,,Nyugodt percekben tudnak szépeket mondani Karmáról, az isteni világok igazságáról, az ember fejlődési vonalának alakulásáról, Krisztusról és hasonlókról, de amint valaki egy új rémhírt vet eléjük, minden feledve van és kezdődik a félelem, a rettegés, a kombinálgatás, a hisztéria s közben magukban igazolva látják, hogy a szellem tudományának követelményei a nehezebb időkben gyakorlatilag teljesen kivihetetlenek. Holott éppen azt kellene már végre meglátniuk, hogy pontosan a legnehezebb és a legsúlyosabb idők a legjobb alkalmak arra, hogy felhagyjanak ezzel az ösztönszerű, állati eredetű, semmi esetre sem mentális kapaszkodással az érzékelhető dolgokba.”
D.L.
(Fotó, pillanatnyi szállásom Bukarest határán.)
ff
Egy őrült naplója 