Tegnap estefelé Jákótelkén (Erdély) kaptam el ezt a pillanatot…Aznap este belefáradva a bérmunkákba, felültem a bakra, a német lovak közé csaptam (jó öreg VW Tiguan-om), és megindultam lefelé a hegyekből…Elég volt aznap estére a mócokból…

Átvágtattam falukon, -azokon is- ahol az utóbbi 6 évben szép pillanatokat is átéltem az ottaniakkal, közben meg-megálltam a házuk előtt lovaimmal, elmélázva, hogy vajon otthon lehetnek-e, de nem volt sem erőm, sem kedvem bemenni…
Elég volt a szavakból…
Velük sem „sikerült”… (Mormolja a borostája alatt egy magamfajta ripacs…)
Persze bennem van a hiba… Tudom.

Eközben egy szép jákótelki magyar ház előtt eltekert egy néni…

Az arckifejezése megrázott (bele lehet zoomolni a képbe)…

Sehol semmi elektromos meghajtás a biciklin, se sebességváltó, semmi…
Tekert. Némán küzdött az asszony. Pedálozott. Hogy… hazaérjen…
Vajon hol lehet az otthona?

Vajon hol van az én otthonom?

Fogel Frigyes (ripacs, botcsinálta „filmes”)
https://fogel.me

(A fotót forrásmegjelöléssel szabadon lehet terjeszteni…)

https://fogelmedia.myportfolio.com