Pedig még nem is volt rajtam a “FogelMedia”-s sapkám.
(fotó – “önarckép” az incidens után)
Hát, kedves Feleim…. Épp Kolozsváron a főtéren filmeztem a 89-es emlékmű román zászlós csíkokkal felagatott és a légvonalban látható hatalmas Eu-s és az azt körül ölelő, büszkén lobogó román zászlókat, illetve a cölöp műlkotás között mobilozó két hölgyet (távolról/diszkréten – zoom optikával, lásd mellékelt screen shoot) majd az egész látványt a hátterben lezáró Hunyadi Mátyás szoborcsoportot… Is.
Igazából élőképeket, az emberek arcvonásairól próbáltam megörökíteni néhány szép schnittet – inzertet- a következő -már rögzített- vlog beszélgetésemhez vendégemmel.
Egyszer csak hozzám lép egy termetes középkorú nő és román nyelven elkezd kiabálni velem(!)… közben folyamatosan fenyegetően nyomulni felém nagyra “fejlődött” testével…
(Próbálom nem megbántani a túlsúlyos hölgyeket)
Erre meglepetten leeresztettem a kamerát tartó karjaimat és értetlenül figyeltem, ahogy az arcomba tolta sötét, balkáni dühét…
Az első meglepetésem után -én a sápadt arcú, láthatóan külföldi baseball sapkás laza ‘bozgor’- csendesen kibököm hogy: “english please”…
Semmi.
A “hölgy” folytatja a kiabálását románul…
Aztán még kétszer türelmesen, lassan, érthetően jeleztem neki: “english please”…
Erre a nő hirtelen átvált tört angolra és a következőt kiabálja az arcomba:
Látlak mit csinálsz itt!
Nem filmezhet itt!
Ezt nem csinálhatja!
Mi románok vagyunk!
Ez itt Románia!!!
Én “public teacher” vagyok (!!!) ordította.
Tehát egy pedagógus jött nekem…
Erre, nagy nyugalommal elmosolyodtam “kínomban”, jól a szemébe néztem és jeleztem hogy ez itt egy Köz-Terület. Angolul. (Románul nem beszélek).
A nő meg sem hallotta, dühében csak folytatta a kiabálását 2 centire az arcomtól…
Public area!!! Ismételtem határozottan harmadszorra is a nő szemébe nézve, de most már valamennyire megemeltem a hangom, miközben már bámészkodók is kezdtek közelebb jönni, mint az állatkertben…
A gyűlölettől percek óta szabályosan reszkető-ordibáló pedagógus nő (!) egyszer csak hirtelen megállt és felszegett fejjel elrohant. De még vissza-vissza nézett én meg csendesen elsétáltam Matyi szülőháza felé, de akkorra már a fények megváltoztak és már nem készítettem több felvételt…
És nem, nem volt bolond a támadó…
Ha egy kolozsvári “pedagógus” erre -is- képes manapság, akkor Funár “úr” jó munkát végzett anno. Pedig ez az “ember” nem tudhatta, hogy magyar vagyok, bár tavaly egy, az átmeneti szállásom közelében egy ro. rendőr “szomszéd” a szemembe mondta -angolul- az első találkozásunkkor, hogy biztos benne, hogy magyar vagyok… Erre van szemük ezeknek…
Persze manapság is már ugrásra készek errefelé az új “Arany”(os) dúvadak, akiket az rmdsz rongy emberei (tisztelet a kevés kivételnek) szintén ki fognak szolgálni. Hamarosan.
Ahogy ezt szokták.
Mert ez lesz.
Legalábbis ameddig hagyják őket. Is.
Persze először otthon kéne söpörgetni.
De az a legfájdalmasabb…
(Nekem is)…
Úgyhogy a legközelebbi filmezéshez, majd viszek magammal egy románt, hogy hasonló esetben, elfoglalják egymást, ameddig én a felvételeket- képeket elkészíthessem…
Mert láthatóan zavarja őket ha a szimbólumaikat -közterületen- filmezik…
(jól láthatóan, hosszasan profi, drága gépekkel, mert ilyen ez a meló…)
Ilyenkor megszólal bennük -ezek szerint- a “lelkiismeret” hangja illetve amit a tudatos központi agymosás kivált bennük.
A sovinizmust.
Mert ez is mélyen bennük van.
Mindegyikükben.
Tudom – látom.
Csak ez is egy tabu.
De attól még így van.
Szóval nem valószínű már, hogy visszamegyek a kameráimmal a főtérre.
Az évek alatt eléggé megundorodtam a kolozsvári hippokkrita, ál-kultúrától, az itteni magyarok lapos pillantásaitól, tudatos némaságukból, kioktatásukból. (Is).
Mert Ezek, már nem Azok.
(Tisztelet a nagyon kevés kivételnek).
Én ezt így látom és vállalom a felelősséget azért, amit kimondok, bárhol, bármikor.
Aztán majd köpök egy hegyeset mindkét irányba, itt is.
A kolozsvári magyar “értelmiség” és az ál-multikultis móc származású polgármester árnyékára, a főtér.ro-sok, a maszolosok, a miközödösök, a borókások stb. és a többiek felé is.
És ti, “mélyen tisztelt” -ide is- betelepített oláhok: Isten nem ver bottal…
Majd megtanuljátok…
Hamarosan…
Nekünk pedig még van mit dolgozni.
Ön-magunkon.
Kicsit vissza véve a nagy arcunkból, a nagy magyarkodásból, mert mostanában ahogy jómagamnak látnia kell, kínomban, a filmes -“tágra zárt”- szemeimmel járva Erdély országot és a többi elcsatolt területet, sajnos sokmindenre nem lehetünk büszkék.
Mert kurvák lettünk.
O. Viktor mester ezt a “Hedonizmus” kifejezéssel jelezte nem is olyan régen.
De ezt is gyorsan elfeledtük. Mert kínos ugye?!
Hát igen.
Korruptok vagytok ti is velejéig, nyakig itt, ti itt Kolozsváriak is.
Már nagyon rég óta.
Pontosan tudjátok.
Ezt is.
Mert az igazi árulóink köztünk vannak…
Nem az új honfoglalókat kellene szapulni.
Lehet kezdeni a pl. a szembenézéssel…
Esetleg a Szamosban a hídról lefelé tekintve, vagy egy régi tükörben gyakorolva az első józanabb pillanatokat…
A fellegvártól Kalotaszegig, így, az első menetben…
Kinek nem inge, ne vegye magára…
Fogel Frigyes
Szabad filmes
Egy őrült naplója 