A bolond…
Már gyerekfejjel jártam Csonka-Magyarországot, a nagyvilágot… figyeltem… csendesen…
Láttam gazságot, igazságot, kegyes hazugságot…
Megtanultam.
Egyedül vagyunk…
Láttam ávóst, láttam szekust, láttam mindet.
A kétélűeket… akik sosem mennek…
Most is látom a szörnyeket itt is… Erdélyben.
A kaméleon huszárokat, megvezetett világjobbítókat.
Nekem – a botcsinálta filmesnek – optikám a pennám, fénnyel írom soraimat…
És érzem a kis tüzeket… az igaz, meg nem vezethető, egyenes embereket.
Most már itthon vagyok, de itt is egyedül, a létben.
Idegenekkel körülvéve.
Ma is csúfolnak, gúnyolnak engem. 54 éves fejjel.
Lenéznek, megmosolyognak… gyerekkorom óta így ment ez…
A teljesítmény, a tudás csak terpentin volt az engem emésztő ördögi tűzre.
De a látás képességét sosem vehették el tőlem.
Feleim! Sosem volt ennyi lehetősége az embernek…
De csak tudással nem megy… megtermékenyíteni kellene a hideg fejmunkákat… szívvel…
A gazság közepette most is a kis tüzekre figyelek, és ez úton jelzem, hogy egy életet leélve ellenszélben, most sem fogok megfelelni a könnyebbik, a harsogó régi-új elitnek.
De most ismét van egy ember, aki megérdemli, hogy kiálljunk érte.
A régi világban is lehűtőkkel voltak a nagyok körülvéve…
De Az Egy, mindig viszi a prímet, mert látja azt, amit a tömeg sosem.
Hamarosan ismét választani lehet – kell – el az ocsút a búzától.
Emlékszem, hogy 54 éve ugyanazok ültek a nyakunkon, a bedeszkázott színpadon.
Csak most mások a díszletek.
És most is bilincsek nélkül vagyunk bilincsbe verve…
Csak magunkra számíthatunk.
„Nomen est omen.”
Áprilisban én szavazni nem tudok, mert nincs állandó otthonom.
Hiszen, mint kiderült: én vagyok a „perfect bozgor”…
De most – mivel mást nem tehetek – jómagam nyilvánosan Orbán Viktorra teszem a voksom.
Szabadon.
Mert látom, amit látok, tudom, amit tudok…
De a lehűtő belső ellenségeknek, a talpnyalóknak nem bocsátok meg.
Mert ők sosem kértek bocsánatot.
Tőlem sem. És nem is fognak, ahogy őket megismerhettem itt személyesen, az elcsatolt területeken.
„Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok.”
Máté 10:16
Fogel Frigyes
szabad filmes
Egy őrült naplója 