani és ezért menni is fog neki.
Többször már bevittem neki egy (verbális) jobb horgot, amitől először (szellemileg) megszédült, padlót fogott, de utána másnap mindig felállt, és újra kezdi.
Hív telefonon, imét megyünk filmezni, készítem neki a weboldalára a következő mini szappan operáját az élete villanásairól, de nem azt a negédes sztendert: a gazdag borász-napsütötte élet, csili-vili pincék, minden szép és jó hazugságait, -miközben pontosan tudom-látom hogy mindenki csak jópofizik (itt Egerben)- mert a valóságban nem megy a biznisz, fuldoklik az összes borász és bizony szerintem gyávák színt vallani.
Nem értik azt, amit Csabi már tud.
Nyitni kellene, be lehetne vállalni igaz emberi-borász gondolatokat, -nem a Szepsy-ről és még egy-két csoda borász-emberről beszélek most, hanem az egriekről…
Lehetne tanítani egyszerű, emberi hangon a borásztaról megszólítva a mai fiatalokat, pl. hogy a fenébe kell tartani egy borospoharat mert bizony sokan nem tudják, -láttam eleget- tehát lehet hogy nem csak az öntömjénező:
“mi vagyunk a legjobb bort termelő borászok” farok méregetős jutúb videókkal-önreklámokkal kéne tolni a cuccot kedves bor-ászok?!!!
Mert sajnos nincs igaza a dalnak, hogy “mindenki másképp csinálja”, legalábbis, manapság ez nem igaz. Én így látom…
Sokat járok még mindig mindenfelé, és bizony mindenki a másikra vár, hátha a másik meglépi és akkor a többiek is elindulnak új irányokba…
Csabi nem gyáva…
Most belinkelek ide nektek pár rövid videó klippet, amit neki készítettem, egyik sem csili-vili, nincsenek filmes blikfangok benne, egyik sem 4 vagy 6K felbontás, nincs szín korrekció, hanem csak egy botcsinálta filmes haver van, aki követi egy borász rögös-igaz útját, és amikor az őrült filmes lekanyarodik az autópályáról miközben haza megy, megáll a borásznál két napra, szinte minden hétvégén, ekkor ővele van -szó szerint- éjjel-nappal és egy kamerával követi, figyeli, megpróbálja meghallani a borász vívódásait és ezeket lefilmezi, majd videóblog formátumba teszi és átadja neki…
Hátha tud segíteni.
Tükröt tartani…
És talán a vendégeinek is valamit megmutatni..
Hiszen,…. ilyenek vagytok Ti.
Mi…
Mert szépek vagytok, és én így szeretlek titeket!
frici
Egy őrült naplója 
Szívszorító.
Egy őrült naplója ezt írta (időpont: 2022. febr. 1., K, 10:18):
> FogelMedia posted: ” Miközben ingázok Erdély és Magyarország között, hogy > idős édesanyámnak segíthessek az egyedül létében, útközben szinte minden > alkalommal lekanyarodok az autópályáról és megállok Egerben… 10 éve ismerem > Demeter Csabit, az egri borászt… Tanúja vo” >
KedvelésKedvelés