(Lejöttem a hegyekből másfél év után)…
Nemsokára behúzhatom az 5-ik X-et.
Jól vagyok.
Kerestem, találtam…
Kérdeztem, többnyire válaszokat is kaptam…
Adtam, kaptam…
Holland barátaim pár hete visszamenekültek Erdélybe, Európa egyik leggazdagabb kalmár országából, ahol az ottani bennszülöttek most tanulnak meg kesztyűbe(n) lantolni…
A háztulaj barátom szerint lett volna még kb 4-5 évem mint professzionális házmester a gyönyörű birodalmukban, de az élet hirtelen ezt hozta…
Mostantól ismét a repkedés, ágról-ágra, úgy jó (v)fogel módra?…
Sok év vándorlásai után mostanában azon gondolkodom, hol verjek gyökeret…
Ma reggel itt Kolozsváron két út között volt egy kis időm hogy ismét átsétálhassak a házsongárdi temetőn… A kerítésén túl megpillantottam egy épület, valószínüleg egy IT cég székhelyét vagy egy hotelt talán és a távolban mögötte látható lakótelepi blokkok dobozait….
Három hullámban…
Koporsók, beton (épület) szarkofágok és így tovább…
Telefonomat előkapva megpróbáltam a dobozok képét megörökíteni…
És most hová frici?
Vissza a dobozokba?
A konvencionális hazug létbe?
Bárhol járok mostanában, még most is csak nyavajognak az emberek, semmi sem jó nekik…
A kemény vidékeken azonban kevesebb a lelki-szellemi nyomoronc tapasztalataim szerint…
Menjek le ismét a délvidéki barátaimhoz pl. Tóthfaluba (Szerbia), ahol még vannak küzdő, erős szellemek?
Vagy itt Erdélyben? Budapesten?
Vagy Kárpátalján (ahol már szintén filmeztem)?
Esetleg Új-Zélandra vissza?
De kellek-e én igazán… valahova… Valakiknek?
Erre a választ anno Kassán találtam meg amikor Márai nyomába szegődtem kamerámmal és egy pár perces kis etüdben ezt kellett megidéznem a mestertől:
“Mindenfélét akartak tőlem… szerelmet és gyűlöletet, embertelenséget és emberiességet, és mindenki az egészet akarta, de az élet nem akart tőlem semmi mást csak az igazságot. Erre születtem”…
———————————
Fricikém!
Már sok éve tudod, hogy őszinte érdeklődés alig létezik, csak birtoklási vágy…
Mindenki akart tőlem valamit.
Mások elmondása szerint egy érdekes csodabogár vagyok, egy tehetséges (pech)vogel, aki alkotásaival olykor sok embert meg tud szólítani…
Aztán a nők…
Mesélhetnék…
De minek… Csak klisék…
De hogy én mit szeretnék, hogy vagyok igazából, nos, azt igazán, senkit sem érdekelt eddig…
Ilyenek vagyunk…
Akarják az emberek az igazságot?!
(A kérdésem költői volt)…
Hova menjen ma egy “művész” ember?!
Hol tud segíteni?
Kell-e egyáltalán segíteni? (Vagy segíts magadon és akkor)…
Menjen a sűrűjébe ismét?
Vagy a kitartott, eltartott, elkurvult értelmiségiek valamelyik fővárosába?
Kell-e túlélni?
Válaszúthoz érkeztem…
Ezekben a napokban egy Kalotaszegi, nyárszói barátommal is beszélgettem, és ő is hasonló élet tapasztalatokat osztott meg velem. (Csak ő nem vándorolt egész életében)…
Főleg a fiatalokról és azok szüleiről…
A régi latin modás azt tartja: “teher alatt nő a pálma”…
Ezt pedig a mai “szakemberek” mondják:
“az ifjakat bátran terheljük nehéz feladatokkal, mert formálódó személyiségük a próbatételektől válik igazán erőssé”.
———————————
Nem tartom magamat erőszakos embernek, max. határozottnak, persze sokszor én is tele vagyok kétségekkel, dilemmákal, uram bocsá félelemekkel, de egy dolgot keptelen vagyok eltűrni :
Az elkurvult gyenge felnőtteket es azok sarjait.
Az elkurvultat lehet úgy érteni, hogy a jólét az agyukra ment és gyengék, vagy minimum diszciplina nélkül élnek, de sok közöttük az olyan akik netto agresszívek a gyengeségük mögé bújva, lopnak, csalnak, hazudnak és esetekként verik egymást.
Túl sok ilyet látok.
Túl jól élünk, már nem ismerünk se Istent, se embert.
Max. valami ezoterikus fájdalomcsillapító koktélt…
Mohács kell.
Akkor (talán) ismét összekapjuk magunkat…
Ahol még nagy a nyomás és kemény az élet, ahol még küzdeni kell, de nem a stekszért és a poziciókért hanem a túlélésért, nos ott még valahogy jól érzem magam…
Ott még vannak igazi beszélgetések, ott mernek még élni, hibázni az emberek.
Nincs új a nap alatt…
Mozart testét jelöletlen tömegsírba dobták, a mostani milliárdos aukciók aktuális festősztárja Csontvárynak vászonra és élelemre sem volt pénze élete végén, Kocsis Zoli emlékébe irigyei, ellenségei most rugnak bele még néhányszor…
Hát van még betyárbecsület ezen a földön feleim?!
Frigyes Fogel
Facebook: https://www.facebook.com/egyorultnaploja/
Youtube csatornám:
https://www.youtube.com/channel/UC7XObV5N1nXG7cFy-AUcrgQ?view_as=subscriber
Vimeo csatornám:
Egy őrült naplója 
❤️
KedvelésKedvelés