Favágás-hordás, mindeközben meglepődve konstatálom, hogy amióta nem laktak itt, a víz megfagyott bent a mosdó helyiségben…
A román építésű (eléggé gyenge minőségű cserépkályhával -bezzeg a nyárszói csoda cserépkályhák…
ég és föld a különbség-) talán ma éjszakára 15 Celsius fok fölé tudom küzdeni a benti levegő hőmérsékletét… (most még 4 fok van itt bent…)
Lassan elkéne már egy otthon…
Egy hely, ahol nem kell látnom a két lábon járó vadállatokat magam körül…
15 négyzetméter is megtenné…
Most itt fenn hó alig van, viszont tegnap délután farkast láttak az itt élő mócok…
Megvárom a következő havazást és akkor készítek pár felvételt Nektek, néhány itteni kisértet históriával fűszerezve…
Ugyanis tegnap éjjel kaptam egy kis beavatást az itteni történésekről… Erős idegek kellenek ahoz, hogy kezelni tudja az ember az itt megélt dolgok borzalmait… A filmes létnek ez az egyik súlyos oldala…
Szó szerint… Amikor megnyílnak az emberek és elmondanak dolgokat amiket nem jegyeztek eddig le. Román, magyar, szász, cigány…
Én meg mint egy “katolikus pap” hallgatom a “gyónásukat” és közben az is át suhan a fejemen nemegyszer, hogy ezeket hogyan is lehetne átadni a mai tinédzsereknek, hogy… okuljanak(?)…
Egyre jobban elkélne a tiszta gondolkodás-látás képessége mert már az összes létező falba bevertük a kemény Magyar fejünket, de valami miatt nem sikerül az Ébredés… vajon miért?!…
A kirakós játék darabkái mindig ugyanazt a mintázatot mutatják, addig, amíg valaki átlépi a küszöböt…
Node ki volt Az, aki Ezt legutoljára megtette? 🙂
Tudomásom szerint itt Erdélyben nem is olyan rég élt egy nagy beavatott. Akit egy másik nagy beavatott meg is látogatott… De konkrétumokról -érthető okok miatt- nincs több feljegyzés…
Eközben ellenkező irányba zuhan a purgatórium felé a román-nak nevezett törzs-tribu, (ahogyan legalábbis én látom őket).
“Sajnos” ezek, magukat fogják kivégezni. Volt 107 évük hogy bizonyíthassanak. Elbuktak.
A megvezetett, vagy elkergetett-fejpénzért eladott-elment és a maradék, az itteniek, (a mieink) pedig ülik a tort nap mint nap, saját el-temetődésüket ünnepelve, perverz módon.
Kivéve az Őrzőket.
A kevés beavatottat…
Minőség. Nem mennyiség. Mert ez számít a szellemben…
Egy különleges – bölcs, szeretett barátom tegnap a következőket írta nekem (kis változtatással idézem):
“Amikor X.Y. a kívánt projektjéről beszél és viszi az ötletet és mástól várja a megvalósítását, miközben ostoroz, az én érzésem szerint olyankor erőszakot tesz másokon. Én azt gondolom hogy saját ötletekre szükség van és arra hogy saját erőből öntsük formába őket. És ha elég erős az ötlet, vagyis van realitás alapja a jelenben, és eléggé virágzó formát tudok adni neki az én életemben, úgy hogy öröm és erő és áramlás van belőle az én életemben és kapcsolódásokat hoz, akkor lesz társulás…azt hiszem hogy minden egyedül indul… Ahogy nagyapám. És te.”
Eddig a tűpontos idézet.
Mindeközben éppen most “ünneplem” az 5 éves erdélyi tartózkodásomat. Visszatérésemet szüleim földjére.
(Anyai vonal a székely, apai vonal a szász… engem sem kényeztetett el a fennen való)…
Ezalatt kb 6 és fél millió néző, kisfilmek, podcastok, rengeteg kilometer, sok mosoly, szeretet, hazugság, későn felismert manipulációk, hazug csókok, alkohol, ócska érdekek, pénzéhes “szentek”, divat-magyarkodók, dísz-székelyek, és báránybőrbe bújt szellemi ellenségek…
És néhány Szent Ember…
Közben a szűkebb családi környezetemből, akiket 40 éve nem láttam, akik még életben maradtak, ezek közül senki sem jelentkezett.
De figyelnek engem.
Tudom.
Lelkük rajta.
Ettől függetlenül szeretettel gondolok mindannyiukra, de a határokat most már én húzom meg…
És így a vége felé, 2025 utolsó napjaiban van egy erős hiány érzetem…
Ami világossá vált számomra az -amit eddig is tudtam- hogy csak humorral, profin, es bizalommal lehet új formákat kiküzdeni, megbocsátva egymásnak, azoknak is, akik már eladták magukat itt az elcsatolt területeken (nem bántom őket, mert meg tudom érteni döntésüket) viszont engemet azok a fiatalok érdekelnek, akik -mint pl nem is olyan rég CsíkSzentTamásba meghívtak egy napra, olyanok, akik még nincsenek elrontva, van bennük őszinte érdeklődes-bátorság, a szüleik hagynak nekik egy kis szabad mozgást…
Nagy szeretettel gondolok vissza arra a napra… (500ezren látták azt a videó blogomat)…
Részemről nem változott semmi.
Tudom, hogy valami miatt hatalom van a kezemben, a (szabad) média hatalma, ami manapság egy erős fegyver.
És láthatóan jól tudom forgatni ezt a kardot.
Ezért továbbra is bármikor (!), bárhova elmegyek, ha fiatalok hívnak, hogy segítsek, itt Erdélyben, akár a Fel-délvidékre is, ahogy ezt nemegyszer már meg is történt részemről…
(Még) itt vagyok, használjátok ki a lehetőséget, mert lehet jobban, lehet ügyesebben, és lehet gazdagabban is…
Az USA-ban nagyon tudnak egy dolgot, amit mi itt, az ütköző zónákban még mindig nehezen tudunk megérteni:
Let’s Have Fun!!!
Élvezzük amit csinálunk! Mert minden lehetséges… Csak akarni kell 😉
Boldog Új Évet Drága Nézőim!!!
fogelmedia1@gmail.com
A jó madár 😉
fogel frigyes
szabad filmes
Egy őrült naplója 