Brassó…

Keresztes Lovagok (Teuton német lovagrend).

1211-től II András magyar király…

Szászok… Magyarok…

Aztán sok sok év elteltével egy idegen törzs fejpénzért egyenként eladja a szászokat a XX-ik sz.-ban.

Teljesen eltűntek.

Magyar alig.

Örmények nuku.

Figyelem itt a román karaktereket.

Teljes a disszonancia a magamfajta látó(gatónak).

Kávéházak egymás hegyén hátán. Szinte semmi más…

Egy dupla eszpresszó után megszédülve úgy éreztem hirtelen, hogy mintha két előadás között a szünetben a színpadra tévedt népek hordája felrohant volna, elfoglalva a világot jelentő deszkákat egy furcsa, hamis idővákum pillanatban és vad-idegen kíváncsiságukban bekukkantva mindenhova, sátorukat leverve értetlenül méregetik az új teret, bambán bámulják a színpadot a nézőtértől elválasztó esetleges tűzesetekre tervezett, néha leeresztett vasfüggönyt is…

Aztán megrettenve meghallják a csengőt, a büfék felől tódul a nagyérdemű, az ügyelő kikergeti az eltévedt honfoglaló karikatúrákat, majd folytatódik az… Előadás…

Ekkor az olcsó kávéscsésze füle elpattant a sok sok év csellózásától edzett ujjaim között és lassan felocsúdva az átmeneti rosszul-létemből a brassói fekete templom ősi német felirata, villant a lelki szemeim elé.

“Ich Weiss” …

Tudom.

Ők, viszont nem tudják. Még nem…

Mert a hazugságra épült élet halálra van ítélve. Így van ez a népeknél is.

De mindenki újra kezdheti.

Az eredetileg kijelölt helyükön…

. „In Hoc Signo Vinces.”

„E jelben győzni fogsz.”