Kapom az e-maileket 😉 és most ismét -(sajnos)- válaszolnom – reagálnom kell, ha már ilyen sokan figyelitek még mindig vesszőfutásomat, számomra még mindig érthetetlen módon…
Szóval…. Okos emberektől hallottam már sokszor, hogy nem szabad segíteni azoknak, akik panaszkodnak, de nem cselekszenek.
Ezt főleg a buddhizmus mondja, jelezték nekem anno…
Arra is figyelmeztettek, hogy a túlzott empátia, ha nincs bölcsességgel párosítva, káros lehet ránk és a másikra nézve is.
Aztán persze vannak olyanok is, akik mindig kifogásokat keresnek, és bizony ők soha nem a megoldást, hanem az akadályokat látják.
Ha tanácsot adsz, azonnal megmagyarázzák, miért „nem lehet”.
Miért nem érdemes segíteni?
Mert a segítség el sem jut hozzájuk — „lepattan”.
Azt is meg kellett tanulnom eddigi életemben, hogy a valódi együttérzés, határokat is tartalmazzon…
Mert segíteni csak annak lehet, aki maga is részt akar venni a változásban.
—————————————
De ahogy már a saját bőrömön is tapasztalhattam, fura mód egyike vagyok azoknak a keveseknek, aki a saját gyártású filmjeiben a már működő, praktikus, mások által már kiküzdött megoldási lehetőségeket elhozta a világ sok pontjáról az utóbbi 20 év alatt (!) — mind a gazdasági, szociális és a kulturális szegmensekben.
Eddig Milliók tekintették meg a munkáimat, blabla bla… de… inkább hagyjuk…
—————————————
Ha már ismét meg lettem szólítva:
Szerintem a lehetséges megoldások ezek lennének:
Első lépés:
Tessék rákeresni ezekre a filmjeimre.
(LINKEK kommentben)
Figyelmesen végignézni ezeket.
Aztán esetleg kipróbálni valamit a látottakból… természetesen a helyi adottságokra átültetve, kreatívan és türelemmel.
És ha szükséges, továbbra is szívesen segítek, amiben csak tudok.
És bizony sokan utálnak engem, mert a saját utamat járom, és miközben sokszor elbukok, utána feltápászkodok, és ismét megpróbálom.
Hibáimat is szoktam ismételni, -nem is egyszer- de egy idő után talán már képes vagyok egy kicsit változni…
Mindezek alapján, mivelhogy én valóban szabad filmes vagyok (nem független -mint ahogy ezt hazudják legtöbben önmagukat is becsapva, -az igazi, nehezen felismerhető ellenségek pénzeivel kibélelve- nem csak a nagyérdeműt, viszont én semmilyen gazdasági vagy politikai tömörülésnek nem vagyok kegyeltje), de lehet(ne) engem is támogatni: benzinköltség, stb.
Ezt hívják közösségi finanszírozásnak… hívnák legalábbis…
(Tisztelet a nagyon kevés kivételnek, akik eddig segítették a munkáimat mikroadományokkal. Tisztelet mindannyiuk felé!)
Mert sajna csak a pofázás megy ez ügyben is. A kritika és a kifogások… Önkritika viszont szinte sehol… De a lóvé kéne… kapom is a telefonokat — is — hogy ezzel-azzal a (filmjeimben is szereplő) bankárokkal kössem össze az embereket stb.
Mert a kapcsolati tőkém állítólag eléggé széles… tényleg?
„De jó, hogy oly sokan milyen jól ismernek engemet”… (hányinger)…
Összefoglalva kedves feleim: a munka büdös részét nem lehet megspórolni… semmi sincs véletlenül. A nyomor–nyomorúság sem…
Egy biztos: mindannyian ugyanannak a színpadnak a deszkáin játszunk… ahogy az a „Vörös Oroszlánban” is oly szépen meg van írva…
Én csak azokat a ripacsokat nem kedvelem, akik hülyének néznek engemet.
Az ellenséget viszont tudom tisztelni, ha profi és tud harcolni.
De olyat keveset, igencsak keveset látok.
Sem az oláhoknál, sem a székelyeknél.
Fogel Frigyes
https://www.youtube.com/watch?v=kmi64WFTFwU
https://www.youtube.com/watch?v=11Eeg3SSZNk
https://www.youtube.com/watch?v=gM319E8LENw
https://www.youtube.com/watch?v=VjxVc2Vpyt8
https://www.youtube.com/watch?v=gsEPLZv1zO4
https://www.youtube.com/watch?v=Ir_IvNgZNUY
Egy őrült naplója 
Csodák márpedig vannak. A szívem összeszorul mindig a gondolattól, hogy 35 év volt csodák megteremtésére hazánkban is. Elmúlt, csodák nélkül. 😦
KedvelésKedvelés